Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-23 / 300. szám

1985. december 23., hétfő Somogyi Néplap 3 A megyei tanács határozata nyomában Javult Somogybán a környezetvédelem A megyei tanács 1981 de­cemberében hagyta jóvá Somogy hosszú távú környe­zet- és természetvédelmi koncepcióját. Azóta is ez a határozat a munka alapja. Célul tűzték ki „az ember egészségének megóvása ér­dekében a környezet szeny- nyeződésének csökkentését, a környezet minőségének javítását”. A határozat sze­rint szükség van a feltéte­lek romlásának megakadá­lyozására, a korábban ki­alakult szennyezőforrások folyamatos csökkentésére, illetve megszüntetésére. Fon­tos az új beruházások szeny- nyező hatásának megelőzé­se. Olyan fejlesztési gyakor­lat honosodjon meg, amely­nek természetes eleme az emberi környezetet megóvó szemlélet. A környezet vé­delme szervesen épüljön be a gazdálkodó szervek tevé­kenységébe, s a termelési és a környezetvédelmi érdekek egymással összhangban ér­vényesüljenek. Csökkenjenek a nem megfelelő magatar­tással okozott terhelések és növekedjék a lakosság fele­lősségérzete, cselekvőképes­sége. A megyei párt-végrehajtó­bizottság még e döntés előtt áttekintette a megyei kör­nyezetvédelem ügyét és ha­tározatot hozott. A végre­hajtást rendszeresen meg­tárgyalta a népfront megyei bizottsága, az SZMT is. A tervidőszak végén érde­mes szemrevételezni a mun­ka eredményeit. Az eltelt években mérséklődött a me­zőgazdasági területek csök­kenésének üteme. A műve­lésből kivont földek negye­dén — a talajpusztulásnak kitett vagy a gyenge minő­ségű szántókon — erdőt te­lepítettek. Ma már a műve­lési ágak és a termelési szerkezet egyre inkább a megye természeti-közgazda­sági adottságaihoz igazod­nak. A talajpusztulást a me­zőgazdasági nagyüzemek fü­vesítéssel, erdősítéssel, évelő kultúrákkal és rétegvonalas talaj műveléssel igyekeznek mérsékelni. Erre» -különösen a Balaton vízgyűjtőjén fi­gyel a megye, hiszen a ta­lajpusztulással fenyegetett somogyi területek negyede ott található. Javult a mű­trágyafelhasználás szaksze­rűsége, de a szervestrágyá­zás még mindig kevés. A kedvezőtlen talajviszo­nyok miatt megyénkben fontos a melioráció. A terv­időszakban 35 800 hektárnyi területen végezték el a ta­lajjavítást, s további 430 000 hektáron kell még megten­ni. E munka meggyorsítása azért is fontos, mert a ja­vításra váró talajnak csak­nem a fele a Balaton víz­gyűjtőterületén van. A tervidőszakban 54 so­mogyi település kapott egészséges ivóvizet, 49 köz­ségben törpe vízmüvet vagy közkutat létesítettek. 72 falu továbbra is csak palackos el­látással juthat egészséges ivóvízhez. A szennyvízelve­zetés és -tisztítás ennél jó­val lassúbb ütemben fejlő­dött. A csatornázottság nem éri el a megyében a húsz .zúzalékot, pedig a tervidő­szakban a tisztítókapacitás 114 százalékkal lett na­gyobb. Kaposváron épül az új szennyvíztelep, teljesít­ménye 2,6-szerese lesz a mainak. 1987-es átadását kö­vetően számottevő javulás várható. Kedvező, hogy a megyeszékhely legnagyobb szennyvízkibocsátó üzemei­nek csaknem a fele már megoldotta az előtisztítást (húskombinát, tejipar, cu­korgyár). Ennek ellenére a napi 25—35 000 köbméter szennyvíz 80 százaléka jut a közcsatornába, s Kaposvár­ról naponta 20 000 köbmé­ter nem kellően tisztított szennyvíz folyik a Kapósba. Elöregedett a 258 megyei halastó java része is, így leosapoláskor tápanyagdús tartalmuk élővizeinket szennyezi. Ezek felülvizsgá­lata során a gazdaságtalanul felújíthatok működését meg­szüntették és tervezik a töb­binek a rekonstrukcióját. Kiemelt program a Bala­ton védelme. Országos és megyei intézkedések egész sora született, s ezekről részletesen beszámoltunk. Most csak néhány fejle­ményt említünk. Folytatódik a déli part regionális szennyvíztisztító berendezé­seinek és csatornahálózatá­nak az építése. Boglárlellén jövőre fejezik be az új, 8000 köbméteres tisztítómű épí­tését. A balatonkeresztúri tisztító megvalósítására a VII. ötéves tervben kerül sor. Több intézkedés szüle­tett a mezőgazdasági erede­tű vízszennyezések vissza­szorítására. Tizenkét kör­nyezetszennyező hígtrágyás sertéstelep közül hármat fölszámoltak, kettőt-kettőt szarvasmarha -, illetve juh- tartásra alakítanak át, öt telepen pedig környezetkí­mélő trágyakezelést vezet­nek be. A partközeiben dol­gozó üzemek egy része át­tért a folyékony műtrágyá­zásra, ennek a műszaki- technikai hátterét is meg­teremtették. Somogy az ország legke­vésbé szennyezett légterű megyéi közé tartozik. Három városban — Kaposváron, Barcson és nyáron Siófokon — azonban nem ez a hely­zet. 179 légszennyező-forrást j tártak föl megyénkben ai vizsgálatok, főként a közle­kedés, az építő-, a faipar és a fűtőberendezések juttatnak oda nem való anyagokat a levegőbe. A megyében a gépjárművek műszaki ellen­őrzésének fokozásával, for­galomszervező intézkedé­sekkel igyekeznek mérsé­kelni az autók szennyező hatását. Javulást eredmé­nyeztek a kazáncserék, a porleválasztó berendezések fölszerelése és a folyamato­san bővülő gázszolgáltatás. Jp irányban fejlődik a megye erdő- és vadállomá­nya, széles körű a növény- és állatfajok védelme. A környezet tervszerű ala­kításában fontos szerepük van a rendezési terveknek. Somogybán a települések 41 százalékának van ilyen, s ezekben a környezetvédelmi feladatokat is megfogalmaz­ták. Sikerült az egy főre ju­tó parkok területét a terv­időszakban 19 négyzetmé­terről 26 négyzetméterre nö­velni. Ez országos összeha­sonlításban is kedvező. A fásítás szintén tömegmozga­lommá vált Somogybán. A parkerdők területe 1160 hek­tárról 1460 hektárra nőtt. Megszervezték a komplex hulladékgyűjtést is: ez je­lenleg a megye területének 35 százalékát érintik. A hul­ladék szakszerű kezelése és ártalmatlanítása azonban csak kevés helyen valósult meg. A megyében évente ke­letkező 4000 tonna veszélyes hulladék nagy gondot okoz az üzemnek. Tartós megol­dás csak akkor várható, ha Baranyában felépül — a kö­vetkező tervidőszakban — a nyugatnémet Reiniger cég technológiáját honosító, ve­szélyes hulladékot kezelő üzem. Somogy környezetvédel­mében tehát sok minden történt az elmúlt években. De nem tettünk még meg mindent. Ezért — a tervek szerint — a munka a kö­vetkező években is válto­zatlan lendülettel folytató­dik. A feltételek is javul­nak: e hónapban önálló környezetvédelmi bizottság alakul a megyében, a koráb­ban működő szakbizottság­nál nagyobb hatáskörrel. Csupor Tibor Pályakezdő műszakiak „ Nem panaszkodom, de... Gépekkel körülvett éle­tünkben egyre nagyobb sze­repük van a műszaki isme­retekkel rendelkező szak­embereknek, a főiskolai, egyetemi végzettségű dolgo­zóknak. Anyagi, erkölcsi megbecsülésük azonban még jócskán hagy kívánnivalót maga után. Kaposváron, a Csepel Mű­vek kaposvári nehézgép- gyáráhan és Tabon, a Video­ton gyáregységében két fia­tal mérnököt kérdeztünk: — Milyen volt a fogadtatás, és hogy érzik magukat néhány év elteltével a munkahelyü­kön? Suri Sándor 1979 óta dol­gozik a nehézgépgyárban. Miskolcon végzett a műsza­ki egyetemen, utána bevo­nult, és másfél év múlva kezdett el a gyakorlatban ismerkedni a szakmával. — A beosztásom szerint technológusként dolgozom. Az a feladatom, hogy a kü­lönböző gyártmányokat terv­rajzok alapján előkészít­sem a gyártásra. Vélemé­nyem szerint ezt szakközép­iskolai vagy technikusi vég­zettséggel is meg lehetne csinálni, de hogy mégis mér­nökök látják el ezt a mun­kakört, az egy kicsit a hely­zetünket is jellemzi. Ne­hogy félreértsen, nem a gyá­rat hibáztatom, ez országos jelenség. Sajnos a mai napig nem sikerült igazán megta­Suri Sándor lálni a műszaki értelmiség helyét a termelés folyama­tában. Ügy érzem, nincs ki­használva a tudásunk, nem kamatozhatjuk teljes mér­tékben az ismereteinket. — Hiányzik az alkotás öröme? — Ezt a szerkesztésben, a tervezésben találom meg. Szerencsére a vgmk megala­kulásával erre is lehetősé­gem van. Ez pótolja, kiegé­szíti a technológusi felada­tokat. — Ügy érzi, nem becsülik meg eléggé, nem kap a vég­zettségének megfelelő mun­kát? — Egy kicsit hiábavaló­nak érzem az ötévi tanulást, de az is lehet, hogy türel­metlen vagyok. A munkámat egyébként megbecsülik és anyagilag is megtalálom a számításomat. Itt a környé­ken nincs is olyan gyár, ahol hasonló adottságok mellett 'ilyen jó körülmények között dolgozhatnék. Mivel a feleségemmel együtt jöt­tünk a -gyárba, lakástámoga­tást is kaptunk, tehát ez is kötődést jelent. — Milyen elképzelései vannak a jövőre nézve? — Mindenképpen úgy lá­tom jónak — legalábbis je­lenleg —, hogy a kis lépések elvét követve megpróbáljak eredményeket elérni a mun­kámban, amit továbbra is itt szeretnék végezni. A mű­Somogyváiü József szaki értelmiség gyors, lát­ványos előrelépéséről ma, azt hiszem, sehol sem be­szélhetünk, tehát nem érde­mes csak emiatt feladni egy munkahelyet. Alkalmazkod­ni kell a lehetőségekhez és azon belül a lehető legtöb­bet kihasználni. Somogyvári József ugyan­csak technológusi munka­körben dolgozik, bár mun­kája lényegesen más Tabon, a Videoton gyáregységében, mint társának. Feladata — egy többségében mérnökök­ből álló csoportban- — a nyomtatott áramkörleme­zek minőségi ellenőrzése, de ezen kívül, ahol szükség van a munkájára, minden­hol besegít. Mérnöki diplo­máját a Szovjetunióban sze­rezte, lehetősége lett volna több fővárosi gyárban is el­helyezkedni, de ő kötődött Somogyhoz — a szülei Bö- hönyén laknak —, és ide­genkedett a nagyváros for­gatagától. — Volt-e különös oka, amiért a Videotont válasz­totta ? — Ez egy elsővonalbeli cég, magas színvonalú tech­nikával. Nekem ez garan­ciát jelentett arra, hogy a tanultakat hasznosítani tu­dom, és szakmailag nem­csak szinten tarthatom ma­gam, hanem a továbblépést is biztosítva láttam. A tech- nológusi beosztás szerintem nem kissebbíti a szerepemet, néha úgy érzem, összedől a Vidi nélkülem, de ez nyil­ván csak kényszerképzet. — Ezek szerint tudja, hogy számítanak a munkájára? — Hogy pontosan ki szá­mít rám, azt nem tudom. Talán a közvetlen főnököm vagy az igazgató? Nem tar­tom számon. Nekem egy fel­adatom van itt, végezni a munkámat, s ez éppen elég elfoglaltságot jelent. Ez per­sze nem baj, mert el sem tu­dom képzelni mi mást csi­nálhatnék, ha nem itt len­nék. Nekem a munkám a hobbim. — Csak a munkája köti Tabhoz? — Elsősorban az, de az idén nyáron kaptam lakást a vállalattól, tehát már ez is ideköt. Igaz, hogy nem a legjobban ellátott hely, de ha kinéz az ablakon láthat­ja, milyen szép a környék. Jól érzem magam a bőröm­ben és nekem ez a legfon­tosabb. A fizetés az egy más kérdés. Nem fizetnek túl, s ez nemcsak erre a cégre ér­vényes. A fizetésem 5300 fo­rint, ehhez jönnek még a különböző prémiumok. A múlt évi átlag 6100 forintra jött ki. — Ennek ellenére úgy tet­szik, Ön elégedett az elége­detlenkedők között. — Így is mondhatjuk. Azt csinálom a munkahelye­men, amit szeretek. Otthon van egy számítógépem, azon négy nyelvű programot ké­szítek nyelvtanuláshoz, a házbeli srácoknak diafilme­ket vetítek és ha olyan a kedvem, hát elbiciklizek Csopakra és vissza. A Videoton tabi gyáregy­ségében mintegy ezren dol­goznak. Ebből ötven felsőfo­kú végzettségű. Az itt ké­szülő termékek ennél sokkal több főiskolát, egyetemet végzett szakembernek adná­nak munkát. Lakással, lete­lepedési segéllyel segítik azokat, akik maradni sze­retnének. Sokan azonban in­kább a kényelmesebb ott­hont a várost választják, még akkor is, ha kevesebb a munkában elérhető siker. A megyszékhely vonzza a fiatal szakembereket. A Cse­pelben 44 jól képzett, felső­fokú végzettségű dolgozó se­gíti a termelést. Akik itt vannak, azért maradnak, mert az egyedi gépgyártás változatos. Ez persze egyben a munka nehézségét is je­lenti. Olyan problémákat kell megoldani, amelyek gon­dolkodásra késztetik a mér­nököket, szakmunkásokat egyaránt, s ezért érdemes maradni. Mint ahogy Suri Sándor mondta: Az adott lehetőségeken belül kell megtalálni a módját annak, miként lehet előrelépni. Nagy Zsóka Ingyenes kisegítőként kezdte A számok embere Nyugdíjba ment a Kapos­vári Városi Tanács legré­gebbi közhivatalnoka. Jégé­si Károly, akivel a szépen berendezett, kényelmes Nosz- iopy Gáspár utcai lakásban beszélgettem, negyvenkét évet töltött el a számok bi­rodalmában „adósként”. — Még a lakásom ablaká­ból is odalátok a városházá­ra — mondta mosolyogva. — Előfordult, hogy nem tud­tam aludni, s figyeltem, amikor a könyvelői szobá­ban vagy máshol égett a lámpa. Másnap azután meg­kérdeztem a kollégát: „Mi a csudát csináltál bent az éjjel-?!” Jegesi Károly büszke rá, hogy nyitott könyv az élete. Született kaposvári, egykori Kálvária utcai. Itt tanult, itt dolgozott mindig. Család­jukban meghatározó tulaj­donság a hűség. A bátyja szintén negyvenkét évet szolgált, de ő a vasútnál'. Döbröközön volt áldomásfő­nök. — Édesapám szintén vas­utas volt, műszaki segéd­tiszt. Az ő halála után ne­kem -is dolgoznom kellett tizennyolc évesen, akárcsak a bátyámnak előttem. ö nem ragadt meg a közigaz­gatásban, mert a vasútnál jobban megtalálta a számí­tását, én viszont igen. Pe­dig ingyenes kisegítő mun­kaerőként kezdtem a me­gyei alispáni hivatalban. Az állt a papíromon, hogy be­járhatok a hivatali munka elsajátítása céljából, azon­ban semmilyen jogigényem nem lehet. Jutalmat viszont minden hónapban kaptam, s ami a legfontosabb, beje­lentettek a társadalombizto­sítás elődjénél. Ez most de­rült ki, amikor a nyugdíj­ügyemet intéztem. Az asztalon fehér szegfű a vázában. Katalin-napi cso­kor. Felesége, aki a mérlegké­pes könyvelői tanfolyam anyagát tanulta a szomszéd szobában, néha-néha bené­zett hozzánk, kiegészítette férje szavait. — November 22-én volt negyvenkét éve, hogy el­kezdtem dolgozni a városi adóhivatalban. Fokról fokra léptem előre. 1953-ban let­tem vezető könyvelő. Főta­nácsosként, osztályvezető­helyettesként mentem nyug­díjba most a pénzügyi osz­tályról. Nagyon örültem, amikor november 7-e alkal­mából megkaptam a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Sokat tanult munka mel­lett, megszerezte a felsőfo­kú pénzügyi végzettséget, el­végezte az esti egyetemet, szakvizsgákat tett le. Nagy tapasztalata folytán más vá­rosokba is hívták előadást tartani, sőt a Pénzügymi­nisztériumba dolgozni — ő azonban maradt. — Mi volt a legkisebb és a legnagyobb adó összege? — Talán a napszámosok százforintos házadója a negyvenes években. S hogy friss példát mondjak, nem­rég valaki egymillió forint adóval maradt el. No meg ott volt az infláció a fel- szabadulás után. Már nem is emlékszik az ember a midi- és az adópengőkre. Jól jellemzi azonban azokat az időket, hogy a cukorgyár meg mások is kocsival hoz­ták az adót. A három pénz­tár mindig egy-egy céggel foglalkozott, olyan sokáig tartott, amíg megszámolták a pénzt. Jegesi Károly rágyújtott egy cigarettára. — Amíg dolgoztam, addig egy dobozzal elszívtam. Most körülbelül tízet... Szeretem a természetet. Szennában vettünk egy kis telket, ott építkezünk. Már telepítettem szőlőt ültettem fákat. Kijárunk a Trabant­tal. Ott fogok ezután pi­henni. .. Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom