Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 14. szám
2 Somogyi Néplap 1986. január 17.; péntek Világszerte élénk érdeklődés fogadta Mihail Gorbacsov javaslatait Varsóban megnyílt az értelmiségi világkongresszus Mihail Gorbacsov Üdvözlőié (Folytatás az 1. oldalról) ben megerősödött a remény, hogy mégsem az utóbbi következik be. Ez az újjászületett remény tükröződik azokban az üzenetekben is, amelyeket különböző országok vezető1! küldtek a konigresz- szushoz. Az üzenetekben megállapították, hogy a nemzetközi békeév nagy lehetőségeket teremt a békéért való erőfeszítések fokozásához. Kádár János, az MSZMP főtitkára is üzenetében azt a gondolatot fejezte ki, hogy békeévben lépéseket lehet tenni a világbéke megerősítésére, a földi fegyverkezési hajsza megfékezésére, a világűrre való átterjedésének megakadályozására, s a szovjet—amerikai párbeszéd fel- újulása kedvező kiindulópontul szolgál. * * * A Szovjetunió konkrét programot hirdetett a föld békés jövője érdekében, azért a célért, amelyet az önök kongresszusa is szolgál. Felszólítjuk a világ békeszerető erőit, hogy támogasság ezt a programot — hangsúlyozza Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Varsában csütörtökön megnyílt értelmiségi világkongresszushoz intézett üdvözletében. Korunk legsürgetőbb feladata a nukleáris fenyegetés felszámolása — a fegyverkezési hajsza megfékezése a földön és megakadályozása a világűrben — a civilizáció megóvása. A genfi szovjet— amerikai csúcstalálkozó reményeket keltett, hogy javul a nemzetközi légkör, megerősödik az általános biztonság. De ahhoz, hogy ezek a remények valóra váljanak, az szükséges, hogy mindkét fél becsülettel tartsa magát a kialakított megállapodásokhoz. A genfi folyamatnak tovább kell fejlődnie és meg kell határoznia a világesemények alakulását a jövőben — mutat rá az SZKP KB főtitkára. Biztosíthatom a kongresz- szus résztvevőit, hogy a Szovjetunió a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz a fegyverkezési hajsza megfékezéséért. Mi nem a katonai versengést választjuk, hanem a mináen területre, egyebek között a tudomány és a kultúra területére kiterjedő nemzetközi együttműködést. A Szovjetunió most történelmi jelentőségű békekezdeményezéssel fordult az Egyesült Államokhoz, más atomhatalmakhoz, a világ valamennyi kormányához és népéhez, arra törekedve, hogy a legteljesebb mértékben elősegítse a nemzetközi helyzet gyökeres javítását, örökre megszabadítsa az emberiséget attól, hogy rettegjen a nukleáris katasztrófától, vagy más tömegpusztító fegyverek bevetésétől. Javasoltuk a nukleáris fegyverek teljes, az egész világon való megsemmisítése programjának elfogadását az elkövetkező 15 évre, a XX. század végéig, s a szakaszos gyakorlati intézkedések konkrét tervét terjesztjük elő, amely elvezet ehhez a célhoz. Meggyőződésünk szerint ez reális távlat, természetesen ha lemondanak a kozmikus csapásmérő fegyverzet létrehozásáról. Az emberi értelem energiáját az anyagi és szellemi értékek megsokszorozására kell fordítani, nem pedig az új, globális pusztító fegyverek kifejlesztésére. A békeharc hatalmas fegyvere az igazság, a nukleáris konfliktus súlyos következményeiről szóló igazság. Az Önök kongresszusának résztvevői — a tudomány és a kultúra világának tekintélyes képviselői — kiemelkedő szerepet játszhatnak ezen igazság terjesztésében, abban, hogy a társadalom széles rétegeiben tudatosuljon emberi kötelességük: a szilárd békéért vívott küzdelemben való cselekvő részvétel — hangsúlyozza Mihail Gorbacsov, sok sikert kívánva a világkongresszus munkájához. Szovjet—japán külügyminiszteri tárgyalások Tokióban. A képen: Eduard Sevardnadze és vendéglátója, Abe Sintaro. Japán és a Szovjetunió között felújítják a rendszeres külügyminiszteri konzultációk gyakorlatát. Mindenekelőtt ezzel a fontos eredménnyel zárultak csütörtökön Tokióban Eduard Sevardnadze szovjet és Abe Sintaro japán külügyminiszter hivatalos tárgyalásai. Eduard Sevardnadze kormánya nevében meghívta Abe Sintarót, hogy még ebben az évben látogasson a Szovjetunióba, míg a szovjet külügyminiszter következő szigetországi látogatását 1987-re irányozták elő. A két ország külügyminisztere ezt megelőzően utoljára nyolc évvel ezelőtt Moszkvában folytatott hivatalos tárgyalásokat. A késő este véget ért tárgyalások napirendjén a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő, valamint kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdések szerepeltek. A felek egyetértettek a két ország közötti viszony megjavításának szükségességében, és ebből a célból előirányozták a politikai, gazdasági, tudományos és technológiai, továbbá kulturális együttműködés kiszélesítését. Csütörtökön Genfben teljes üléssel megkezdődött az atom- és űrfegyverkezésről folyó szovjet—amerikai tárgyalások új fordulója. A szovjet küldöttséget Viktor Karpov, az amerikait Max Katnpelman vezeti. Reagan amerikai elnök szerdán délután külön írásbeli nyilatkozatban üdvözölte a nukleáris fegyverek teljes felszámolásáról előterjesztett szovjet javaslatot. A javaslatot, annak nyilvánosságra hozatala előtt, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára levélben ismertette az amerikai elnökkel. A Fehér Ház közlése szerint a levelet szerdán nyújtották át. A nyilatkozat aláhúzza: az Egyesült Államok üdvözli a szovjet javaslatot. „Remélem, hogy az további hasznos lépést jelent a leszerelés folyamatában” — írja Reagan. Az elnök szerint ugyan a szovjet javaslat egyes pontjai „komoly gondot okoznak”, de más elemei „az első pillantásra konstruktívnak tűnnek”. Reagan haladéktalanul hosszabb megbeszélést folytatott a Szovjetunió új javaslatáról Shultz külügyminiszterrel. Shultz ezt követően adott televíziós nyilatkozatában aláhúzta: az Egyesült Államok „pártfogolja a nukleáris fegyverek teljes felszámolását, s ezért üdvözli a szovjet javaslatot”. „Elsődleges válaszunk az, hogy üdvözöljük ezt a fejleményt” — mondotta Shultz. Az amerikai külügyminiszter közölte, az Egyesült Államok gondosan tanulmányozza a szovjet elképzeléseket és szeretné, hogy azokat a genfi leszerelési tárgyalásokon vitassák meg. Bár ő is azt hangoztatta, hogy a tervezetben „ellentmondásos pontok vannak”, kijelentette: „most nem elsősorban a részletekről keli vitatkozni”. „Ez igen bonyolult téma, s ezért van szükség a gondos tanulmányozásra és a részletes tárgyalásra” — mondotta. Shultz szerint Reagan elnök első kérdése ez volt: miért kell várni az ezredfordulóig a fegyverek felszámolásával ? A Fehér Ház és az amerikai kormány nem minden vezető beosztású munkatársa hangoztatott hasonló álláspontot. Egy magát megnevezni nem kívánó magas- rangú kormánytisztviselő „propagandalépésnek” minősítette a szovjet javaslatot. A legnagyobb problémaként magasrangú kormányhivatalnokok azt emelték ki, hogy a tervezet megvalósulása attól függ, hajlandó lenne-e Washington feladni a „hadászati védelmi kezdeményezés”, az űrfegyverkezés programját. A nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló szovjet javaslatra az első válasz egyértelműen az volt a kormánytisztviselők részéről, hogy Washington egyelőre nem hajlandó ilyen lépésre, mert ezen a téren „el van maradva” a Szovjetunió mögött. Az amerikai tömegtájékoztatás szerdán hatalmas terjedelemben foglalkozott a szovjet javaslatokkal, így ez tette ki a három nagy amerikai televíziós hálózat esti híradójának jelentős részét. • * • Gerald Smith neves fegyverzetellenőrzési szakértő, a SALT—I. szerződést kidolgozó amerikai küldöttség vezetője egy tévéállomásnak adott interjúban üdvözlendőnek mondta a szovjet javaslatokat, s ezek közül is külön kiemelte az Európában telepített közepes ható- távolságú ballasztikus rakéták és robotrepülőgépek felszámolására irányuló kezdeményezést. * * * David Cortright, a Józan Nukleáris Politika Országos Bizottsága nevű testület igazgatója üdvözölte a nukleáris fegyverek teljes felszámolását célzó javaslatokat és a nukleáris robbantásokra vonatkozó egyoldalú szovjet moratórium meghosszabbítását. A TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában elmondta, hogy a bizottság vezetősége táviratot küldött Japán—szovjet külügyminiszteri tárgyalások Reagan elnöknek, s ebben pozitív választ sürgettek a szovjet kezdeményezésekre. * * * Pham Van Dong vietnami kormányfő szerint a moszkvai kezdeményezés újabb bizonyítéka annak a felelősség- érzetnek, amelyet a Szovjetunió érez a jelenlegi és eljövendő nemzedékek sorsáért, s új lökést ad a békemozgalmak küzdelméhez. * * * Csütörtökön valamennyi csehszlovák napilap első oldalán, a Rudé Právo az SZKP KB főtitkárának fényképével, teljes terjedelemében közölte Mihail Gorbacsov nyilatkozatát. Az újságok kiemelik, hogy az SZKP KB főtitkára ismét kiemelkedő jelentőségű szovjet kezdeményezéseket fogalmazott meg és konkrét lépéseket javasolt a világbéke megszilárdítására. * * * A külpolitikai hírek és tudósítások között vezető helyen szerepelt szerdán este és csütörtökön az angol tömegtájékoztatási eszközökben Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának szerda esti televíziós nyilatkozata. A csütörtöki angol lapok figyelemre méltónak tartják, hogy a Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalások újabb fordulója előtt a Szovjetunió ismét kezdemé- nyezően lépett fel. Mind a négy nagy napilap, a The Times, a The Guardian, a Financial Times és a The Daily Telegraph kiemeli, hogy a Szovjetunió — Mihail Gorbacsov szerdai nyilatkozatának tanúsága szerint — változatlanul elsőrendű fontosságot tulajdonít az űrfegyverkezés megakadályozásának, nevezetesen annak, hogy az Egyesült Államok mondjon le a „hadászati védelmi kezdeményezés” névre hallgató katonai fejlesztési elképzelésről. * * * Lengyelország teljes mértékben támogatja Mihail Gorbacsov szerdai leszerelési javaslatát — jelentette ki a lengyel parlament elnöke. Roman Malinowski a varsói értelmiségi világkongresszus csütörtöki ünnepélyes megnyitásán üdvözölte a legújabb szovjet nukleáris leszerelési kezdeményezést, és emlékeztetett arra, hogy Lengyelország mindig kivette részét az olyan erőfeszítésekből, amelyek a béke megőrzésére irányultak. Tibeti útijegyzetek A „templomok temploma” Tibet — turistaparadicsom. A repülőtérről az autóbusz egy ideig a Brahmaputra mentén halad,, majd félúton a Brahmaputra és a Lhasza-folyó találkozásánál), ráfordul a várasba vezető szakaszra. Ezt a pontot hívták régebben a találkozások és az elválások pontjának. Ide vonultak ki hajdanában Lhasz- szából, hogy üdvözöljék a messziről1 érkezett idegent, rokont, ismerőst, s idáig kísérték ki a hosszú útra induló vándort. Még negyven kilométer Lhaszáig. A lapos tetős települések arab falvakra emlékeztetnek A házak falára tányér nagyságú kerek trágyalepényt tapasztanak. A fában rendkívül szeglény vidéken ebből lesz télire a tüzelő. Minden házon imazáezlót lenget a szél. A tibeti autonóm területen kétmillióén laknak — a lakosságnak csak öt százaléka kínai, azaz han, nem számítva a katonákat, kiknek számát 100—300 ezerre becsülik — és élnek tibetiek a szomszédos tartományokban : Szecsuanban, Csinghajban, Jünnanban is. A legnagyobb tibeti közösség külföldön Indiában van, ide menekült 1959-ben a legfőbb vallási méltóság, a Dalai Láma (a név szó szernti jelentése: „óceán- nyi bölcsesség”), s vagy százezer híve. A tibetiek vallása a lámaizmus, megreformált buddhizmus, mely létét a „sárga szekta” megalapítójának, Cungkapának köszönheti. A „lámaizmus romája” — vagy inkább Wit- tenbergje — Lhasza, a legszentebb templom pedig a Dzsokang, ahová minden hívőnek életében legalább egyszer el kell' mennie. A templomok templomának bejárata előtt hívők százezrei kaptatták fényesre a követ. A falak mentén zarándokok, kezükben kereplőhöz hasonlítható imamalmok, s mindenki mormolja: „aum mami padne hum” (legyen áldott a lótuszvirág ékszere). A Pasolini filmjeire emlékeztető képek a templom belsejében még inkább a középkort idézik. A gyertyák fénye freskókon imbolyog, százak és ezrek prés elődnek a kis kamrákba, szentélyekbe. A hívők elfutnak a szent tekercsektől roskadozó polcok alatt, hogy a bölcsesség beléjük szálljon, homlokukkal és szájukkal érintik a lepleket. Az oltárokat ellepik az adományok: pénz, árpa, gyümölcs, sűrűn látni a Dalai Láma képét is. A legfőbb adomány a tibetiek szarvasmarhájától, az igény télén, fekete szőrű, kedélyesen morgó jaktól nyert vaj. A vajat kis kelylhekbe rakják, ebben kanócot helyeznek. A gyertyáknak állandóan égniük kell. A jak vaj egyben fontos élelem is. Jak vajjal keverik el az árpát, s lesz belőle a campa, a tibeti népétel. Ezt alkalmam volt megkóstolni. A Drepung- ban, a világ legnagyobb, egykoron egyszerre tízezer lámát befogadó kolostorában a lámák éppen ebédhez készülődtek. Az udvaron egyikük campát kínált körbe, illett venni kézzel egy darabot a gyümölccsel és hússal dúsított ételből. A lóimák ebédlőjében — a padokon hada-val, fehér sállal a nyakukban — helyet foglaltak az étket adományozó parasztok is. Sem őket, sem az igen barátságos lámákat nem zavarta, ihogy kandi turistaszemek kereszttüzében kell elfogyasztaniuk ebédjüket. Mint ahogy toleránsak, a turistákra ügyet sem vetnek a Dzsokang falai mentén, kapualjakban, a járdán, a szabad ég alatt fejüket álomra hajtó zarándokok is. S. Kovács Ferenc (Folytatjuk)