Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

1985. december 24., kedd Somogyi Néplap 11 GYERMEKEKNEK Szánkón jön az ajándék IBY ANDRÁS A fenyő Nagy pelyhekben hull a hó, megpihen) a fákon. Muzskiál a téli szél a sok száraz ágon. Hóbundába bújt a föld, a természet álmos, csak a fenyő ága zöld, megtöri az álmot. Mert bár fagybilincsbe hullt az egész természet, hirdeti, hogy a világ egyszer majd felébred. Hirdesd zöld fenyő tovább, nem rab a természet, hogy örök a kikelet, s mindig győz a tél felett a tavasz, az élet! VALLATÓ GÉZA Karácsonyi Egy ici-pici sízóintalp, és a tegsoerenyebb ajándék is szívet-Mkeit melengető öröm­mé válik, persze ha a ke­zűink munkája Is ibeone van... A szabásmintát felnagyít­juk. Fehér kamtanpapírból, dippa-raj zliapbói két azonos méirdtű szóiwtiallpat vágunk. A két tailp közé aipró, kihúzha­tó dobozt, ragasszunk. Ügyel­jünk arra, hogy asztalra he­lyezve a szám talpak álljanak. A dobozt előzőleg vékony, sizínes papíinralL tapétázzuk, vaigy sűrű tempera festékkel fessük Ibe. A pici doboz né- hárny apróságot magába rejt­het, de a szám, felső részére kisebb-magyöbb színes do­bozkáikat ragaszthatunk, vé­gül huMámosí'tott virágkötö­ző zsinórrá! átkötjük, esetleg fényképpel, rajzzal vagy mat­ricával díszítjük, és arany- zsdnórral a karácsonyfa ágai (közé erősítjük mondóka Ezüst fényű fenyő alatt hét doboz hét dobozban hét toboz Tobozokban aranymag aranymag Aranymadár csipegesse gyémántcsengős fenyőd alá letegye letegye A kezed a szorzótábla Primitív törzsek fedezték föl az élő szorzótáblát, az emberi kezet. Ötször ötnél nagyobb számok szorzására használhatják. Tartsátok a kezeteket, nyitott ujjaitokat magatok felé fordítva! Néz­zünk meg egy példát a szá­molásra! 7 x 8 = ? A bal kezeteken annyi uj­jat csukjatok’be, ahánnyal a hét nagyobb, mint az öt — tehát kettőt. A jobb kézen Csönd van. Mélységes és méltóságos csönd. Csak ászéi rezeg teli a iák száraz ágait. A lehullott sárga levelek vas­tagon betakarják a földet. Ketten megyünk az úton: a nagyapóm és én. Horgász­ni készülünk. Lassan éled éj­szakai álmáiból a természet. pedig hármat, mert a nyolc hárommal nagyobb, mint az öt. A két kezed most így néz ki: 2x3 = 6 Az eredményt így számol­hatjátok ki: a lecsukott ujjak tízet jelentenek, a nyitva maradt ujjak számát pedig szorozzátok össze egymással. Tehát öt lecsukott ujj az öt­ven, kétszer három (nyitott ujjak) az hat, ötven meg hat az ötvenhat. A távolból még bagolyhuho­gás hallatszik, azután az is elvész. Fakó szürkeségbe ta­karózott a természet. Egy kissé megpihenünk. Leülünk az út szélére és beszélgetünk az elmúlt hétről és a fárasz­tó munkáról. Közben néha- néha egy madár csivitel be­Tehát 8 x 7 = 56 S mennyi 6 x 7 = ? Az elmondottak szerint a bal kézen egy ujjat hajtunk le, a jobb kézen kettőt. A tízesek mennyisége tehát 3 (30). Nyitva maradt a balon négy, a jobbon három ujj: 4x3=12. Tehát 30+12=42, azaz 6x7=42. Ezzel a módszerrel egy­szerű lesz megjegyezned a szorzótáblát le a hajnali csendbe, de in­kább a tó ébredő zajai törik meg a csendet. Elindulunk. A nap is leveti éjszakai köntösét és bíborpalástot te­rít magára. Együtt rójuk az utunkat a nappal. Horgász­helyünk a szöllőhegy alatt van, egy vadregényes bozótos erdő mellett, összeszereljük a horgászbotokát előkészít­jük a csalit. Azután nyugod­tan várjuk a kapást. A nap már magasan jár. A kék ég visszatükröződik a tóban, a Hajnal a Desedán MACSKAMESE Az egész úgy kezdő­dött, hogy Morzsi macskát talált. Ez ugyan nem olyan különös esemény, mert Morzsi min­dig talált macskát. Az ér­dekes az volt, hogy a macska nem tágított mel­lőle. A lépcsőház ajtajáig kísérte, és szívszorító-bá­natos tekintettel nézett utá­na. No, a szívszorítást nem Morzsi érezte. Én. Végül is odakint havazott, ami nem nevezhető a macskák ked­venc időjárási eseményé­nek. Így érthető, ha érdek­lődéssel fordultam vissza őmacskaságához: — Hát i te miért nem mész haza? — De ostobá­nak érettem a kérdést, mert ha lenne hová haza­mennie, nyilván nem ücsö­rögne a lép csőház előtt a hóban — Nincs hol lak­nod, elvesztél? Be akarsz jönni? — nyitottam meg az ajtót. — Gyere. Be akart. Elindultunk fölfelé. Be a lakásba. — Vendégünk van — szóltam a feleségemnek —; azt hiszem, vacsoravendég. Eleinte értetlenül nézett, mert a vendégekhez fej­vagy legalább is derékma­gasságban szokott hozzá. Aztán észrevette. — Cica!!!... Cicuka! Cica-Cicuka minden meghatottság nélkül a la­kás feltérképezéséhez kez­dett, ami érthető, és az is, hogy mindezt Morzsi kísé­retével tette. Így szép sor­jában megismerkedett csa­ládom becses tagjaival, majd örvendezve fedezte fel a konyhában Morzsi vacsoráját. És éhesen. — Tej is kell neki — jegyezte meg Nagymami, a sokat tapasztalt emberek biztonságáml. — Tényleg, kellett, majd elégedetten nyújtózkodott. No, ez is megvolt, és utánunk in­dult a szobába, bár nem hiszem, hogy udvariasság­ból, csak még nem ismer­hette a helyi szokásokat. — Itt marad? — kérdez­te Balázs, egyetlen gyer­mekünk, aki tizennégy évet élt le addig macska nélkül. — Talán Morzsit kellene megkérdezni. — 0 hozta! — mondta Balázs. — Morzsi már válaszolt — toldotta meg feleségem —, megosztotta vele a va­csoráját. A beszélgetés alatt kutya, macska békésen aludtak, persze tisztes távolságra egymástól. A Családi Tanács — nem mondom, hogy nem az én határozottságom súlya alatt — döntött: a macska éj­Az állatvilág építőmestere Az állatvilágban a közös­ségi teljesítmények között a legérdekesebbek közé tartoz­nak a hódok építményei: a várak, csatornák, gátak. A hódok általánosságban elég­gé ismert állatok, bár ma már csak nagyon kevesen vannak, akik valóban láttak is vadon hódot. Egykor ha­zánkban) is gyakoriak voltak, de a múlt század derekán mértéktelen vadászatuk mi­att kipusztultak. Csupán ne­vük maradt fenn néhány helységnevünkben. Ma világ­szerte szigorú védelem alatt állnak telepeik. Rágcsáló állat, alsó és fel­ső állkapcsában egymással szemben hatalmas, erős met­szőfogak vannak, amelyek úgy működnek, mint két szemben álló véső. Ha az ál­lat egy fáról csak egy kg forgácsot rág le, az kb. 100— 145 faszilánkot tesz ki. En­nek lerágásához hozzávető­leg 1000 harapóst kell végez­nie. Mindezt kényelmetlen testhelyzetben), a rágás alatt ugyanis felegyenesített felső­testtel ül a fa előtt. Nemcsak puha fatörzseket rág meg, kemény tölgyfákat is kidönt. Családalapítás előtt a fia­tal hód keres egy vízparti öblöt, ahol az építmény ki­ásásához kedvező a part lej­tése. A bejárat rendszerint a víz szintje alatt van, a fészek viszont, ahol laknak, jóval a vízszint felett. Váraik felépí­téséhez a faanyagot sokszor nagyobb távolságról szállít­ják. Megfigyelték, hogy a hódok csatornákat is építe­nek, hogy a farönköket a vízben 'könnyebben szállít­hassák, s ezzel erőt takaríta­nak meg. Tartós szárazság esetén, ha a hód lakásának bejárata a víz szintje fölé itó pedig a kék égbolton ra­gyog. Most már ezer és ezer madár dalol, hívják vissza a nyarait. De hiába. Késő ősz, télelő van. Az ezernyi szín, nyári fény a tél csikorgó marká­ban kucorog. Szédelegve hull le az utolsó elszáradt levél — és holnap talán már a hó­fehér tél lép a természet örök színpadára. Szarka Zoltán 7. o. tanuló Kaposvár Egy hód építette duzzasztómű kerül, a társas életet élő hó­dok közösen széles duzzasz­tógátat építenek fából, galy- lyakból, földből és iszapból. Az észak-amerikai hódok egész gátrendszert képesek építeni. A hód kizárólag növény­evő. A lágy szárú növények és gyümölcsök mellett na­gyon sok fakérget is fogyaszt. A hideg téli évszakban ez a fő tápláléka. A hódvár előtt szép rendiben héjas fahasábo­kat halmoz fel, ez az élelem­tartaléka. Ezeket jó messzi­ről napok, sőt hetek munká­jával hordja össze. Ennek a tartalékgyűjtésnek az elő­munkálataként jó vastag, öreg — esetleg több évtize­des — fákat dönt ki. A ki- döntött fákat azután ügyesen legallyazza. A fáikat úgy dön­ti ki, hogy kb. 50 cm magas­ságban parabola alakban kö­rülrágja a törzset, így egy kettős kúpmetszet keletkezik, amely jellemző a hód rágá­sára. A rágást azután annyi­ra mélyíti, hogy a tartását veszített fa kidől. Kinek van türelme? Aki rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, próbálja meg összeszámolni, hogy a rajzokon látható négyzetben és ötszög­ben hány darab háromszög fedezhető fel. Türelem, mert sok­kal több, mint amennyi az első pillantásra látszik! szakára nem maradhat, és kitessékeltem az erkélyre. Ki-ki vérmérsékletének megfelelő lelkifurdalással feküdt le akkor este. Reggel hűlt helyét sem találtuk. Az erkélyről a kertbe egy valamire való macska könnyen leugorhat, s hogy hová lett, soha nem tudjuk meg. A soha, mint időhatáro­zó, nem vált be. Délben már ott ült az erkélyajtó előtt. Megjegyezte a járást. Aztán már éjszakára is ott maradt, mert olyan rossz időben, mikor a ku­tyát is lapáton tolják ki az udvarra ugatni, a macskát sem rakja ki az ember. Magától meg azóta sem megy. Csak szükségből. Amikor szüksége van. Hát így macskásodtunk meg akaratunk ellenére. Kiválasztottak lettünk. A macska kiválasztott minket ■— vagy inkább Morzsit? —, és Cicka néven, rajta­ütésszerűen helyet szorított magának közöttünk. öoo © © © © © © Keresd az író nevét Olvassátok össze megha­tározott sorrendben az ábra betűit! Egy Kossuth-díjas magyar író nevét kapjátok megfejtésül. Ki az író? zajaj S3i3j\ ADD ÖSSZE! A körökben található szá­mokat írjátok be az alsó áb­ra üres négyzeteibe úgy, hogy a számjegyek összege mind a három oszlopban 36—30 legyen! Megfejtés: OS OS OS £ Z l 01 Zl n Ll 91 Sl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom