Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
8 Somogyi Néplap 1985. december 7., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A Néprajzi Múzeum kiállítása MAGYAR NAIV MŰVÉSZET, 1985 A .naiv festő saját élménye alapján ábrázolja a látott dolgok és az elképzelt jelenségek lényegét anélkül, hogy ismereteinék és lehetőségeinek határát felismerné. Ebben rejlik műveinek bája. Ez a naivság adja meg azt a sajátos jelleget, amely megkülönbözteti a-z amatőr és a Balázs János: Csendélet Ádám- és £va-fejjel hivatásos művészektől egyaránt. A naiv művészek a természetet nem elveszett és újra visszavágyott Edénként látják, hanem megélt valóságuk, egyetlen lehetséges életterük gyanánt. Amit festenek, általában mindennapjaik, a falusi élet, a szokások évszázados kényszere és a kemény, újra meg újra ismétlődő munka, a harc a mindennapi kenyér megteb. Gyarmati László Engedd el magad! Engedd el magad! Lágyan hajolj a megfontolás pengéje elől és ne félj, ha mégis beléd hasít! A VÉR a vér a vér tisztít és feloldozza az eredendő bűntudatot. Kapaszkodj önmagadba, mint egyedüli valóságba és ne engedd el! Csak ez imarad neked a Nagy Áradásban csak ez, csak ez... semmi egyéb. Átlépsz majd - tudod a másvilágba, közel a küszöb, mely jelzi ezt. Ne félj! Mit itthagysz, csak álmennyezet, álmennyország és áldöbbenet. Süvölthet benned évezredek vágya, hogy Ember légy, hogy halhatatlan, forgószél csak, képednek mása ki feléd nevet, ki beléd szeret. Magad vagy. Tudd jól, s építs halomra nagy köveket! Megtalálja majd e törmeléket az utókor, a gyermeked, ki uszonyát vizbe mártva éviekéi feléd: egysejtű lény. Mert Te, ki voltál Világod lángja: felperzselsz Mindent, hogy újra élj. Nem hiszek én már csodákban - tavaly tán hittem — most már nincs miért. Elodázni az elodázhatatlant csak ez maradt, mi: CÉL. Megalkudni ötször, tízszer, százszor — ez az esély. Engedj hát el, s engedd el magad! (Kötelek nyakunkon lazán vonaglanak.) Boros Lajosáé Endrén Te- ZsHva Miklós: Dinnyetolvaj réz: Udvarunk remtéséért. Az embereikkel, a környezettel való természetes 'kapcsolat megóvja őket attól, hogy képeiket zavartalan idillié változtassák. Általában • síkban 'kiterítve, aprólékos, kemény rajzzal, árnyalás nélkül, kevés, tiszta, harsány színnél, sok kis megfigyelés nyomán valósítják meg néha a szürrealizmus határán járó látomásaikat. A plaszticitás általában hiányzik, a helyes térérzékelés is, ettől válnak műveik löbegőlkké és dekoratívokká. A Néprajzi Múzeum reprezentatív kiállításán a legújabb naiv művészek alkotásait láthatjuk. A kalocsai Gubányi Irnréné Greaksa Erzsébet harsány színezésű, kalocsai hímzésre emlékeztető, dekoratív megoldású képein a parasztság életének szociat- lista átalakulása előtti szokásait jeleníti meg a háromkirályokat, a feltámadást* a halotti tort, a keresztelőiket, a régi karácsonyokat, a kirakodóvásárt, a mé zesk alá esősök a t, a falusi kofákat, a lacikonyhákat. A paraszti élet munkás hétköznapjai ihletik meg általában a többnyire falusi környezetben élő művészeket: a favágás, a trágyaszálPálházi Mihályné: Téfi este a családban lítás, a csutkamáglya, az aratás, a békéscsabai Hra- bovszky Ilona képén a toll- fosztás, az ember küszködése, az állatok és nagyon gyakran például a tél örömei: a disznótor összes kellékeivel. Az ember és a természet háborítatlan összetartozását ábrázolja a hajdúsági Uzonyi Imre a patriarchális életforma ma már múltba tűnt emlékeivel. Stefano- vics Elemér művei szűkszavú csendéleték. A kiállítás kiemelkedő darabjai közé tartozik Balázs János cigányfestő egyéni mitológiát adó csendélete Ádám és Éva fejével. A szobrászok művei gyengébbek, mert a plasztikai megformálás hiányosságain nehezen válik úrrá a gondolat, mint Marosi Sándomé drámaian megrázó Öreganyó című szobrán és Tőke Imre vándorcsáládot megjelenítő kisplasztikáján. A naiv festőik alkotásain az élet és a mű elválaszthatatlan egységet alkot, félig álom, félig emlékezés. Ebben rejlik varázsuk.' B. I. Szépen magyarul — szépen emberül FELFUTÁS A címben kiemelt felfutás már előlegezi, hogy a szókészlet nem 'kívánatos gyakori használatáról fogunk írni. A divatos szavak állandó ismételgetése a kifejezés árnyaltságát veszélyezteti. Ilyen maga a felfutás is. Számtalan jobb szót használhatnánk helyette. Például: „A Zsiguli gyorsan felfutott”; „Vállalatunk felfutott”, vagyis: hirtelen nagy eredményeket ért el. Máskor realizálunk. „Egyezményt igyekszünk realizálni"; „A közművelődési törvény realizálása”; „Jó jegyekkel realizálható tudás- szint.” Pedig az egyezményt kötik, a törvényt hozzák vagy alkotják, a tudásszintet pedig jó jegyekkel fejezik ki. Ami eddig előrelátható volt, az ma várható: „Az ipar termelése várhatóan növekszik.” A rádióban ilyet is hallottunk: „Most pedig kérdezzük meg a meteorológustól, hogy várhatóan milyen idő várható.” Ráadásul a szóismétlés sem ékessége a stílusnák. De a sor ,is kelleténél többször szerepel. Ma már mindenre sor kerül. Az idő folyamatában így van, de felesleges annyiszor hangoztatni, Például: délután k"rül sor erre meg erre; az összejövetel keretén belül kerül sor valamire. Nemrég ezt hallottam : „Beszélgetésre került sor, amelynek során megbeszéltük a soron következő feladatokat.” Nehéz eldönteni, hogy minek a során történt valami. A sornak a során vagy a beszélgetések során? Itt igazán sok a sor. Nem hiszem, hogy így ki kellene cifrázni a mondanivalót. Nem lehetne egy kicsivel kevesebb hangzatosságot? Ügy látszik kiemelten (!) jobban kellene megszervezni a divatos szavak elleni küzdelmet. Kiss István Az utóbbi hetekben tetemesen megnőtt az Országos Közművelődési Tanács postája. Rendre érkeztek a pályázatok a legkülönbözőbb művelődési intézményektől, szervezetektől, egyesületektől azzal a céllal, hogy megnyerjék elképzeléseikhez az országos közművelődési alap anyagi támogatását. Az OKT pár éves jól bevált gyakorlatához híven az idén is irányelveket tett közzé, s ezékben a video- illetve a számítástedhnikának a művelődésben betöltendő szerepére, valamint a városok és környékük, a körzeték művelődési intézményeinek ösz- szehangolt tevékenységére hívta fel a figyelmet. A pályázati igények ezúttal is meghaladják a közművelődési alap pénzügyi kereteit, összességében mégis örvendetes a nagy érdeklődés, mert azt jelzi, hogy a szakemberek fontosnak ítélik a korszerű technika közösségteremtő, közművelődési lehetőségeit, másrészt azt, hogy az egymástól gyakran elszigetelten működő, anyagi és szakmai gondokkal küszködő kis művelődési otthonok együttműködésével megsokszorozható az erő. A kormány 1974-ben hozta létre egyik bizottságaként az Országos Közművelődési Tanácsot, és az országos köz- művelődési aliapot, ez utóbbi feladatéul adva, hogy támogassa a központi szándékok érvényre jutását, karolja fel és segítse elterjeszteni a progresszív tartalmú közművelődési kísérleteket, az újszerű tormáikat. A pénzügyi alap megteremtésével tehát ■nemcsak az erkölcsi, a szakmai, hanem az anyagi támogatásra is mód adódott, s erre nagy szükség is volt. Az intézmények költségvetése ugyanis az idő táj t is meglehetősen szűkös volt, és még inkább az napjainkban. Ám az alap sem adhatta számlálatlanul a forintjait, az évenkénti 70—100 millió forint mindig kevesebb volt a kelleténél, jó néhány érdemleges pályázatra az indokoltnál kevesebb jutott, de nagyon sók kísérlet és kulturális vállalkozás jutott révbe általa. Az OKT-nál az egyik legsikeresebb akcióként a lalkótelepi klubhálózat megteremtését említik. Viszonylag gyorsan felismerték, hogy a közművelődés fehér foltjai országszerte a gombamód szaporodó lakótelepek, s ha már méltó művelődési központok a pénzhiány miatt nem épültek, valamilyen átmeneti megoldást kellett keresni. A lakóküubok — melyekből ma már mintegy 300 működük Budapesten és nagyvárosainkban — ebbe a koncepcióba illeszkednek bele, és kissé már túl is mutatnak önmagukon. A mai igényeknek megfelelő, meghitt hangulatú kisközösségekké váltak, és sók helyütt olyan lelkes hivatásos és amatőr népművelőket vonzottak magúikhoz, akikre a későbbiekben is építeni lehet. Ugyancsak az országos közművelődési alap támogatásával épült ki országszerte sók helyütt a települések könyvtári ellátó rendszere. A falusi bibliotékáik például évek óta 'küszködnek, hogy szerény költségvetésükből frissítsék, gazdagítsák könyvespolcaikat, az emelkedő könyvárak azonban ezt a törekvést nehezítik. De mindettől függetlenül is felmerült néhány éve, hogy nem lenne-e célszerűbb az egymástól függetlenül és egymással párhuzamosan futó vonalakat valahol egy pontban összehozni, az újabb 'beszerzéseket egyesíteni, afféle tápraktárakban, ahol ki-ki bizton megtalálja az olvasói által kért könyveket. Ma már a követendő példák sorakoznak. Napjainkban vannak kialakulóban hasonló céllal — főleg a kistelepülésék igényesebb művelődését, szórakozását szolgálandó — az úgynevezett műsorellátó központok. Ezek többnyire megyei művelődési házakhoz kapcsolódnak, és arra vállalkoznak, hogy ízléses, színvonalas (műsorokat szervezzenek és közvetítsenek a falvakba, a 'községék'be — elfogadható áron. Bevonják ebbe a helyi művészeket és az elismert, népszerű iamatőr együtteseket is; az első tapasztalatok, például Vas vagy Komárom megyében, kedvezők. A célok ’.között, nem utolsó, hogy a falusi, gyakran félállású, szakmailag kevéssé felkészült művelődési otthon igazgatókat megszabadítsák a sekélyes műsort drágán adó hakniihrigádoiktól. Az évtizedes tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az érdekes és tartalmas programok becsalogatják a közönséget a művelődési intézményékbe, s egy-lkét éve nagy vonzerőnek bizonyul, főleg a fiatalok számára a video és a számítógép. Az OKT már az idei pályázatokat megelőzőn is közreműködött ezeknek az eszközöknek és a hozzájuk való műsoroknak a szoftvereknek az elterjesztésében. Ez ideig a közművelődési alap támogatásával nem kevesebb mint 400 videoké- szülék jutott el a művelődési iintéziményékbe, és ez a nagyon is kézzelfogható támogatás folytatódik a jövő esztendőben is. Az újabb pályázatok beküldési határideje: 1986. február. Változatlanul feladatának tekinti az OKT közművelődési célú beruházások segítését is. Aligha épült volna fel jó néhány intézmény az alap közreműködése nélkül. Ott vannak a forintjai a Szolnok Megyei Művelődési Központ falaiban csakúgy, mint a szombathelyiben, a dombóvári vagy a. bonyhádi művelődési házéban. A beruházási pályázatok elbírál lásámál a fő szempont mindig is a „fehér foltok” gondjainak enyhítése volt, az ma is, emellett azonban előnyben részesítették az olyan építési terveket, amelyek a korszerűbb közművelődést kívánták szolgálni. A siker reményében pályázhatták például az olyan falvak, városok, ahol a korábban épült nagytermes művelődési házat emberi léptékűvé kívánták átalakítani, ahol kistermekben, klubszobákban, szakköri helyiségekben képzelték el a jövőt, csak éppen kisebb-nagyobb mennyiségben a pénz hiányzott. Az alap arra sohasem vállalkozott, hogy imaga vállalja át teljes egészében a helyi .tanácsok, alkalmasint a vállalatok feladatát, benne azonban a jó szándék, a helyi társadalmi összefogás rendszerint partnerre talált. Olykor a pályázaton elnyert ösz- szeg adta meg a bázist a későbbi lakossági, vállalati fel- ajánlásóknak. Mindez a most befejeződő tervidőszakra is jellemző volt, azzal a különbséggel, hogy a segítés főleg a felújításokhoz kapcsolódó re- kan strulkciókra, bővítésekre irányult. Nem is elsősorban anyagi okokiból, az e célra fordítható évi 30—50 millió forint ugyanis a nehezebb gazdasági helyzetben sem csökkent (igaz, nem is emelkedett). Bebizonyosodni látszik azonban, hogy a felújítások, rekonstrukciók révén gyakran minőségileg is új értékek jönnek létre, s erre Hajdú-Bihar, Békés, Szolnok, Zala megye számos példát adott. Dercgán Gábor alapot?
