Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

8 Somogyi Néplap 1985. december 21., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Most jelent meg Borsos Miklós rajzai Borsos Miklóst nemes, klasszikus vonalú, egyszerű­ségükben fenséges szobrok, dombonművek alíkotójaikénit ismeri leginkább a nagykö­zönség. Ám a rajzolás is vé­gigkísérte közel hat évtize­des alkotói pályáját. Most a Szépirodalmi Könyvkiadó tusrajzaiból és rézkarcaiból adott az alkotói perióduso­kat teljességgel felölelni szándékozó válogatást, noha a rajzokban gazdag, újabb alkotó korszakról teljesebb képet nyújt, mint a koráb­biakról. Jó néhány lap elő­ször kerül az érdeklődők ke­zébe. A mester által már érett művekként vállalt alkotá­sokkal, az 1928—29-es itáliai és provence-i úti élményeit megörökítő rajzokkal kezdő­dik az album. Aztán sorra feltűnnek a jellegzetes bor­sosi motívumok: a bibliai és evangéliumi képek, az Odüsszea, a vándor, a hege­dűsök, a lovak, és persze a Tihany ihlette alkotások. „Tihany újraéledt, és új raj­zos korszakom indult. A ha­lászok bárkáikkal, az orvha- lászdk a nádasban, a pászto­rok, az asszonyok a szőlő­iben dolgozva, végül a leg­szebb, az öböDbe járó lófü­rösztő katonák, vitorlások. Részegítő mitikus képék. Ott és akkor éreztem magamban ugyanazt, amit régen Firen­zében — azt, hogy otthon vagyok” — vallja az előszó­ban a mester. Borsos Miklós rajzait „raj­zos naplónak” nevezi egyik kritikusa, joggal. A belsővé élt látvány — azaz az él­mény — és a meditáció, a transzcentens gondoláitok megjelenítése egyaránt a ■beteljesülő életmű alakulá­sáról, Boros Miklós világké­pének formálódásáról vall. A szép kivitelű album a kiadó karácsonyi meglepe­tése a művészetikedvelőknek. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985) A. J. Mexikó muzsikus követe Ismét Budapesten lépett fel a Mexikóban élő, lengyel származású világhírű hege­dűművész, Henryk Szering. — Ezúttal Mexikóba utazó muzsikus követeként érkez­tem a szép magyar főváros­ba — mondotta a művész, aki őszi európai hangver- senyútjáraak bevételét a me­xikói földrengés károsultjai­nak ajánlotta fel. — Ön jónéhányszor fellé­pett már fővárosunkban. Szívesen koncertezik ná­lunk? — Nagyon szeretem ezt a várost. Nézzen ki az abla­kon! Ilyen csodálatos pano­ráma kevés európai szálloda ablakából tárul a vendég elé. De természetesen nem csak ezért szeretem Buda­pestet, Magyarországot. Ré­gi, gyerekkori álmaimban gyakran megjelentek a ma­gyar hegedűsök, akikre min­dig úgy gondoltam, mint akik hangszerrel a kezükben jönnek a világra. De leg­alábbis zenei tehetséggel. És mindig szerettem volna hal­lani őket muzsikálni. Aztán ahogy megismerkedtem a magyar zenével, az egyre fontosabb része lett a reper­toáromnak. Bartók I. Hege­dűversenye például rendkí­vül fontos mű számomra. Legjelentősebb lemezfelvé­teleim egyikén is Bartóknak ezt az alkotását játszom az amsterdami Concertgebow zenekarával, Bemard Hai­tink vezényletével. A lemez sokféle díjat nyert Európa- szerte. Egyébként három esztendeje megkaptam a Bartók Béla emlékérmet, ami nagy örömöt és megtisz­teltetést jelentett számomra. Igen jó barátságban voltam Kodály Zoltánnal is. Őrzök egy ritka, szép dokumentu­mot: egy fotót, amely Ko­dály otthonában készült a mesterről és rólam, amint átnyújtja nekem hegedűre és gordonkára írt Duóját. Ez 1957-ben volt, amikor per­Archív kép 1975-ből, Ko­dály Zoltán és Henryk Sze­ring sze még jóval fiatalabb vol­tam. Budapesten — úgy em­lékszem — 1954-ben léptek fel először. — Ügy tudom, régi kollé- giális, félig-meddig baráti kapcsolat fűzi önt mostani budapesti koneertpartnerei- hez, a Liszt Ferenc Kama­razenekar tagjaihoz. — A lehető legjobb véle­ménnyel vagyok erről a ki­váló együttesről. Nagyon kellemes velük muzsikálni, mert nagy tehetségű művé­szek mindannyian, és emel­lett kitűnő kollégák. Barát­ságom a zenekarral és hang­versenymesterükkel, Rolla János úrral 1973-ban kezdő­dött, amikor a Mermose-ha- jón játszottunk együtt a a Föld közi-tengeren. Később nagy sikert arattunk közös koncertünkön az Egyesült Államokban, ahol Vivaldi A négy évszak című művét adtuk elő, amit most a Ze­neakadémián is megszólalta­tunk. És Rolla Jánoshoz fű­ződő barátságom jeleként ezúttal vele is játszom Bach két hegedűre írott d-moll versenyművét is. Meghív­tam az együttest Mexikóba, ahol bizonyosan nagy öröm­mel fogadják magas színvo­nalú játékukat. Sok magyar zeneművészhez is fűznek baráti szálak. Közülük egyik-másik, sajnos, már nincs az élők sorában. — Mikor hallhatjuk ismét Budapesten ? — Még nem tudom, hiszen több évre szóló szerződé­seim vannak. Az idén min­den koncertemet az Európai Zenei Év és a Nemzetközi Ifjúsági Év keretében- adom, így jutottam el Budapestre is a Fórum első napjaira. De amint időm engedi, nagy Örömmel jövök ismét a ma­gyar fővárosba. Sízomory György KALÁSZ MÁRTON Hasonítás RADNÓTI­DlJAS KÖLTŐK Győr a hetvenes évek elején irodalmi díjat alapított Rad­nóti Miklósnak, a város köze­lében mártírhalált halt költő­nek az emlékére. A dijat két­évenként adják ki három ka­tegóriában. A nagydíjban egy- egy költő részesül egész élet­művéért. A második kategória díjazottja egy-egy vidéken élő költő. A harmadik kategóriá­ban odaítélt díj az előző két esztendő első kötetesei közül illet egy-egy tehetséges fiatal költőt. A nagydijat az idén Kalász Márton, a vidéki dijat Pintér Lajos, az elsőkötetes-dijat pe­dig Csajka Gábor Cyprián ér­demelte ki. Szalmavirág Kár ennyit megsejteni, a látszat már elébe tévedt. Legegyszerűbb leejteni morzsáit é szárazebédnek. Igéz a madár odafönt — de lábnál jól érzi magát a hangya. Millió apró rögöt ledönt. Ezt vinni egy élet kalandja. Ki akárhány évszakot ír, két pont szintúgy: eleje, vége. Hány a madárlátta kenyér, harsány mese költi mivégre. Nem e madár hurcolja át ég színén, s mi lent ballagóban. Szélről félénk szalmavirág — törődnénk: ma rosszban, ma jóban PINTÉR LAJOS Emlék Nem egzotikus hely, ahol élek, éltem útikönyveid szerint: nem egzotikus, oh. Kibontott melleiket nem sétáltatják le s föl a lányok, s kibontott melleit: hegyeit nem mutatja a föld. Mint a mókus, usgyi föl, tekinteted nem nem szaladhat föl évszázados fákra. Hasonlatok, jelképek nélküli egyszerű élet. Nyitott tenyér. Az én földem nyitott, mint a tenyér. Hasonlatokkal sértegetlek. Földem, gyerekkor, fölszalagozott májusok, lovak és kibontott hajú lányok futása, emlék, egyszerű élet: sértegetlek a verseimmel? „A gyerek úgyis megérzi" Csordás Gábornak Jóuram, Fontinbras kisfiúcska még. De ha nem kell a hamleti szerep, sújthatja villám, súlyosabb vereség, mert „bölcs túlélő” itt már nem lehet. A Kölyök a hasán gitározik. Sztárokat utánoz, vad katonákat. Pénzt kunyerálva gyakran néz mozit; nem tudhat jobbat, nem élhet hazábbat. Mi se tudunk? Csak ágyakat, kocsmát, s csak várjuk azt az égszínkék postát, miben az áll, hogy „eldőlt a csata, és most mi jövünk ... ”?! Uram, ön naiv. Arcán a kesztyű. Jobb lesz, hogyha vív! (S szól a Kölyök: „ ... hát Fortinbras maga?!”) CSAJKA GÁBOR CYPRIAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom