Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
4 Somogyi Néplap 1986. január 11., szombat Nyolc település lakosságáért A közvetett és közvetlen gondoskodás tényei Felsorolni szinte nem is lehet, hogy hány tényező határozza meg közérzetünket. A bevásárlási lehetőségektől a szolgáltatásokon keresztül a munkahelyi körülményekig számos kisebb-na- gyobb jelentőségű mozzanat játszik közre abban, hogy a kérdésre, „hogy vagy”, mit Válaszolunk. A barcsi Vörös Csillag tsz- ben a szociális gondoskodásnak hagyományai vannak. Emellett mind többet nyújtanak azoknak is, akik ebben a térségben élnek, s munkájúikkal nem is a gazdasághoz kötődnek. Böhm József elnök így mondta: — A nagyüzemnek elsődleges kötelessége, hogy a dolgozói, a tagjai érdekében tett szolgáltatások színvonalát emelje. Persze a határok elmosódnak, mert például egy bolt, vagy egy vendéglő éppúgy szolgálja a szövetkezeti tagokat, mint a település egyéb foglalkozású lakóit. Mit tett a termelőszöivetke- zet tagjaiért, illetve az ide tartozó nyolc település lakosságáért az elmúlt években? Vegyük sorra a közérzetet befolyásoló főbb tényeket. A szövetkezet három üzemi konyhájában egy évben száztízezer adag ételt főznek. Ahol már két ember dolgozik, három—négy, akár tíz kilométerre is elviszik a meleg ebédet, így a dolgozó által fizetett tizenölt forint ötven fillérrel szemben a gazdaságnak harminchat forintjába kerül egy ebéd. Milliós nagyságrendű az a támogatás, amit csupán az étkezés révén nyújtanak. A munkahelyi körülmények javítására két új szociális épületet készítettek, kettőt korszerűsítettek. Hét és fél millió forintba került ez amellett, hogy a szocialista brigádok, a dolgozók társadalmi összefogásával két kezük munkáját is hozzáadták. Ma már nyolcszáznyolcvan nyugdíjasa van a szövetkezetnek. A nyolcvanas évek első feléhez fűződik a róluk való gondoskodás szélesítése. Ma már nem kell töprengeni azon, hogy háztáji termékeik hogy jutnak haza; a szántóföldről a kamráig, a padlásig viszi a szövetkezet. A munkában megfáradtak meg,becsülésével egyenrangúan fontosnak tartják a fiatalok, az életkezdők támogatását. Évente 1,5—1,8 millió forint kamatmentes kölcsönt adnak a lakásépítőknek, -vásárlóknak. A különböző üdültetések, segélyek, kirándulások ugyancsak további milliókat jelentenek, amelyekkel a Vörös Csillag saját dolgozóinak jó közérzetét szolgálja. Az, hogy a szövetkezet két önálló sportköri szakosztályt tart fenn, anyagilag is támogatja a többi szakosztályokat, már nemcsak üzemi célokat szolgái. S az sem, hogy a térségben levő tanácsokkal, intézményekkel egyre szélesedik az együttműködés. Másfél—két millióra tehető az az összeg, melyet évente különböző célokra a barcsi, a ba- bócsai, és a darányi tanácsnak ad a Vörös Csillag, s ezt tetézik meg sok százezret érő társadalmi munkával a szocialista brigádok, külön- külön kapcsolatot tartva iskolákkal, óvodákkal, intézményekkel. Mi legyen a ma már nem használatos szövetkezeti épületekkel, raktárakkal? Hasznosítsuk az ott élők javára! Ez a követésre méltó folyamat is elkezdődött ebben a térségben. Dráva tamásiban egy volt raktárt a szociális otthonnak adtak át, a kasté- lyosdombói raktárból kulturális központ lesz, az istván- di itűzoltószertárból a barcsi áfész korszerű vendéglőt alakított ki, a csokonyavisontai gépjavító kastélyépületét is a község rendelkezésére bocsátották minimális összegért. Bővül a térségben a sportolási, kultúrálódási lehetőség, több kisgyerek járhat óvodába — közvetve így tesz ezért a szövetkezet. A hatodik ötéves terv elején, 1982-ben nyílt meg a városban a Vörös Csillag boltja. A lakosság ellátásában betöltött szerepet legékesebben a forgalom bizonyítja. Nyitáskor évi tizen- kétmilliós forgalomra számítottak, — ma elkerüli a harmincmilliót ez az összeg. S nem árt hozzátenni: azon kevés boltok közé tartozik, ahol már szinte kezdettől vasárnap is nyitott ajtót talál a vásárló. További lépést jelentett az ellátásában a két évvel ezelőtt nyitott étterem. Jó hátteret ad ezek üzemeltetéséhez a Vörös Csillag tej- feldolgozó üzeme és vágóhídja; ezeket ugyancsak ebben a tervidőszakban korszerűsítették, bővítették. A felsorolás korántsem teljes. A szövetkezet a tagságért, a térségben élő lakosság jó közérzetéért lehetőségéhez, erejéhez képest sokat tesz. És szüntelenül keresi az újat, hogy az itt élők, a „hogy vagy” kérdésre azt válaszolhassák; köszönöm, jól! Vörös Márta PIACI KÖRKÉP Fagyban olvadó árak Magyar vállalatok Ausztriában ? A fagyos reggelen meglepetésre olvadásnak indult néhány régóta dermedt ár a kaposvári hetipiacon. A fokhagyma kilója most csak 90 —100 forintba került, s a petrezselyemcsokrot is 3-ért adták. Az egy hónappal ezelőttihez képest már egy forinttal volt olcsóbb a tojás. Reggel háromért kínálták, ám olyan sok volt, hogy az árusok 9 óra felé megváltották: örülni fognak, ha 2,80- ért elviszik. Primőrfélét csak a kiskereskedők árultak. 40-ért volt karfiol és kelbimbó, 100 forint a paraj kilója. Csomónként 8-ért hoztak magakellető hónaposretket. 10-ért fogyott a fejes káposzta, 15-ért a kel. Egy szemrevaló karalábé 3—5 forintot kóstált. 15 forint volt a sárgarépa kilója, a zöldséggel vegyesen 20-ért adták. Változatlanul 6 forintért mérik a burgonyát és 12-ért a főzőhagymát. 16-ért kaptunk szép lila hagymát. A „kemény cikkek” közül 70 forintba kerül a bab, s 73 volt a lencse. A Zöldértnél most is láttunk kívánatos gombát 96-ént. A 15—20 forintos alma minőségében aligha találhatunk kifogásolnivalót. Annál inkább a 20-ért tukmált körtemaradványokban. 12-ért fordult elő naspolya. A dióbél és a mogyoró egyaránt 160 forint. A sokatlátott sütőtök gerezdje 5—6 forint. A szárított gyümölcsök közül az 55 forintos aszalt szilva volt a Legbizalomgerjesztőbb. Felélénkült a konyhakész baromfi kínálata. Egy pucolt csirkét 110-ért, egy jó húsformájú tyúkot 180-ért, egy kacsát 300-ért szerezhettünk be. Ez alkalommal is kapós volt a friss balatoni keszeg, 21 forintért. Egy apró hóvirágcsokor 5 forintba kerül. Kétszer eny- nyit kértek a barkáért. A szegfű szála 20 forint. B. F. Hagyományosan jók a magyar—osztrák gazdasági kapcsolatok. Valaha szekerek, hajók szállították az árut Buda és Bécs között, a vágóállatokat pedig élénk os- torcsattogtatás közben lábon hajtották a kereskedők a császárváros mészárosainak. Magyarország élelmiszert adott el Ausztriának, nyugati szomszédunk pedig főleg ipacikkeket. A kereskedelem romantikus korszaka régen lezárult, A mai helyzet bonyolultabb, több leleményt és új formáikat kíván mindkét féltől. A két ország gazdasági szakemberei, vegyes vállalatainak képviselői épp ezért a múlt esztendő végén kétnapos tanácskozást tartottak BÍécsben. Ezen magyar részről a többi között részt vett Csikós-Nagy Béla akadémikus, Kovács Gyula, a bécsi magyar kereskedelmi kirendeltség vezetőije, és Oblath György, az Intercooperatinon Kereskedelemfejlesztési Rt. nevű magyar vállalat vezérigazgatója. Burgenland iparosításában Nyugati szomszédaink különös jelentőséget tulajdonítottak a tanácskozásnak. Mutatja ezt az is, hogy a megnyitót dr. Kari Vak, az eygik legnagyobb osztrák bank vezérigazgatója tartotta, aki népszerű közéleti személyiség Ausztriában. A megbeszélésen a gazdasági szakemberek az együttműködés új formáiról vitatkoztak. Közülük most talán csak kettőt érdemes 'kiemelni. Burgenlandban, ahol jelenleg nem olyan mértékű az iparosítás, mint Ausztria többi részén, korszerű ipar- vállalatokat létesítenek. A bécsi szakemberek azt ajánlották, hogy ezek létrehozásában vegyenek részt a magyarok is. A terv megvalósítására újabb magyar—osztrák vegyesvállalatok alakulnának. Az osztrák ajánlat értékelése nyilvánvalóan hosszú és alapos elemzőmunkát kíván. Mindenesetre ez új fejlemény; eddig ugyanis csak osztrák tőke jutott be hozzánk. Az osztrákok kedvezményeket és más előnyöket is ígértek a magyaroknak, ha részt vesznek Burgenland iparának fejlesztésében. Dr. Kari Vak azt ajánlotta, hogy Bécsben és Budapesten hozzák létre a gazdasági együttműködés, a közös kereskedelem új formáit. Az osztrák szakemberek részletes tervet dolgoztak ki. E tanulmány szerint a világgazdaság struktúraváltozása, a transznacionális vállalatok térnyerése, a csúcstechnológiák gyors elévülése és a általi APÓ SVÁR I TÖRTÉNETEK Százéves az Ipar vendéglő Világot járt emberek voltak régen az iparoslegények. A korabeli szokás megkövetelte a vándorlást, hogy a segéd minél több mesternél dolgozzon, s így többet sajátítson el a szakma fortélyaiból. Alighogy elmúltak a keserves inasévek, a legény szedte a szerszámos-zsákját, a felajznit, és ment új gazdát keresni. Még a céhrendszerben alakult ki a fogadóknak — munkaközvetítőknek — egy különös formája, a herberg (magyarul menhely). A legények ott tölthettek néhány napot, s a napi egy tál étel és a szállás ingyen volt; a költségeket a céhek állták. A nyugati országokban negyven kilométerenként (a postakocsi állomáshelyihez) építették a herbergeket, nálunk csak ott voltak, ahol a nagyobb céhek vállalták a fenntartás költségeit. Szokás volt, hogy a legények a her- berg előtt felállított faoszlopba egy-egy szeget vertek. A szegeket az év végén megszámolták; a szegek fajtájából következtetni lehetett a legény mesterségére is. A herberg rendjére a kocs- máros, a „herberg fater” ügyelt, aki rendszerint kiöregedett mesterember volt. A céhmesterek aztán esténként ellátogattak a herbergbe, s ha lehetett felfogadták a legényeket. Dal is született erről: „Herberg fater, nem dolgozom, Inkább felajznim hordozom ..., A kaposvári herberg a múlt század ötvenes éveiben a Szarvas fogadóban volt, ahol a híres Vadkerty bácsi mérte a borát. Igazi hírközlő hely lehetett, mert ott volt a postai lóváltóáHomás, a kerthélyiségben pedig az aréna, a kaposvári színház őse működött. Később egy kisebb be- szállókocsmában helyezték el a herberget — ez a mai rendelőintézet mellett volt. 1872-ben megszüntették a céhrenlszert, a céhek utóda az ipartársulat, majd az ipartestület lett. Sokáig tartották azonban a régi céhszokásokat, például hogy úr- napján szabadították fel az inasokat, s kisebb változtatásokkal fenntartották a her- berget is. Ingyen kosztot azonban már nem adtak. A kaposvári ipartársulat elsősorban gazdasági megfontolásból építette az Ipar vendéglőt; 1886. február 1-én avatták föl ünnepélyesen. A vendéglőt először Böhm Salamon, majd a közismert kocsínáros, Mangl Hanzi bérelte. Az Ipar vendéglő rövidesen kedvelt hely lett: jó konyhájának hírét máig megtartotta, s mindig híres volt a hagyományos cigányzenéről. Neves prímások muzsikáltak itt: Szimplici- usz, a Barczák, a Babáriak és a Tőky testvérek. Nemcsak az iparosok, hanem a szemközti laktanyában szolgálatot teljesítő tűzoltók is szívesen látogatták. Ott tartották évről évre a tűzoltó—iparos farsangi mulatságot is. Számos várostörténeti kuriózum szülőhelye volt ez a vendéglő, de kulturális és politikai események is fűződnek hozzá. „A megépített épületben az Ipartársulat oly helyiségeket nyert, ahol kulturális felolvasásokat és családias estélyeket rendezhetett” — írja Bereck Sándor. Szakmai munkásegyletek és sztrájkok szerveződtek itt. Pelczéder Ágoston, a nagy munkásagitátor nem egyszer tartott viharos gyűléseket falai között. Az pedig, hogy Kaposváron eredeti helyén száz évig működik egy vendéglő, teljesen egyedülálló dolog. Lévai József A bécsi magyar—osztrák gazdasági tárgyalások egyik pillanata lános piaci folyamaitokra való azonnali reagálás kényszere megkövetel i a nemzet- gazdaságoktól a legfontosabb piacokon való állandó jelenlétet. A gazdaság történetének számos példája igazolja, hogy a gazdasági struktúraváltozások idején csak azok a nemzetek és országcsopor- tok fejlődtek töretlenül tovább, amelyek képesek voltak a koruknak megfelelő világgazdaság egészét behálózó kereskedőláncot létrehozni és működtetni. Az elmúlt évtizedekben a japánok alakították ki a sajátos arculatú üzletházaikat. Osztrák szakemberek szerint a magyar— osztrák kereskedőházak további lépést jelentenek a japán modellhez képest. , Az újdonság az, hogy ezek nemcsak egyetlen nemzetgazdaság vállalatait tömörítik, hanem lehetőséget teremtenek több ország vállalatainak a megszervezésére is. Folytatódnak a tárgyalások Az elképzelések szerint az első kereskedőházak Bécsben alakulnak meg, még az idén. Az osztrákok azt ajánlják a magyar szakembereknek, hogy a második közös kereskedőházat Budapesten létesítsék. A mai világgazdasági helyzet mindenkitől, aki kereskedni óhajt, állandóan ír:ss ötletet, új formát követel. Ezért biztatóak a magyar— osztrák gazdasági tárgyalások. S még biztatóbb az a tény, hogy a megbeszélések folytatódnak. M. K.
