Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

1985. november 1., péntek Somogyi Néplap 3 A Fűszert és a Somogyker rendezvénye Termékbemutató a Dorottyában Harmincöt éves fennállá­sát ünnepli a Somogy Ke­reskedelmi Vállalat, ezért a Balaton Fűszérttel közösen termékkiállítást rendezett Kaposváron a Dorottya Szálló nagytermében. Koz- métikai cikkeket és néhány vegyi árut mutatnak be. Se­gítséget kaptak a legnagyobb hazai vegyi gyáraktól is, többek között a Caola, a Helia D., a TVK, a Budalakk és a Ridhter Gedeon védje­gyet használó Kőbányai Gyógyszergyár neve olvas­ható a kiállítási feliratokon. Süimegh Nándomé, a So­mogy Kereskedelmi Vállalat igazgatója nyitotta meg teg­nap a jubileumi „tárlatot” és elmondta: — A két vállalat már ren­dezett közösen hasonló be­mutatót. Most a hazai vál­lalatok termékeit együtt mutatjuk be, az üzletekben, sajnos, többnyire nem lát­ható így a teljes választék, tehát a közönség számára nem érdektelen a kiállítá­sunk. Találkoznak most itt a kereskedők és a gyárak •képviselői; remélhető, hogy Romlott a vagyonvédelem helyzete az építőiparban mind a kereskedelem, mind az ipar profitál ebből a ren­dezvényből. így demonstrál­juk a két harmincöt éves cég ugyanennyi idős együtt­működését is. A kiállítást nézve szenzá­ciós újdonságot nem lát­tunk; mindaz, ami ott van, már forgalomban levő áru- oikfc. Mégis érdekes e be­mutató, mert valóban jó együtt látni mindazt, ami az üzletek még nem mindig kínálnak így. .Az is említés­re méltó, hogy néhány évvel ezelőtt ezt a kiállítást nem lehetett volna így megren­dezni. A hazai háztartási ve­gyi cikkeket és kozmetikai termékeket régebben nem lett volna érdemes együtt bemutatni, mert meglehető­sen messze kullogtunk a vi­lágszínvonaltól. Azóta vi­szont a magyar cégek is rá­kapcsoltak, „beszállt” a gyógyszeripar is a kozmeti­kumok gyártásába a nagy világcégek példáját követve, megalakult a Helia D társa­ság, visszavette a világhírű RG védjegyet a kőbányai gyár, s mind több nyugati márka licencét vették meg a vállalatok... Most a saját fejlesztésű és a külföldről vásárolt jog alapján gyár­tott magyar termékek már érdemesek arra, hogy kiál­lítást rendezzenek belőlük. A csomagolás színvonala is javult, formatervezők mun­kájáról árulkodnak a fla­konok, tégelyek. Import termékek is látha­tóak a bemutatón, de nem kiált róluk azonnal, hogy jobbak vagy szebbek a ha­zaiaknál, nem úgy, mint ak­koriban, amikor egy-egy külföldi ^kenceficével” úgy dicsekedtek a hölgyek, mint­ha valami kincset leltek volna. Jó kezdeményezés volt te­hát a két vállalat jubileumi kiállítása, s a Caolának kö­szönhetően azzal is kibő­vült, hogy a gyár kozmeti­kusa a helyszínen tanácso­kat ad az érdeklődőknek, és a vállalkozó kedvű hölgyek le is ülhetnek egy kis arc­szépítésre — ha elviselik, hogy nézőközönség előtt pingálják őket. Mindennapos látvány, hogy az állami építkezés mellett megálló személygépkocsikba zsák cementét vagy egy te- kercsnyi vashuzalt dobnak be. Más tudni véli, hogy en­nél vaigy annál az építke­zésnél csúszópénzért külön­böző építőanyogofchoz lehet jutni, s említettek olyat is, hogy egy dolgozó munkás száz forintért eladta a mun­kaeszközét, ez esetben egy vasitalicskált... Ilyen és ehhez hasonló esetek sokaságát hallottuk tegnap délelőtt a Somogy Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság ülésén. A csaknem száznapos vizsgálat 11 me­gyei építőiipari vállalatnál kérte számon a társadalmi túladjon védelmét. Azt, hogy a kivitelező építőipari szer­vezetek intézményesen mi­lyen eszközökkel, módszerek­kel segítik elő az építkezé­sek, raktárak, telepek va­gyontárgyainak védelmét. Megfelelő hatékonysággal működnek-e a vállalati ren­dészeti, belső ellenőrző szer­vek, és a károkozáskor meg- teszifc-e a szükséges intézke­déseket? A válaszokból kiderült: a helyzet, sajnos, még egy év alatt is sokat romlott. A lo­pások, sikkasztások, csalások száma — s egyúttal az ako­zott kér összege — jelentő­sen nőtt. A 11 vállalat 435 milliós leltárértékéből több mint nyolcmilliónak nyoma veszett. Érdekességként hang­zott el: nemcsak a leltár­hiány lett nagyobb, hanem a leltártöbfolet is. Ez pedig ugyancsak elgondolkodtató. Megtudtuk azt is, hogy építőanyagok szállításával, a telepeken voló mozgatókéval van a legtöbb gond. Hiányos vagy rosszul megírt menetle­velek, súlyhiányos és minő­ségi hibás szállítmányok mindennap találhatók. A Vizsgálat tapasztalatai szerint a pénz és az érték­cikkek kezelése, őrzése álta­lában megfelel az előírások- nlak, de például a rongálások száma a korábbinak a két­szeresére nőtt, s az okozott kár félét a mai napig sem •térítették meg. A jelentés vitájában a fel­szólalók elmondták: a va- gyonvédélmli helyzet romlása nemcsak az építőiparra jel­lemző. Kezdve a letaposott virágoktól, a betört abla­kokig a feldöntött szemetes­kukáktól az üzletek elől el­lopott zacskós tejig: könnyen szemet hunyunk a lopások és a vandalizmus fölött. A va­gyonvédelmi helyzet más iparágakban is hasonló, ám ma a magánerős építkezések felgyorsulása, az építőanyag- ellátás hiányosságai, az ala­csony és kevésbé ösztönző építőipari bérek meg a min­denáron' gazdaságos termelés­re való törekvés a vagyonvé­delmi helyzet romlásához ve­zetett. Ezt támasztotta alá a Sáév képviselője is, kifejt­ve: sokszor amiatt nem épí­tenek kerítést, korszerű fel­vonulási épületeket és nem létesítenek portási, éjjeiiőri, rendészi állásokat az új építkezésieken, mert az ron­taná a nyereségességet. Gondjaikat sorolva elmondta, nem ritkán a rendelkezésük­re bocsátott építőanyag súlya kevesebb (és rosszabb minő­ségű iis a megrendeltnél), ám épp a hiányos ellátás az oka, hogy él kell fogadniuk. Összegzésként elhangzott : a vállalat vezetői sokszor a kényszerű munkaerő-megtar­tás miatt elnézőek a kisebb szabálytalanságok elkövetői­vel. Sok helyütt a közös fe- lelősségrevonás akadályozza az igazság kiderítését. Mind­addig, míg az elkövetett cse­lekménnyel nem azonos sú­lyú a felelősségrevonás, nem lesz eredménye a NEB ha­tározati javaslatainak. SUGAR IMRE 1930—1985 Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Sugár Imre, a Somogy Megyei Tanács elnöke, országgyűlési képviselő, ia megyei párt­végrehajtóbizottság tagja 1985. október 31-én, életének 55. évé­ben, súlyos betegségben elhunyt. Temetése 1985, november 5-én, kedden délelőtt 11 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy Megyei Bizottsága A Magyar Népköztársaság Országgyűlése A Minisztertanács Tanácsi Hivatala A Somogy Megyei Tanács Betegen is a közért dolgo­zó embert ragadott él a ha­lál. Önmagával szigorú volt, másakkal szembeni csöndes szavú, de határozott vezető. Somogy egyetemes fejleszté­séért — mint a . megyei 'ta­nács tisztségviselője — 21 évig dolgozott. Előbb elnök- helyettesként, 1979 őszétől pedig tanácselnökként kere­sett a jelen gondjainak meg­szüntetésére maradandó ér­tékű megoldásokat. Ez a több mint két évtized jelentős sza­kasza Somogy fejlődésének. „Valamennyien ... örülünk, hogy részesei lehettünk en­nék az időszaknak, a ma­gunk tégláival építői is egy hosszan tartó folyamatnak” — írta a közelmúltban meg­jelent egyik cikkében. A munkája a hivatása egyben a szenvedélye is volt: soha nem tartotta fá­rasztónak a Somogy ért vég­zett munkát. Tények alapján alkotott véleményét nem hallgatta el: a testületi ülé­seken g 'lényeget kiemelve, tömören fejtette ki vélemé­nyét, tett javaslatot, s a döntést követően ugyanilyen lényegretörőan., következe­tesen dolgozott a végréhajtáu sán. Sokan, ismerték és szeret­ték: munkája során eljutott a megye valamennyi telepü­lésére, és az ott élők gond­jait, örömeit hallgatva a megoldás módját keresve is a lehetőségek jobb kihasz­nálására ösztönzött: a fejlő­dést nehezítő, gátló tényezők megszüntetését szorgalmazta. Munkáját elismerve két­szer részesült a Munka Ér­demrend arany fokozató ki­tüntetésben. Birtokosa volt e kitüntetés ezüst és bronz fokozatának. Munkáját szá­mos más kitüntetéssel is el­ismerték. Szülőmegyéje hi­vatalosan a „Tegyünk többet Somogyért!” ki­tüntető jelvényt adomá­nyozta tevékenységéért. A jó szót, amelyet a megye lakóitól kapott, mindig mun­kája legnagyobb elismerésé­nek tekintette. Somogy fej­lesztése érdekében végzett tevékenységének megbecsü­lése volt az is, hogy június 8-án Marcali város és kör­nyékének lakói országgyű­lési képviselővé választották. Somogy Sugár Imrének a szülőföldje volt. Soimogysziil- ban, a megyehatáron szüle­tett 1930-ban. Szülőfaluja mindig a legkedvesebb volt számára: szívesen vállalta az ott élő .emberek gondját és gyakran osztozott örömeik­ben is. Ez a falu indította el az életbe s adott neki erőt. Gépészmérnöki diplomát 1953-ban szerzett Budapesten. 1971-ben mérnök-közgazdász lett. Budapesten 1961-ig dol­gozott. Ezit követően mind­végig Kaposváron volt a munkahelye. A megyeszék­helyre kerülését követően a Transzvililnak tett a gyár- egységvezetője, 1964-:től pe­dig a megyei tanács végre­hajtó bizottságának tagja és elnökhelyettese. Ettől kezdve mindig Somogy fejlesztésé­ért, a tanácsi gazdaságszer­vező, az ágazatokat irányító . és a hatósági munka meg­alapozottabbá, színvonala- , sabbá és hatékonyabbá té­teléért dolgozott. Úttörő sze­repet váltóit az államigazga­tásban a munkát könnyítő és egyszerűsítő gépek alkalma­zása érdekében. Különösen fontosnak .tartotta, a helyi ta­nácsok munkájának segíté­sét, a tanácsi munka korsze­rűsítését és egyszerűsítését, az ügyintézés gyorsítását, a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek érvényesítését. A sok munka ellenére a folyamatos képzésre, az új, korszerű ismeretek megszer­zésére nagy gondot fordí­tott. Tanácselnök-helyettes­ként 1977-ben szerzett dip­lomát az MSZMP Politikai Főiskoláján. Példájával is ösztönzött arra, amit mindig nagyon fontosnak tartott: az ügyek mögött emberek van­nak, akik saját gondjaik megoldását, enyhítését remé­lik az ügyintéző tanácsi ap­parátustól. Gördülékenyen elvégezni ezt a feladatot vi­szont csak korszerűen gon­dolkodó, élköteliezett és szak­mailag felkészült ügyintézők tudják. A tanácselnök szerteágazó munkájának fontos része a testületeket szolgáló tevé­kenység az ügyek előkészí­tése és a végrehajtás szaka­szában. Szemléletének, mun­kastílusának, munkamód­szerének is része van ábban, hogy növekedett a tanácsi testületi munka demokratiz­musa, folyamatosan erősö­dött a tanácsi szervek és a lakosság kapcsolata, javult a népgazdasági célok és a he­lyi feladatok összehangolása. Tervszerű és folyamatos kapcsolatot épített ki a váro­si, városi jogú nagyközségi és a községi tanácsiokkal. Ta­nácsi vezetőként eredménye­sen szolgálta a párt politi­kájának megvalósítását. A pártnak 1964-ben lett a tag­ja. Munkájának elismerése­képpen-a megyei pártbizott­ság tagjának 1975-ben vá­lasztották meg. 1980 óta volt tagja a megyei párt-végre­hajtó bizottságnak. A pártfó- numokon — legutóbb a me­gyei pártórtekazletan elhang­zott felszólalásában. — is azt kutatta, hogy miként lehet­ne adottságainkkal, lehetősé­gei nikkel még jobban élni — azért, hogy ezen szép tá­jon élő emberek hétköznap­jai szebbek legyenek, élet- körülményük pedig tovább javuljon. Ahol a fejlődés lehetősé­geiről, az adottságok johb kihasználásáról esett szó, ott Sugár Imrének mindig volt mondanivalója. A megye fejlődése érdekében szorgal­mazta a Somogyiban élő mű­szakiak és közgazdászok ösz. szefogását, és ezért vállalta az MTESZ megyei szerveze­tének megalakulása — 1970 — óta az elnöki tisztet. Munkáját, vállalt kötele- zettségeinek teljesítését be­tegsége csak nehezíteni tud­ta, megakadályozni azon­ban nem. Szinte az utolsó hetekig dolgozott munkatár­saival együtt a nagy feladat megoldásán, Somogy VII. öt­éves tervének előkészítésén. Akik éhben az időszakban együtt dolgoztak vele, fá­radtnak, de bizakodónak lát­ták. Az új középtávú terv koncepciójának tanácsülési vitájában a szokottnál rész­letesebben és szenvedélye­sebben szólt a városok és községek arányos fejlesztésé­nek szükségességéről, s ezzel kapcsolatban a helyi taná­csok önállóságának fokozá­sáról, az önállóság biztosítot­ta lehetőségek kihasználásá­nak fontosé ágáról. Mindvé­gig, amikor a feladatokat so­rolta, többes szám első sze­mélyében beszélt. Fájdalom, hogy a végrehajtásban Sugár Imre már nem lehet közöt­tünk. Emllékét megőrizzük. ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI NEB

Next

/
Oldalképek
Tartalom