Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
10 Somogyi Néplap 1985. december 24., kedd MŰLTRÖL, JÖVŐRŐL GYEREKFALU — ÁTADÁS ELŐTT Az idén tavasszal ismer- kedtünlk ímeg, az épülő bat-, tanyai gyermeteßailuoititiho- inoik, biz éppen vimágiba borait öreg álimafalk Iközötit. Amikor először jártaik a legtöbbjük szármára ismeretien délkeleti határszélen, abban a nagyközségiben,, amely — ha választásuk helyesinék bizonyul — élétaesizótóan otthonuk lese. Ők — akkor még tizenöten, ma a tanfolyam és a végső döntés után tizen- iketten — a .leendő első gyenmékfalu-anyák. Akkoir még szinte csak körvonalaikban látszották a házaik, rendezetlen volt a ponta, nem ént él az egykori öreg aümásfcertig a .gázvezeték. Akkor még sok volt a kérdés, nem tisztázódott önmagukban sem pontosan: mit jelenít számukra, ez aiz élethivatás. Egy jó félesztendő után már bizonyos, hogy tizen- ketten alkalmasnak talál- itatták enne a nehéz és szép hivatásra. És döntöttek ők is, valamennyien: élethivatásul választják, hogy édesanyákként; nevelik föl mások elárvult vagy elhagyott gyerekeit. Ők azok, ákilk cselekvőn akarnak segíteni azokon a kisgyerekeken, akik elvesztették vérszerinti hozzátartozóikat', vagy akiket nem képesék, vagy nem alkarnak vállalná „édesszüleilk”. Szerették volna tudni: valójában milyen is a még aliig .isimért, miért Magyarországion először épülő gyermielkfalvák élete? Milyen itálvoilságna lesz az iskola, .van-e üzllet a közelben, kerékpárral vagy autóbusszal közelíthető meg a körülöttük élő községben mindaz, ami a mindennapi élethez tartozik? Jó lenne tudni azt is. miilyen összegből gazdálkodhatnak majd, és igen vágynak már arra is, hogy megismerjék fogadott gyermekeiket. .Beszélgetésünkkor azt kérték, nie írjam le a riportban a teljes nevüket, moha már Ikiinék^kimék a családja is elfogadta, tudomásul vette, hogy hozzátartozójuk döntése az új hivatást illetően végleges. De nem szeretik, ha „csodabogarakként” kezeli őke' aí közvélemény. — Mi úgy gondolták — hiszen azért vagyunk ott —, hogy gyerekszeretö emberék lévén, a legtöbbet ázzál ítéhétünik, ha vállaljuk, főhivatásfoan, egész életünkkel a gyereknevelést. — És pontosam körvonalazódott máir a közelebbi jövő? — Azt tudjuk, mert eldöntöttük, méghozzá sor- solétssal, hogy igazságos legyen, ki az első öt közüliünk, aki a már elkészült házakba költözik. S ahogyan befejeződik az építkezési, úgy költözünk sorral, mindannyian,. A bútorok kivafliasztásában is részt vehetünk, a megállapodás szerint — természetesen egy bizonyos anyagi keret szerint — és ki-ki a saját ízlése szerint alakíthatja ki l-eendő otthonát. Fizetésünk átlagfizetés lesz, úgy tudjuk, és hamarosan meghatározzák azt isi, milyen ösz- szegtoőll gazdálkodhatunk. — Ha jövő nyáron efli- iliátogait hozzánk Battoinyé- m, reméljük, már bemutathatjuk la gyerekenitet is, és a valóságban is megismerheti az első magyar SOS-gyanmakfalliu életét. AZt hiszem, rengeteg mandanivalónk lelsz. R. N. Ezerkiilencszóizötvenben alakult meg .Kötésén a Béke ítéesz. Mintegy másíélszáz, jobbára középparaszt család döntött a szövetkezés mellett. Dolgozott áblban a szövetkezetben egy harmincéves brigádvezető. Öt évvel később őt választották elnöküknek, öt év álatt ő volt a harmadik elnök, tele bizakodással, az összefogásiban rejlő erő fölismerésével. Mégis tiszavirág-életű volt Schmidt Gyula akkori elnöksége: ötvenhat őszén feloszlott a Béke téesiz. — Ma; is jól emlékszem arra a közgyűlésre. Ügy döntöttünk, hogy a vetést közösen befejezzük, a terüetekeit tavasszal osztjuk szét. Az állatokból és legyéb közös javákból még ősszel ki-ki megkapta a .ráeső részit. Akinek még megvolt a saját lova, hazavihette. Tavasszal, amikor a gabonaföldéket osztottuk, ügyeltünk, hogy a gazdák lehetőleg egy tagban kapják a részüket. A falu másik téesze, a Jóreménység tovább működött, ötvenkilencben aztán ennék .a gazdaságnak a jogutódjaként az tömörült. Ennek a téeszmek Schmidt Gyula völt az elnöke, s ezt a tisztet 1972 végig, a inagy- csepélyiétókal és a telekiekkel történt egyesülésig töltötte be, aztán elnökhelyettes lett. 1975-ben egyesültek a balatonszárszóiakkai, s itt 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig az ellenőrző bizottság függetlenített elnöke volt. — Az aktív tevékenységet az idén fejeztem be: alap- szarvezéti párttitkár voltam a (legutóbbi választásokig, A közéletből a mai napig sem kerültem ikd, mart a téesz küldöttéként elnöke vagyok a siófoki ÉSZKV-.nák s tagja a szárszói átfész felügyelő bizottságának. Így is marad időm airra, hogy dolgozgassak a nyalcszáiz ölinyi szőlőben, itthon, a 'háztájiban . . . Az otthoni munkáikban felesége, Vilma asszony a társa, s most már beszélgetésre is több az idő, mint amikor férjét lekötötték az elnöki teendők... — Akkoriban este, munka után tartották az eligazításokat az irodában; előfordult, hogy csak éjféltájban került haza. De a gondjait sohase hozta magával, nem beszélt róluk. Én viszont elmondtam, mi mindent mondták az asszonyók a határban ... Hajnalban kelt, pirkadatkor együtt indult a bnigádveze- tőklkel a földékre, a jószághoz ... — Az állattenyésztő jóval több munkaegységet kapott, mint ón — mondja az egykori elnök. — Itthon az apósom hizlalta a háztáji bikákat, a sertéseket, ebből is pénzhez jutottunk. Nem voltam szegényebb, mint agy átlagos téeszitag. Itthon mindig kapkodtunk, siettünk a feleségemmel, mert olyan sok volt a munka a közösben. Harmincöt éves voltam ötvenötben, amikor először megválasztottak elnöknek, sóikat bírtam ... Miilyen a gazdálkodás mai szemmel nézve? Schmidt Gyula mindent (tud a szárszói Vörös Csillag téeszről, a veje révén tájékozódik az eredményekrő.li, a tervekről, módszerekről. — A gondok másmilyenek, mint akkoriban, de most is vannak. Néha a szándék, a szákismeret — jól képzett síza'kembe’ek irányítják, szervezik a munkát — sem elég: á tagsággal kellene javítani a /kapcsolatát. Nyolc község határában gazdálkodik a téesz, nehéz a gyakori találkozás . Aztán még valami. Az alapítók még megeszik a mezőn vaigy a telepen, a tarisznyában hozott elemózsiát, de a fiatalabbja már szívesebben. enné az ebédet étteremben, ebédlőben. Elkelne ez is, mert az irodásök, a mű- helybel-ielk megebédelnek ,a Vén Diófáiban, de hoil egyenek a traktorosok, a szőlő- munkások ? Egyre több szó esik a máról, mint a tegnapról. El,is>- méréssel sízól az új szőlőt,e- iépíitésrőí, a korszerű, .^mindent itudó” gépekről, a szépen megmunkált határról, de ... Nagyon rossz látni az állattenyésztés vajúdását. Hoí a tej'teirmeüiő, hol a húshasznú szarvasmarha az előnyösebb, s az ilyen változásokat megsínyli az ágazat. Nagyüzemi sertéstenyésztés nincs az egész térségiben. Gondozóhiány, gazdaságosság, környezetvédelem ... Értem én a igiondökat. De hát elég az az 1500—200Ó hízó, amit évente a háztájiból el,adnak ? A .gazdák sem vágnak any- nyit, mint régebben, mert megvehetik a friss tőkehúst az áfész-boltokban. Csakhogy valakinek arról a húsról is gondoskodnia (kell.. Hemesz Ferenc szövetkezeti mozgalomban telt Hatvanöt év fele a el. Szép évek voltak? Szépek és nehezek. Ezért azért is érdemes emlékezni rájuk. is, NEHÉZ ÉVEK, SZÉP EMLÉKEK Ősszel vetettek, tavasszal osztottak Megismertem somogyi termelőszövetkezeti elnököket, a hatvanas évek elején, akik később úgy égtek el, mint a két végén meggyújtott gyertya: gyorsan, nagyon gyorsan. Akadtak, akik a lovak közé dobták a gyeplőt; azok elragadták a szekeret, s aki a bakon ült, lebukott, odalett. Megint másoknak felborult a családi életük, kiugrottak - vagy kiestek - a rokonok, barátok megszokott közegéből. Kapaszkodó nélkül maradtak, s már alig emlékszik valaki, hová sodródtak. És vannak, akiket ma is tisztelet övez, a nyugdíj- korhatáron jóval túl is számon tartják őket. egész falliu egy szövetkezetbe Ünnep — virágokkal KARÁCSONY HELYETT HOLDÚJÉV — Nálunk, Vietnamban a februári hóldújév az ünnep; az, ami ifit a 'karácsony — mondta Nguyen Thi Xuyen, a itex'tilművekben dolgozó 42 vietnami fiatal csoportvezetője. — SOk mindent tudok .az, itteni ünnepi szokásokról!, merít Budapesten jártam egyetemre, több karácsonyt is töltöttem Magyarországon. A többieknek meséltem móllá j ők most vannak először külföldön. — Nekünk nem újdonság, hogy a vietnamiak nem ka- mácsonyoznák — mondja Németh Istvánná, a szálló vezetője. — A kubai lányok is a hoidújévat ünnepink. De aizént Hesiz karácsonyfánk, lesz vendégeskedés, és ünnepi műsor is. — Idegenben, távol a családtól bizonyára nehezebben telinek az ünnepek. — A kubai lányok már sök magyar barátra lelteik, a nyélvet is jobban beszélik, könnyebben boldogulnak. A vietnami fiúk és lányok, akik alig néhány hónapja vannak itt, inkább csák .egymás tár— mondta a vezetőnő. A Süniikónek becézett vietnami csoportvezető egyetértőén bólint. — A fiúk már szinte mindent megértenék, ás egy kicsit beszélni is tudnak magyarul. A lány ók legtöbbször csak közvetítéssel értetik meg magúka t vagy kézzel- lábbal magyarázzák, hogy mit akarnák. Nemcsak szakmailag kell segítenem őket:, hanem itolmácsöliolk is; mivel fiatalok, egy kicsit anyáskodni is kell. Ha jut rá idő, magyarul is tanítom őket. Aiz alacsony, törékeny alsz- szony inem ipaniaisaként mondta ezt, közben kedvesen, mosolygott. — Budapestien és Vácon is ddlgoznalk vietnamiak; meglátogatjuk őket. Én, még egy volt tanárnőmet is felkeresem, aki egyedül él. Meg- íigértem, hogy az ünnepek alatt elmegyek hozzá. Az egyik fiúnak éppen 24-én van a születésnapja, emiatt is ünnepi llesz a hangulat. A sizaillo egyik klubszobáját a, vietnamiak rendezhették be saját kedvükre. Itt beszélgetnek, olvasnak vagy zenét hallgatnak. Most is vagy húszán üiltúk körbe az asztalt, amelyre valódi vietnami zöld tea került. Oldódott a hangulat. Kiderült, hogy mindenkinek van magyar neve. Könnyebb így a beilleszkedés ,• a .kapcsolatteremtés munkatársaikkal. Teázás közben a holdújévről mesélnék. Vietnami nyelven, mert így mégiscsak könnyebb. A csoportvezető a tolmács^ — Nálunk a háromnapos ünnep a holldújév idején van — mondja Barna. — Rózsaszín és sárga virágokkal díszítjük fel az őszi barackfá t. összegyűlik a csatád és mi is ajándékokat adunk egymásnak, főleg a gyerekeiknek. Ilyenkor új pénzt is szoktak ajándékozni a kisaságában érzik jól magukat sébbelknek, hogy gazdag 'Legyen az új év. A felnőttek valamilyen használati tárgyat kapnak. Éjfélikor tűzijátékkal Iköszöntjük az új évet. A Hányok közül „Teri” a legbátralhb. Érettségi után jelentkezett erre a kétéves munkára, hogy majd Hué- ba visszatérve a most épülő fonodában dolgozhasson. — A különleges' süteményeknek és édességeknek fontos szerepük van az ünnepen. Ilyen például az illatos rizsből készült csemege, amit növénylevéibe csomagolva hat óráig sütnék és piros papírral díszített tálakon kínálják. Fölvesszük a nemzeti ruhákat is; a fiatal lányok fehéret vagy rózsaszínűt, az i dősebbek fekete vagy bordó (bársonyt viselnek. Ehhez tartozik még egy fehér vagy fekete nadrág. A holdújévet természetesen itt is megünnepeljük, de az ünnepi ruhát nem hoztuk magunkkal. Addig még sok idő van, hátra,; most inkább a karér csony és az újév közötti napok programját tervezik. A legtöbben látogatóba mennék honfitársaikhoz .vagy ők várnák vendéget. Lesz közös vetélkedő és diszkó a kubaiakkal, a magyarokkal, elmennek egy napra Pécsre, és több idő jut amra is, hogy Kaposvárral ismerkedjenek. Nagy Zsóka Kerítés az óvodának Csönd völt a Sáév lakatosüzemében, amikor beléptünk a hatalmas csarnokba. Még nem telt le az ebédidő, a Pollack Mihály héttagú szocialista brigád tagjai pihenőhelyükön beszélgettek. A falon egy megszürkült tablóról az 1973-ban alakult brigád tagjai néztek ránk. — Már csak hármain vagyunk ebből a gárdából — jegyezte meg a Papa, ahogy Vaspöri Géza brigádvezétőt hívják a többiek. Kemény vasasmunkát végez ez az összeszokott Közösség. Van olyan,, ami négyemberes, van olyan, ami két- emberes. A daraboló, élhaj- lító, fűrészgép, a sajtoló „etetése” minden izmot megmozgat, és szükség van az óvatosságra is. Az ő kezük alatt formálódnak az épületek fémrészei; ők darabolják, hajlítják az anyag nyolcvan százalékát. Még kimondva is sok: évi ötszáz tonna anyag. — Mindnyájan lakatosok vagyunk a darabolóbrigéd- ban; egy betanított munkás dolgozik csak velünk — mondta a brigádvezető. — Rengeteg anyagot meg kell mozgatni. A behordáskor azonban egyikünk se húzza ki magát; az a jelszavunk, hogy a munkában hajthatatlanok vagyunk. S ehhez még hozzátesszük; egy mindenkiért, mindenki egyént. — Meg aztán közös a pénzünk — teszi hozzá a toponá- ri Paksi Lajos, aki hét éve dolgozik a lakatosüzemben. A nagyberki Fehér István viszont már tizenhárom évet húzott le, s egyetért vele a legfiatalabbnak számító Nagy Zoltán is. Az órájukra néznek. Pontos emberek, nem akarják késve kezdeni a munkát. Fél kettőkor lejár az ebédszünet. — Most hárman betegek. Az osztopáni Madarász József, a kaposvári Sebők György szintén 1972 óta dolgozik itt. Fellai István két éve jött... Dicséretet az szb-titkár kapott és sök más brigád. Négyszer nyerték el az aranyikoszorús jelvényt, az idén pedig a vállalat kiváló brigádja címmel tüntették ki őket az építők napján. Kaposvár felszabadulásának évfordulóján vette át Vaspöri Géza brigádvezető A lakóhely fejlesztéséért jelvényt. A közösség ugyanis nagy értékű társadalmi munkát végez: pártfogolja a közgazda- sági szakközépiskolát, a Béke utcai óvodát; ők készítették el a Kanizsai utcai óvoda kerítését. A város környéki községekben is jól ismerik segítőkészségüket. — Szeretjük a gyerekeket — mondta a brigádvezető. — Két unokám ide járt az óvodába. Ott voltunk a vállalat csombárdi kastélyában is, amikor dolgozni kellett. A kommunista szombaton teljes létszámban bejöttünk; segítettünk áz osztopáni iskolának is. Paksi Lajos annyit tesz hozzá, hogy ide járnak a gyerekeik, és hogy természetesnek tartják a segítséget. A brigád megkezdi a munkát. Nagy dübörgéssel darabol a hatalmas gép. Gabona- silóhoz készítenek vasalásokat. — Van olyan na.p, hogy tízféle munkát csinálunk, Jobb ez, mint az egyhangúság. A hétvégeken gmk-ban dolgozik a brigád. Budapesten, Siófokon is várták őket, — Sok a tennivaló ... — mondta a brigádvezető, s máris odaáll a darabológéphez. Mert minden perc drága. Lajos Géza
