Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

4 Somogyi Néplap 1985. december 18., szerda Karácsonyunk fái A karácsonyfa állítás régi szép szokásunk. Híres szín- művésznőnk, Déryné napló­ja már 1793-ban emlegeti a fenyőfaállítást, mégpedig Jászberényben. Lehetséges azonban, hogy ez a szokás az északi területrészeken la­kó német nemzetiségűek körében korábban is meg­volt. A karácsonyfa állítás hazai terjedésének lassúsá­gára viszont bizonyíték az is, hogy Petőfi állítólag még a hírét sem hallotta. A ma­gyar irodalomban pedig — legalábbis így tudjuk — csak Jókai 1866-ban megjelent Koldusfiú című karácsonyi tárgyú elbeszélésében buk­kan fel először. Legújabban már — a ter­mészetvédők tiltakozását is kiváltva — minden kará­csonyra százezerszám vág­nak ki kisebb-nagyobb mé­retű, de mindenképpen még a java fejlődésük előtt álló lucfenyő fácskákat. Kará­csonyfának ugyanis mind­eddig ezek a legkedvelteb­bek, bár a különféle jege- nyeferiyők, a duglaszok és a hosszútűs fenyők is mind nagyobb számban gazdagít­ják a karácsonyfa választé­kot. A karácsonyfának megfe­lelő vágásméret eléréséig bizony több évnek, nemegy­szer évtizednek is el kell telnie, mivel a lucfenyő éves növekedése nem szokta meghaladni a fél métert. Nálunk nincsenek kiterjedt természetes lucerdők; csu­pán a legcsapadékosabb nyugati határszélen találha­tó némi őshonosnak tartott lucfenyőállomány, a többi erdészeti telepítés. Ha a lucfenyő nem a szá­mára kedvező hegyvidéki, hűvös és párás klímában, valamint üde, jó vízellátású talajon nevelkedik, hanem kiszáradó, sovány talajon és esetenként még aszálytól sem mentes körülmények között tenyészik, akkor a szokásos 2—4 évenkénti tű­váltás gyakoribb lesz. Ezért ezek a fák kevésbé tömöt­tek, felkopaszodók. Száraz időjárásban különösen lelas­sul a lucok fejlődése. Több mint fél évtizede hatályban lévő karácsonyfa- ágazati szabvány rögzíti a kitermelésre kerülő kará­csonyfával szembeni jogos elvárásokat. Ennek alkalma­zása kötelező, és hatálya a magánkereskedelemre is ki­terjed. A kitermelést a szab­vány szerint meg lehet kez­deni november 20-a után. A szabványban meghatározott minőségi követelmények sze­rint a karácsonyfán nem engedhető meg a nyilvánva­ló hibának számító törött törzs, a görbe növés és egyéb szembeötlő torzulás, a tűbarnulás és a tűlevelek hullása, valamint a félolda­lasság sem. Azt nem lehet elvárni, hogy a karácsonyfának is alkalmas fenyők bármelyi­kéből a természetben szinte esztergályozottan szabályos alakú fácskák formálódja­nak. Sokra értékelhető ele­venségük, üdeségük, sajátos gyantás illatuk és a tűleve­leik tartósan szép színe. Újabban gyakori, hogy karácsonyfaként fel-feltűnő különféle jegenyefenyőket ezüstfenyőként forgalmaz­nak. Ez azonban csupán jó kereskedelmi fogás. Annyi alapja van, hogy a kará­csonyfának leggyakrabban megjelenő három jegenye- fenyőféleség lapos tűlevelei­nek alja valóban ezüstös, a légzőnyílások sávjában vé­gighúzódó két hosszanti fe­hér viaszcsíktól. Az viszont jogos értéknövelőjük, hogy a tűleveleik a lucokétól el­térően nem hullanak le, nem szemetelik tele a la­kást, hanem valósággal rá­száradnak az ágakra. De sem a természetféltés, sem a fák kivágása miatti sajnálkozás nem indokol­hatja a festett műraffia alapanyagú, és még kevésbé a fröccsöntéssel gyártható vagy egyéb műkarácsonyfák térnyerését. Sokkal inkább az lenne a jó megoldás, ha a rövid élettartamú kivágott fenyők helyett jó földlabdá­val kiszedett, cserépben vagy fóliazacskóban, esetleg más­féle konténerben előnevelt és gubacstetvesedésre nem hajlamos fenyő fácskákat lehetne karácsonyfaként vá­sárolni. így remény lenne arra, hogy a karácsonyfa szerepen túljutva, és áttelel- tetésük után szabadba kiül­tetve, hosszú életű, szép sza­badföldi fenyőkké váljanak. Komiszár Lajos Bérhizlalás nagyüzemben, háztájiban Megkezdődtek a kistermelői szerződéskötések A sertéshústermelés ha­nyatlása növekvő gondokat okoz a Kaposvári Húskom­binát alapanyag-ellátásában. A fokozatosan nehezedő helyzetet figyelmeztető té­nyek jelzik. — Ahhoz, hogy az üzem exportkötelezettségeit telje­síthesse — mondta Maro­sán László igazgatóhelyet­tes —. tavaly száznegyven­négyezer sertést kellett más megyékből beszállítani. Ez­zel együtt összesen 545 000 sertést vágtunk le. Ebben az évben már kétszázezer ser­tést kell behozni, ismerve a helyzetet, csak 510 000 ser­tés vágását terveztük. A jö­vő évi feladatok ellátásánál pedig már kétszázötvenezer sertés behozatalával számo­lunk. — Időközben új, ösztönző intézkedések láttak napvilá­got. Mennyiben enyhítik ezek az üzem gondjait? — Bizonyos, hogy segíte- . nek, de ezek hatása később jelentkezik. Még akkor is, ha az intézkedések egy ré­sze már november elsejétől érvényes. Az állattenyésztés­ben egyik napról a másikra r nem számíthatunk fordulat- [ ra. — Ismerik-e megfelelően a jövedelmezőséget javító ár- intézkedéseket . a kisterme­lők? Szerkesztőségünkhöz érkezett levelekből is lehet következtetni arra, hogy az ő tájékoztatásuk nehezebb. — A rendelkezések meg­jelenésekor azonnal intéz­kedtünk, hogy a felvásárlói és a megbízotti hálózaton keresztül minél gyorsabban és pontosan tájékozódhas­sanak a kistermelők az új feltételekről. Már csak azért is fontos volt ez, mert a ko­rábbi elképzelésektől elté­rően például nem csökkent egy forinttal kilónként a pigmentált sertések ára, és már november elsejétől 5 kilóval nőtt a súlyhatár. Az árváltozások egy része arra ösztönöz, hogy ha van alap­anyag, lehetőleg már az idén emelkedjen a kistermelői sertésértékesítés. A január elsejétől életbe lépő felvá­sárlási árváltozások pedig újabb lendületet adhatnak a termelési kedvnek. Gon­dolok itt többek között a kilónként egy forint húsz filléres minőségi felárra, vagy a vágás utáni minősí­tés alapján fizethető, kate­góriánként változó felárak­ra. — Az országos rendelke­zéseken túl vagy azokat ki­egészítve, hogyan igyekszik segíteni a húskombinát a sertéstermelés növelését? — Először a vemheskoca- kihelyezési akciót említem. Ezer forint kedvezménnyel juthatnak jó minőségű te- nyészanyaghoz azok a kis­termelők, akik velünk köt­nek értékesítési szerződést. Az idén eddig négyezer-há­romszáz koca került a ház­táji gazdaságokba, jövőre összesen hatezret szeretnénk kihelyezni. A nagyüzemek is érdekeltek abban, hogy eh­hez biztosítsák a jó tenyész- anyagot. Hasonlóan kedvező feltételekkel folytatódik az apaállatkihelyezés is. Garan­táltan jó minőségű tenyész­kanok kerülnek ki a gaz­dákhoz a Kahybtól. a Hun­gahybtól és az ISV-tól. Elő­nyös feltétel az is, hogy a húsiparral szerződött serté­sek után darabonként há­romszáz kiló szemes takar­mányt biztosít a gabonafor­galmi vállalat. Mindezeken túl folytatjuk és a kister­melőknek is lehetővé tesz- szük a bérhizlalást. A ka- posmérői, a kéthelyi, a ber- zencei és a toponári téeszbe eddig ötezer-ötszáz szabad­piacon vásárolt malacot he­lyeztünk ki. Az általunk megvett alapanyagot ők hiz­lalják meg. Úgy határoztunk, hogy ezt a lehetőséget ki­terjesztjük a kistermelőkre is, egyetlen feltétel, hogy legalább húsz malac nevelé­sére vállalkozzon egy gazda. A malacok árát a hízó ér­tékesítésekor kell csak tör­leszteni, és darabonként nyolcszáz forint előleget is kaphatnak takarmányvá­sárlás céljára. Az országos árintézkedéseket ezekkel a formákkal egészítettük ki annak érdekében, hogy ja- vulj'in a kombinát alap- anvag-ellátása. V. M Épül a Fészek áruház Nyitás 1986 második negyedében AZ ESŐ IS KÖZBESZÓLT Megbukott vállalkozás A harmincéves fiatalember megtanulta felejteni az ön­feledt örömet. S mindebben az a legnagyobb tragédia, hogy Juhász János Zoltán nem az egyedüli, aki az élet­út kezdetén megkapja az élettől a kijózanító, ábránd­mentesítő pofonokat. Az ő esete csupán egy a sök kö­zül! — Szomorú tény, de el­vesztettem a hitemet, az am­bíciómat. Már nem érzem magamban azt az erőt, amely korábban előbbre vitt. Nem hiszem, hogy ezentúl abba a táborba tartozom, amelyik a közösség érdekeit lelkesen fogja patronálni! Túl nagy volt a szabálytalan, övön alu­li ütés ahhoz, hogy imég egy­szer naivan besétáljak egy ilyen pofonba. Zoltán gyerekkora nem volt örömmenet. Az alig né­hány éves kisfiú apja disszi­dált, anyja varrónői fizetése pedig kevés volt a kultúrált megélhetésre. Az általános iskola elvégzése után gyárak­ban kereste a helyét és ön­magát, közben leérettségizett, ■majd kitanulta a vendéglátó szakmát. Hitte, hogy végre megtalálta, amit keresett. Hi­vatásának érezte a vendéglá­tást, úgy képzelte, hogy er­re termett. Édesanyja meg­halt. Katona lett, utána kü­lönféle vendéglátó egységek­ben dolgozott. Elvégezte a melegkonyhás üzletvezetői tanfolyamot, s a kaposvári áfész hamarosan felajánlotta neki az átépített somogyjádi vendéglőit. — Nem mertem nemet mondani, hiszen nagy lehe­tőség volt. 1983. májusában kezdtem, és rengeteg ener­giát fektettem a III. osztályú üzletbe. Az elején szabad- kasszás rendszerben üzemel­tünk. A régi kocsma mindig botrányok, verekedések színhelye volt. Az első fél­évben gyakran kidobólegény­ként működtem, mire meg­szokták az emberek, hogy kulturáltabb körülmények között, emberibb módon kell elfogyasztaniuk ételeiket, ita­laikat. Különféle bálokat, szüreti napot szerveztem fel­vonulással, lovas bemutató­val. este táncmulatsággal. Jó kapcsolat alakult ki a falu vezetőivel, az iskolával, min­denkivel. Úgy éreztem: meg­szerettek, és én is megsze­rettem a falut. Néhány szakember figyel­meztetett: ne hajtsa magát annyira, mert ha kiveszi szerződésedbe az üzletet, sok­ba fog kerülni. Zoltán azon­ban igyekezett jót és többet adni. A somogyjádi „csárda” pacaljának, birkapörköltjé- nek hamar híre ment. A novemberi Katalin-bálon műsoros est volt a program­ban, s az egykori „kocsma” kezdett alkalmat teremteni a művelődésre is.- Ugyanebben a hónapban a versenytárgya­láson Juhász János Zoltán elnyerte a szerződéses üze­meltetés jogát. Egyedül pá­lyázott. — Túl sok pénzért kaptam meg az üzletet, de elhittem azt, ami a tájékoztatóban volt. Csak később döbbentem rá, hogy nem olyan szép a menyasszony. A föltételek ki­szabásához a legjobb három nyári hónapot vették alapul. Csakhogy téli időszakban a forgalom jóval kisebb. Nyá­ron havi 420000 forintos for­galmam volt. Erre az első szerződéses évre havi 500 000 forintot irányoztak elő. Tud­tam, hogy rendkívül sok, de bíztam magamban. Jeleztem észrevételemet az áfésznak. de mégis bejöttem a csőbe.. Az elején -még megmagya­rázta valahogy önmagának, miért kell ráfizetnie a téli hónapokban. 1984 júniusában azonban rádöbbent: nem megy tovább. — Beadtam a felmondáso­mat, vállalva annak minden következményét. Indoklásom az volit, hogy ilyen átalány­díjfizetés .mellett az üzletet nem tudom gazdaságosan üzemeltetni. Az áfész azon­ban nem fogadta el észrevé­teleimet. A felmondási idő szeptember 30-án járt volna le. A hónap közepén azon­ban kifejtették, hogy nincs módjuk csökkenteni az áta­lánydíjat, de ha bírósági ha­tározat születne, akkor ... Juhász János Zoltán bíró­sághoz fordult, de még nem született jogerős ítélet. (Az első fokú bíróság jogosnak tartotta a fiatalember pana­szát.) — A rendezvényeket foly­tattam. Szinte minden hó­napban tartottunk bálokat, s 1984. április 30-án megszer­veztük az első „Somogyjádi tavasz" rendezvénysorozatot. Az egész napos programban kulturális műsorok, sportese­mények, bemutatók, kirako­dóvásár és bál szerepelt. Se­gítettek a falu vezetői is, de az anyagi kockázatot én vál­laltam. 1985-ben kétnaposra szerveztük a „Somogyjádi ta­vaszt”. Autóverseny, kirako­dóvásár, repülőgép-bemutató, kulturális, spont, könnyűzenei program lovasbemutató, sár­kányrepülők, képzőművésze­ti kiállítás szerepelt a listán. Nagy propagandát csinál­tunk: a rendezés körülbelül 400 000 forintba került, a be­vétel 320 000 forint lett. Va­sárnap esett az eső, elmosta a várható bevételt. Mégsem bántam meg. A rendezvény után az áfésznál számottevő árutartozásom maradt, s ez okot adott a szerződés fel­bontására. Azóta bukott em­ber vagyok. Nyáron felszolgálóként dol­gozott a Balaton-parton ... S minderről mi a Kapos­vár és Vidéke Áfész vélemé­nye? Sovány György elnök- helyettes röviden fogalmaz: — Szerintünk tévedésen alapul az elsőfokú bíróság döntése, s meggyőződésünk, hogy az ügy végülis a mi igazunkat támasztja alá. Gyarmati László Kaposvár új iparterületé­nek első „kitelepülője” a Tüzép lesz. A dél-dunántúli vállalat somogyi megyeszék­helyen levő új telepe 83 ezer négyzetméteres lesz, jövőre ebből a harminchétezer négyzetmétert elfoglaló épí­tőanyag-telep készül el, amelynek része a Fészek áruház is. _ A tüzelőanyag­telep később kerül a Dombó­vár felé vezető út mellé. Ha'.vaniki lene millió forin­tért készül el a közeljövő­ben átadandó rész. Az épít­kezéshez pénzt adott a vá­rosi tanács és állami támo­gatást is kapott hozzá a Tüzép. A belvárosban már csak ideiglenes fennmaradási en­gedéllyel működik a régi épí.őanyag-éelep. Az új áru­ház nemcsak nagyobb terü­letű lesz, hanem választéka is megnő. Az építőanyago­kon kívül egyéb árukat is kínál majd a Fészek: úgy­szólván mindent, ami a ház körüli teendőkhöz kell. Több vállalattal tárgyalnak az építőanyag-kereskedelmi cég szakemberei, így várhatóan sok építési és szerelési cikk­ből állandó bemutató is nyílik az új áruházban. Ter­vezik többek között a nyu­gat-magyarországi fakom­binát családi házainak for­galmazását is. A Fészek és a hozzá tar­tozó hatalmas szabadtéri tá­rolóhely építése tavaly kez­dődött. A szerződés szerint a barcsi Építő és Szolgáltató Gazdasági Munkaközösség­nek 1986 első félévének vé­gére kellene átadnia a lé­tesítményt, de a munka a vártnál jobban halad, így a Tüzép már a második ne­gyedévben meg akarja nyit­ni az áruházat. A SOMOGY KERESKEDELMI VÄLLAI AT fölvételre keres gyakorlattal rendelkező belső ellenőrt FELTÉTEL: — szakirányú főiskolai végzettség, vagy — középiskolái érettségi bizonyítvány, vagy legalább mérlegképes könyvelői oklevél. A jelentkezéseket írásiban kérjük eljuttatni a vállalat személyzeti vezetőjének (Kaposvár, Ady E. u. 2. sz.). ____ ____ ____ (89381)

Next

/
Oldalképek
Tartalom