Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

1986. január 3., péntek Somogyi Néplap 3 1986 LEGYEN A BÉKE ÉVE! Egy felszólalás, egy könyv Megírt és átélt történelem ENSZ-H ATÁROZATOK A LESZERELÉSÉRT 73 olyan határozat szüle­tett az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 40., jubiláns ülésszakán, amely a leszerelés, a nukleáris há­ború megelőzésének kérdé­seivel ési az ehhez szarosán kapcsolódó kérdésekkel fog­lalkozik. Túlzás nélkül el­mondható tehát, hogy ezek a témák szerepeitek az ülés­szak érdeklődésének közép­pontjában. Ez teljességgel érthető is, hiszen a világszer­vezet elsődleges feladata ép­pen a nemzetközi béke meg­óvása, a háború elkerülése, s mivél az ENSZ 1986-ot a bé­ke évének nyilvánította, az ezzél összefüggő tennivalók jogosan kerülitek az érdeklő­dés homlokterébe. Külön megnövelte a figyel­met a leszerelés kérdései iránt, hogy az ülésszak ide­jén került aor a genfi csúcs­találkozóra. Egy .nappal Rea­gan és Gorbacsov kézfogása előtt a közgyűlés külön hatá­rozatban fejezte ki azt, hogy a két nagyhatalom vezetőjé­től előrelépést vár, azt sze­retné, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok Lépése­ket tenne a háború kockáza­tának csökkentése érdeké­ben. A leszerelési határozatok egy jelentős része foglalko­zott a nukleáris háború meg­előzésével és különösen a fegyverkezés megakad ágya­zásával a világűrben. Isme­retes, hogy a Szovjetunió kü­lön javaslatot terjesztett er­ről az ülésszak elé, a „csil­lagok háborúja” helyett a „csillagok békéjét” javasol­va arra hívta fel a világszer­vezet tagjait hogy alakítsanak ki széles körű együttműkö­dést nemcsák a kozmikus fegyverlkezési verseny meg- ákadályozására, hanem egy­úttal a világűr békés célú felhasználására is.. Több olyan határozatot fo­gadott el a jubiláris ülésszak, amely a nukleáris kísérle­tek eltiltását javasolta az atomfegyver birtokában lé­vő nagyhatalmaknak. Az egyik ilyen javaslatot, ame­lyet a közgyűlés elfogadott, Magyarország terjesztette be, a szocialista országok itársszerzőségével. A közgyű­lés által megszavazott terve­zet üdvözölte azt, hogy a Szovjetunió egyoldalú mora­tóriumot jelentett be a nuk­leáris kísértetek minden faj­tájára, felhívta a többi nulk­leáris nagyhatalmat, hogy csatlakozzék ehhez a kezde­ményezéshez. A javaslat a helyszíni ellenőrzés meg­valósításáról is tartalma­zott ajánlásokat. A javaslatot a közgyűlés elfogadta — mindössze az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britamnia és Franciaország nem értett egyet ázzál. Hasonló tartal­mú javaslatokat terjesztett az ülésszák elé Mexikó, illet­ve Űj-Zélaind is — ezek is megkapták a szavazatok óriási többségét. A leszerelés sei, a nukleá­ris háború megelőzésével fog­lalkozó javaslatok második csoportja a nukleáris fegy­verek befagyasztáséra vo­natkozott — itt is három ter­vezet került az ülésszak élé, s az eredmény is hasonló volt: csupán a nukleáris fegyverek nyugati birtoko­sai nem értettek egyet azzal, hogy ne növeljék tovább az amúgy is hatalmas nukleá­ris fegyvertárat, szüntessék meg újabb atom- és bidro- génfegyverek előállítását. Ha­sonlóképpen egyetértett az ENSZ-tagállamök túlnyomó többsége azzal a határozat­tervezettel is, amelyet a Né­met Demokratikus Köztársa­ság nyújtott be a többi szo­cialista országgal egyetértés­ben, s amelyben a közgyűlés felhívta az érintett országo­kat, hogy vállaljanak kötele­zettséget: nem alkalmaznak élsőnék nulkleáris fegyvert. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió már korábban kijelen­tette, kész az ilyen kötele­zettség vállaláséra, s a vi­lágszervezet tagjai a többi érdekelt országtól is hasonló döntésit várnáik el határoza­tukban. Külön fontosságot tulajdo­nított a közgyűlés azoknak a javaslatoknak, amelyek nuk­leáris fegyvermentes öveze­tek létrehozására vonatkoz­tak. Egy határozat általában foglalt állásit az ilyen öveze­tek megteremtése mellett, két további határozat pedig támogatta azt, hogy atom­fegyver mentes övezet jöjjön létre Dél-Azsiáibam, illetve a Közel-Keleten. A mellett is állást foglaltak az ENSZ tag­államai, hogy nyújitsanak biztosítékokat a ( nukleáris fegyverekkel nem rendelke­ző ons zág aknák: nem intéz­nek ellenük támadást ilyen esizlközakkel. A vllégűrlbeli fegyverkezés megákadályozása érthető módon került a közfigyelem középpontjába akikor, amikor az Egyesült Államok meghir­dette — és már javában meg is valósítja — hosszú távira szóló űrfegyverkezési prog­ramját. A közgyűlésen több javaslat is született a világűr fegyvermentesítésére, végül egy olyan közös tervezet ke­rült szavazásira, amelyet sok más állam nevében Egyip­tom nyújtott he. Ez a terve­zet leszögezi: meg kell áfca- dállyozni, hogy fegyvereket juttassanak a világűribe és meg kell oldani azt, hogy a kozmoszt csak békés célok érdekében lőhessen felhasz­nálni. A szavazás eredménye önmagáért beszél: a javaslat méliett 151 tagállam szava­zott igennel s csupán kettő ellene: e kettő az Egyesült Államok és — Grenada volt. Néhány olyan téma is sze­repel a közgyűlésnek a lesze­relést sürgető határozatai kö­zött, amely újnak számít: határozat született például áriról, hogy akadályozzák meg a fegyverkezés kiter­jesztését a világtengerek fe­néktérségében, egy másik ha­tározat pedig minden álla­mot felszólít arra, hogy tart­sa tiszt éle then az érvényben lévő leszerelési megállapodá­sokat. Ugyancsak új az a javas­lat, amelynek egyik szerző­je Kanada volt: ez a lesze­relési megegyezések ellen­őr zésének kérdéseit taglal­ja, és ugyancsak elnyerte a tagállamok túlnyomó többsé­gének támogatását. Az ENSZ-iközgyűlés arra is gondolt már, miit lehetne tenni, ha megválósulna a fegyverzet csökkentése, a leszerelés. Határozatával nemzetközi konferenciát hí­vott össze annak megvitatá­sára, hogyan lehetne a leg­jobban hasznosítani a fejlő­dés, a viliág jobbítása érde­kében adott esetben az olyan összegeket, amelyek a fegy­verkezés csökkentés© révén szabadulnának fél. Utópia? Az ENSZ-tagállamok többsé­ge nem tekinti annak, a kon­ferencia már jövőre összeül Párizsiban,. Igaz, mindenki tudja, hogy a közgyűlés határozatai nem köteleznek egyetlen államot sem, csupán erkölcsi súlyuk van, nem jelentenék nemze­ték fölötti dötéseket. De a több mint hetven határozat elfogadása mutatja: a tagál­lamok többsége azt kívánja, hogy az elmúlt nehéz évek után talán most megnyíló új lehetőségéket használják fel értelmesen a béke és az emberiség javára, tegyék 1986-ot valóban a nemzetkö­zi béke évévé. Kis Csaba Már úgy tűnt, elfogyott a mondanivaló a lakócsai Drá­va menti Tsz tisztújító, veze­tőségválasztó közgyűlésén. Felidézték a legutóbbi öt év történetének főbb jellemzőit, volt aki a műszaki főágazat tov á b bf e j lesztésének fon­tosságáról szólt, volt aki, olyan napi gondot tett szóvá, hogy meg kellene javítani az állatfelhajtó utat, vagy hogy nagy szükség lenne egy üzemanyagkútra. Egyszóval, úgy tetszett, hogy a békés, kiegyensú lyozott hangulatot árasztó közgyűlésen elmond­ta mindenki, amit akart, amikor a hátsó sorokban fel­állt egy idős, feketékendős, évtizedek barázdálta arcú asszony, Dudás Györgyné. — 1950 óta vagyok téesz- tag, és nagy örömmel hall­gattam mindazt, ami itt most elhangzott. Amiben mi él­tünk, azt nem lehet elfelej­teni! És nem tudom elmon­dani mennyire örülök, hogy ide jutottunk. Én csak arra kérem a népet, dolgozzon to­vábbra is nagy egyetértés­ben a vezetőkkel. Mindannyi­unknak ez lesz a jó ... Néhány pillanatnyi csend volt, aztán Dudás néni egy­szerű, keresetlen, de annál inkább szívből jövő szavait nagv taps kísérte. Egyetér­tés volt ebben a tapsban, meg köszönet is, hogy a je­lenlevők között talán az egyik legöregebb kimondta azt, amire a többség gondolt a közgyűlés óráiban. Emlékezetes mozzanata volt ez a közgyűlésnek, mint ahogy az is emlékezetes ma­rad, hogy minden résztvevő egy sárga fedelű könyvvel a hóna alatt indult haza in­nen. Erre az alkalomra je­lent meg dr. Benke József monográfiája a lakócsai Drá- vamenti termelőszövetkezet történetéről. S a vezetőség ajándéknak szánta a négy határmenti község — Lakó- csa, Potony, Szentborbás, Tótújfalu — szövetkezet tag­ságának. Az ő sorsukat, az ő életútjukat összegezi ez a munka, ha úgy tetszik leg- újabbkori történelmüket idézi föl. Felvillantja a legrégibb múltat is, hogy összefüggé­seiben is jobban érzékeltet­hesse az utóbbi évtizedek változásainak, viharainak és szívós munkávaL elért sike­reinek 'hátterét. A könyvet olvasgatva újra és újra hallani vélem Du­dás néni szavait. „ ... a »Né­gyek- parasztsága rendkívül mélyről indult — olvasom — a felszabadulás előtti »nagybirtokos« Somogybán is kuriózumnak számított a megyének ez a szöglete, any- nyira egészségtelen volt a birtokmegoszlása...” Hátránnyal indultak és a szocialista átalakulás után is évtizedekig kevesebb értéket tudtak termelni földjeiken, mint az országos átlag. Na­gyon nehezen, számos viszály közepette, igen kemény munkával sikerült mérsékel­ni ezt a hátrányt, és csak most, a legutóbbi öt évben tudtak sorsukon úgy fordí­tani, hogy nemcsak elérték a két fő növényből, búzából és kukoricából az országos át­lagot, hanem nyolc százalék­kal meg is haladták azt. hlócsai 1>i .í.varyiC'.üí tcrmclős/övctkczei: lörúncrc Nem csoda, hogy ez a ve­zetőségválasztó közgyűlés, higgadt, kiegyensúlyozott, békés hangulatban zajlott le, hogy szinte ellenszavazat nélkül választották meg a vezetőséget és elnöküknek ismét Vas Lajost. Bizonyos az is, hogy ezekben a téli napokban, a csendes estéken, a négy község házaiban so­kan lapozzák, olvassák ezt a könyvet. Újra idézik saját történetüket, lassan feledés­be menő eseményeket eleve­nítenek fel. Dudás néni úgy mondta: „nem tudom elmondani mennyire örülök, hogy ide jutottunk.” Dr. Benke Jó­zsef pedig úgy fogalmaz: „Er­dei Ferenccel szólva elmond­hatjuk: a Drávamenti Ter­melőszövetkezetben nem­csak sorsot cserélt az em­ber, de maga is megváltozott már, s a régi sorsát nem veszi többé a vállára.” Vörös Márta Kétmilliós költségcsökkentés Három éve még erősen veszteséges volt a kaposfüre- di Vörös Október Termelő- szövetkezet. Ahogy Sár Gyula elnök mondja, az 1985-ös év nékik is nehéz volt. Az aszály megviselte a gaboná­jukat és ez az ágazat 5 mil­lió forinttal kevesebb bevé­telt adott a közös gazdaság­nak. A szabályozóváltozások is kétmillióval csökkentették a jövedelmet 1984-hez viszo­nyítva. Most mégis úgy lát­ják, hogy az év végi nye­reségük meghaladja az elő­irányzottat. — Hogyan lehetséges ez? — Nem áll módunkban termékeink árát emelni, ezért csak egy út járható: a költ­ségek csökkentése. Többlet- jövedelmünk főként ennek köszönhető, bár az is számí­tott, hogy a gabona okozta veszteségeken némiképp eny­hített a jó repce- és napra­forgótermés. — Milyen területeken si­került mérsékelni a költsé­geket? — A gázra való átállás ön­magában több mint egy mil­lió forinttal kisebb energia- költséget jelentett. Az állat­tartásban új takarmányozási eljárást vezettünk be. Ko­rábban ezerszáz forintos koncentrátummal készítettük az abrakkeveréket, most öt­százötven forintos húspépet használunk, és savót is ete­tünk a sertésekkel. Meg kell jegyeznem — teszi hozzá az elnök —, hogy a tejipar és a húsipar megbízható, pon­tos, jó partner. Szívesen is vállaltuk a kocakihelyezési akcióban való részvételt és 500 sertés bérhizlalását. Per­sze kiadásaink csaknem két­millió forintos csökkentése nemcsak ezekhői a nagyobb tételekből adódik. Sóik ap­róbb megtakarításunk is volt ezenkívül, hiszen egész évben figyeltünk rá. — Egy ilyen sikeresnek mondható év után mik a terveik? — Beruházásként csak egy sertésfiaztatót építünk. A megnövekedett szaporulatot az üres növendékmarha-is- tállóban helyezzük el, így ol­csóbb. 150 hektár kalászos helyett étkezési borsót ve­tünk. Foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy az 1983- ban abbahagyott cukorrépa- termesztést újra kezdjük. Mindemellett természetesen alapvető célunk a fajlagos költségek további csökken­tése. K. B. Leltár és mérleg A BERUHÁZÁSOK ARÁNYÁBAN A karácsonyi ünnepe­ket követő napokban ja­vában zajlottak a leltár- fölvételek a somogyi ter­melőszövetkezetekben, s most, a mérlegkészítés idején ezekből az adatok­ból összeáll a kép: mi­lyen értékékkel gyara­podtak közös gazdasága­ink 1985-ben. Ennél na­gyobb lélegzetű az az összegzés, amelyik me­gyénk élelmiszer-gazda­ságának egészére, s nem is csak egy évre, hanem a VI. ötéves terv idősza­kára terjed ki. Beruházásokra 1985- ben mintegy tíz száza­lékkal többet költöttek a téeszek, mint 1984-ben: a csaknem egymilliárd fo­rintos fejlesztésből a sa­ját erő aránya valame­lyest csőikként, a hitelé és a támogatásé viszont nőtt. Gépberuházásra az előző évinél 2,3 százalék­kal többet fordítottak a közös gazdaságok. S mi a helyzet a me­gye mezőgazdasági nagy­üzemeiben együttvéve, öt év viszonylatában? A be­ruházások értéke — fo­lyó áron számolva — az állami gazdaságokban 5, a termelőszövetkeze­tekben 27 százalékkal haladja túl a tervezett szintet, ha azonban a re­álértéket vesszük alapul, akkor kitűnik, hogy az állami gazdaságokban a fejlesztések öt év alatt tulajdonképpen csök­kentek, a téeszekben pe­dig szinten maradtak, A nagyüzemekben átadott szarvasmarha-férőhelyek száma a tervezett körül alakult, sertésférőhely azonban jóval kevesebb készült el, mint amennyit terveztek, s ezek zömé­nek az átadása is az elő­ző ötéves tervidőszakról húzódott át az 1981— 1985 közötti évekre. A megye élelmiszer- iparában most mérsékel­tebb fejlesztés valósult meg, mint az V. ötéves terv idején, viszont jó néhány vállalatnál, üzemnél jelentős beruhá­zások léptek be a ter­melésbe. Csak néhány .példa ezek közül: elké­szült a Kaposvári Hús­kombinát évi 15 ezer tonna kapacitású húské­szítményüzeme, a Kapos­vári Tejipari Vállalat tú­ródesszert üzeme, ahol naponta 150 ezer Túró Rudit készíthetnek; a Somogy Megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat öt év alatt 37 ezer tonnával növelte tá­rolóterét, a Kaposvári Cukorgyárban a befeje­ződött rekonstrukció na­pi 3 ezer tonna cukorré­pa biztonságos feldolgo­zását teszi lehetővé. Folytatjuk a sort a Nagyatádi Konzervgyár almaprésüzemének lé­tesítésével, a készáruraik- tór építésének megkezdé­sével, a sütő- és édes­ipari vállalat csurgói, barcsi gyárépítésével, a rekonstrukciókkal és a többi beruházással. Me­gyénk élelmiszeriparában a feldolgozó kapacitás és a feldolgozás színvo­nala ezeknek a fejleszté­seknek megfelelően ala­kult a VI. ötéves terv­iben. Hernesz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom