Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
4 Somogyi Néplap 1985. december 7., szombat Árképzés, árellenőrzés, árf egyelem Beszélgetés Hübner Lászlóné árhivatali főosztályvezetővel A héten Kaposváron tanácskoztak öt megye árhatósági szakemberei. E regionális tanácskozás előadója Hübner Lászlóné, az Országos Anyag- és Árhivatal ellenőrzési főosztályvezetője volt. — Miért rendezték ezt a regionális tanácskozást? — Az árhivatal az egyes hatósági ellenőrzési feladatokat átruházta az ágazati és megyei űrhatóságokra. Ezekhez a tanácsi vállalatok, a mezőgazdasági üzemek és a szövetkezetek ellenőrzése tartozik. Évente rendezünk ilyen megbeszéléseiket — mindig más helyszínen —. ahol megfogalmazzuk az új követelményeket és ismertetjük a következő időszak ár- szabályozó intézkedéseit. — Változik-e az árrendszer a következő évben? — 1985. január 1-től lényeges változás nem történt. A módosulások a nonmatív árrendszer irányába való közelítést célozták. Hasonló lesz a helyzet a jövő évben is, amikor szintén nem várható jelentős változás. Kisebb korrekciós módosításokat hajtunk végre, az egységesítés, a nonmativlitás elvének következetesebb érvényesülése érdekében. Árrendszerünk néhány eleme még nincs szinkronban az általános szabályozással (például a technológiai szereléseknél). Ezért kelil a normativiitást erősítő lépéséket megtennünk. A VII. ötéves tervidőszakban visszafogottabb árpolitika érvényesül. A fogyasztói ársaint emelkedése alacsonyabb lesz, mint a jelenlegi tervidőszakban. Olyan árszínvonal-növekedést fékező politikát akarunk folytatni, amely a széles fogyasztói tömegeknek még elviselhető. Ezeknek az elveknek a megvalósítása csak összehangolt szabályozással érhető el. Fontos az összes szabályozó elem együttes kezelése, hogy a különböző intézkedések ne keresztezzék egymást. — (L ehet-e az ellenőrzés hatékonyságának fokozásával visszafogni a nem kívánatos áremelkedéseket? Erről a közgazdasági irodalom általában kétkedéssel ír. — Az árszínvonal fékezésének csak egyik eszköze az ellenőrzés. A közgazdásági szabályozórendszer és a világpiaci hatások ezt jobban alakítják. Ellenőreink ezért azt vizsgálják, hogy a jogi, a közgazdasági követelményeket hogyan hajtják végre a gazdálkodók. —• )Milyen mélyen képes átfogni gazdasági életünket az árellenőrzés? — Az elmúlt időszakban évente 320 ezer jogi és nem jogi személy közül általában 90 ezer árképzését vizsgáltuk. Nagy a szóródás: egyes hélyekre évente is eljutottak szákemíbereink, máshová tíz évben csak egyszer. Minden 100 vizsgálatnál 23—24 esetben intézkedtünk súlyos vagy enyhébb szabálytalanság .miatt. (Gázdasági bírság, büntető- vagy szabálysértési eljárás, fegyelmi felelősségre vonás.) Elvünk, hogy a tisztességtelen árból származó bevételből kártalanítsák a szenvedő felet. Ha a vevő nincs meg — különböző fogyasztási cikkek vásárlói legtöbbször azonosíthatatlanok —, akkor a megfelelő összeget a piaci intervenciós alapba kell a vállalatnak, kisiparosnak befizetni. Ennék célja a forgalmi folyamatok zavartalanságát biztosítani. Ellenőreink célja, helyreállítani az árfegyelmet. — Mégis gyakori jelenség, hogy a vállalatok áthárítják munkájúik gyengeségeit a fogyasztókra. Mit tud ez ellen tenni — az ellenőrzésen kívül — az árhatóság? — Januártól bevezetett ár- szabályozással széles körben megszűnt a költségek automatikus áthárításának lehetősége. A jogszabály szerint az 'indokolt költségek és a kerestet-kínálati viszonyok alapján kéül kialakulnia az árnalk. Hiába kerül — esetleg — ez a vállalatnak többe. Ugyanakkor, aki olcsóbban termel, nem kötelező alacsony ikölbségszimten árat alakítani, vagyis magasabb nyereségre jogosult. Ezt az árszabályozás elismeri. — A magyar gazdaságban sok területen érzékelhető hiány, ez a konkrét piaci árfelhajtó tényező. Az ilyenkor fellépő magasabb költségeket sem érvényesíthetik a vállalatok? — Ezt árrendszerünk elfogadja, csak az indokolatlan költségmegtérítéseket nem. Gondolok itt a laza anyagnormákra, fel nem merült — manipulált — és a szabványnál 'magasabb költségekre. Ha a nagy költségek miatt emelkedik az ár, akkor alapos vizsgálatra van szükség. Az árak fékezésére bizonyos adminisztratív korlátok iís érvényesek. Továbbra is megmarad a fogyasztási javak negyven százalékára a hatósági árrendszer. A legfontosabb alapanyag és késztermékeknél be kell jelenteni az áremelést, s ezt a hatóság félfüggesztheti tizenkét hónapra. — Mit várnak ettől az intézkedéstől? — Az úgynevezett késleltetett áremelésnél a vállalatok kénytelenek ellensúlyozó intézkedéseket hozni, hogy eredményeik ne romoljanak. A felfüggesztési /idő alatt piaci egyensúly is bekövetkezhet. A piac szabályozó szerepe — úgy tapasztattuk — néhány termékcsoportnál már érzékelhető. — Ez a folyamat gazdaságpolitikánk szándéka szerint tovább erősödik. Hogyan alakul az ellenőrzés szerepe ilyen körülmények között? * — Az ellenőrzés szerepe is fokozódik. Az olyan országokban, ahol a piac szerepe a miénknél lényegesen fontosabb és fejlettebb, ott sem szűnik meg az ellenőrzés. Nálunk ennek még nagyobb a jelentősége. Ezért sűríteni akarjuk vizsgálatainkat, elsősorban megelőző jelleggel. — Köszönjük a beszélgetést. Csupor Tibor Egy szobor viszontagságai Kaposváron, a Kossuth téri plébánia előtt Nepomuki Szent János szobra áll. Ez a város egyik legrégibb egyházi műemléke. 1742-ben állították, Vörös József plébános hagyatékából. Homokkőből faragta az ismeretlen mester a barokk kor ízlésének megfelelően. Először a város központjában, majd a Szent János kápolnában kapott helyet. A kápolnát az akkori város szélén — a mai Széchenyi téren — kegyeletből építették fel 1766-ban, a vár szigetvári kapujának helyén. Elhelyezése stílusos volt, hiszen Nepomuki Szent János a hidak és vizek védőszentje és ekkor még megvolt a várhoz vezető híd is. Kezdetben a szdbor körül zajlottak le a városi ünnepségek. A kor vallásos széliemének hatása alatt a kaposváriak: ..Tiszteletűk kifejezésére minden szerdán körmenetben elmentek a szoborhoz, később a kápolnához és ott könyörgéséket végeztek" Idővel ez a vallásos buzgalom alábbhagyott, mert mint írják: „később mái- csak a gyermekek vettek rajta részt". De a szent tisztelete tovább élt a népszokásokban. Szent János napján bort és pálinkát szenteltek és a szent bort fülfájás ellen használták. A pá'lin- kaivásban a keserűség elviselését látták. 1802-ben nagy tűzvész pusztított Kaposvá.on. Kertész Juli, a kaposvári tiszttartó „élbocsájtott hűtlen szolgálója" április 25-én, egy szeles vasárnap délelőtt bosz- szúból felgyújtotta volt gazdájának a házát. Elpusztult a míai Ady Endre és a Vár utcában, valamint a vár helyén épült majorban 44 ház, és elégett a kápolna is. A szobor feketére égett, de megmaradt. Két év múlva újjáépítették a kápolnát, amit 1849- ben városrendezési Okokból lebontották. A mai Széchenyi téren, a kápolna helyén a város kutat fúratott és mellette Fogl József pécsi kőfaragó mesterrel víztartó medencét készíttetett. 1851-ben ennek a közepére került a szobor. „Állott pedig a szegény szobor évtizedeken keresztül fakón, árván, beszédes dokumentumaként a nemtörődömségnek, az éjszaka lumpjaitól sokszor kigúnyolva.” — írja a korabeli újság. 1869- ben például az éjszaka leple alatt többször is kiipingálták. Nagy volt a felháborodás, de a tettes nem került elő. Hatvan év múlva, 1930-ban jelentkezett a polgármesternél egy Budapesten élő öreg festőmester, Kaposi Illés. Valamikor Kaposváron volt inas. Bevallotta, hogy fiatal korában ő mázolta be a szobrot, abban a reményben, hogy majd vele javíttatják ki és így a „művészi munkáért járó dicsőség” is az övé lesz. Nem így történt. Az akkori városibíró, Haidekker szappangyáros durván elutasította. A kutat száz évvel ezelőtt egészségügyi okokból, „mivel több volt benne a béka, mint a víz”, betömték, de a szobor talapzatán maradt. 1942-lben a Széchenyi téren parkot alakították ki és a szobrot mai helyén a plébánia kertjében helyezték el. Lévai József Jól halad a Forma 1-es autóversenypálya építése Mogyoród határában. Alig több, mint egy hónappal az építés megkezdése után az Aszfaltépítő Vállalat szakemberei a 3895 méter hosszú pálya földmunkáinak nagy részét már elvégezték. Visszatért a tyúkok tojókedve Tavaszias szélben is valódi téli árak fogadták a kaposvári hetipiac vásárlóit. Az egyetlen melengető hír a tojásárak apadása volt. Bőséges volt a kínálat, így 3— 3.20-ért is adták darabját. A zöldségpiac hervatag kínálatát most csak a fejen5. Levélrészlet ... Most éppen őrségben vagyok. Tudod, az őrszolgálat huszonnégy órás, összesen négyszer hat óra, ezen belül két óra készenlét, két óra pihenő, majd két óra séta, töltött géppíisztollyal, s mindez négyszer ismétlődik. Tudod, gyerekkoromban a szüleim karácsony idején az úgynevezett nagyszobában már előre feldíszítették a karácsonyfát, akkor nem tudtam, hogy a karácsonyt megelőző este miért van mindig sötét a nagyszobábam. Tudom, hogy hülyeség, de akkor hittem a mumusban, hogy a mumus a sötétben lakik, s ezért keltett akkor félelmet bennem a sötét szoba. Feltehetően ez a gyerekkori félelem rögződött bennem annyira, hogy ma is félék a sötétben. Nem a mumustól féltem' persze, amikor először álltam őrségben, még kevésbé az ellenségtől, akiről feltételeztem, hogy nem besurranó rezidensek révén óhajtja kikémlelni: milyen titkok rejtőznék a mi laktanyai szeméttárolónk mögött. Ma nem fojtom vissza a lélegzetem minden levélre zdü- lésre, ismerek minden éjszakai neszt, felismerem a mókusomat is. Amikor először hallottam zörögni, azonnal kibiztosítottam a géppisztolyomat. Azért jutott eszembe a szeméttároló, mert itt szöknek be a laktanyáiba az öreglkatonák. Purjesz Pali vészbejárátnák nevezi ezt a helyet, ő több alkalommal használta, én csak egyíszer. Az esemény éjszakáján Lőrincz István mögött ösz- szecsapódlnak az ágaik, lába a sárban mély, cuppogó nyomókat hagy. A bókorcsoport végén az őrtorony reflektora pásztázza a terepet. A fény csigalassúsággal kúszik a szomszédos bokor levéléire, megvilágítja a fehér betonoszlopokat, meg a szögesdró- tot. Lőrincz keze csuklóig süpped a sárba. Aztán hirtelen kialszik a - fény. Lőrincz félemelkedik, s egy imént megvilágított viLlámsújtotta fa irányába indul. Pál lépés után nagy robajjal csúszik egy száraz gallyal teüi gödörbe... Térdeit maga alá húzva lapul. Végre ismét elindul az őr. Bizonytalanul. Két lépés, három, majd újra csend. Még egy lépés. Még egy. Kettő, három, négy öt... most már szabályosak a léptek, s mintha távolodnának. Lőrincz megkapaszkodik a villámsújtotta fa gyökerébe, majd néhány gyors ugrással eléri a kerítést. A reflektor fénye újra beléhasít a sötétbe. A megvilágított sáv elég messze van, de vészt- jóálóan közéledik. Lőrincz hajszoltan néz végig a betonoszlopokon. A lába mellett laza ívlben hajlik a szögesdrót. Bal kézzel felemeli, jobb kezét élőrenyújtva megtámasztod ik, s könyékre ereszkedve igyekszik átbújni a szűk nyíláson. A fény mögötte világítja meg a bokrokat, majd lassan távolodik. Lőrincz hátát végigkarcolja a drót, a nadrágjában megakad. Hátranyúl, hogy kiszabadítsa magát. Váratlanul csap rá a vakító fény, a karja közé kapja a fejét, és belefúrja magát a sárba. Géppisztolysorozat csattan. A lövedékek magasan, a hasaló Lőrincz felett szikrázva csapódnak a kerítés Ibeton- osZlapának. Lőrincz kiugrik a fényből. Híg sár csobban a lába alatt. A fény újra és újra rácsap. — Állj! Állj! Irányt változtat. A szemébe kapja a fényt, megdermed, a felcsattanó sorozat magához téríti. Odaugrik egy fa mögé, a szeméttároló mögött meglapul.* Csörtetés. Az őrség futva közéledik. Lőrincz összehúzza magát, arcát összekulcsolt karjába rejti. A katonák mellette caplat- nak él. Az utolsó katona megtorpan. Lőrincz ökölbe szorítja a a kezét, és teljes erőiből futni kezd. — Alilj! Állj! Az úton egy tiszt lép eléje. Lőrincz elrohan mellette. — Álljon meg! Az előtte magasodó épület sötét, csak a kapunál világít lámpa. Lőrincz nagy lendülettel vágódik be a kapun. A zászlóaljnapos nem ismer rá a lépcsőfordulóból előbukkanó sáros katonára. Lőrincz félre tol ja, és megragadja a telefonkagylót: — Az ügyélétes tisztet kérem'! — Liheg. — Lőrincz! — Mi történt? — Csend! — Ki jelenti? — Mondja meg a nevét! Hogyan? Kicsoda? Ki van a mentőiben? Ismételje meg! Levélrészlet ... Tudod, hol gondolok rád a legtöbbször? A csapat- zászló előtt. A csapatzászló előtt csalk egyétlen órát kell őrséget állná, de ez az óra végtelenül hosszú! Nem szabad megmozdulni. Az ügyeletes tiszt egy kis ablakból rálát az emberre, így tehát az ellenőrzés állandó jellegű Mindenféle játékot kitaláltam, hogy gyorsabban teljen az idő. Ütemesen ingattam ide-oda az egyik lábfejemet, így pontosan tudtam számolni a másodpercékét. Meg azt találtaim ki, hogy melyik lábammal bírom tovább. Ha mindent akarsz tudni, ünnepélyesen kijélentem, hogy egyik játékkal sem értem el olyan eredményt, miinit amikor rólad álmodoztam. Az esemény éjszakáján Az üvegszekrénybe zárt, hímzett csapatzászló előtt ki- menőruhás katona toporgott. Mellén géppisztoly. Ütemesen rugdossa egyik lábával a másiifkat. — Hány óra? — kérdi egészen halkan. Nem kap választ, ekkor egy fokkal hangosabban suttog. Az írnok kinéz a fal mögül. — Fél öt. — Az anyjuk keserves úristenit! Nekik is váltás előtt kell lövöldözni... Piszokul fájnak a léceim. — Pszt, jönnek! A parancsnoki épület ajtaján az őrparancsnok mögött Lőrincz István lép be. Az őrparancsnok tiszteleg a zászlónak, és benéz az ügyéletes tiszt szobájába. — Nincs itt. Lőrincz a dermedt írnokhoz fordul: — Hol az üti ? — Kiment az útra. Válami mentőt nem ákarnak átengedni. Lőrincz a folyosóablakhoz lép, homlokát az üveghez szorítja. A háta mögött jelbeszéd folyik. Mi van vele, kérdi az írnok egy fejmoz- duliattal. Az őrparancsnok a homlokára mutat, majd felhúzza a válllát. Lőrincz cigarettáért nyúl a zsebébe. Nem veszi észre, hogy a doboz teljesen elázott. Végre megszólal a sziréna. Hangosan vijjog, majd fokozatosam' elhalkul. — Nincs egy cigiték? — kérdi Lőrincz a többiektől — Az enyém ... — mutatja az élázott dobozt. Az őrparamcsndk a zsebébe nyúl, de hiába. Az írnokra néz, de az is megrázza a fejét. — Én nem dohányzom. A csapatzászlós félve szólal meg. — Nálam van. Az őrparancsnok rárivaül: — Tudja, hogy tilos! — Tizedes elv-társ jelentem, véletlenül maradt a zsebemben. — Mire vár. adja oda! Vége. ként 4 forintra tartott saláta színesítette. Az üzletekben azonban megjelent már 50-ért az első primőr paradicsom és darabonként háromért a hegyes zöldpaprika is. 8 forint a fejesfcáposzta kilója, 12—14 a lila és a kel. Sokan hoztak savanyú káposztát, így semmi sem látszott indokolni a „literenként” 20 forintos árat. Töltöttkáposztához való savanyított káposztalevelet szálanként 4-ért vehettünk volna. Otthon elkészítve negyedébe sem kerül... Változatlanul 6 forint a„ burgonya és 12 a főzőhagyma. 16-ért is kapós a lila csemege. Nagyítóval kellett, keresni az 50 forintos fokhagymát. 8-ért kapható egy kiló vegyeszöldség. A Zöldért pavilon slágere a sampion gomba volt. A szokásosnál csaknem 30-cal drágábban, 98 forintért árulták, igaz kiállíta- nivalóan szép volt. A magas árat látszott igazolni, hogy a kétes állagú szabadföldi pereszkóért is elkértek 70 forintot. Még ígéretes a gerezdenként 6-ra tartott sütőtök. A néhány hét előtti zárlat bizalmatlanná tette a vásárlókat a 73 forintos lencsével szemben. Drágul a báb. Már a mé1- tányosabb árusok is 70-ért vesztegették. 20-ért fogyott a mosolygós alma. Aki nem adott a kül- csínyre 8—10-ért is vehetett. 25-ért kínáltaik szemrevaló körtét. A vevőriasztó portékák közt találtuk a 20 forintos naspolyát és az inkább csak 35 forintos áráról felismerhető szőlőt. Továbbra is megéri törni a diót. Héjasán 40, pucolva 90—100 forint kilója. 200 forintért talált vevőre egy 4 kilós kacsa. Hasonlót konyhakészen 400-ért adtak. 60 forint a pecsenyecsirke kilója. Ez alkalommal is lázba hozta a házi asszonyokat a 21-ért mért friss balatoni keszeg. B. F. Különös esemény nem történt PIACI KÖRKÉP Kaposvári Történetek
