Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
1986. január 25., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Hég mindig — télvíz idején A balatoni mólók, hullámtörők, kikötők állapotáról írtunk riportot „Közelképek” című sorozatunkban a múlt év december 7-én. Képekkel is illusztrált véleményünket tizenegy főhatóságnak és illetékesnek küldtük el, tisztelettel kérve állásfoglalásukat. Becsülettel — a kormányrendelet szellemében — kivártuk a válaszadás egyhónapos határidejét, s ez január 7-én lejárt. Tizenegy levelünkre hét választ kaptunk. S mert ez demokratikus módszereink, gyakorlatunk szerint is több az ötven százaléknál, közöljük — és köszönjük — az ügyben felelősséget érzők állásfoglalását. S ha valaki a fölkértek közül késve, de nyilatkozni, leginkább tenni akar az ügyben: nem zárkózunk el állásfoglalásának, megalapozott ígéretének későbbi közlésétől. Útkeresés — jó szándékkal Vállalati forrásra támaszkodva A balatoni kikötők állapotával foglalkozó írással kapcsolatban az alábbiakat közlöm. A Mahart Balatoni Hajózási LeányváLlalatának igazgatóját tájékoztattuk arról, hogy az új szabályozórendszer szerint a tanácsok a központi pénzeszközökből az állandó lakosság szükségleteit meghaladó fejlesztés megvalósítását, támogatását csak az állandó lakosság jogos igényeinek rovására elégíthetnék ki. Az újságcikkben említett városi, községi hozzájárulás — amelyet a nyereségérdekeltségben működő vállalatok fizetnek — megyén belüli elosztása 1986-tól megszűnt. Ez az állami költségvetés“ része, tehát nincs lehetőség arra, hogy a tanácsok közvetlenül intézkedjenek elengedésükről. Miután a leányvállalat kezelésében levő létesítmények és a hajópark is elsősorban idegenforgalmi célokat szolgál, fejlesztésük más forrásokból lehetséges. Ennek egyik módja, hogy a Bala- ton-parti tanácsok megnövekedett — üdülőhelyi díjakból származó — bevételeikből bizonyos összeget a kikötők és mólók állagának megőrzésére átadjanak. A másik mód, hogy a Balatoni Intéző Bizottság a rendelkezésre álló pénzeszközökből hozzájárul a vállalat pénzügyi nehézségeinek enyhítéséhez. Erre vonatkozóan felvettük velük a kapcsolatot. A Közlekedési Minisztériumot is tájékoztattuk a vállalat feszítő és megoldásra'' váró gondjairól, és kértük támogatásukat. Véleményük szerint a problémát az érintettek bevonásával, közösen lehetne rendezni. A VII. ötéves terv véglegesítéséhez szükséges főhatósági tárgyalásaink még nem zárultak le. Ezek függvényében lehetőséget látunk arra, hogy a balatoni kikötők legsürgetőbb fenntartási feladatainak megoldásához — ha ezzel a megyei tanács testületé is egyetért — egy kisebb összegű anyagi támogatást biztosítsunk a VII. ötéves tervben. Dr. Sarudi Csaba a Somogy Megyei Tanács általános elnökhelyettese A felszínre hozott problémák valóban beavatkozást igényelnek, mielőtt a helyzet tovább romlana. A balatoni hajózás bizonyosan betölt idegenforgalmi szerepkört is, de ennél sokkal fontosabbnak tartom a közlekedési feladat ellátását, gondolok elsősorban a révkapcsolatra Szántód és Tihany között. Bármely szerepkörben vizsgáljuk is a bala.oni hajózást, a Mahart siófoki leányvállalatának érdeke fűződik e tevékenységhez, különben nem végezné, nem végezhetné. Ezért elsősorban ennek a vállalatnak — mint a hajózási tevékenység közvetlen haszonélvezőjének — feladata kell legyen továbbra is, hogy gondoskodjon a kezelésében levő parti létesítmények megfelelő állapotban tartásáról. Az új tanácsi gazdálkodási elvek a helyi tanácstestületre bízzák a döntést, hogy a megoldásra váró számos feladat közül melyikre fordítsák anyagi forrásaikat. A Veszprém Megyei Tanácsnak a VII. ötéves tervidőszakban elsősorban a megye területén a lakosság alapellátását kell biztosítania, pénzügyi terveit is ehhez dolgozta ki. Természetesen egyetértünk a vázolt probléma aktualitásával, támogatjuk annak megoldási törekvéseit is, de úgy gondoljuk: elsősorban vállalati forrásra kell támaszkodni. (Ha szükséges, esetleg kedvezőbb gazdálkodási körülmények megteremtésével, például az idegenforgalmi szolgáltatás tarifáinak megemelésével, a kikötői díjak emelésével stb.) István János a Veszprém Megyei Tanács elnöke Ebből az összegből azonban csak a gazdasági életben jelentős csepeli kereskedelmi kikötő létesítményeinek, vasúti-közúti csatlakozásáVan remény a megoldásra A Télvíz idején a tóról című cikkre Klézl Róbert miniszterhelyettes elvtárs megbízásából az alábbiakról tájékoztatom. A vízügy vállalásai Az „autóbuszkikötök" Iájára péld' Köszönettel vettem, hogy lehetőséget adtak véleményem kifejtésére a balatoni kikötőik és mólók ügyében. Különböző szervek — a cikktől függetlenül — korábban is foglalkoztak a balatoni kikötők sorsával, legfeljebb a közvélemény tájékoztatása nem volt ilyen teljes körű és átfogó. Legutóbb a siófoki pártértekezleten hangzott el, hogy célszerű lenne megvizsgálni a kikötőik költségeinek állami területi átvállalását. Az illetékes felsőbb szervek elvben egyetértenek azzal, hogy az infrastrukturális pénzügyi kérdéseket — ezalatt elsősorban a fejlesztéseket értik — központi forrásból kell megoldani. A létesítmények fenntartását és üzemeltetését vállalati feladatnak tekintik; pénzügyi forrását szerintük a vállalati gazdálkodás keretei között kell megteremteni. Fejlesztésre csak a tervidőszak második felében kerülhet sor, de ehhez a kormányzati szervek egyetértése szükséges. Egyetértek a cikk mondanivalójával, miszerint az erők összpontosítására van szükség. Sajnálatos, hogy a balatoni hajózási leányvállalat által — korábban a „nagy Mahart” által — fizetett városi és községfejlesztési hozzájárulást máshová fordították (esetleg utak, bölcsődék építésére) és nem arra a területre, ahol a pénz képződött. Az autóbusz-közlekedésben a tanácsok már korábban is „beszálltak” az autóbusz-közlekedés „kikötőjének”, a pályaudvarnak az építésébe. A helyi tanácsoknak, a BIB-nek, az idegenforgalmi szerveknek jobban kellene támogatniuk a kikötők gondjainak megoldását. Felmerül ugyan az a gondolat is, hogy a kikötők használói magasabb díjat fizessenek, és ebből teremtsék meg a kikötők és mólók fenntartásának, fejlesztésének pénzügyi fedezetét. Ez sem elhanyagolható, de látni kell, hogy hatása előbb-utóbb a menetdíjak drasztikus felemeléséhez vezetne, s az nyilvánvalóan elégedetlenséget keltene. Mindenesetre a balatoni hajózási leányvállalatnál szorgalmazni fogom, hogy vizsgálják meg: egy mértéktartó szolgáltatási díj- szimtemelés miképpen mérsékelhetné a fenntartás nehézségeit. Kíváncsian várom az intézmények vezetőinek lapjukban közzétett állásfogía- ’ását. Készek vagyunk arra, hogy lehetőségeink szerint az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket tegyünk a kérdés megoldására. Dr. Schuszter József a Mahart vezérigazgatója A balatoni kikötők állapotával való foglalkozás, és egyáltalán a balatoni hajózás ügyének felkarolása helyes; társadalmi alapokon történő megközelítése jogos. A kérdéskör lényegesen több, mint közlekedési ügy. A balatoni hajózás fenntartását mindenekelőtt idegenforgalmi érdekek és életszínvonalpolitikai meggondolások indokolják, közlekedési jelentősége ezeknél jóval kisebb. A cikkben felvetett megközelítéssel „állami pénzből és az idegenforgalomban nyereségérdekeit vállalatok ... ” stb. teljesen egyetértünk. A Közlekedési Minisztérium is ez irányban keresi a megoldást, bár egyelőre jelentősebb eredmény nélkül. A kérdés ugyanis a cikkben foglaltaknál lényegesen ösz- szetettebb. Gyönyörű tavunkon kívül ugyanis szép és hasznos folyóinkon sincs megoldva a kikötőlétesítés, az infrastruktúra, de még az eszközállomány pótlásának és építésének az ügye sem. A működési feltételek biztosításával a VII. ötéves terv előkészítése során részletesen foglalkoztunk. A Mahart gazdasági helyzetének tárgyalásakor, 1985-ben az Állami Tervbizottságnál az infrastrukturális ügyek külön fejezetet kaptak. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy a kormány a költség- vetési gondok ellenére 240 millió forintot biztosított a kikötőhálózat fejlesztésére. Valamennyi érintett bevonásával A Somogyi Néplap 1985. december 7-i számában megjelent Télvíz idején a tóról című cikkel egyet kell értenünk. Valós, lényeges problémát feszeget. A balatoni kikötők több évtizedes fenntartási mulasztásokat viselnek magukon. A jelenlegi kezelő — a múlt évben létrejött leányvállalat — nem rendelkezik elegendő pénzzel a mulasztások egyszeri, gyors pótlására. E feladat csak az összes érintett bevonásával, megyei tanácsi koordinációban oldható meg. Érintettek alatt a Közlekedési Minisztériumot, a BIB-et, a tó melletti tanácsokat, az idegenforgalmi szervezeteket, a hajózásban és az idegenforgalomban érintetteket értjük. A kezelő vállalat három megyés feladatait figyelembe véve célszerűnek tartjuk Zala és Veszprém megyék bevonását is a feladat egyidejű megoldásába, a felújítási sorrend közös megállapításába. Dr. Fenyő István a Somogy Megyei Pátbizóttság osztályvezetője A Somogyi Néplap december 7-i számában felvetett kérdésekről álláspontom a következő. A balatoni hajókikötők állapotával, fenntartásának és fejlesztésének nehézségeivel kapcsolatos megállapításokkal lényegében egyetértek. A kikötők jelentős része erősen feliszapolódott, a kikötői partfalak, mólók és hullámtörők sok helyen javításra és felújításra szorulnak. Ez részben évtizedes fenntartási elmaradás következménye. Tudomásom szerint a Balatoni Intéző Bizottság a korábbi években már készíttetett egy tanulmánytervet a hajókikötők állapotáról, azok rekonstrukciójáról és fejlesztésük lehetőségéről. A 2018/1983. számú kormányhatározattal jóváhagyott balatoni vízgazdálkodási fejlesztési program (BVFP) többek között tartalmazza a kikötők felújítási és fejlesztési feladatait is, s ezeket természetesen az érdekelt és az érintett fórumok, országos hatáskörű szervek feladatává teszi. Ennek szellemében a feladat nemcsák a kikötőket kezelő és üzemeltető Mahart siófoki leányvállalatának a feladata, mellyel egyébként sem tud egyedül megbirkózni. Véleményem szerint a közlekedési ágazat mellett a megyei tanácsok, az idegenforgalmi szervek és a BIB támogatására is lehetne számítani. Ezért a megoldást abban látom, hogy a közlekedési ágazat kezdeményezésében és koordinálásában, a fent említett érdekeltek anyagi hozzájárulásával kellene a kérdés megoldását elmozdítani a holtpontról. A vízügyi ágazatra és igazgatóságunkra számos vízügyi feladat megoldása hárul a BVFP előírása szerint. Igazgatóságunkra mint a Balaton kezelőjére hárul többek között a közcélú partvédő művek és a tómeder fejlesztése és fenntartása. Az előrelépés érdekében a Mahartnak már jeleztük, hogy vállaljuk a kikötőkhöz vezető hajóutak kotrási munkáit, a kikötők rekonstrukciójával párhuzamosan. Ugyancsak vállaljuk, hogy az igazgatóság, illetve balatoni vízügyi kirendeltségünk tervező és kivitelezőkapacitásával szükség esetén részt vesz a kikötők rekonstrukciós munkáiban is. Célszerű volna a közeljövőben az összes érdekelt bevonásával egy megbeszélést folytatni. Ennek keretében el lehetne határozni a kezdeményező és előkészítő lépéseket. Szabó Mátyás a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője nak legszükségesebb korszerűsítését, felújítását lehet elvégezni. De remény van arra, hogy előbb-utóbb a balatoni kikötőket illetően is lépni lehet. Ennek érdekében készítjük el a „Személyhajózás létesítményei és működési rendszerének korszerűsítése" címmel azt a döntéselőkészítő anyagunkat, amely javaslatot tartalmaz majd az általunk is teljesen világosan látott probléma megoldására. A vizsgálat eredményeivel az év közepén készséggel állunk a lap rendelkezésére. Megköszönve a cikk tárgyilagos és tárgyszerű hangvételét, segítő szándékát, örömmel venném, ha a többi fölkért intézmény tájékoztatásának megismerését lehetővé tennék a számomra. Katona András a Közlekedési Minisztérium műszaki fejlesztési főosztályának vezetője A nyitány: egyeztető tárgyalás A cikk főbb megállapításaival egyetértek, mert a balatoni vízügyi fejlesztési programban foglaltakhoz képest jelentős volt a VI. ötéves tervi lemaradás a kikötők létesítése, bővítése és fenntartása ügyében. Elmaradt például az előirányzott balatonföldvári, siófoki és badacsonyi kikötők bővítése. A VI. ötéves tervben 35,5 millió forintot fordítottak kikötőkre, ebből 8,7 millió forint volt a BIB támogatása. Az előirányzott 10 millió forintból csak 2 millió forintot nem használtak fel. Fonyódon például a tervezett 5 millió forintból csak 2,9 millió forintot használtak fel. A VII. ötéves tervi kikötői előirányzat 54 millió forint, ebből 45 millió forint a BIB-támogatás. A Mahart Balatoni Hajózási Leányvállalata — amint az a cikkből is kiderül — saját erőből nem képes a kikötők bővítését és fenntartását biztosítani. Egyetértve kell keresni a probléma megoldásának lehetőségeit. Ezért a közeljövőben egyeztető tárgyalást hívunk össze. Rosta Sándor a BIB főtitkára
