Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

6 Somogyi Néplap 1985. december 24., kedd BÉKE ÉS KARÁCSONY Békét önmagunkban is „Nem forgatókönyvből..." — A bőkét miniden ember­nek előbb önmagában kell megteremtenie, s azt kell 'ki­sugároznia környezetére. Az agresszivitás helyére a meg­értésnek kell lépnie: a kez­deményezés, a közéledés se. gíti a cél elérését. Ha sike­rül imiaigunlkatl rólhangolni a természetben fölismerhető harmóniára, mi is hasonlóra törekszünk és azt kívánjuk: örökké maradjon fenn, mert ebből is lehet erőt meríteni a napi munkához. A termé­szet sokait megőrzött az idők folyamán, s mindazt, amit az ember elrontott — mert so­kat elrontott! — az ember­nek kell helyrehozni. Ha a genfi találkozót megelőző időszakát nézem, arra is azt mondhatom: valakik elrán­tottak valamit. Az egyik ol­dalról határozott jeleit látom a közeledésnek, a másik ol­dalon azonban felül keli emelkedni az önös érdeke­ken, a háborús pánikkelté­sen ... Dr. Rumszauer János er­dő-mérnök, a Kaposvári Er- dőfeilügyelőség osztályveze­tője, számos környezet- és természetvédelmi testület tagja. Tavaly szerezte meg a doktori címet, s dolgozatá­ban kiemelt témaként szere­Naponta kell megteremtenünk Dr. Baráti János kaposvári apátplébános, általános püs­pöki helynök csaknem négy évtizede szolgálja a hívőket, így vélekedik: — A béke megőrzése olyan sízent ügy, amelynek a fele­lőssége elől senki sem térhet ki. Az atomháború bármifé­le csatáját megnyerni csak Úgy llehelt, ha soha nem jóitsz- száík de! II. János Pál pápa ez év januárjában a Szentszékhez akreditált diplomatáknak és rajtuk keresztül kormányuk­nak és a világ közvélemé- n yenek azt mondotta: „A nagy emberi problémák meg­oldhatók a kölcsönösség, a szolidaritás és a hatékony együttműködés útján”. A béke szolgálata' fontos erkölcsi feladat. A békét na­ponta kell megteremtenünk önmagunk ban, hogy a lelki egyensúly birtokában tudjuk látni és szolgálni embertár­sainkat. Azokat is, akiknek más a világszemléletük és az életbenendeZkedésük. Ide tar­tozik mások szokásadnak, nyelvének, világnézetének, vallásának, nemzetiségének, kultúrájának a megismerése. A kapcsolatok ápolása a tü­relem, a bizalom, az előzé­kenység, sőt a megbocsátás szellemében. A béke műve így lesz mások javát szolgáló tevékenység, amelyből a ma­gunk boldogsága is megszü­letik. pelt a nyírfa.. Amit elmon­dott s ahogyan a természet védelmére kei minden adódó alkalommal, hűen tükrözi hi- viátásSizeneiefét. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt Kutasom nyitották meg a fásítási hónapot, s ezen a tavaszon heves hózá- poif ijesztett rá -az esemény résztvevőire. A programban faültetés szerepelt, s ez a télét idéző időjárás ellenére sem maradhatott, el: az er- dőmórmök ásót ragadott, kiás­ta a gödröt, elültette a fócs­kát ... A nyírfa is gondoskodást, emberi törődést igényel. így lesz szép ifjú korában, így csodálhatjuk meg évtizedek múlva, ha már Ikiterebélye- sedik. Huszonhárom évesen az Uruguayi Kommunista Párt és a magyar kommunista szekció összekötője volt. Ott ismerkedett -meg a kommu­nista emigráns Balogh Ist­vánnal; 1933-ban házasodtak össze. -Három év múlva férje jelentkezett a Spanyolország­ba induló nemzetközi brigád­ba. ö csak -később követhet­te. Barcelonában mindössze húsz pereiig lehettek együtt. Aztán csak 1945 nyarán lát­ták egymást, amikor férje csonttá saványodottain,, ősz Mauthau­Pallós Zoltán, a mennyei általános iskola tanára az Intézmény „vita-felelőse”. Ügy érzii, a mindennapokhoz szorosan hozzá -tartozik az őszinte véleménycsere. „Ne alakoskodjunk, még akkor se, ha fáj a nyilvánvaló” — mondja. Biológia—technika szakos tanár, de azt tartják róla: elképzelhetetlen, hogy ne a diákjai világnézetével törődjön! elsősorban. — Csák ez a járható útja, hogy igazán humánus, béke- szerető embereket neveljünk. Ma a legnagyobb küzdelem az anyagias szemlélet, az eltunyulás ellen folyik. Nem tudom összeegyeztetni a vé­leményemet azokkal a szü­lőkkel, akik hagyják, hogy gyermekük fülhallgatóval a fején, az ágyon fekve bámul­lekötn-i őket; kirándulásokat, sportversenyeket szervez­tem,, és faliújságot is meg­jelentettünk. A gyerekek lieggyákrabban arról írtak, h-ogyan állnak majd bosszút szüleiként. Gyakran- könnyei­met nyelve -kezdtem az újabb játékba és miinél 'keserűbb volt a szívem, annál többet tréfáltam, nevettem. Néha köztársasági katonák jöttek teherautón és kekszet, gyü­mölcsöt hoztak a gyerekek­nek, akik egyre azt kérdez­gették tőlük: ugye láttad apát? Ugye. él?... Ezektől ja a plafont. Anyagiassággal nem lehet gyereket nevelni: Elmond egy példát. A gye­rekeknek teljesen kialakulat­lan volt a jövőképük arról, hogy mit szeretnének csinál­ni az iskola után. Egyúttal arról is, hogy felnőttként ma­guk is hogyan formálhatják a jövőt. — Dolgozatot írattam ar­ról, milyen lesz egy napjuk tíz év múlva. Olyan szem­pontok szerint, hogy mit csi­nál akkor, lesz-e családja, békésnek képzeli-e el a jö­vőt. A huszonkilenc gyerek közül egy sem érzett „vi-lág- vége-hangulatot”, valameny- nyien áktív részesei akartak lenni a társadalominak. S aminek a legjobban örültem: sok (gyereket képzelitek el a családjukban. Igazából azt a tanulságot vonhattam le eb­ből, hogy a felnőttek pesz- szimizmusa károsítja legin­kább a gyerekek lelkét. Pallós Zoltántól tudom, hogy az iskola ikét éve — né­hány lelkes tanár javaslatá­ra — felhagyott a szokvá­nyos ünnepélyeikkel. A leg­utóbbi november hetedikén például eljátszották az 1917- es oroszországi eseményeket. Kitűnő hangulatiban, felfo­kozott izgalommal várták a gyerekek a feladatokat, s ezeket rádión kapták meg. Ez -nem az első eset volt, hi­szen korábban túrákat, ver­senyeket, szellemi vetélkedő­ket rendeztek egy-egy ün­nepségen Kaposváron, s ter­mészetesen helyet kaptak itt az irodalmi alkotások is. — Pedagóguskörökben megoszlik a vélemény jö- vönlkről. A pesszimistákkal nehéz vitatkozni, főként azért, mert borúlátásuk Oka legtöbbször saját magukban vau, Én is csodálkoztam egy ilyen vita során, hogy meny­nyire nem követik az esemé­nyeket. Én derűlátó vagyok, s ez a legtöbbünkre jellemző. Nem „hurráoptimista” ter­mészetesen; de mint egy kis ország állampolgára csak az erőegyensúly és a békés egy­más mellett élés járható út­jában bízhatok. Tudom azt is, hogy tanárként ezeket a gondolatokat kell diákjaim­ba plántálnom. Ez az én bé­kefegyverem. S ha diákjaim elhiszik nekem, és eszerint élnek, akkor tudom: ez a legnagyobb hatású fegyver a háború ellen ... a háború borzalmaitól... megállapodtunk abban, hogy e célok megvalósítására erő­feszítéseinket egyesítjük." Mia iaz a kérdés, hogy a nemzetközi jog milyen esz­közökkel 'biztosítja a háború kiküszöbölését, milyen intéz­ményeket bocsát a világpo-- litiika tényeződnek rendelke­zésére, a béke megőrzése, a .nemzetközi biztonság fenn­tartása érdékébeni? Mindenekelőtt megfogal­mazta és tartalmazza az ál- 'tamdk békés egymás mellett élésének alapelveit; ezek közül különösen az erőszak tilalmait és az államok szu­verén. egyenlőségét kell ki­emelni. Az ENSZ alapokmánya az agresszió elhárításának jogi feltételeiről szól; előírja a béke megszegőivel szembeni íközös fellépést és létrehozta ennek szervezeti, jogi intéz­ményét, a Biztonsági Taná­csot. Az alapokmánynak ezek a rendelkezései nagyrészt papíron maradtak. Oka az, hogy alkalmazásukhoz a megosztott világban hiány­zik a politikai akarat. A dél- afrikai apartheid ellen pél­dául nem lehet hatékonyan fellépni,, mert az Egyesült Államok, politikai okokból nem hajlandó rá. A nemzetközi jogban meg­találhatók azok az eszközök és fórumok, amelyek lehető­vé teszik az összeütközések bé'kés rendezését. Szólnunk kell többek kö­zött a fegyve rkorlátozás i megád tapadótokról). Az 1963- bain aláírt moszkvai atom. osend-agyezimény óta nincse­nek légköri nukleáris kísér­leteik. >Az 1968-as atomso- roimp ó-szerződés meggátolta nukleáris fegyvereik elterje­dését és lehetőséget biztosí­tott a nukleáris energia bé­kés felhasználására. A békét nem a nemzetközi jog biztosítja; de a racioná­lis és részletesen kimunkált eszközök szerepét betöltheti a nemzetközi kapcsolatok 'té­nyezői számára. S egyre na­gyobb súllyal jelentkeznek a nemzetközi közösség, az em­beriség előtt; álló feladatok, amelyeknek megoldásához nemzetközi együttműködés keit. seriből... — Barcelonát mindennap déltájban bombázták. Egy­szer túl későn indultam a metróállomáson levő óvó- hélyire. Már méptelenek vol­taik az utcáik, csak néhány állatkertből elszabadult vad futott riadtan a földet ren­gető zajban. Ott kaptam re- peszitalálatat. Éreztem, hogy a légnyomás fölemel, de azt már nem, amikor visszazu­hantam. A fiatalok, akik csak a tv-ből, a filmekből tudják, mi a háború, azt gondoflják, hogy az csak bombairobbanást és fegyver- dörgést jelent. Hogy a 'há­borúban az a legrosszabb: meghalhatnak az embereik... A háború spanyolul ,,ger- ra”. A szó valódi, szörnyű jelentése — mint mondta — a sipainyol 'gyerekeiktől tanul­ta meg. — A Vörös Segély felkéré­sére egy Barcelona közelé­ben levő gyermekmemhelyen lettem nevelőnő. Félszáz olyan apróságra vigyáztunk, akiinek a szülei meghaltak a paligárhábocrú ban. Minden lehetséges módon igyekeztem a gyerekektől tanultam meg, mit jelenít ia háború. Félni és félteni szeretteinket. Elve­szett boldog évéket, amelyeK helyett csak a rettegés és a gyűlölet marad. A béke sok­kal tobb, mint pusztán a fegyverék hallgatása. Félek; ezt ma nem értik meg iga­zán az'emberek. A Kaposváron élő Balogh lstvánné 78 éves. Ezerszer próbára tett életereje, derű­je, aktivirtálsa csodálatra mél­tó. Ma is dolgozik, fogalma sincs az unalomról. Szenve­délyesen érdekli minden, ami a világiban történik. — BelekapaszkodOk a leg­kisebb hírmorzsáiba is, ami bizakodásra adhat okot a háború és béke kérdésében, mégis érzem, hogy velünk él a veszély. „A béke esélye úgysem tőlünk függ!” „Ugyan mi értelme van. jbé- kegyűLéseket rendezni?” — kérdezi néhány fiatal. Mint­ha még nem értenék, hogy az egységes; világméretű bé­keharc az egyetlen erő, amely áliljt parancsolhat! Én már nem félek. Féltem az embereket. Jog és együttműködés Dr. Bruhács János nemzet­közi jogász mondta: — A béke a filozófiai, eti­kai, politikai, szociológiai megközelítésen kívül a mű­vészeteknek is központi té­mája. Olyan szempontból vizsgálom a témát, hogy a nemzetközi jogban milyen eszközök állnak rendelkezés­re az államok közötti béke biztosítására, a háború meg­előzéséire. A nemzetközi jog funkció­ja az, hogy biztosítsa az ál­lamok együttélését, a nem­zetközi közösség előtt álló feladatok megoldását. Meg­határozó a békés egymás mellett élés érvényre jutta­tása. Kiszámították, hogy 3357 év alatt 227 békés és 3130 háborús év volt. Ez alatt az idő alatt mintegy 8000 béke- szerződést kötöttek. A nemzetközi jog száza­diunkban a béke jogává lett. Az Egyesült Nemzetek alap­okmánya1 rögzíti: „Mi, az Egyesült Nemzetek népei el­határozván azt, hogy meg­mentjük a jövő nemzedéket Félelem nélkül Jakab István istvándi tsz- nyugdíjas mondta: — A félelem borzasztó, laz ember meg nem fogható ős­ellensége, ölni tud. Isme­rem, mert a második világ­háborúban nem egyszer ta­lálkoztam véle. Mégis mind a mai napig egy gyerekkori emlék él bennem a legeleve­nebben. Szülőfalumban, Szö­rény ben volt egy Hegedűs ne­vű ember. Két fia volt, dol­gos, rendes, tisztes család. Ez az ember ott volt az első háborúban, a borzalmairól hírhedt piavéi csatában. Hi­dászként. Én tüzér voltam, és el tudom képzelni, meny­nyivel rosszabb lehet, mikor az ember (talpa alatt még föld sincs, csak víz... Nos, ahogy jöttek a hírek, és a negyvenes években nálunk kezditek hordani a behívókat, ez az ember egyre többet beszélt szörnyű emlékeiről. Aztán egy napon öngyilkos lett Félt. Nagyon félt! Pedig tehet, hogy nem is vitték volna el, nem is ’került volna rá a sor. Tálán ma is élne ... Miért jutott ez eszembe? Ment úgy éreztem a televí­ziót nézve, hogy a mindenki­ben többé vagy kevésbé mo­toszkáló félelmet oldja ez a genfi találkozó. Azt a féléi­met, amivel’ egyre nehezebb együtt élni. Néztem az adá­sokat, a találkozó pillanatait és úgy érzem, sőt hiszem, hogy ezek a vezetők meg fogják érteni, meg kell ér­teniük egymást. Különben is mindig volt bennem bizalom, egyfajta maikacs meggyőző­dés, hogy az emberiség nem pusztíthatja el önmagát! Nem meri senki elindítani a poklot... Dolgozni kell itt is; ott is. Mindenütt! Nyugdíjasként ezt teszem én is. Az ember azért dolgozik, hogy valamit elérjen. És amiért fáradt, azt mindenképpen óvja, védi. De az nagyon rossz, ha mindig fél. — Hiszem, hogy a gondo­kat meg Lehet Oldani. Be­szélni kell egymással. Nem telefonon, nem levélben, nem üzenetek útján. Személyesen! Ahogy néztem, hallgattam, figyeltem, úgy érzem, bizo­nyosan szót értenek. Nem kell félni. így gondolom. A szörnyű szó: „gerra”

Next

/
Oldalképek
Tartalom