Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

1986. január 2., csütörtök Somogyi Néplap 3 Január elsejei körkép Az új esztendő mindig a várakozás idejé. Ter­veket készítünk, számba vesszük feladatainkat, lehetőségeinket. Az év első napján megyénk né­hány ismert közéleti személyiségétől kérdeztük: mit vár az 1986-os évtől? BARNA HÉJÚ KENYÉR, FOSZLÓS KALÁCS A pékek első napja Dr. Németh Jenő a Barcsi Városi Tanács elnöke: — Az idén olyan település­fejlesztési tervet fogadunk el, amely nagyobb tanácsi önál­lóságot biztosít számunkra, és folytatjuk városunk fej­lesztését. Bővül az iskolahá­lózat, megkezdjük egy új gimnázium építését. Űj arcu­latot kap a város központjá­nak üzletrendszere, a lakos­ság pedig a településfejlesz­tési hozzájárulás megszava­zásával nagyban hozzájárult új parkolók és utak építésé­hez. Mindezek ellenére nem várunk könnyű évet 1986- ban. Elmúlt az az idő, ami­kor terveinket óhajokra, könnyen jövő felső támoga­tásra építhettük. Sütő Ödön, a Balatonnagy- beréki Állami Gazdaság igaz­gatója: — Gazdaságunk erre az évre nem tervez jelentősebb termelési szerkezetváltozta­tást, hanem a jelenlegi for­mákon belül próbál megol­dást találni. Legnagyobb ágazatunk, a húsirányú szar­vasmarhatartás a tenyésztés genetikai alapjainak értéknö­velését szolgálja. Az új esz­tendőben bővül idegenforgal­mi tevékenységünk. Még eb­ben a hónapban átadjuk azt a fedett lovardát, amely az ország legnagyobb ilyen lé­tesítménye lesz. A nyári sze­zonra sörfőzőt és sörözőt épí­tünk, ez is elsősorban a ven­déglátást szolgálja. Érdemes eltöprengeni azon, hogy miért szerzett oly nagy örömet a világnak — fügi- getlen/üll égtájtól, társadalmi rendszeréktől — a szovjet— amerikai csúcstalálkozó. Azért történt így, mert e ve­zetők azt mondták ki, amit az embereik gondolnak. Keil a remény, hogy a legsúlyo­sabb problémák is megold­hatók háború nélkül, kell' a hit önmlagiumlklban és a poli­tika józanságában. Ez az esemény tette azt, hogy 1985 több jót hozott, minit aimeny- nyiit kezdetben ígért, bár ke­vesebbet, minit amennyit szerettünk volna. Ha összesürítve megpró­bálunk visszaemlékezni a most elmúlt esztendőre — keserű, nyomasztó kép jéie- nilk meg előttünk. Kár lenne tagadni, tömérdek bajról, ve­szélyről, katasztrófáról, me­rényletről, feszültségről ér­keztek tudósítások. Valójá­ban ez a kép igaz is meg — torz is. A hírék (eltekintve az említett csúcstalálkozótól) válóban a gondok vonásait vésték az év arculatéira. De nem lennénk hűék aiz igaz­sághoz, ha nem fűznénk hoz­zá, hogy a számunkra leg­fontosabb helyen,, Európád ban — a tenrorakeiákat le­számítva — béke volt, foly­tatódhatott a kormányok és arszégék barátságos együtt­működése. Ne essünk azon­ban az egyik végletbe se, szóljunk előbb a veszélyeik­ről, mert bármellyilk, ha él- haitaHmasadik, romba dönt­het minden eddigi jót. Nézzük mindenekelőtt a csillagháború s tenvékat. Miért tiltakozunk ellenük oly hevesen? A tudományos vi- iáf szinte egyöntetűen kije­lenti, hogy tökéletes védő­pajzs, olyan, amelyik egyet­len rakétát sem enged át — nincs,. Részeredményeket el lehet érni, de azon az áron, hogy az Egyesült Államok hátalmas katonatecibnilkaii versenyre hívja ki a Szov­jetuniót, próbára, amely óri­ási pénzeket nyel ell,, rend­kívüli erőfeszítéseket kíván. S végül! hova juttatja a résztvevőket? A fölfegyver- zefítségnek a mainál sóikkal magasabb fokára. De hát az legyen a cél, hogy az egyik Bors István, Munkácsy- díjas szobrászművész: — Kaposváron, a Domus áruház előtt kialakított tér­re tervezett szobraim elké­szültek. A Honvéd, az Arany János és a Petőfi utca által határolt területen, ahol fel­nőttem, állítottam emléket a hagyományoknak. Arra va­gyok kíváncsi, mikor válik olyan rendezetté a tér, hogy oda szobrot lehessen elhe­lyezni. Elfogadott szoborter­veimből szeretném, ha 1986- ban megvalósulna a sétáló­utcába elfogadott szobrom. Dévényi Zoltán, a Balaton Fűszert igazgatója: — Vállalatunk sikerrel tel­jesítette 1985-ös tervét, így célunk ebben az évben az, hogy jó árukínálatot és gaz­daságos kereskedelmi mun­kát tudjunk biztosítani. Nagy hangsúlyt helyezünk a nem­zetközi kereskedelmi kapcso­latok fejlesztésére. Megkezd­jük a kiskereskedelmi szer­vezet kialakítását, első ízben a Balaton partján. Bővítjük vállalatunk árukínálatát ház­tartási papírárukkal, csiszolt üvegárukkal és más, a ház­tartásban szükséges cikkek­kel. Január elsejével megkezdi működését a Balaton-coop kereskedelmi iroda, amelyet a Süitévvel közösen hoztunk létre a nemzetközi árucsere lébonyolítására. Reméljük, hogy ebiben a,z évben 400 fél a másikait újabb, még ra­vaszabb, költségesebb és ve­szélyesebb romboló eszközök félballmozásáira készítesse? Ha miniden, egyebet lebám- tunlk e problémáról, legbelül két szemlélet összeütközése marad: még több fegyver­nek, vagy a mainál keve­sebbnek a birtokában küz­deni politikád-társadalmi cé­lokért. Elmondhatjuk tehát, hogy a nemzetközi helyzet első számú tűzfészke maga a fegyverkezés. De ha már mérleget vonunk a múlt esz­tendőről, írjunk mellé még kettőt: a Közel-Keletet és Közép- Amerikáit. Más földrajzi és történel­mi körülmények között zaj­lik a nemzeti felszabadulási folyamait Közép-Amerikáiban, mély elkeserítő nyomortól fűtve. S van ennék a hely­zetnek egy érdekes vonása. Nyugat-európai polgári, fő­leg szociáldemokrata politi­kusok szeretnék meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy ne katonai eszközökkel avat­kozzon a küzdelembe, in­kább ösztönözze a gazdasági és a szociális reformokat Közép-Amerikában — így vonja el „a kommunisták” híveit. A valóság azonban az, hogy ez a nagy polgári demokratikus állam nem ért ehhez, ebben a térségben, amelyet saját előszobájának tekint, nem meri kinyitni a szelepeket, s végiül mindig a vérengző militarista szélső­ségesekre támaszkodik. Ezért lát Nicaraguában hatalmi érdekeit veszélyeztető „mar­xista központot”, a Salvadort valgy a hondurasi elűenfonna- dalmáirokbain szövetségese­iket. Európa, a mi tágabb ha­zánk, azonban nem tűzfé­szek. Kiállta a nyolcvanas évek első felének nehéz pró­báját. A feszültség növeke­dése — a Persihing-telepítés, az űrfegyverkezés bejelenté­se, a gazdasági embargóik, a szónokias támadások maguk­kal hozhatták volna Keltet­és Nyugait-Európa elibidegiü- lését. Nem ez történt. Miért nem? Földrészünk a hetve­nes éveikben már egyszer megismerte az enyhülés ízét, és többé mem alkar lemonda­ni róla. Ez nemcsak a szo­millió forinttal nagyobb for­galmunk lesz, mint tavaly volt. Kovács Béla, az OTP me­gyei igazgatója: — Ismeretes, hogy 1987 a bankreform éve. Az előké­születek jegyében telik az idei év. Olyan tapasztalato­kat ákarunk gyűjteni, ame­lyek segítik a zökkenőmentes átállást. 1984-lben alakult vállalkozói irodánk tevé­kenysége tovább bővül. A magánjellegű hitelek mellett termelő vállalatoknál, szövet­kezeteknél tőketársként jele­nünk meg. Ilyen kapcsola­tunk van már a segesdi, aita- bi és a lengyeltóti tsz-ekkel, 40 millió forintos tőkénk fékszik a megállapodásokban. Az idén tovább szeretnénk bővíteni önálló vállalkozá­sainkat. (Pentatours utazási iroda szolgáltatásai, ingatlan- közvetítés.) Kiemelt feladatunk a la­kásépítés. A nemrég módo­sult, kedvező hitelföltételek, a differenciált szociálpolitika jobban segítik a fiatalok esélyazonosságának megvaló­sulását. 1986—87-ben — saj­nos — csökken a megyében építendő lakások száma, kü­lönösen Kaposváron. Minden erőnkkel igyekszünk ezt a folyamatot föltartóztatni. Azon dolgozunk, hogy a la­kásárak növekedését vissza­fogjuk, az építők komolyan vegyék a határidőket és a minőséget. Ebbe az irányba szorítanak az új szabályozók is. Remélem azt is, hogy az ütemes pénzkezelés és ügy­félforgalom az eddigiekhez hasonlóan alakul, de ehhez ügyfeleink gondosabb előre tervezésére is szükség lenne oiáliislta álilaimolk esetében van így, melyék a békés egymás mellett élést kezde­ményezték, a nyugat-európai kormányok is viissizaihököl- tek, amikor Amerika kezdte Itúifesizíteni a húrt. Tudták, N y ugat-Európát nem vá­lasztja el az Atilaniti-óceán a Szovjetuniótól, .nekik más a stratégiai helyzetük. Ez azonban az énemnek csak egyik oldala. A másik: a kö­zös Európa tudata. Hosszú évszázadok óta élünk egy­más mellett, nem óhajtjuk feláldozni kapcsolatainkat a hidegháború oltárán, Ebbe a képbe illeszkedik Magyarország. Megtanultuk, mi volt a különbség a negy­venes—ötvenes évék és a későbbiek között. Bőrünkön, zsebünkön, hangulatunkon. Ezért talál mattunk minden jó szádékú gondolat támoga­tásra máig is. Sók dicsérő szó hangzik él hazáinkról nyugati topókban és pólgáiri vezetők nyilatkozataiban. Mi ennék a magyarázata ? Első­sorban az, hogy Magyaror­szág belpolitikájával — kül- póbtizál. Reforimkéisizsógévél, a véleményinyilvámítés sza­badságával, az ország nyi­tottságával. Mi természete­sen a Varsói Szerződés közö­sen kidoligazoítrt politikáját képviseljük, de ennék hite­lét, őszinte és nemzeti voltá­nak aranyfedezetét az adja, amit a külföldi itthon lát. 1985 igazolta meggyőződé­sünket, hogy a békés nem­zetközi együttműködés az egyetlen járható út. Ezt 'lát­ta be az amerikai elnök is, amikor leült tárgyalni an­nak az államinak első embe­rével, amelyet korábban „a Gonosz birodalmának” neve­zett. Már maga a találkozó ténye is önbizalmat ad az enyhülés hívednek: lám, le­hetséges! A jó politikai han­gulat azonban csak kiindullió- pomit. Ezer gondja van az emberiségnek — az éhségtől a környezetszennyeződésen át a szociális és gazdasági problémákig —, kapcsolja hát ki a fegyverkezést, hogy a jövőben minden erejét, pénzét és tudósát a békében is meglévő problémák meg­oldására fordíthassa. Tatár Imre Bizonyos, hogy sokan még javában ünnepelték az új évet, amikor tegnap hajnali ötkor belépett a kaposvári kenyérgyár kapuján Nagy Ernő fűtő, Szonták Jenő villanyszerelő és Endrédi László lakatos, hogy mint mindig, felfűtsék a rend­szert, indítsák az üzemet. Frányó Pista bácsi, a portás, szalagnyi utat lapátolt a hó­fehér hóban. — Ne zavarjuk az udvari szolgálatosokat — mondja Lukács József művezetőnek —, hadd pihenjenek. Meg­csinálom én. — Ügy hozta a sors, hogy tavaly is, most is én indí­tottam a munkát — mondja a művezető. — Meg lehet szokni ezt is! Az itt eltöltött tizenhat évemből — ez az első munkahelyem — tizen­egyet pékként dolgoztam. — Ezért ha a szükség úgy hozza — szól közbe Horváth Zoltán, a gyár he­lyettes vezetője —, bármikor be tudunk állni a gyártóvo­nalba. Az új év első napja zök­kenőmentesen, minden bosz- szúság, gond nélkül indult. Mindenki pontosan megér­kezett, azok is, akik Gödé­ből, Csökölyből, Kazs okból, vagy mint Gelencsér Agnes, Rinyakovácsiiból járnak be dolgozni. A korszerű, újabb üzemrészben, ahol az év el­ső napján kétszáztíz mázsa minőségi és hatvanhat má­zsa kilós fehér kenyeret sü­töttek, délután kettőkor már mindenki a helyén állt és fél négy-négy tájban jött is a kemencéből a barna hé­jú, illatos, ropogós kenyér. — Lépcsőzetesen indulnak be a vonalak — magyarázza Lukács József. — Az első a minőségi kenyér, ezzel van a legtöbb kézi munka, az­után a zsemlevonal és a ki­lós kenyér indul. Az udvaron még hótakaró alatt pihennek az autók. Hajnali három órakor kez­dődik a szállítás. Tizen­nyolc kocsi indul Kaposvár­Minden pártszervezetben megnőtt a hasznos észrevé­telek, a fontos javaslatok értéke. Enélkül nem lehet emelni sem a vállalati tevé­kenység, sem a pártmunka színvonalát. Erről beszélget­tünk Kovács Gyuláné bér- számfejtő csoportvezetővel, a Somogy Kereskedelmi Vállalat párttitkárával. — A vezetőség fontosnak tartja a kommunisták véle­ményét — mondta. — Fi­gyelembe vesszük mindazt, amit az egyéni beszélgetése­ken, az öt pártcsoport ülé­sein, a taggyűléseken el­mondanak. Megjegyzem, hogy olykor bátortalanok voltak a párttagok. Nem mindenki szólal fel a tag­gyűlésen. Kisebb közösség-' ben azonban, így a párt­csoport ülésén szívesen el­mondják a véleményüket. Javulás mindenképpen érez­hető. Még az utcai találko­zók, a boltbeli látogatások alkalmával is szólnak a dol­gozók, ha úgy érzik: vala­min változtatni kellene. Leg­többször a gazdasági mun­kával, a szocialista munka­versennyel kapcsolatos ész­revételeiket tolmácsolják. Ezen kívül egy-egy feladat, pártmegbizatás teljesítésé­ről vagy annak akadályairól adnak jelzéseket. Ez jó, mert szeretnénk közelebb kerülni a tagokhoz. A kommunisták véle­ményalkotását az is megha­tározza, milyen a vállalat helyzete. A Somogy Keres­kedelmi Vállalat jól gazdál­kodott, minden remény megvan arra, hogy elérik a kétmilliárdos forgalmat. A dolgozók jó hangulatához ra és a város környéki köz­ségekbe, hogy mindenütt időben ott legyen az új év első kenyere. A másik épületben, a ré­gebbi üzemrészben egy má­sik csapat a süteményekkel foglalkozik. A négy kisodort „szálból” boszorkányos gyor­sasággal készül a fonott ka­lács. Szemmel nehéz követni az ujjak mozdulatait. — Nem most kezdjük — jegyzi meg Rajta Jánosné. — Mióta gyakorolja? Elneveti magát. — öreg vagyok én már! Hatvanöt éves, nyugdíjas. hozzájárult, hogy a terve­zett nyolc százalék helyett tizenhárommal emelték a béreket. Azelőtt csak évi három százalékra volt lehe­tőségük. A mostani előrelé­pés a gazdasági szabályo­zóknak, valamint annak kö­szönhető, hogy a Somogyker a keresetszint-szabályozást választotta. — Mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek jelzések a boltokból. Olyanok példá­ul, hogy gondot okoz az árubeszerzés, hiány van hű­tőládából, színes tévéből, műszaki cikkekből, gyerek­cipőből és még lehetne so­rolni. Ezekre az észrevéte­lekre mindenképpen szükség van. Kovács Gyuláné 1985. ja­nuárja óta párttitkár. A héttagú vezetőségben — egy újabb cserélődés miatt — négy új tag van vele együtt, örülnek annak, hogy a ke­reskedelmi pártbizottság minden segítséget megad az alapszervezetnek. A vezető­ség támaszkodik a tagok véleményére a pártmunka javításában. — Sok mindent kérnek tőlünk. Így például azt, hogy javítsuk az öt párt­csoport munkáját. Szív­ügyünknek tartjuk ezt, hi­szen a taggyűlések aktivitá­sát is segítené, ha mindig megbeszélnék a pártcsopor­tok ülésein a témákat, a taggyűlések után pedig ér* tékelnék mindazt, ami el­hangzott, s meghatároznák a feladatokat. Az is kiderült, hogy a kommunisták sok mindenre ráirányították a figyelmet az egyéni beszélgetéseken, a — Akkor nem lenne kény­telen az év első napján dol­gozni ! — Alig vártuk, hogy jö­hessünk! — szólal meg mel­lette az örökmozgónak ne­vezett Fodor Jenő bácsi. Szemüvegére fehér lisztréteg rakódott, de bizonyos, hogy ezt már észre sem veszi. Fé­lig tréfásan, félig komolyan hozzáteszi: — Sok -az unoka, kell a pénz! A gyár helyettes vezetője meséli, hogy ezek a nyugdí­jasok önként jelentkeztek már tavaly. Amikor ledol­gozták azt a munkaidőt, me­lyet a rendelkezések tehető­vé tesznek számukra. Azzal mentek el, hogy január else­jétől ismét jönnek. Állták a szavukat. A polcokon délután már ott sorakoztak, keltek a kuglófok, a kakaós kalácsok, készült az óriás kifli, a va­jaskifli. Ügy tűnt, senki sem fáradt, senkin sem látszott, hogy óévet búcsúztató éj­szaka van mögötte. Az év első napján csak­nem kétszáz mázsa lisztből sütöttek kenyeret a pékek a kaposvári gyárban, 619 fo­nott, 116 foszlós, 168 kakaós kalácsot szállítottak a bol­tokba. Vörös Márta beszámoló taggyűlésen. A gondok megvitatása céljából ezután is napirendre tűznek gazdasági témákat. Az idő­szerű gondokról azonban napirenden kívül is beszélni kell, s gondolnak rá, hogy többször essen szó a célok­ról, az elképzelésekről. — Megvalósítjuk azt a ja­vaslatot is, hogy a taggyű­lések előtt tegyük tehetővé a Pártétet, a Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő művek megvásárlását. Azt a kezdeményezést szintén fel­karoltuk, hogy a fiatalokkal akkortól foglalkozzunk rendszeresen, amikor tanuló- szerződést kötnek a vállalat­tal. Aztán kapcsolódjon be a KISZ is a nevelésbe. így jobban kiválaszthatjuk azo­kat, akik alkalmasak párt­tagnak. Harsányt Józsefné sze­mélyzeti vezető a pártszer­vezet szervező titkára, a ré­gi, tapasztalt vezetőségi ta­gok egyike. — Jó légkör alakult ki a pártcsoportokban. Szeret­nénk, ha még több véle­ményt mondanának el kom­munistáink a taggyűléseken is, de nem akarjuk, hogy termelési értekezletté válja­nak e fórumok. Elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, ami ide való. örülünk, hogy a fiatalok is egyre gyakrab­ban hozzászólnak, javasol­nak. Jövőre választjuk meg a vállalati tanácsot. Kovács Gyuláné elmondta: Jó volna, ha minél több, erre alkalmas kommunista kerülne be a testületbe. Lajos Géza ELMÚLT EGY ÉV JELZÉS A BOLTOKBÓL Megszívlelik a bírálatot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom