Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
1985. november 30., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A faajtó ki-becsapó- dott aszerint, hogy hogy a mozdonyvezető hirtelen féke- zatit-e vagy éppen szabad futást engedett a kicsiny gőzösnek. A vonat gyakran megállt, de ilyenkor az itteniek nem szálltak ebbe a kocsiba. Messziről látták, hogy a kéménye nem füstöl, akkor pedig fagyos- kodhátnak egész úton. Az idegen — ott ült méternyire a nyliitdtt ajtótól — ezt felszálltaikor italán nem vette fezre, de az is lehet, hogy nem törődött a meleggél, s csak egyedül alkart üldögélni. Odakint a havas szántóföldeken fagyos szól táncoltatta a porihót, ameddig a szem ellátott. Fekete, csupasz fák álldogáltak csoportban, távoli tanyák füstje gurult csomókban a síkon. A nagy hideg és a szikrázó napfény késélessé tette a keskeny sínpárt körülölelő vidéket. Amint a következő falu első házai föltűntek az ablakkeretben, bólintott. Az állomás sárgára meszelt, vedlett kis épület volt. előtte féllábszárig érő hó födte a vlirágágyásőkát. Szemben, a túloldalon már gyülekeztek a kocsma előtt a szómjasabb utasok. Az idegen is leszállt, de kezét nem vette elő a kabát zsebéből, csupán a fejét rázta meg. Belépett a kocsmába, köszönt. Halkan, csak úgy magának. Senki sem fogadta. Néhányan végigmér- ték, megváltatták a ruháját, cipőjét Látta az óvatos szeméket, tudják: idegen. A kocsmáros olyan volt, mint a többi. Személytelen. Biztos kézzel tette az új vendég elé a nedves alumíniumlemezre a megtöltött pálinkáspoharat. Az Hidegen fölhajtotta, s megint a pohárra bökött... A hidegtől hajtva föllépett a vonatra, és visszaült a helyére. Hiába csukta be, amint a kis mozdony meglódította a szerelvényt, az ajtó ismét kinyílt, s alvó kentek kerítésének ritmusa csatlakozott a kerekék csattogásához. A kalauz váratlanul lépett be. — Mért nem megy át a fűtött kocsikba? — kérdezte meglepetten. — Itt megfagy. Tudja, rossz a kályha, a ros- seb tudja, mii baja, tegnap még az áblak is izzadt tőle. Az ajtót is a fene esái. A vonátnak menn'i kell, így van ez, nincs idő a javításra. z idegen nem felelt, A feak elővette a jegyét, nyújtotta. A kalauz a bőrtáska széles fedelére tette. — A többi kocsi meleg ám! Moslt raktam meg a kályhákat. Vastag, kék posztókabátja fölső gombját nyitva hagyta, látni engedte foszlott nyakú, tiszta ingét. — Jó napot! — mondta színtelen hangon az idegen. — Jó napot! Csak azért mondom, mert én itt megfagynék, uram — nyújtotta a kilyukasztott jegyet a kalauz. — Nem fázom. Különben is, hamarosan leszállók. — Vagy úgy. A kalauz leült a szemközti ülésre, fél arca fürdőit a bezuhogó napfényben. Maga nem idevalósi. Akikor ismerném. Én mindenkit ismerők. Tudja, kicsi a vonat, öt éve kérítem vissza magam a vonalra, mégis csak az én vidékem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy errefelé még a rossz is jobb, mint Idegenben. Maga nem így van vele, ha meg nem sértem? — Valahogy így — felelte az idegen. Nem nagyon figyelt, a másikra, inkább a pálinka útját követte, amint szinte csíkot vágott a nyelőcsövébe. A kalauz irdatlan zsebéből cuk- rott halászott elő, kínálta. — Nem- élek vele — hárította el az idegen —, köszönöm — mutatta föl a cigarettásdobozt. — Én meg azzal nem — nevetett a kalauz. Árt. — Könnyebben kap rákot az ember. Mondta a doktor úr is szombat este a kuKórházban. Telente ott szokott beszélni az egészségről, meg hogy miit egyék az öregébb- je, ilyesmit. Nohiszen. Ha én mindent be akarnék tartani, amit a doktor úr mond, tán levegőit se vennék. Szegény apósom is. Nem ivott, cigarettát se vett a szájába soha, mégse érte meg a hatva- nat. A fene igazodik el ezeken a dolgokon. — Nem könnyű, ebben igaza van. — Egyszeresük lefordult a székről, és már vége is volt. Annak a nyugodt embernek! Hangos szavát nem hallottam. Szívroham. Otthon pervak körbezsongták. egyszerre szégyellni kezdte magát. Ez az ember itt tíznek elegendő bánatról beszél úgy, mintha egy könyvet olvasna föl. ö meg jtt ül a hideg vonaton, mert hajnalban elindította egy érzés: látnia kell azt a falut, ami az emlékéiben él. — Csak panaszkodom itt magának. Pédiig nem nékem volt a legrosszabb sorom, mást is elért a baj. Ott van mindjárt példának okáért Varga Jóska esete — fogott egy új történetbe a kalauz, s amíire megint csak alig figyelt a vele szemben ülő férfi. — Hatéves volt csak a kisfia. Amíg Jóska lébiciklizett a falu másik végire, megesett a baj. Gyufa. Mire hazaért, már el is Vitték a Hortobágyi Zoltán HAZAFELÉ sze nem volt senki. Az öreg Varga találta meg kihűlve, a komája. Hajjaj... így van ez. Az idegen figyelte az imént még mosolygós arc hirtelen szomorodáéát. — A nagyapám is elment utána gyorsan. Az egyik november élején halt el, a másik, a nagyapám december közepin ment utána. Az Idegen addig mozdulatlan arcán átsuhant egy felhő. Ha a kalauz barátságos kék szeme ott pásztázott volna a vele egyidősnek látszó, negyvenes férfin, talán észreveszi. Így aztán csak folytatta rendületlenül: — Nem hittem volna, hogy így van. Elmennek egymás után. Hiszi, nem hiszi, apám és anyám, isten nyugosztalja őket, két hét alatt költöztek ki az akácosba tavaly. Nem azt mondom én, hogy nem számítottunk rá, hát beteg volt a szíve egyiknek is, másiknak is. Mégis. Amíg csak az ember körül ólálkodik a hálál, addig nem figyel rá. Amikor aztán aZ ajtókon kopogtat... De mit tehetünk? Most már a mi nyakunkon a k!is föld, meg a jószíágök. Két fiam van, muszáj csinálni. Kevés a pénz. az élet meg drága. Az a múlt esztendő ... Mennyi baj, bánat. Ügy fogyott a család, mint a háborúban. De hát élünk. No, talán az idén nagyobb szerencsénk lesz. Az idegen hallgatott, s amíg az indulat nélküli szakácsit, s imire utolérte a kórházban, holtan találta. Nem tudták megmenteni, úgy ösz- szeégett az ártatlan ... Igen, mondta magában az idegen. Vajon valahol, valamelyik vonaton beszél-e igy rólam valaki? Egyáltalán. Törődik-e a sorsommal ember úgy, ahogy ez a kalauz az apósával, meg Varga Jóskával? A kék posztókabátos már Banga Kis Mária autóbalesetét magyarázta, utána rögtön Hornyák Pista dolga következett, az elhullott malacokkal, — Az ám — derült föl megint a kalauz. — A malacok. Holnap hajnaliban kelék, a szomszédba vágyók hivatalos. Vágnak. Böllér. amolyan igazi, altiig akad. Aki van, azt nagyon becsüli a falu. Nékem még apám tanította annak a sorát. S én; én mit tanultam tőled, apám? — tört át a szavak sűrűjén az idegenben a keserűség. Már az arcodra sem emlékszem igazán. Megtalállak? És ha megtalállak? Harminc év után mondhattunk-e egymásnak valamit? Anyám is egyedül temettem él. Miilyen bizonyos voltam néhány órája abban, hogy látni akarlak ! Most még ... — No — koppant a kalauz hangja —, most jön Dózsa- puszta, majd Kisér ... — ... utána az Iskola-dűlő, az állami gazdaság, azután pedig Bakóháza — folytatta váratlanul az 'idegen. — Honnan tudja ilyen jól? — húzta föl sűrű szemöldökét a kalauz. — Hát ismeri a vidéket? Idevalósi? A kalauz várta a választ. Látszott, kutat az emlékezetében. Nem talált fogódzóit a szeme körüli ráncokban, a barna szemekben, az ápolt kezekben. Igen, lidevalósinak kéne lennem — bólintott szótlanul az idegen, és a kalauz elfogadta a néma választ. — Rég elméhetett innen, azért nem ismertem meg — kezdte, némi bocsánatkéréssel a hangjában. — Pedig karunk szerint, ahogy elnézem ... S ha itt imaradnék? — ütötte föl magát a kérdés az idegenben. — Máté Pál — emelkedett föl jobbját nyújtva a kalauz. Az idegen szórakozottan megszorította. Érezte mégis a repedezett bőr rovátkáit. — Simon. Bocsánat — biccentett a posztókabátos felé —, Simon Ferenc. A kalauz arca elkomorult. — Én ismertem egy Simon Ferencet. Bakóhézán a Kishíd utcában lakott. Az idegen a két szikár mondat ellenségességére figyelt föl először, csak pillanatok múlva, ahogy a kérges tenyeret elengedte, akkor értette meg azokat. — Ismerje? Lakott? — ismételte élvékonyodott hangon. ] (■■■■P, V Vi \\ >.?•"Bartók emlékezetére. Feledy iGyula /grafikája. Leonard Wallicht — Olyan egyedül halt meg, mint az ujjam e! — mutatta ki a hüvélykjét. — Az a maga Simon Ference? A.ba- köházi? — s hogy az idegen nem felelt, mondta tovább. Annyi mocskot én még nem láttam, mint annak a házában. A párnát elitta a feje alóli. Pedig micsoda keze volt! Mindenhez értett. Ö csinálta meg a fürdőszobánkat. Csempét rapott, csövet szerelt, akár egy mester. Nem volt annak senkije. — Mikor? — kérdezte fakó hangon az idegen. — Három éve? Négy? Az asszony jobban tudná, ő vitt néki néha levest, amikor ágynak esett... Szóval a magáé? Az apja? — Az. Volt. H allgattak. Csak a vonat kerekéi csattogtak szüntelen. A kalauz szó nélkül fölállt. Nem is köszönt. Még a szomszéd kocsi barátságos melegében is csóválta a fejét. Az idegen mozdulatlanul ült. Szemét le nem vette a szemközti ülésen felejtett néhány szem cukorról. Bámulta a zörgő celofánba ide-oda guruló kis golyócskákat. Mintha köze lenne hozzájuk. Antianyag Az üzem Jámérnöke peront az igazgató dolgozószobájába. — ,Igazgató elvtársi — kiáltja lelkesen. ■— Gratulálok! A kísérlet nagyszerűen sikerült! íme... ezt kaptuk! Az igazgató kissé ,jélrehúzódik. — Hm... — hümmög bizonytalanul — valóban ... ez. f)e pni ez? — Eddig 'még nem isikerült kideríteni. De folytatjuk a kutatást. — Hm... — mintha csillogna ... — |Csak a fény esik rá. Sötétben \pedig foszforeszkál — lÉs fennmarad a viz felszínén? ,— tudakolja az igazgató. — iFennmarad. — Zsugorodik? — Egyelőre nem állapítottuk meg. Az igazgató bólint, és elgondolkodik. — iTexipexythez hasonlít. — Aligha. A texipexyt füst nélkül ég. Ez pedig ftzörnyen kormoz. — És alacsony hőmérsékleten 'hogyan íviselkedik? — Recseg. — iEbben ,az esetben pixi- fixon. — Dehogy, igazgató elvtárs! Ha pixifixon volna, akkor már régen a levegőbe repültünk (volna! Az igazgató haragra gerjed. — Akkor hát végeredményben Imit állítottak elő? A patkányok felfalják? — Felfalják, de megdögle- nek itőle. — Es p legyek? — A legyeknek nem árt. — Ebben az esetben nem más, mint klexiloxon-duplex. — Akkor már inkább le- xiklapson-triplex. A klexi- loxon ugyanis habzik. — A lexiklapson viszont elpárolog. — Akkor talán klepixon. — Vagy talán antianyag ... — Az igazgató magában motyog. Ez azt jelenti, hogy komoly döntésre készül. — Hát nem, főmérnök elvtárs — jelenti ki végül —, fene vigye ezt a választékbővítést! Holnaptól kezdve újra ablakgittet fogunk gyártani... Fordította: Gellert György SÜSÜ CIRKUSZAI Cegléden és Battonyán, Nyíregyházán és Záhonyban — de sorolhatnám az ország számos más városát, községét —, plakátok hirdetik — vagy hirdetni fogják — a Süsü cirkusza című maszkos mesejátékot, a Magyar Cirkusz és Varieté gyermekműsorát. Kétségkívül, ma Süsü a sztár. Kezdődött a közkedvelt tévésorozattal, de megjelent könyvben is Csukás István egyfejű, jóságos sárkánya, napvilágot látott lemezen (má már aranylemez, annyi fogyott belőle), néhány hete filmen is bemutatták, s előtte a Vidám Színpadon játszották a Süsü, a sárkányt. Most pedig cirkuszi produkció lett; Csukás István, az író és Bergendy István, a zeneszerző új mesejátékot írt Süsüről. Akárcsak a Vidám színpadii műsort, úgy ezt is a már-,már sárkány „szakértővé-’ vált Balogh Géza rendezte. Vele beszélgettünk, hogyan is jött létre ez a mesejáték. — A gyerekek szeretik az ismerős figurákat — mondja az Állami Bábszínház ismertetője. — Bizonyítja ezt a tévébeli Mazsola s a Süsü példája is. Ezért a Cirkusz Vállalat kérésére összefogtunk Csukás Istvánnal és Bergend! Istvánnal, s egy olyan mese született, mely lehetőséget ad artisták szerepeltetésére is. — Miről szól a Süsü cirkusza ? — A kis királyfi beteg lesz, a kuruzslök próbálják meggyógyítani. Mindenfajta gyógymódot javasolnak, a sötét szobáitól a csendig, de egyik sem használ. A sárkány szerint mindez csak hó- kusz-pökúsz, az egyedüli gyógyszer a nevetés, csináljanak egy Cirkuszt. Az ötlet mindenkinek tetszik, s az öregkirálynak, a Kancellárnak, a Dadusnak titokban minden vágya, hogy bemutassa a maga attrakcióját. Szerencsére azonban „profi” artisták érkeznek a palotába, s a darab második részében az ő számaikat láthatjuk, amelyek nemcsak a közönség körében aratnak sikert, hanem a kis királyfit is meggyógyítják. Oláh János TÉL Üres az erdő és az ú|t. hó tükröződik mindenütt, s a hóra varjak árnya hull, egy-egy csapat, ha íö lrepül. A szembe fordított tükör münden árnyat magába fal. Eltűnt a vakond-arcú rög száz tűhegy-harapás alatt. Üresen kondul a határ, egyetlenegy öreg szekér gördíti az eget odább. pedig a ló egyet se lép, Sárándi József A babona lélektana Egyszerre szeren csésnők lenni: KártyábanSzerelemben — óhajtott babonánk. Hiszen ha csak ebb.en-;abban — koldusfiliérként hullunk a gyűjtő Nagy Kalapba.
