Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31., kedd Somogyi Néplap 3 Kára, 1985 Meglepetéseiket tartogat a december. Tavaszi színek tobzódnak a Koppány völgyei-dombjai között, világoskéken vakít az égbolt, meg- zavairodott szarkacsapat csetteg repülés közben. Ha érteném a madarak nyelvét, egyet mondanék velülk: bizony, böjtje lesz a decemberi tavasznak. Szólnék a kis falu szélén meggondolatian- kodó bokornak is, ne hozzon további rügyeiket, mert jövőre majd csupán íkopasz ágaival bizonyíthatja létezését. Kárában valamikor német- ajkúak éltek. Főutcáján tíz perc alatt végiigér az ember, a község végén ott a temető. Kőkeresztjei között öregasz- szomy hajladozik, a karácsonyi mécsest gyújtja újra; a kis láng eltűnik a vakító napsütésben. A sáros úton ikerékevesztett szekér körül Hibák méltatlankodnak, hogy megzavartuk őket, messzebb a ma már üres, omladozó falú téeszistáliló. Nincsenek itt nagyablakos, kopárral csiLlámlóra vakolt épületék, csak hosszúveran- dás, a homlokzatom salétromtól sebes otthonok, korhadt fajú karékeslkutaik. Kilencvennyolc lélék él a faluban, egypár éve ismét lettek lakói az elhagyott házaknak. Az Alföldről, a fővárosból származtak ide a családok, főleg olyanok, amelyek az új étet reményében költöztek a faluba. Steinbacher Antal hatvan- három éves. Kárán születeti és itt is alkar meghalni. Házában szoba és konyha van, az udvaron hosszú gazdasági épület, a félig fedett verandán szelíd kutya melegébe bújik egy kiseica. Szomorú-vidám élet volt Steinbacher Antalé. Ma sem felejti el azt a napot, amikor tizenhét éve kapálni ment az asszony, a barátmé- járval. Forró nyár volt, hirtelen szakadt le a zápor, s az asszonyok védelemért egy fa aló menekülték. Villám csapott oda, és nyomában csak könny meg bánat maradt. — Hol a feleségem? — sír fel az idős ember még most is, valahányszor elfáradva leül a konyhai hevarőre. Büszke, erős férfi Steimba- ohar Antal. Két gyerekét — Jánost és Katalint — egyedül nevelte föl, taníttatta őket. A téesizlkocsls fizetése sosem volt túl sok; vékát kötött hát és seprűt készített eladásra, hogy legyen péruz mindemre. Szebben családot az sem tarthatott volna egybe, akinek az isten teljes életet adott. Steinbacher Jánosnak három gyereke van. Itt maradtaik a faluban; pár házzal arrébb laknak, s nem múlik a faluban — mondja Stein- hacher János. — Van már törpe vízmű, ami ugyebár nagy dolog, de sárosak az utak, az ember esős időben nem vehet föl rendes cipőt, mert nyakig mocskos lesz, mire az alvégre ér. A településfejlesztési hozzájárulásiból tervezzük a járdaépítésit. Jó volna egy nagyobb bolt is. Az még hagyján, hogy most minden másnap van csak nyitva, de túl kicsi a helyiség, és a választék sem megfelelő. Baumann József házát könnyen megtalálni. Tízéves forma gyerek igazít útba: — Amott, a buszmegállónál,, szürkezsalus ház, az udvarba ruha szárad. Láttam, Mariska néni mosott már, kora reggel.. A család: négy idős ember. Baumann János traktoros volt a termelőszövetkezetben, most hatvanhárom el nap, hogy át ne látogatnának az édesapához.. Katalin Zalaegerszegen éti, férjével és a két igyerekkel. Hiányzik a falu, de úgy véli, a kicsik több lehetőséggel élhetnek majd a városban, Most, karácsony után egy nappal azonban összejött a család. Két hízót vágtáik, kora reggeltől sürgölődtek az udvaron,, akad munka elég. A hastokoin már kibontva várják a hízók, hogy elpor- ciózzák a férfiak a húst, az üstökben olvad a szalonna. A kis konyhában most szinte el sem férnek, asszonyok serénykednek a tűzhely körül, ínycsiklandó már az or- jalleves illata. Voics Péterné a kissámilin ülve „kalbászhéjat” tisztít, s úgy mesél. — Volt ám .rézfúvós-zenekar a falúban, kilenc férfiember. Nem akadt lakodalom, ahol ne ők muzsikáltak vollna. Élték itt iparosok is, — és abbahagyva a munkát, a kezén számolja: a Spedher suszter, szombaton lesz egy hete, hogy temettük, az öreg Unger, ő bognár volt. Ismerjük mi mind egymást; összetartó, jó falu ez. Katalin -napkor, amikor búcsú van, minden kapu tárva- nyitva, nevetésitől hangos ilyenkor a falu ma is. — Tennivaló 'bőven lenne éves. A felesége szintén nyugdíjas már, s velük élnek a szülők is, immár túl a nyolcvanadik évükön. Elszármaztak a gyerekeik, a lány is, a fiú is Székesfehérváron dolgozik. — Nem igen tudtak volna mihez kezdeni a faluban — mondja bölcs beletörődéssel a családfő, aki egyben a község elöljárója is —, pedig sokat fejlődött ez a sízép szülőföld az elmúlt évek alatt. Valaha bárói birtok vo.lt, napszámosokkal, részes aratókkal. Egy emhemdk volt csak 22 holdja, a többi kis területen gazdálkodott. Gazdagok nem voltunk soha, de megéltünk. Kisameriikanak hívtak bennünket a környező falúkban. Ma minden házban van tévé, jó pár autó. Régen, azt hiszem, tartalmasabb életet éltünk. A feleségemmel színjátszóik voltunk, a tanító úr rendezte a darabot, mi meg élőadtuk. Iskola is volt, most bolt van benne, a falugyűléseket tartjuk ott, meg az adószedést. A házak mögött, a dombokra szőlőskertek nyúlnak, az ólábban hízók röfögnek, az 'istállókban tehenek állnak. És ha valaki elkiáltja magáit a felvégen, az alvégről hangzik a válasz. Klie Agnes Fotó: Gyertyás László Novemberben kezdődött a karácsony A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint a lakosság az év elejétől november végéig 468,6 milliárd forint értékű árut vásárolt, 34,7 milliárd forinttal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Ez folyó áron 8, összehasonlítható áron L,8 százalékos növekedést jelent. Átlagos mértékben emelkedett a ruházati cikkek értékesítése, ennél jobban az élelmiszereké és vegyesiparcikkeké, s jóval kevésbé a vendéglátásé. A novemberi áruellátásról a jelentés megállapítja, hogy összességében kiegyensúlyozottnak bizonyult. Az élelmiszerek közül tőkehúsból és húskészítményekből kielégítette az igényeket a kereskedelem, báir 'szalonnafélékből és töltelékárukból, valamint főtt-füstölt termékekből több is elkelt volna. Javult a zsír és az étolaj kínálata, a zsírszalonna azonban változatlanul nem elegendő. Kevesebb a tojás is mint korábban, s az ára is növekedett. Megszűnt a korábbi fűszerpaprika-hiány, bár a választék még nem mindenütt a legmegfelelőbb. A budapesti szabadpiacokra 9,3 százalékkal kevesebb burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt hoztak a termelők, mint a múlt év novemberében. Az árak az előző évihez viszonyítva ennek ellenére 4,4 százalékkal mérséklődtek. A fővárosi Zöldért- boltokban csaknem 15 százalékkal kevesebb árut kínáltak mint tavaly, s az árak 15,7 százalékkal növekedtek. A ruházati boltokban már novemberben megkezdődött a karácsony előtti nagy forgalom. Javult a kínálat férfi öltönyökből, női felsőruházati cikkekből, elsősorban télikabátokból. Alkalmi ruhákból is kellő választékot kínált a kereskedelem. Néhány helyen azonban hiányok voltak, egyebek közt hagyományos férfi télikabá- tokból és zakókból, steppelt bakfiskabátokból. Változatlanul kevés a jó minőségű kötöttáru. A vegyesiparcikkek közül néhány fajta radiátorból nincs elegendő, s romlott az ellátás színvonala füstcsövekből és' alumínium edényekből is. A korábban hiánycikknek számitó fürdőkád és zománcedény kínálata javult az előző hónapokhoz képest. A műszaki cikkek körében változatlanul hiánycikk a hazai fekete-fehér és színes televízió. A kereskedelem igyekezett minden lehetséges beszerzési forrást felkutatni, s ennek eredményeként a korábbinál szélesebb az import színes tévék választéka az üzletekben. Javult a kínálat rádiókból, s megfelelőnek bizonyult magnetofonokból. Változatlanul nem elegendő a hazai hűtőgépek, fagyasztóládák, nagyobb űrtartalmú villanybojlerek és automata mosógépek mennyisége. Novemberben is élénk volt az érdeklődés a szilád tüzelőanyagok iránt. Az ország nagy részén fokozatosan javult az ellátás. Mai kommentárunk A képviselők sikere Egy parlamenti felszólalás valódi sikerének a tapsnál és gratulációknál is jobb bizonyítéka lehet egy az ülésszak után érkező levél... Dr. Vida Kocsárd somogyi képviselő ilyen — még őszi felszólalására válaszoló — levelet kapott a pénzügyminisztertől. A képviselő szűz beszédében a Balaton-parti települések fejlesztési gondjait tette szóvá. Elsősorban azt, hogy az ott működő tanácsokra jóval több — az idegenforgalomból fakadó — fejlesztési feladat hárul, mint amelynek megoldására az állandó lakosok számához igazodó „fejkvóta” módot ad. Egy-egy Balaton-parti településnek nyáron állandó lé- lekszámánál két-háromszor annyi üdülővendég ellátásáról, szolgáltatásairól kell gondoskodnia, nem is szólva például a sok pénzt felemésztő környezetvédelmi feladatokról. A miniszter levele most arról tájékoztatott, hogy 1986-tól az üdülőhelyi díjakat kivonják az úgynevezett szabályzott bevételek köréből, így ez összesen mintegy 120 millió forintos, helyi fejlesztésekre fordítható többletbevételt jelent majd a tanácsoknak. S bár ez az ösz- szeg föltehetőleg nem orvosol minden gondot, a képviselő mégis joggal elkönyvelheti sikerként, hogy része volt a Balaton-part sajátos helyzetét elismerő döntésben. Ugyancsak sikert ért el a közelmúltban lezajlott téli ülésszakon Pál László Istvánná somogyi képviselő: hozzászólásában az alapfokú oktatás tárgyi feltételeinek hiányosságairól szólt. Az országgyűlés elfogadta a javaslatát, hogy a fejlesztési tartalékok egy részét fordítsák az alapfokú oktatás feltételeinek javítására. E javaslat belekerült a tervtörvénybe, s kedvező hatását nyilván megyénkben is érzékelhetjük majd. A két somogyi képviselő sikerének nem az volt a nyitja, hogy másoknál ékes- szólóbban érveltek. Inkább az, hogy olyan helyi gondokkal álltak elő, amelyeknek megoldása egybeesik az országos érdekekkel. Érdemüket nem a megyébe kerülő többletforrások fejezik ki, hanem az, hogy választókörzetük közvetlen érdekeit jól egyeztették a központi szándékkal és lehetőséggel. Ugyanilyen fontos lehet az is, ha a képviselő nem szerez ugyan támogatást egy fejlesztéshez, viszont mozgósítani tudja választóit a közös cél elérésére. A központi erőfeszítések ugyanis csak a helyi tettekkel együtt hozhatnak teljes sikert. B. F. Együtt a lakosságért A hagyománynak több éves múltja, kialakult szervezeti formája van. A fogyasztási, az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetek rendszeresen értékelik együttműködésük tapasztalatait és keresik azokat a módszereket, melyekkel sajátos feladataikat, közösen, eredményesebben oldhatják meg. A „nyertes” végsősoron a szövetkezetek tagsága, a lakosság, akik az esetek többségében nem is gondolnak arra, hogy egy új bolt, egy régen hiányolt szolgáltatás beindulása a szövetkezeti ágazatok javuló kapcsolatának köszönhető. A három szövetkezeti ágazat feladata, rendeltetése, hivatása eltérő, mégis számos olyan, már feltárt, és eddig még „ki nem talált” terület van, ahol együttműködéssel többet lehet tenni a szövetkezeti célokért is, és egyben a lakosságért is. Ez a megállapítás lehet a végső, összegező következtetése annak a megbeszélésnek, melyet legutóbb Barcson tartott a szövetkezetek megyei koordinációs bizottsága. A formaságoktól mentes, a kapcsolatok szélesítését szorgalmazó eszmecsere kapcsán először az érdekekről érdemes szólni. A fogyasztási szövetkezetnek érdeke, hogy vendéglátó és kereskedelmi hálózatában minél gazdagabb árukészlettel fogadja a vásárlókat. Az ipari szövetkezetnek — foglalkozzon vasipari termék gyártásával, vagy felsőruhakészítéssel — érdeke, hogy megfelelő piaca legyen gyártmányainak. És ugyanígy van ezzel a mindennapi élelmünket termelő mező- gazdasági nagyüzem is. Az érdekek tehát azonosak, és ha ezen az alapon sikerül megtalálni a közös cselekvés lehetőségét, akkor lehet, hogy egy adott településen kevesebb lesz a roskadozó, elhagyott ház, több gyerek kerékpározik az utcákon és hasznos összejövetelek színhelye lesz esténként a művelődés otthona. Lám, ilyen messze vezet következményeiben az, hogy sikerül-e értelmes kezdeményezőkészséggel jó kapcsolatokat kialakítani egymással. Persze nem nagy dolgokról van szó. Mindennapi közérzetünket sohasem a nagy befektetést igénylő tényezők határozzák meg. Hanem az olyan apróságoknak tűnő helyzetek, hogy talá- lok-e asztalost, aki az eltört széklába helyett újat csinál, kapok-e délután ötkor, a munka után kenyeret, tejet a boltban, vehetek-e a gyerekemnek ízléses, modern télikabátot itt helyben — avagy mindezért valahová el kell utaznom. A Kálmán- csán, Kastélyosdombón, Ba- bócsán vagy Barcson lakónak jórészt ez határozza meg, hogjr jól érzi-e magát, ahol él. Á kicsinek látszó bosszúságok tudják megkeseríteni a mindennapokat — mint ahogy kicsinek tűnő tettekkel lehet enyhíteni ezeken a gondokon is. Amikor a szövetkezeti ágazatok képviselői összeülnek, ezekről a mindennapi, de a közérzetünket lényegesen befolyásoló lehetőségekről folytatnak eszmecserét. A legutóbbi tanácskozásról a példák sorát lehetne idézni. Ez a törekvés segítette elő, hogy hosszú évek után a fogyasztási szövetkezet boltjában Barcson, a Dráva Ipari Szövetkezet termékeit árusítják, hogy a Vörös Csillag tőkehúst, belsőségeket is szállít a térség áfész üzleteibe, hogy az Unitech szövetkezet asztalos javítási munkákat végez a mezőgazdasági termelő- szövetkezetnél — és lehetne sorolni tovább. Ám az oldalakat betöltő példákból is csak ugyanaz következhetne, mint ez utón a néhány kiragadott tény után: bizonyos, hogy az eddigi ötletekkel nincs még kimerítve az, amit az együttműködés lehetősége kínál! Ezért van szükség arra, hogy a különböző területeken tevékenykedő szövetkezeti ágazatok képviselői esetenként együttesen beszéljenek feladataikról, helyzetükről, és az alkotó eszmecsere során felismerjék, mit is lehetne még tenni közös érdekből a térségben élő lakosság jobb közérzetéért. Vörös Márta
