Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
4 Somogyi Néplap 1986. január 2., csütörtök Lángos igen, lángossütő nem A szerződéses rendszer ötéves mérlege Egyes vélemények szerint a tanácsi vendéglátó vállalatok már csődbe jutottak volna, ha öt esztendővel ezelőtt nem találják ki a szerződéses üzemeltetési formát. Az 1979-as éleimiszer-áreme- ilés ugyanis annyira növelte az éttermi árakat, hogy a fogyasztóközönség valósággal hátat fordított a vendéglátásnak — a forgalom látványosan visszaesett. Az már a véletlenen múlt, hogy éppen ez idő tájt dolgozták ki a szerződéses rendszert, amelyet fél évvel később, 1980 januárjától a vállalatok már alkalmaztak is. Tény, hogy a szerződésibe adott vendéglátóhelyek forgalma fellendült, úgy, hogy tavaly már a vállalatok többsége akár eltartottnak is érezhette magát: a nyereség nagyrészt vagy kizárólag a szerződéses üzletekből származott. Hangulatos sörözők Természetesen a vállalatok vezetői tiltakoztak tevékenységük ilyen megítélése élűén, mondván: mindez nem az ő hibájuk. A jogszabályok csak a kis egységek szerződéses vezetésére nyújtanak módot, és arról ők nem tehetnek, hogy éppen a hangulatos kisvendéglők, sörözők, borozók a látogatottak, nem pedig mondjuk a lakótelepekre épített nagy, hangulattalan éttermek. Bár ebben sok igazság van, az is közismert, hogy a vállalkozók erős anyagi érdekeltsége formálta vonzóbbá a vendéglátóhelyeket.. Az ügyes szerződéses vezetők ismét elővették a rég elfelejtett egyszerű, házias és olcsóbb ételeket, jól megfizetett szakácsaikkal kitűnő konyhát teremtettek, a költségeket úgy szorítják a minimumra, hogy azt a vendég lehetőleg ne érezze, és a kisvendéglőkben zenével, terítéssel, dekorációval, kedves szóval kellemes légkört alakítanak ki. Persze nem mindenki vezeti ilyen jól a szerződésibe vett üzletet, és ha a szerződéses rendszer ötéves fennállása alkalmából értékeljük ennek a még mindig újnak nevezett üzemeltetési módnak az eredményeit, akkor hibáiról, buktatóiról sem feledkezhetünk meg. A szerződések több minit 10 százaléka felbomlik, többnyire azért, mert a vezető nem képes fizetni az átalánydíjat — vagyis mégsem megy jól az üzlete. Vagy esetleg elég jól megy, de a vállalkozó a versenytárgyaláson meggondolatlanul, felelőtlenül licitált, és irreálisan magas átalánydíjat ajánlott fél, olyan magasat, amilyet jó üzletmenetből sem lehet kifizetni. Sajnos az is többször előfordult, hogy a vállalkozó magas jövedelemre tett szert, ennek ellenére sem fizette az átalánydíjat, hanem kivette a pénz az üzletből, és magán- vállalkozásba fogott. Viták és buktatók Nyilvánvaló, hogy a vállalatok és a szerződéses vezetők viszonya a jövőben sem lesz felhőtlen. Viharfelhők gyülekezésére utal például az az újabb szokás, hogy egyes vállalatok ma úgy hirdetik meg üzleteiket, hogy kikötik: az átalánydíj a korábban elért forgalomra épül. Ha a forgalom az új vezetés alatt lényegesen kisebb vagy számottevően nagyobb lesz, aikkor az átalánydíj összege csökkenthető, illetve emelhető. A vállalkozók nem ok nélkül tartanak attól, hogy a vállalatok fokozatosan igyekeznek majd elvonni tőlük a többletjövedelmet. Pedig kár lenne az öt éve feltámasztott vállalkozói kedvet ilyen módszerekkel ismét lelankasztani. Hiszen a szerződéses üzletek bevételeiből távolról sem csak a vállalkozók gyarapodnak; annak jó része jövedelemadó formájában a költségvetésbe jut, egy másik tekintélyes része pedig a vállalatokhoz, azoktól különféle adók címén .ismét csak a közös kasszába kerül. Ami pedig a vállalkozóknál marad, azért keményen megdolgoznak; a szerződéses boltvezetők munkaideje másfélszerese, ha nem kétszerese az alkalmazottakénak. No és a vállalkozók kockáztatnak is — hogy mennyire, azt a csődbe jutottak példája .tanúsítja —, amit a keresetüknek is ki kell fejeznie. Köztudomású, hogy sokan irigylik magas vagy magasának vélt jövedelmüket, másfelől szívesen látogatják a jobb kiszolgálást, a kedvezőbb választékot nyújtó üzleteiket. Szellemesen fejezte ki ezt az ellentmondást egy előadásában Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese, amikor azt mondta: szeretjük a lángost, de nem szeretjük a lángossütőt. Csak vendéglők? Ettől persze a szerződéses rendszer még virágozhat, bár a vállalkozókat gyakorta zavarja a negatív társadalmi megítélés. Két lényeges körülmény viszont akadályozza a szerződéses rendszer további elterjedését és igazi kibontakozását — ezeket érdemes közelebbről is szem- ügyre venni. Az egyik: hogy a mintegy 40 000, szerződéses vezetésre alkalmas üzlet közül csupán hozzávetőlegesen 17 000 működik ebben az új formában. Élelmiszerboltok százait hirdették meg a vállalatok — eredménytelenül. Az élelmiszer-kiskereskedelemben alkalmazott alacsony árrések ezt a szakmát nem teszik vonzóvá. A helyzeten talán enyhít, hogy ez évitől — a fogyasztói árak változatlanul hagyása mellet — 1—2 százalékkal növekszik a tejtermékeknél és a húskészítményeknél felszámítható árrés. Ugyanakkor az 'is megfigyelhető, hogy igen kevés a szerződéses vezetés alatt álló iparaikküzlet, ami már inkább azzal magyarázható, hogy a vállalatok nem jeleskednek ezek .meghirdetésében. Meglehet, a vállalatok vezetői attól tartanak, ha betörnek a szerződésesek és a bérlők, megszűnik a vállalatok létjogosultsága. Vagyis a szerződéses rendszer igazán csak a vendéglátásban terjedt el, ami egyfelől a forgalom 1979-es jelentős visz- szaesésével magyarázható, másfelől azzal, hogy a kisvendéglők ígérkeztek igazán jövedelmezőknek. A másik körülmény, ami akadályozza a szerződéses rendszer kibontakozását: a vállalkozók rövid távú érdekeltsége. A szerződéseket ál- italában öt évre kötik, azután az üzleteket ismét meg kell hirdetni; nyilvános versenytárgyaláson eldönteni, kié legyen az üzemeltetés joga a következő periódusban. Ez a helyzet némelyik szerződéses boltvezetőt arra készteti, hogy üzletét az utolsó időszakiban elhanyagolja, esetleg szántszándékkal lerontsa. Így előzi meg, hogy mások szemet vessenek a boltra, és a licitálásnál magasabb összeget ígérjenek érte. Vagyis így igyekszik elérni, hogy a következő menetben ismét ő nyerje el az üzemeltetés jógáit. Az sem megnyugtató, hogy a szerződéses vezetők sem önmaguknak, sem az alkalmazottaknak nem tudnak öt évnél hosszabb időre megélhetést ígérni. Gál Zsuzsa FILLÉRES ÜGY Műszerészeket képeznek lábon „Fillérből lesz a forint.” Ez ma is így van, a régebbi takarékossági szlogent mégsem emlegetjük már. Vannak, akik egyenesen kétségbe vonják igazságát. Például a kalinyini városrész ABC-je melletti újságospavilon eladója, akihez, mint Mecseki János kaposvári olvasónk elmondta, nem tanácsos aprópénzzel menni. Történt pedig, hogy egy pedagógus gondosan be- rolnizott fillérekért akart húsz buszjegyet venni kiránduló osztálya tanulóinak. Hadd ne idézzük az árus efölötti méltatlankodását. „A tanítónő mögött álltam a sorban, s osztoztam megaláztatásában — panaszolta olvasónk. — Izgatottan kezdtem kotorászni a zsebemben nagyobb pénz után, merthogy eredetileg én is fillérrel akartam az újságért fizetni.” Korszerű formák, kiváló műszaki paraméterek és alacsony üzemanyag-fogyasztás jellemzik az új motorkerékpárt, amelynek gyártását tavaly kezdte meg az Usztyi- novban (Udmurt ASZSZK) működő Izsmas termelési egyesülés. A korszerű és nagy teljesítményű Jupiter 5 motorkerékpárokról a szakembereknek és az üzemelA tíz- és húszfilléres hivatalos pénzegységünk, sajnos, mégsem egyedi a fentebbi kaposvári példa. Ha valakinek az erszényében összegyűlik a fillér, a megszégyenítés veszélye nélkül már csak ismerős pénztároshoz fordulhat vele, de ott is csak berolnizott pénzzel. Vannak, akik a gyerekekre bízzák a „kényes manővert”, remélve, hogy azt a pénztárosok jóindulatúan „perselypénznek” gondolják. Tapasztaltam, hogy egy bankban, ahol milliókat őriznek, a tisztviselők órákig számolták újra a pénzt néhány fillérnyi hiány miatt. Ennek fényében különösen visszásnak látszik a fillért lekicsinylő, kényelmes nagyvonalúság. tetőknek egyaránt igen jó a véleményük. Népszerűek a vállalat egyéb termékei is: személy- gépkocsik, nagy pontosságú szerszámgépek, villamos fűrészek, sport- és vadászfegyverek. A vállalat újdonságai közé tartozik az IZS—2126 típusú személyautó. Az utastér a korábbi modellekénél A tata Rudinay Gyula szaitóközépislkoláibain az idegemnek is feltűnik, hogy a korábbinál több a leánytanuló. A magyarázat szerint szeptemberben megkezdődött itt az elektronikai műszerészek szakközépiskolai képzése... A Videoton Elektronikai Vállalat tabi gyáregységének itermélésd feladatai évről évre nőttek, gyántiményszerke- zete korszerűbbé és bonyolultabbá vált. Az önálló dis- play-gyártás, valamint a műszakilag magasabb szintű termékek előállításának megszervezése egyre több jól képzett felső- és középfokú szakembert kívánt. A Videoton és a megyei tanács 1984-iben kötött megállapodása alapján Tabon a gyáregység profiljának megfelelő szakközépiskolai képzés indult tavaly. A vállalat a szükséges feltételek biztosításéihoz ígért és adott sejóval tágasabb, 5 személy számára nyújt kényelmes elhelyezkedést. Az utastér bővítése egy sor alkatrész és részegység korszerűsítésének eredménye. Csökkent a gépkocsi súlya, a mostani modell pontosan egy tonna. Nem véletlen tehát az alacsony üzemanyag-fogyasztás: 100 kilométeren mindössze 6,2 liter. A motor 75 lóerős. gítséget. A tabi gyáregység kezdeményezte a tanmühelj műszerparkjának korszerűsítését, az Oktatási eszközök, az újabb műszerek beszerzésének engedélyezését. Ezzel párhuzamosain pályázatot nyújtott be a szakmunkásképzési alap elnyerésére is a gyáregység. A taihiak csaknem egymillió forint értékű műszer beszerzését kezdeményezték, a Művélődési Minisztérium pedig 900 ezer forintot biztosított az oktatás fejlesztéséhez szükséges műszerek vásárlására. ötödik hónapjába lépett az oktatás az elektronikai műszerész szálkán, s ez — a mezőgazdasági gépszerelő szak mélűett — a továbbtanulás szempontjából a leányok száméra is kedvezőbb. Frányó László, az intézet igazgatója mondta: — Az új profil a követelmény emelését is jelenítette a diákok és a pedagógusok számára. A 32 tagú műszerészosztályban 12 leány tanul1. Mire az új osztály megkezdte a tanulást, csaknem 100 ezer forintért alakítottunk ki a lányok részére szociális helyiséget. A nyolcvan személyes fiúkollégiumot pedig 100 helyesre bővítettük. Ennék az volt az „ára”, hogy megszűnt a társalgó ... A lányokat érdekli a szakma, pedig az első évben csak fémipari alapképzés folyik. Jelenleg a gyakorlati oktatás is az iskolában van. A nyári termelési gyakorlatokat viszont a hasonló profilú munkahelyeken szeretnék megszervezni. A következő tanévben a Videoton eddigi két tanműhelye melilett szükség Lesz egy újabb, 10—12 személyesre is. A kivitelezéshez már megvannak az anyagok, és az iskola eddigi tankönyvraktára hélyén várhatóan mintegy 150 ezer forintért félépíthető. Ha azonban a Videotontól a jelenlegi tanműhely épületét a tanács visszaveszi, akkor oitt meg- szűnik a képzés ... A következő tanévben már taniteremgondja is lesz a szakközépiskolának. Ha visz- sza kérnék az általános iskolától a használatra átadott két tantermet, az sem lenne elég. 1987-ben újabb négy tantereimre lesz szükség a zavartalan oktatáshoz. Több tanárra, gyakorlati szakoktatóra és tanműhelyvezetőre is szüksége lesz az iskolának. Az állások betöltése is gondot okoz majd. Krutek József B. F. Az Izsmas új motorja KUTASON OSZTOTTUNK FÖLDET Negyven esztendeje múlt; 1945 novemberében érkeztem haza hadifogságból. Nekem akkor kezdődött a felszabadulás. Igaz, hogy hazaérkezésemkor tanítói szolgálati lakásunkban családom csak a konyhában tudta meghúzni magát, mert az épületre még nem került cserép mindenhova, és a tető egy része sással, szalmával volt befedve. A kezdeti időben édesapám által deszkából összetákolt priccsen aludtunk, hiszen semmink sem maradt. Kisbajom községet 1944. december 6-án érte el a szovjet hadsereg, tőle 3 km-re nyugatra azonban megmerevedett a front, s ott húzódott 1945. március 29-ig. A szovjet hadsereg katonáit a bolgár egységek váltották. A falu lakosságának már december 8-án el kellett hagynia a falut és hátramenni Zselickisfaludra. A négy hónap alatt súlyos harcok folytak, március elején a németek rövid időre vissza is foglalták a falut. A harcok során nagy volt a pusztulás az épületekben és a berendezésekben. Az állat- állomány elpusztult vagy elveszett. Amikor 1945. április első napjaiban a lakosság hazamehetett, romokat és pusztulást, valamint néhány elvadult kutyát és macskát talált. Voltak még temetet- len, a harcok során elesett katonák, nekik a falu lakossága adita meg a végtisztességet. Az itteni harcokban elesett hős szovjet és bolgár katonák emlékét őrzi a falu közepén levő szovjet, míg a bolgárokét a falu északi részén levő bolgár katonai temető és hősi emlékoszlop. Kora tavasztól késő őszig sohasem hiányzik a friss virág róluk. Mi volt a lakosok első teendője? A romok eltakarítása és a lakóépületek részbeni helyreállítása, hogy meghúzhassák magukat. Aztán következett a ház körüli bunkerek betemetése, a kiskertek felásása, a magvak vetése, a palánták ültetése, hogy a legszükségesebb betevő falatokat megtermeljék. Amikor a bolgár hadsereg egységei a határ egy részét aknátlanították, kapával estek neki a munkának. A távolabbi községekben élő rokonok adtak néhány baromfit, mások egy-egy malackát adtak vagy néhány napra lovat, hogy szántani és vetni tudjanak. A torkokat fojtogató keserűség mellett hihetetlen tennivágyás és élniakarás, remény és bizakodás volt az emberekben az új élet hajnalán. Tudták, hogy az élet munka nélkül nem képzelhető el. Mindig szorgalmas emberek éltek Kisbajomban, de talán sohasem dolgoztak annyit, mint annak idején. Pedig alig volt meg a betevő falatjuk. Sokan — így magam is — úgy voltak, hogy a régi szerint már nem tudtak élni, az újat még nem ismerték. Ezért kezdtük el éjfélig tartó viták közben formálni a falu életét. Az újat akarókkal naponta igyekeztünk előrelépni. Ez nagyon nehéz volt, mert bőségesen akadt visszahúzó erő is. Elsők között alakult meg a földosztó bizottság. Kisbajomnak nem volt földbirtokosa, így nem volt kiosztható föld. Ezért mentünk át nem egy alkalommal a szomszédos Kutasra az ottani földosztó bizottsághoz és a megyei földbirtokrendező tanácshoz tárgyalni és segítséget kérni. Nem is eredménytelenül, mert a kutasi határban levő Felső- és Al- sógyóta-puszta földjéből elégítették ki a kisbajom! földigénylők jogos igényét. Mint tanítóhoz, hozzám jöttek' a fiatalok, mert ők is vágytak az újra. Így kezdtünk petróleumlámpa mellett az iskolában esténként népdalokat énekelni, színdarabokat tanulni, de nem a Kákái kiadónál megjelent „vitéz Pölöskei János” fércműveit, hanem Kodolányi János Földindulás, Darvas József Szakadék című műveit. A tiszta bevételből — mivel yillany még nem volt a faluban — egy Maxim- lámpát vásároltunk, hogy a fejekben nyiladozó világosság mellett a szemnek is legyen világossága. Az alakuló pártok közül a Nemzeti Parasztpártot éreztem hozzám közelállónak, a Magyar Kommunista Pártot igazabbnak. Így ennek lettem a tagja. Mint felekezeti tanító, nagyon vártam az iskolák államosítását, ennek nemegyszer szószólója lettem és tevékenyen részt vettem az ;s- kolák államosításának munkájában. Eltelt negyven esztendő. Ez idő alatt voltak életemben sikerek, néha kudarcok is. A kudarcokat elhomályosítja az idő, a sikerek ma már nosztalgiaként emlékeztetnek. Csaknem 71 éves koromban is azt vethettem papírra, hogy életem sikeres volt. Kiss József
