Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-11 / 290. szám
2 Somogyi Néplap 1985. december 11., szerda Jugoszláv-magyar tárgyalások kezdődtek (Folytatás az 1. oldalról) Mi:l,ka Planinc, a jugoszláv kormány elnöke kedd este Belgrádiján, a föderáció palotájában díszvacsorát adott Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke tiszteletére. A díszvacsorán M'ilka Pla- ninc pohárköszöntőt mondott. Ebben kiemelte: Baráti országaink között a kapcsolatok jók és fejlettek, őszinlte párbeszédet folytatunk, együttműködésünk szilárdan megalapozott. Ezt nagyra értékeljük, s együttes erőfeszítéseink pozitív eredményének tekintjük. Kapcsolataink a függetlenség, a szuverenitás, a területi egység tiszteletben tartásán, a belügyiekbe való be nem avatkozás elvén alapulnak. Megelégedéssel szeretném hangsúlyozná, hogy sikeres együittműködésünikhöz értékesen járul hozzá a magyar - orsziági horváit, szerb és szlovén és a jugoszláviai miagyar nemzetiség. Helyzetűik kedvező alakulása szomszédos országaink kapcsolatai erősítésének jelentős tényezője. A jugoszláv—magyar gazdaságii együttműködés sikeresen fejlődik, ezt a kiegyensúlyozott árucsere, a magas fokú ipari együttműködés, a szakosítás és a számottevő kishaitárforgalom jellemzi. Reméljük, hogy az elkövetkező időszakban az Lázár György miniszterelnök lyaudvaron együttműködés más formái is jelentősebben bővülnek. A jövőben is mindent megteszünk annak érdekében!, hogy kétoldalú együttműködésünket sokoldalúan tovább fejlesszük. Biztosak vagyunk abban, hogy az önök országa is erre törekszik, s közös erőfeszítéssel újabb, sikeres lépéseket teszünk. Ezzel nemcsak országaink népeinek jólétéhez járulunk hozzá, hanem az európai biztonság és együttműködés erősítéséhez is — fejezte be a jugoszláv kormány elnöke. Milka Planinc pohárköszön- tőjiére Lázár György válaszolt. Bevezetőben kifejezte az utazás előtt a Keleti páOslóban átnyújtották az idei Nobel-békedíjat, amelyet megosztva kaptak a nukleáris háború ellen küzdő nemzetközi orvosmozgalom két társelnöke: Bemard Lown amerikai (balra) és Jevgenyij Csazov szovjet professzor köszönetét a meghívásért, majd a továbbiakban arról szólt, hogy a magyar nép ismeri és nagyra becsüli azökat az eredményeket, amélyeket Jugoszlávia népei a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetésével értek el az új társadalom építésében. Kifejtette: délutáni megbeszélésünkön fő vonalakban megismerhettük azokat a rövidebb és hosszabb távra szóló tervelgondoláso- kiat, amelyek a további fejlődés megalapozását hivatottak szolgálni. Jó érzéssel állapíthatjuk meg — hangoztatta —, hogy azok az elvii alapok, amelyeket Kádár János és Joszíp Broz Tito elvitársak fektettek le, időt állónak bizonyultak. Kapcsolataink barátiak, és az élet minden területére kiterjedve gyümölcsözően fejlődnek. Ma ismét megerősítettük, kinyilvánítottuk azt a szándékunkat, hogy továbbra is ezen a kipróbált úton haladunk, egymás sajátosságainak tiszteletben tartásával tovább erősítjük, még magasabb szintre emeljük együttműködésünket — mondta. — Nem mulaszthatom el az alkalmat annak megerősítésére, hogy Magyarországon jól ismerjük és nagyra becsüljük az el nem kötelezett szocialista Jugoszlávia aktív, az enyhülést szolgáló tevékenységét, amely meggyőződésünk szerint a jövőben is számíthat a békeszerető és a haladó emberek támogatáséira — hangsúlyozta Lázár György. Amerikai—szovjet kereskedelmi értekezlet Mihail Gorbacsov beszéde Moszkvában tegnap meg- ilamközi kapcsolatok olyan — Kereskedelmi-gazdasági kezdődött az amerikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács (ASZKGT) 9-i'k, éves találkozójának első plenáris ülése. Az értekezleten a szovjet minisztériumok és külkereskedelmi vállalatok, valamint az amerikai üzleti élet több minit 400 képviselője — közöttük a legnagyobb amerikai vállalatok képviselői — vesznék részt. A tanácskozás résztvevőit Borisz Arisztov szovjet külkereskedelmi miniszter üdvözölte. Malcolm Baldrige, amerikai kereskedelmi miniszter felolvasta Reagan elnökinek a tanácskozás résztvevőihez intézett üzen étét. A tanácskozáson az ASZKGT társelnökeinek, Vlagyimir Szuskovnak és Dwayne A. Andreasnak beszéde hangzott el. A Kremlben megkezdőditek Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának tárgyalásai Malcolm Baldrige- öTsel, az Egyesült Államok kereskedelmi miniszterével. Az amerikai—szovjet kereskedelmi-gazdasági tanács évi ülésén résztvevők tiszteletére adott ebéden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára beszédet mondott. Elöljáróiban megelégedését fejezte ki amiatt, hogy a Kremlben üdvözölheti a tanács ülésének résztvevőit — Hasznosnak tartjuk a tanács által immár tíz éve végzett munkát, s meggyőződésünk, hogy e .tevékenység hozzájárul az amerikai cégek és a szovjet • külkereskedelmi szervezetek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Kiváltképp hasznos ez a munka, ha tekintetbe vesszük, milyen -bonyolult volt az elmúlt tíz esztendő — emelte ki Gorbacsov. — A Szovjetunió és az Egyesült Államok, s általában a kelet—nyugat közötti kereskedelmi- gazdasági és tudományos-műszáki kapcsolatokat mi mindenekelőtt politikai szempontból vesz- szük szemügyre. Egyrészt, mert a politika terén dől el 'kapcsolataink lényegi kérdése — a háború és a béke kérdése. Viszonyunk minden más területe ezt hivatott szolgálni. Másrészt, mert a két ország, e két gazdasági óriás, létezhet, sőt fejlődhet anélkül is, hogy egymással kereskedne. A mai veszélyes világban egyszerűen nincs jogunk figyelmen kívül hagyni az álA JÓSZOMSZÉDSÁG PÉLDÁJA Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának találkozója Rudolf Kirchschlägerrel, Ausztria államelnökével, a protokolláris külsőségektől mentes', 'szívélyes, 'kötetlen eszmecsere lesz. Mindkét fél úgy érzi, hogy a két ország jószomszédi, baráti kapcsolatainak légkörében mi sem ■természetesebb, hogy időszakomként a vezető politikusok különösebb formaságok nélkül, négyszemközt is tanácskozzanak. Ausztria az első tőkés ország, amellyel Magyarország kapcsolatai ilyen szintet értek el. Nincs olyan szakminiszter, országos intézmény vezetője, aki ne találkozna rendszeresen osztrák partnerével, a két országot nemcsak a kereskedelemben, az idegeníorigalÓmban fűzi ösz- sze egyezmények sora, hanem gyakorlatilag az élet minden területén, a bűnüldözéstől a környezetvédelemig, a jogsegélytől a ha- tármenti területrendezésig. Nincs hét, hogy ne járnának vezető politikusok, szakemberek a másik országban, dolgozni a közös tervek megvalósításán, vagy éppen új közös elgondolásokról tárgyalni. Mindezt immár természetesnek érezzük — akárcsak azt, hogy évente (immár régien vizűm nélkül) száz- és százezreik lépik árt mindkét oldalnál a határt. A Budapesten turistáskodó, vagy a határmeniti magyar városokban szórakozó, vásárló osztrák polgár éppúgy megszokott 'látvány, minit magyar társa a bécsi üzletutcákon, vagy az alpesi sípályákon. Mindez már szinte közhely — pedig csak az utóbbi két évtized termése. Josef Klaus kancellár, a katolikus—konzervatív Osztrák Néppártelnöke volt az első vezető osztrák poti'tiikus', aki a hatvanas évek derekén hivatalos minőségiben Budapestre látogatott — miután az előző évtizedekben hűvös, néha fagyos volt Bécs és Budapest viszonya. Klaust és pártját 1970-ben a szociáldemokraták váltották a kormány élén, s ők irányítják máig az ország politikáját. Akkord vezetőjük, Bruno Kreisky kancellár kezdettől nyomatékosan hangsúlyozta: az elvi, világnézeti ellentétektől függetlenül a semleges Auszitriának létérdeke, hogy minél jdhb viszonyt, együttműködést alakítson ki szocialista szomszédaival is. Bruno Kredsky nevéhez fűződik az időszak, amelyben a két ország kapcsolatai — amint kölcsönösen emlegetik — jobbak, mint a sokszáz éves közös történelemben' bármikor. A mindenkori bécsi kormányok (a szocialistáik 1983-ig egyedül, azóta a szabadságpárttal koalícióban kormányoznak) elvi kérdésnek 'tekintik a Magyarországhoz fűződő jó viszonyt. Ezt hangsúlyozta Kreisky utóda, Fred Sinowatz kancellár is, aki egyébként burgenlandi, máig is ott él, és minit meséli, reggel első pillantása a soproni templomtoronyra esik — emlékeztetvén a szomszédira ... Az Osztrák Kommunista Párt természetesen eleve az együttműködés híve, s az osztrák—magyar viszony kérdésében teljes az egyetértés az ellenzékiben levő Néppárttal is. * Bécs és Budapest közös törekvésednek sikerei szemmel láthatóak gazdasági területen: az osztrák 'közreműködéssel épített szállók, a Ferihegyi repülőtér a legismertebb példák, de jelentős ipari-keresikedelmi kooperációk százával vannak. Amiinit számunkra előnyös a iközös munka, nem kevésbé az a másik fél számára: a Nyugat-Európában ritkán versenyképes Ausztria ipara számára például a magyar piac rendkívül fontos. A magyarországi építkezések például, a nagy gondokkal küzdő, jelentős részben kihasználatlan osztrák építőipar számára létfontosságúak. E részletkérdések mellett mindenesetre mindkét fél azt tartja a leglényegesebbnek, hogy Bécs és Budapest politikai párbeszéde, egyetértése — az elvek fenntartásával — olyan fokot ért el, amilyenre még aligha volt példa a két világrendszer kapcsolataiban. S közös elégtétellel szemlélik, hogy e megértés talaján milyen sokrétű együttműködés alakult ki a gyakorlatban, immár nemcsak az államok, vagy a gazdaság, hanem az emberek millióinak szándékait, személyes érdékeit is szolgálva. Ebben a szellemben jelképesnék is tekinthető Kádár János rövid látogatása a magyar határtól néhány kiló- méterre fekvő burgenlandi helységekben, ahol még magyarok is élnék, s Raiding- ben (Doborjaniban), Liszt Ferenc szülőházában. ahol megint csak a közös múltat idézik az emlékek. A találkozó végül egyfajta búcsúzás is lesz: Rudolf Kirchschläger, az egykori nemzetközi jogász, majd külügyminiszter és államfő a jövő évben ínyugalomiba vonul. A párton kívüli katolikus politikus, alki a szociáldemokraták jelöltjeként került tisztjelbe, búcsúzik a szoimszéd ország vezető kommunista politikusától. . olyan sikeres közös munka után, olyan baráti légkörben, amilyenre még másutt Európáiban — sajnos — nincsen példa. Annál is fontosabbnak tűnik a magyar— osztrák példa: lám, így is lehet. Heltai András stabilizáló tényezőjét, mint a kereskedelem, a gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok. — Évszázadunkban minden ország, minden nép —s nemcsak a nagyok, hanem a legkisebbek is ■— legnagyobb értékeik közé sorolják, függetlenségüket, s minden erővel vódélmezilk azt. Ettől függetlenül az államok közötti kölcsönös függőség növekedésének vagyunk tanúi. Ez a mai világgazdaság fejlődésének természetes következménye, s egyúttal a nemzetközi stabilitás fontos tényezője. Az ilyen kölcsönös függőségiét üdvözölnünk kell, mert ösztönzője lehet a 'tartós, normális, sőt baráti kapcsolatok kiépítésének. — Az országaink közötti gazdasági-Ikiereslkedelmi 'kapcsolatok fejlesztése azért is politikai probléma, mert az útjukban álló fő akadályok politikai, nem pedig gazdasági természetűek. Az első ilyen akadály az, hogy a Szovjetunióra nem terjesztik ki az úgynevezett legnagyobb kedvezmény elvét. Ezzel maga teremt akadályokat az Egyesült Államokba irányuló kivitelünk útjába, s megfoszt bennünket azoktól az aszközöktől, amelyekért amerikai árukat vásárolhatnánk. — Az Egyesült Államok által támasztott második akadály a hitelek megtagadása. Aligha kell önöknek, tapasztalt üzletembereknek bizonygatni, hogy hitelek nélkül nem lehet szó komoly kereskedelemről. — A harmadik gátló tényező az úgynevezett export-ellenőrzés, tehát bizonyos áruk kiviteli tilalma, azzal az ürüggyel, hogy az ilyen cikkek szállítása segítheti a Szovjetunió honvédelmi iparát és kárt okozhat az Egyesült Államok biztonságának. — Ez utóbbiról különösen sok a találgatás. Szeretném leszögezni: teljes képtelenség azt állítani, hogy a Szovjetunió védelmi potenciálja úgyszólván teljesen a nyugati technológián alapszik, s nélküle nem fejlődhet. Más országokhoz hasonlóan, polgári és honvédelmi iparunkban saját vívmányainkon kívül természetesen 'támaszkodunk külföldi tudományos és technikai eredményekre, nemzetközi termelési tapasztalatokra ás. Nem szaibad mefeledkez- nünlk sem korunk realitásairól, sem a 'történelem tanulságairól. Szeretném, ha az Egyesült Államokban világosan megértenék, hogy a Szovjetunió nem lesz az elavult áruik piaca. Csák azt fogjuk megvásárolni, ami megfelel a világpiaci követelményeknek. Ha az Egyesült Államok folytatja mai politikáját, akkor vagy magunk állítjuk elő, vagy más országokból szerezzük be azt, amire szükségünk van. kapcsolataink fejlesztését akadályozza az is, hagy az Egyesült Államokban már- már szokássá vált az embargó pöli/tilklája, a kereskedelmi szerződések felmondása „büntetésből”. Önök tisztában vannak a következményekkel: a Szovjetunió nem szenvedett különösebb kárt. viszont súlyos csorba esett az amerikai üzleti körök kereskedelmi hírnevén, károsodott versenyképességük a szovjet piacon. — A politikai akadályok felszámolásával beláthatatlan távlatok nyílnának előttünk. Nem vagyunk az önök versenytársa a világpiacon vagy a belső piacon — az amerikaiaknak ezen a téren több bajuk van szövetségeseikkel, minit velünk. Partnerék azonban lehetünk — tisztességes és megbízható partnerefc. — Ennék érdekében kölcsönösen munkálkodnunk kell. Meg kell ismerni egymás piacát, javítani kell a gazdasági együttműködés gépezetét. E 'tekintetben mi sem vagyunk vétlenek. A szovjet kormány emiatt bírálja is külkereskedelmi szervezeteit. Megítélésünk szerint a termelési és a tudományosműszaki együttműködés új formáira van szükség. — Javasolnánk amerikai cégeiknek, hogy vegyenek részt például az energetikai szektor fejlesztését szorgalmazó programjainkban. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy amerika cégek részt vegyenek szerszámgépgyártásunk korszerűsítésében. Kellő érdekeltség esetén amerikai cégek bekapcsolódhatnának az intenzív technológia meghonosítása érdekében kifejtett erőieszítéseinlkb e. — Mindehhez kellő politikai akaratra van szükség. A gazdasági kapcsolatokat hosz- szútávon erős, szilárd alapokra kiéli építeni. Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok nem kielégítő, sőt veszélyes állapota győzte meg őt és Reagan elnököt a genfi csúcstalálkozó szükségességéről. Ha figyelembe vesszük a Genfhez vezető út bonyolultságát, elmondhatjuk, hogy a találkozó bizonyos mértékig sikeres volt. De ez csak az első lépés. A következő lépésékhez még niagyöbb erőfeszítésekre, még nagyobb megértési készségre lesz szükség. Felelősségteljes időszakba léptünk. Most a szándékoknak, a politikai nyilatkozatoknak tényleges döntésékben, gyakorlati tettekben kell megtestesülniük. Olyan döntésekre van, szükség, amelyek hozzájárulnak a szovjet—amerikai kapcsolatok kiegyensúlyozásához, a nemzetközi politikai légkör egészségesebbé tételéhez — hangsúlyozta befejezésül Mihail Gorbacsov. A Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat 1986. január 1-től 1990. december 31-ig, öt évre szerződéses üzemeltetésre átadja az állandó jelleggel üzemelő Lidérc italboltot IV. o. Balaton halsütőt IV. o. Fonyód, Delta köz Fonyód, Delta köz az idényjelleggel üzemelő Présház éttermet II. ©. Fonyód, Lepke u. 17. Lepke bisztrót III. o. Balatoníöldvár, Keleti strand A pályázatokat legkésőbb december 12-ig lehet leadni a vállalat központjában, Kaposvár, Ady E. u. 2. 1/2. sz. alatt, ahol pályázati űrlapot is adnak. A versenytárgyalás 1965. december 13-án 9 órakor lesz a Kapos komplexum bárhelyiségében, közjegyző jelenlétében. Szükséges tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást Regös Istvánná gazdasági igazgatóhelyettes és Lukács Vera közgazdasági osztályvezető ad. (89127)
