Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

1985. december 21., szombat

Somogyi Néplap

7

y, j j y, p

'U&- 'S&S&i&r te&gw *

m viele, és a itöbbiekkel Is,, akik már cslalk a gyermekeik vagy a tanítványaik egy-egy miatoutotolban, szemvillanásában élnék. Nos, nekem ez is megadatik. Tailáilikozom velük: megpiltenltom Lugas:

György sízökraltészi ,homlokát Rozsoíndai Károly encián- tiszta lénye és, kedélye ds fökfötvililan a csdfltogparos magasságban, is a degtaná- rasalbb” tenán, Mántomos Lajos élegánsi, szürke öltönyén most sincs gyűrődés, pihe: kiesé iméhézikies járása valami különös, magyonHn agyon, tat- (kollt .magányosságot sejtet, s étiből egy kicsit megfájdul a Szíveim.

Pnöccsöt iszom a Parko- váitzmái, körülbelül aeon a helyen, alholl ivailalha a poháf |mla|jd Ikiesiébt kezemből aiz ismerős mennydörgésszerű hang hailliatóJn, ameily áltálé - bán a 'zongonaárák-oin, az énekkáni fogllallkazáson sízo- klatt viötlit igazén mennyezetet irapegetni. Mioet reménykedem, hátha feltűnik az ajtóban egykori szigorú tanányecslke, amikor megugrott hajnalban,...

Óz vegyem; bér háza elejét nem értheti szó érte. Inkább azt kérdem töte, rnilyem módira gyalulja, simitgatja, gőzöli ;a fáit.

— Olyan, francia stílusú hleigedű vollit a mimta. A metszésre imagamtól jöttem ná. Jávohfiábáf készül a Rumi- hégiedű; az a jó, érés fa, sczté- pen erezett, jól hasad. Hogy a sétatéren benzinkút épül. enyém itóhetetit á kivágott jávor.

Brácsát dis tud készíteni. Annák is itt munlkáljá ki minden pomciikáját. Színiükét álltáiéiban, diópáotól nyerik a hangszerei.

A lábaim zEerregő, szálréz forgácsot tapos a gyalu pad mélltett. Bujkál bennem a kisördög.

— Aztán, miit kostól a Rumi-hegedű ?

— INam vágyók dirógiás — inéz ímeg -ismét alaposan. hogy Ikdmollty vevő vagyok-e —,, olösén, irpegtsizémítom: a legdráglább is csak tízezer .. Az a Ihéllyzétj, tudja, hogy nékem játék ez, vénségemre pedig négy év munkája fékszik bennük.

Nyolcvanegy éves. Vésők reszelek, ,hajitatt kések között él .légy, kedve szerinti étetet. Léhét, hogy soha egyetlen hegedűt, brácsát sem ad él. Mégsem boldogtalan ember. Sőt, az a1 gyanúm, hogy talán nem is alkar megválni tőlük. Hiszen' akkor nem tudja végigsiimogaitni bennük a keze miuníkájárt.

Lesikó László

rom — Ikésőhb barátságos

kollégám —, Rádó Ferenc.

Az Előlkaipu téri szerkesztőség áblákélből látom, hogy ai Csátökad-arniléktóbla élőét 9—10 éves gyerekek állmaik és jegyzéteinék. Gondolom, honismereti órára vagy ikis- dolbos foglalkozásra gyűjite- nék anyagot, füzetükbe mó- stoüiják ,az emdéktétolák feliratait. Egyiket a másik utón. Révai Miklós, Kis János, Bérztsenyi, Petőfi, Pap Károly, Csatkai Endre ... Igen, Csiaitkai Endre. Aki tízegynéhány évvél ezelőtt még Endre bácsi VoQ/t, s bárki megkeresbebte a városi tanács épületének egyik helyiségében, ahol a Soproni Szemlét szerkesztette, vagy a levéltáriban,, vagy a múzeumban, améllynék évtizedékig a vezétője ivőlit, vagy Elokapu téri ,lakásábaint, ahol kopott kis itásikaínógépén zengitek föl náP nap után a mondatai, cégérékrőlli, imiüém’léki Ikaipu- áljákróili, kópékról, szdbrofc- iróüt színházról, zenéről, szánté mdndenirőll, amély az ember emihenségiét, alkotni akarását, tudáséit tomúsdéja a viliágén;, de főképp Sopronban!, Európa egyik kis városában európai színvonalon. Mindezit megtanulja Csatkai Bmdrérőll iaz utóikor, a _ környezeti órákra készülő !kis- dolbosiofc, s az ő gyerekeik is majd, de azit már ne;m tudhatják meg, milyen volt Csatkai Endre a hús-vér ember, ákii jellegzetes apró lépteivel, kissé eilőréhajlló test- tantásSail ment az utcán s kiisébb gondja is nagyobb volt annál, hogy eg^kor majd lesz-e emlléktóhléja, holott egy egész sereg emléktábla kerüilt a falákra az ő kutató- munlkájia ered’ményéként. Hoezátortazói, 'banátoi, tanítványai elimiúlitával nem támad föl többé a hangja színe, előadásainak varázsé szétfoszILilk, humora élszür- kiill, mozdulatait — ahogy például a hallőkésizüléket az arca elé emélite — végképp fiefllissza a fétedóst, könyvtárára', bútoraira, munkaaszikö- zedrte a múzeum hűvössége bőrullt. Könyvei, cikkei — szerencsére rengeteget írt — megmaradnak. SzéHeme önök — vigasztolom magam, mert tudom, hogy azon a fagyos márciusi napon, amikor a Szent Mihály temető félé elindult, legalább tízszer any- nyiit vitt magával, mini amennyit hátrahagyott. Pedig hát soha ennél gazdagabb örökséget! Nosi, a könyveivel vigasztaljam magam1, s régi, homállyal függönyözött délutánok emlékével, amelyek az ő eleven arcával kí- sémék az elmúlásig.

Szapudi András

Hiányzó (épület)szárnyakkal

Soproni

képeslap

Tanulmányok, kötetek hosszú sorát lehetne sorolni, amelyek a magyar elmebetegek gyógyításának áldatlan helyzetét firtatják. Az ügy fontossága nem kíván magyarázatot. Most csupán egy vállalkozás sorsán villantjuk föl azokat a visszásságokat, amelyek gátjai a gyógyításnak, s nehezményei a rehabilitációnak - a betegek társadalomba való visszailleszkedésének.

Bekanyarodunk a falu kastélyának udvarára, A langyos, tavaSziás idő engedné a kiinti munkát', a kastélynál azonban, erre már nincs szükség, Végezték az építők a rakodással, mindössze agy fiatalember javítja a bejárati mennyezetet. Végigjárjuk a 'terméket. Tetszetős, szép félújítást végeztek. Igaz, most még a Ifeje tété jeni áll minden, de málr szemmel látható: itt nemsokára átadás tesz. A nagyatádi töválll szakemberei a fűtésen dolgoztaik.

— Tudják, hogy milyen célra újították föl ezt a kastélyt? — 'kérdem a munkásokát.

— Az minket inam érdékel — mondják — A lényeg, hogy elkészüljünk időre, és ne legyen hiba a munkánkban.

Ez valóban fontos szempont. _ _ „

A nagyatádi kórház hetedik emeletén, a puritán berendezésű 'Orvosi szobában dr. Tunyogi Csapó Miklós, az ideg-elmeosztólly főorvosa elmaradja :

— Adjunk át egy európai szintű szoűtoiterópiós intézetet Ötvöskónyiban: ez voBIt a tervünk három éve. itt szóba sem került az elmegeite- gek kezélése. Nem nyolcvan- ágyas elfékvőt ákarumlk indítani, hanem olyan kóros reakciómódokkál élő betegéket szeretnénk gyógyítani éküknek minden esélyük megvan a társadalomba való vissza térésre. Ebbe a feladatba ágyazzuk bélé a kóros ál- kioholiSíták ikezéllését is.

— Érdekes vállalkozás, hiszen a tartós közösségi élettel és a (közösségeikben végzett munkaterápiával gyó» gyítoina.

— Már a terveinkét is így készítettük. Az intézet berendezésében,, megépítésében műszáki mégöldá sálban is ezt a terápiáit szolgálja. Három részre osztottuk betegjeink egy-egy napját: a passzív pihenés, itehát az ál vás; az aktív pihenési, tehát a beszélgetés, olvasás, játék, bjllaárd, slalkik, rádió stb., és a munka. Egy-egy fázisban külön helyen, más ruhákban lennének az emberiek. Természetes' is, hogy másban alszunk, másban dolgozunk pihenünk, sportoltunk. Egy tartás szokásrendszer .erősítené az emberi akaratot, formálná a személyiséget.

— Szép a terv; lássuk a megvalósulását!

— Nos;, elfogyott a pénz,

így nem épülitek, meg a fog- llaflfcaztatók. Sőt az építő néhány, e célra még használható épületet is lebontott így újra megalikuszumlk. Otí zajlik majd a munka, ahol a közösségi élét. Az emberek összésőprilk a szennyes hulladékot, kezeit mosnak, és Leülhetnek beszélgetni.

Ugyanoda. így természetesen rögtön elveszítjük a tená- piéJníák azt a vonzó részét, ameily megkülönböztetné a munkát a 'pihenésitől, időben, hélyban, éietiritmusban, viselkedési :módban.

A kdsébbiik gonddal kezdtem, ment valójában nagyobb ákiadélyad is vannak az indítóénak. Tudni ke®, hölgy ez az épüLét egy 'régi kastély, de már szolgáit egészségügyi célökat: büdőszanatárium

volt. Eelújításai megfelelt a Legtöbb ilyen régi épültet újjáépítésének. Vakoljuk újra kívü/tebélülí, egy-ikét új ajtó. fesités, és ímegvollinánlk. Az- táira jönnék a gondok: ikimoz- dulnak a régi 'téglák, rosszul nyílnak az ajtók, befűthebet- lén a ihatollimas légtér, több h él yen nedvesség szivárog.. ötvenmillió forintból. Nagyatádon egy korszerű elmébe^ ráípiás intézet születhetett volna. Így most a pénz sok is, meg kevés is. Az épültet átadható, de kétes minőségben, hiányzó épüleitszámnyak- ká(l.

— Felltététe a működésinél, hogy félmillió (forint íténmielésd értéket hozzon a

dálkodói ‘terveik vannak?

— Lassan kezdek konyíta- ni az építőiparhoz, s most rnaitlkéting-szalkemibennék is kéllene áüllinam. Fogalmunk síincs róla, hogy ez a nyald» van emlber Imiiből tud ennyi pénzt kisajtolná. Ezerféle öté Hét hangzott már el a ba- mmifiitenyéslztéstől a kesztyű- készítésig, de ezt egy piackutató üZlétembernék még végig Ikelll igondolnia. Az eredeti elképzéléséket .megmásítva, azént mégiscsak ’az egészségügyet — az élmle- és ideggyógyászatot — szölgáljá majd az intézet.

— .Mikor iész a nyitás?

— Amint valamennyi szükséges feljtébelnék éleget teszünk, csák akkor nyitja meg kiapuit az ötvőskónyi intézet' Természetesen itt már a módosított ‘terviről van szó, Valószínűleg 1986-ban.

Tündér! regglel. A téren Széchenyi hoimfllokát könnyű hó fedi; ilyet siqm .láthattunk miolsitainéiban.. Csak Sopronba Ikléll jönnünk, mondom a társammíaik, hogy itaHáHkozzunlk a ítéltei. Ahogy éldndUlunlk a szemközti papír- és irószier- ibölt felé, áhoil négy éven át vásároltam az irkáim, ceruzáim. HófúvásoS napok emléke ereszkedik le a hegyiről, s lassan birtokba veszi a gész- terayefálkkal szegélyezett uta- Ikált, a Május 1. 'teret, a köl- légiumót, a középiskolákat .mlajd éüindull a vasút mentén Kapuvár, Csorna, EneSe felé, éllepi sövényházi udvarunkét, ahóli hetékíg lapá- tóltaim a ibaVat íreggéten te, s figyeltem a rádiót, hány nap még a szénszünét. Most nagyon csendes a városi, mintha örök álomlba merült voil- na a szél, amély diákéveim ítéli majpjai fölött suttogott, csattogott, élősálotlt a félévi bizonyítványt várók aggodalma is, mély ködszerű pára volt a kdllégiumi reggelek szemében.

Fényes, szilkráeóan üde a soproni ilevegő; Szinte ellkép- zélhétetlenék a hajnaíli fagyok, ia regényeikben, vissza- emilékezésékbem csikorgó éjszakák, a silllbakoló Petőfi közlegény didergő ujja aszu- ronyols ipüslkáni és Berainger, Byron, Shelley kötetén, a nevelőjével sétáUgató Szé- dhenyi-igyermék hódprémes kucsma iától csudálllkazó ite- Mintete, az öreg Berzsenyi csikorgó dühe, a vasi batárba fogott továk. deres sörénye, s Pániéi' lifjúúr csüggedt pillantása a professzorok szájából fúvó északi széliben .. Esi így tovább ... Egészen a szénszünetek csóró örömei felé köhögve döcögő személyvonatig, amély az ötvenes évék hófuvatoiin át indult a naigyhakamosos, fosztod ózó 'térdű kdllégistiákkaf akik itótehinitebték az éjszakáit dálllal, diáksaeretemmell..

A ineoklasszicista épültet áblákai mögött, ganidoll'om. ingben ülnék ia diájkoik; kép- llelték Szikráznák a táblán, toilán éppen Kárpáti tanár úr magyaráz. Vajon megvan,-é még a tanulmányi kiirámdu- tólsők allkálmával viselt kockás térdnadrágja és1 viharlka- bátja?: Jólesne most tatollkazBelépek az ötvőskónyi intézettel szemben levő maszek presszóba egy kávéra. Néhány vendég van csak. benn; kék munkásruhájuk festék- és malterfoltos. Nyilvánvalóan a kastélyt felújító brigád emberei. A Zenegépen játszanak, s lenyelnek néhány kortyot. Míg el nem kezdődik a nótaszó, el nem jön az ebédidő . . .

Békés József

Húsz hegedű története

A hegedű a hangszerek hattyúját Kecsest .karcsú, és van benne ivallíami megfogal- maeihátaitaar étegancia. ML ilyen furcsa: ugyanazom a hangszeren halkan, bensőslé» gesen, meditálhatják a bee- fhowani hegedűverseny Lar- gheftóját, és kurjongathatják, hogy „Százfelé szakadjon a húr!”

Rumi József hallása megromlott. Rumi József hegedűiket készít. A két tény közötti drámát nem éh. O csak azt 'tudja: hegiedűket kell mesitlereiimie a Iböhünyei apró műhélyiben. Olyanokat, ame- Lyekiben „jó hang van” — íg^ mondja. És ez nem kis do-» log, mert egyetlen hangszer ötvenhat részből lesz egész- szé. És csilliogó 'barnává, ho- móksálrgáivlá vagy meggyszí- művé,

— Mester, mikor áiltt a kieze először hegedűcsiieólás- ra?

Jiumbósábkája alól figyelmesen megnéz, a díoptriákT bán nem spóirolós üvegű ólkuto ímegniaigyítja a szemét.

— Az ’úgy ivotlítt hogy 27- ben kiisinals völtam Sióagálr- don, s jöttéik a muzsikusok javíttatni a hangszereiket. Józsi, a segéd ügyes fiatalember voflitj, de éppen nem ért ró. így ladta a kezemre a sériült hegedűt. Hát megfogott magáinák ez a szépséges mesterség műbútorasztalos és üvegező ilétémire.

A böhönyei hangszerek

szépen, szólnak. Szinte búg a g-búir, énékel a d, szépen zeng az á, égig .magasodik az é...

— Az a szívfájdalmam, hogy Maigam nemágien tudom szóra bírni őket — így a mester. — Gyerekkori (betegség csorbított a hallásomon.

Az öreg műhelyben emberikézhez simuló szerszámok között beszélgetünk. He- gedűhátlapök ilőgnak száradóiban a magasban. Gyálúk pihennék, 'asi'tUinigelők — kapa rák — várják, hogy a mester megmarkolja őket. Enyvező szorítok, minit denevérek, csüngenék egy farúdróil. Facsavarok nem csiavarog- nalk, ecsetek nem festenék

Hunyt 'vanázsszemmel halll- igal egy inégü rádió.

— Hány hegedűt készített 1927-tól?

Mintha lelszallalszitott tehe- tőségéirzettól borzol ódna a jumlbósaipka alól kiszómya- sodó szürke haj.

— Csak 78-lban kezdtem a fejém erre a 'mesterségre adni. Most már van papírom iS róHá1- Ha elhiszi, ha nem': a ihuszadilkat készítem éppen. Csialk a ,huszadikat.

— No, de ennyi van is itt...

— Van, mert eladni még nem sikerült. Nem tudnák róülam a hangszer szerelmesed. Csak egynek kelt ilálba: ingyen vette meg egy me-