Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
1985. december 21., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Szépen magyarul — szépen emberül MEGSZÓLÍTÁSAINK ZAVARAI Az egyéni és a közösségi kapcsolatteremtés nyelvi formáinak megválasztásában, a köszönésekben' és a megszólításokban nagy a zűrzavar. Sokam panaszkodnak is miatta. Különösen azt nehezményezik, hogy naponta iletegezifc őket, pedig az egyoldalú tegezést sem a személyes kapcsolat, sem a beszédhélyzet item indokolja. Minősíthetetlen hangnemben, sokszor habzó szájjal tegezik le egylmásit: az autósok a gyalogosokat, a gyalogosok az autóvezetőket. A modartalanság, az illetlenség számlájára írhatjuk az egyoldalú letegezés, illetőleg a fél oldalú tegező viszony kezdeményezését. Az idősebbek azt is sérelmesnek tartják, hogy szinte általánossá vált a tené- nizés, a lehácsizás; a letatá- zás, amihez a letegezés is kapcsolódik ilyen nyelvi formáik kíséretében: .— Miért iniejrm igyekszel; nyanya, mi is le akarunk szállni. — Jobban is vigyázhatnál, tata... A kiszodgálitaitottak liete- gezésiénefc egyre gyakoribb jelentkezésének sem örülhetünk, különösen' akkor ném, ha ebben a le- és fel- értékelési szándék is megnyilatkozik. Aki ilyen' tege- ződést kezdeményez, ne sértődjön meg, ha visszategezik. Egyre gyakrabban halljuk az egyoldalúan leke- resztnevező tegezést is, s elszaporodtak a Gézám, Pis- tukám, Rózsiként megszólító formák, még közéleti megszólításainkban is. Hogy ez az egyoldalú kapcsolatteremtő forma mennyire sértő és (megalázó tehet az egyik fél számára, arra Illyés Gyula Még egy ajánlat című verse is figyelmeztet bennünket: „VOltak, akik legyaláztak, Voltak, akik legyaláztak.” Az elvtelenül simulékony és közvetlenkedő megszólításokról sem tudunk leszokni. A kedveském, az aranyoskám, a drágám megszólítási változatok méltetit terjedőben van a kedves jóskámozás, gyuluskázás stlb. A modontalanság és a tiszteletlenség egyenlőségének nem lehetünk barátai és gyakorlói. A keresztbe vdsszategezésimek is vannak buktatói: a tetevízióbeli nem következetes általános és kölcsönös itegeződés sem szolgáltat jó példákat ifjúságunk számára. Sajnios a magázás és a le- magázás közötti különbséget sem érzékelik egyesek: a (tiszteletlenségnek példáit szolgáltatják, amikor a meg nem becsülés szándékával s a durva hangnem kíséretében lemagázzák egymást az emberek ilyen nyelvi megfogalmazásokban: —Hé, maga; magához szóltam fiatalember! — Maga is jobban tenné, ha befogná a száját stb. Az ilyen megszólítási módok már nemcsak a rideg távolságtartásról vallanak, hanem a fölényes lekezelés és leszólí- tás szinte megalázó szándékáról is. Dr. Bakos József Török megállt a trafik előtt, és végignézte a cigai- rettákat balról jobbra. Az alsó polcon pipadóhánycsoma- magok álltak ferdén, hogy több elférjen, egy sorban. Mindegyiknek nagyon szép volt a tasakja. Nem rossz, gondolta. Olyan hideg volt, hogy a kalapjától lefelé fázott a feje hátul. Cigarettáiból nagyobb volt a választék, mégis úgy érezte, pipadohány van több: a ci- garettás dobozokat jobban megszokta a szemünk, gondolta. Hogy melyik a jobb, nem tudta-, ment nem dohányzott. De talán a pipások vannak jobb helyzetben, gondolta. Az előbb, amint kitódult a tömeg a mozi nézőteréről, legalább húszán rágyújtottak. Pipás csak egy akadt, ’ mégis mindenki észrevette. A nők állítólag imádják a pipafüstöt. Van benne valami, azt mondják. öngyújtók, fából faragott karkötők és minden vacak volt még a kirakatban, köztük egy afctnaptár Is februárnál kihajtva, meg egy tíz év körüli fiú színes képe, aki nyulat tartott a kezében. Volt valami- kedves a fiú mozdulatában. Lendület. Egyáltalán nem hasonlított az ő fiára: a haja, szeme sötétbarna, arca kerék, míg Tamásé hosszúkás, a szeme világos, a szája határozatlan — bár az elmúlt négy évben igen sokat változott, annyit, hogy Török alig ismert rá. Amikor még Lillaf üreden lakott az anyjával, minden héten meglátogatta őket, de már akkor is feltűnt neki a fiú arcvonásainak határozatlansága, amit nyilván Évától örökölt. Karácsony előtt, amikor ajándékot vitt nekik, megkérdezte Évától-, hogy nem alkar-e elválni? Éva azt mondta, nem, csak a gyerek miatt maradnak ott. Asztmás tünetei voltak 'a külyötanefc, Éva a hegyi levegő miatt vitte föl Lillafüredre. Otthagyta a szakmáját, a Külkereskedelmi Minisztériumot, a lakást, mindent. -Gondnoki munkát vállalt ähban az üdülőben, ahol előző évben nyaralt a család. Nagyon szép vidéken állt a ház, egy fenyőerdő közepén. Három évig maradtak itt Éva és a fiú, az asztma viszont nem javult, ezért Éva kivitte a (gyereket Svájcba, a nővéréhez, aki isimert valami tü-dőspeciaMsitát. Ez újfent megállapította, hogy asztmás a fiú, és legjobb neki a hegyi levegő. Így aztán Svájcban maradtak, Éva takarító tett egy óvodáiban, később pincér, végül mind a kettő egyszerre. Egyházi iskolába íratta be a fiút, nem mintha az lett volna a legközelebb, de az volt a legjobb, szerinte. A (legdrágább is. Egy év múlva Török utánuk ment, és megkérdezte, nem akarnak-e visszajönni Magyarországra? De Éva szerint az a levegő mégis a legjobb .volt. A gyerek állapota ugyan romlott; aznap este is rohama volt, lerángatta az ágytakarót, magára csavarta, bemászott az ágy alá, és ott hörgött. Az istennek nem akart kijönni onnan ; Éva rohant az orvosént, de nem találta otthon, úgyhogy a végén ő adta be az injekciót. A fiú mindjárt lecsillapodott, fogta a könyvét, olvasott egy (kicsit, aztán elaludt. Éva egy százfrankos számológépet vett a gyereknek mikulásra. Villanyvonatja és minden vacalkja volt miár. Török pingpongütőt, meg egy szájharmonikát vitt neki. Az asszony nem szólt semmit, piros celofánba csomagolta a játékokat, és arany fonallal kötötte át a csomagot Török másnap egyedül maradt a lakásban, ment a gyerek iskolában volt, Éva meg a munkahelyén. Annyit tudott elérni, hogy este tíz helyett már nyolckor engedjék haza a fiút: egy húsz év körüli fekete lány hozta el az iskolából. — Maga svájci? — kérdezte Török meglepve. — Spanyol — mosolygott a lány, azzal elment. A gyerekkel Török odáig jutott hogy már válaszolt néki áttolt, igennel és nemmel, de azt is németül. A szentségit, mondta, hát annyit legalább tudsz magyarul, hogy igen és nem! Mi? Közben hazajött Éva, vacsoráihoz terített Tamás azonban nem evett mert borjúméi volt és azt mondta, hogy utálja. Ezt végre magyarul mondta. — De hiszen a kedvenced! — sopánkodott Éva, azzal nekiállt, hogy omlettet süssön a f iúnak. — Figyelj ide — mondta néki Török —, majd én megetetem vele azt a májat! Jó? — Inkább ne! — kérte Éva. — Mindig rohama van, ha felizgatja magát, tudod. Tegnap is ez történt. — Mi az istenien izgatta feli magáit tegnap? — kérdezte Török. — Azon, hogy itt vagy. Ennyi már elég néki! Omlett után a köllyöknék jobb kedve lett, lefeküdt olvasni. Török bement hozzá, hogy csináljon róla egypár képet. A fényképezőgép eléggé érdekelte a fiút, kivette az apja kezéből; és szét akarta szedni. — Ne nyisd ki, film van benne; it is full, izé ... — Was? — kérdezte a fiú. — Semmi — mondta erre ő. Fogalma se volt rótta-, hogy jutott eszébe ez a marhaság. A végén aztán Évának adta a gépet, hogy tegye azt is a osamiaglba. Kicsit fájt ugyan a szíve érte, az egyetlen fényképezőgép volt életében, amit szeretett. Biztosan azért, mert olyan kicsi volt. Éva kibontotta az aranyfonalat, és betette a csomagba. Török ott akarta tölteni a következő napot is, de nem volt kedve hozzá, hogy egyedül ténferegjen a lakásban este nyolcig, így inkább haza indult. Nem -tartóztatták. Még egy órát őgyelgett a városikéiban; aztán jegyet váltott a délutáni vonatra. Igen jó vonatok voltaik. Erről a délutániról nem is tudott. Egész nap utazhatott az ember, ha akart, várakozás nélküli. Ez a nyúlás srác -itt a kirakatban iinkálbb valami déli típus volt. Annak a spanyol lánynak is lehetett vdl- na a gyereke. Azt várta az ember, hogy mindjárt elszalad a nyállal együtt. A trafikba egy lélek se ment be, úgyhogy az öregasszony kijött, és megnézte, mi tetszik Töröknek a kirakatban. — Á — mondta —, mindjárt kiveszem! — Nem fontos — mondta Török. — Dehogynem! Fáradjon be, hideg van már. Nem is emlékszem ilyen kutya hidegre december elején! Bekísérte Törököt a trafikba; ahol tényleg meleg volt Lehetett vagy negyvenöt fok. A trafikos kivette az alktnaptárt a kirakatból. Töröknek még arra sem volt ideje, hogy kinyissa a száját. — Nézze meg a júniusit! — -biztatta az öregasszony. — Nagyon csinos. Csak azt nem akartam kitenni a gyerekek miatt. Hatvan forint! — Köszönöm. Illetve ... Az miillyen, az a piros? ... — A -pipadohány? Amphora, hdllaind. Rendkívül aromás. A kék egy kicsá-t hűvösebb. — Abból is egyet — mondta Török. — A kékből? — A pirosból Meg egy pipáit. — Ne (azokat nézze! — mosolygött a trafiikosnő. — Van egy acélszárú svéd pipám. Nem alkarom azt mondani, hogy magát túléli, de engem biztos! — Jó lesz — mondta Török, és az egészet a zsebébe dugta. Nádler István festményeiből rendezeti kiállítást a Műcsarnok. Reprodukcióink a tárlat anyagából mutatnak be néhányat. IBY ANDRÁS Elégia Verssoraim, olyan kopottak, a szavaimban nincs erő, a csengő rímek szétfutottak, átlépett rajtam az idő. Póklábakkal arcom bemászta, — de gyorsan megvénültem én is — a homlokom csupa barázda. Most ősz van még, de jön a tél is. Az ablakomban állva nézem, a természet miként áléi. Köd komorul alá, és érzem, hogy nemsokára itt a tél. Ott leskel már a délutánban, mely szürke csendben haldokol. Míg állok a meleg szobában, hidege csontomig hatol. Beteg szemem kószál a tájban. Bezárult már a messzeség. A délutáni, híg homályban mosódnak el a jegenyék. Tar ágaikra varjak ülnek, rekedt hangjuk azt sírja: kár! A szárnyas évek elrepültek, és rám a tél vak csöndje vár. A minap azzal állított haza a gyerekt hogy pályát kell választania. Az iskolában mondták neki. ö úgy gon* dolta, hogy a Fradi-pá- lyát választja. Én azonban igyekeztem llebeszélni róla. Képzeljék iel, hogy nézne ki ez a vöröshajú gyerek zöld-fehérben! Az első meccsen elkeresztelnék nacionalistának. Hát még így, hogy a színeket is keveri... Hiányzik ez nekem? No, ugye? A Ikét ballábával akár videotonos lehetne. Sőt, ha jól meggondolom, bekerülhetne a Pécs első csapatába is... Feleségem megvétózta a dolgot, ö ugyanis szakszervezeti bizalmi. Most választották meg az ősszel. Olvasta a jogköri listában, hogy joga van hozzá. A hivatalban persze csak bólogat, de itton rögtön megvétózza a határozataimat. Mondtam is neki, hogy „Jól van, édes anyukám, akkor mondd meg te, milyen pályát válasszon a gyerek!” Azt válaszolta erre, hogy PALYAVALASZTAS szerinte a legjobb a korcsolyapálya. (Igaz, hogy egy kicsit csúszós, de csak a téli hónapokban ikell óvatosnak lennie, nem úgy, mint például \egy vállalati igazgatónak, aki bármikor elcsúszhat egy banánhéjon. Banán ... Lassan már azt is elfelejtem, hogy milyen... De felocsódtam filozófiai töprengéseimből, s éké pp nyilatkoztam: — Hja — mondtam mély bölcsességgel —, minden hadnagy a zsebében hordja a imaga banánját. Csak az nem mindegy, hová csúszik rajta. Épp a múlt héten hallottam, hogy egy minisztériumi osztályvezetőt ki akartak nevezni büntetésből egy nagyvállalat vezérigazgatójának. Szerencsére betöltötte az ötvenötödik évét, így aztán villámgyorsan kérte a nyugdíjazását. Pedig ha vezérigazgatóként kap infarktust, kijárt volna neki a díszsírhely Rákoskeresztúron. De hol van még a mi gyerekünk a nyugdíjhoz? És végül is mivé legyen hát ez a szerencsétlen gyerek? — Favágó — mondta a feleségem — vagy maszek esztergályos... — Ugyan, édesem! — pirítottam rá érces hangon. — Láthattad a tévében, hogy ahhoz legalább két diploma kell. Miből tartod el a fiadat még tizenöt évig? — Ez igaz — bólintott rá a nejem szomorúan. — Most emelkedett a savanyúuborka ára is ... — Aztán felcsillant a szeme, mint Arkhimédészé, amikor a fejére pottyant az a bizonyos alma. — Legyen bur- gonyafevlásárló! Annyi krumpli termett az idén, hogy azt sem tudjuk, mit kezdjünk vele. — Hehe — mosolyodtam el hangosan a fölfedezésén. — Jövőre meg munkanélküli lesz, mert egy fia krumplit nem tesznek a földbe ... Így volt ez a káposztával is. — Csak nem adjuk ab- lakpucolónak ...? — morfondírozott tovább életem párja. — Arra mérget vehetsz — morogtam —, mert az a pálya is évtizedekre, le van kötve a két-három diplomások számára. Amint így töprengtünk, emésztettük magunkat, egyszer csak nagybölcsen megszólalt a gyerek. — Ha már a Fradiba nem engedtek, végső elkeseredésemben elmegyek közgazdásznak. Nagyon dühös lettem erre a pimaszságra, és azonnal kitagadtam. — Ha ezt a csúfságot megteszed velünk, nem vagy többé az én gyerekem! — mondtam őszinte felháborodással. — Nem tűrhetem, hogy úton-útfélen rosszlánynak nevezzék az édesanyádat! T. Ágoston László Várja Önt a pipások tábora
