Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
Néplap 1985. november 23., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tör öcsik Mari Október közepén, a Televízió Stúdió ’85 műsorában, amely színpadi szerepéről szélit, egy mondatába csak úgy befűzte, hogy ötven éves. Még színésztől is ritkán hallani ilyesmit, hát még színésznőtől, de Törőcsik Mari ezt a legtermészetesebbnek tartja, nem kémkedik vele, de nem. is ‘titkblijá. Mint aki azt mondja: fogadjuk él őt olyannak, amilyen, s ettől elválaszthatatlan az életkora is. Utánanéztem a lexikonban: csakugyan 1935. november 23-án született 'korunk egyik legnagyobb színésznője. S hogy mily nagyon karunké 6, hogy pályafutása mennyire a huszadik század második felére jellemző, annak bizonyítéka a Körhinta. Vagyis az. hogy először — és milyen fiatalon, miég főiskolai hallgató korában! — fűmen aratott messzemenő, megalapozott, de nyugodtan mondhatjuk: nemzetközi sikert. A Körhinta elkészültének évében a cannes-d nemzetközi fesztiválon képviselte a magyar filmművészetet, s ott mind Fab- ri Zoltán rendezése, mind a főszereplő, Tönőcsiik Mami alakítása őszinte elismerést keltett. A különös az, hogy Törő- csák ezután — a főiskola elvégzése után is még jóné- hány évig — elsősorban film- színésznő maradt. Olyannyira, hogy színházi szerepléseit eleinte vagy kínos, csend, vagy jóindulatú vállonvere- getés fogadta, s egyfajta émt- hetetdenség is; a közönség és a kritika egyaránt nem értette, hogy aki a mozivásznon már ennyibe eredeti egyéniség, és öly vonzó jelenség, műként képes csak szerény eredményekre a színpadi ember ábrázolásban? A Peer Gynt Soűvejgjében mutatkozott be a Nemzeti Színházban, s halovány alakítását el - marasztalta a kritika. Brecht: Kurázsi mama cimű darabjában Győrött Törőcsik Mari a Körhintában Évek teltek el, míg végre a színpadon is kinyílt, mi több, kivirágzott Törőcsik Mari elementáris tehetsége. Talán a Tánya című Arbuzov darab volt az, egy szovjet rendező irányításával, amelyben egyértelmű és igazi, színpadi sikert aratott, de meg kell hagyni, hogy valamennyi ezt követő színpadi szerepében aztán ugyanolyan fortisszimóban lelkesedett érte a kritika (s a közönség), mint a sűrűn sorjázó filmalakításaiban. Nem lexikonnak készülő címszó ez a cikk, sok helyet venne igénybe felsorolni Törőcsik valamennyi szerepét színpadon, filmen, televízióban, rádióban, ha csak a kiemelkedőbbeket, az érdekesebbeket lajstromoznánk, az is hasábokat töltene meg. Szóljunk mégis arról, amit az utóbbi hónapokban produkált. A múlt évad végén játszotta s ebben a szezonban folytatja az eszelős, púpos, gonosz elmegyógyintézeti igazgatónő félelmetes alakjának megmintázását a Fizikusok című Dürrenmatt- játékban, a Nemzeti Színház színpadán, valamint tündéri- en kedves operettprimadon- naságát is tovább viszi a József Attila Színház Régi nyár előadásában. S a két szezon között, a nyáron, a Margitszigeti Szabadtéri Színpia don a Csárdáskirálynőt is játszotta, igen, ezt a szerepet is volt bátorsága eljátszani Honthy Hanna után. Nyert a merészségével, annyira eredetien, oly-me gvesztegető bájjal csinálta, hogy meghatározóvá, színpadtörténeti értékűvé vált még ez a Törőcsik- a la ki tás is. Baj van a lányokkal! Régóta éreztem már, hogy valami nincs rendben. Számtalan ökot találtam, amitől származni véltem különféle baljós okozatokat, ám végleges és immáron megnyugtató választ csak e hét keddjén kaptam. A baj ugyanis (erre nem nagyon gondoltam eddig) a lányokkal van. Mindezt a rádió Kamaszpanasz című műsorából tudom ilyen magabiztosan, a havonta egy alkalommal jelentkező szerkesztőség levelet kapott, amelynek kamasz írója felpanaszolván mindennapjainak legégetőbb gondjait, azt állítja, hogy a mái lányokkal nem lehet semmiféle komoly dolgot kezdeni, vihognak, kuncognak értelmetlenül csak, így természetesen hamarosan elérik valószínű céljukat, nevezetesen: fölidegesítik a kamaszodó férfinépet. A levél elég apropóul szolgált, hogy a műsor készítői fölke- rekedjenek, és tüzetesen vizsgálják meg az áldatlan állapotot. S jól cselekedtek, amikor ezt tették, mert a megkérdezett lányok véleményéből újfent bebizonyosodott: az éremnek legalább két oldala van. Bebizonyosodott az is, hogy a fiú, ahelyett, hogy levelet írna, jobban tenné, ha saját házatá- ján nézne körül, ugyanis, mint a nyilatkozatokból megtudtuk: a fiúk valamennyien és lehetőleg első látásra csak azt akarják, a leányok viszont átmentették a digitális vezénylésű időkre Is nagyanyáik roman ti kaszere- tetét, ezért zavarja őket például az üvöltő diszkó, ahol nem lehet két szót váltani a partnerrel, vízparti sétákat igényelnének és nem idegenkednének némi holdfénytől sem, egy csokor virág, egy esetleges kézcsók a kamasz gavallértól pedig már a kapcsolat csimborasszóját jelentené. Természetesen ez sem ilyen egyszerű, mert mondjuk általános sikert érhetnének el a fiúk, alkalmi versek szerzésével, az emlékkönyv azonban ravasz dolog, mert mi van akkor, ha beíratunk. valakivel, egy év múlva pedig azt tapasztal- •juk, hogy az illető méltatlan volt megbecsülésünkre. Sajnos honi iparunk még nem találta ki a laponként fűzött emlékkönyvet, így ha arra szánnánk magunkat, hogy kitépjük, jönne vele együtt esetleg legjobb barátunk írása is. Hát, kérem, ebből Is látható, nem akármilyen kaliberű gondokkal traktál ja fiatal hallgatóit a Kamasz- panasz. Elismerem, hogy nincsenek könnyű helyzetben a műsor szerkesztői, gyanítom, ők is nehezen határozzák csak megr kit is kell kamasznak tekinteni, kinek készül egyáltalán a műsor. Ez a bizonytalanság aztán végig érződik is a Kamasz-panaszon. Kinőve a kamaszkarból már, autentikusan nem Ítélhetem meg nem volt-e a fiatalok számára kissé komikus az a bácsilka, aki negyven évvel ezelőtti két reménytelen szereiméről számolt be, akikkel még szót sem mert váltani a megtlle- tődöttségtől annak idején. Mindazonáltal most egyetlen kérése van, ha visszaemlékezése adásba kerülne, olyankor történjen, amikor a felesége nem hallja, nehogy megkapja a magáét _ érte. Amennyiben mégsem teljesítették volna kérését, és a házsártos asszony legorom- bította volna a telefonálót, akkor sem kell elkeserednie. A jövő hónapban ugyanis a szakításról lesz szó. Varga István És két új őszi premierje: Jepancsina, egy nyugalmazott tábornok felesége Dosztojevszkij A félkegyelműjében, a József Attila Színházban; és Egérke, a Macska- játék című Örkény István- tr agi'komédiá'ban, a Játékszínben. Egyik sem főszerep. De bármennyire is epizódalakja csupán a Félkegyelműnek Jepancsina, Törőcsik kinagyog az előadásból, akaratlanul is főszereplője annak azáltal, hogy kimagaslóan a produkció legjobb alakítását nyújtja. A 'Macskajátékban ő Egérke, szürke kis pária, ijedt, elhagyott asszonyka a robosztus, mindenkin uralkodó Orbánné árnyékában. De valami hallatlan finomsággal és érzékenységgel, ezernyi színnel, árnyalattal éli Egérkét, felemelő, megtisztító,, valóságos katarzist okozó mindaz, amit a színpadon csinál. Barabás Tamás Hat hónapig tart Újságíró-stúdió a szerkesztőségben Harminc éven aluliak jelentkezését várjuk Hagyományainknak megfelelően — 1986 januárjában — ismét indítunk újságíró-stúdiót a Somogyi Néplap szerkesztőségében. Az MSZMP Somogy Megyéi Bizottságának Oktatási Igazgatóságával közösen szervezett tanfolyamon a tájékoztatáspolitika alapeleméivel, az újságírás és a lapkészítés elméleti, .gyakorlati kérdéséivel ismerkedhetnék meg a résztvevők. A hetemként egyszerű, délutáni összejöveteleken a párt — és egyik legfontosabb eszköze, a sajtó — tömegfcapcsolatáról, a műfajelméletről és annak gyakorlati alkalmazásáról, az újságírás követelményéiről, módszeréiről és etikájáról hangzanak el előadások, rendezünk vitáikat, kötetlen beszélgetéseket. Üzemlátogatások és más helyi ismeretszerzési alkalom nyomán gyakorlati feladatokét is kapnák a hallgatók. Munkáikat együtt, közös vitáiban értékelik májd. Kezdeményezésünket a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Oktatási Igazgatósága, vagyis az újságíró- iskola vezetősége is támogatja. Neves és népszerű budapesti újságírók, politikusok, a szakma legnagyobb tapasztalattal rendelkező helyi képviselői foglalkoznak a stúdió 'résztvevőivel, akik megismerkedhetnék majd a nyomdával, a lapkészítés rejtelmeivel, a különböző kép- és hírközlő eszközökkel, a szerkesztőségi munka módszeréivel, közösségünk belső életéivel. A stúdió nem képez újságíróikat. Viszont előképzést, fontoö ismereteket nyújt ahhoz, hogy ha valaki kedvet és tehetséget, elhivatottságot érez e szép és felelősségteljes p»állya iránt, tartalmas indítékot 'kapjon. Nem árulunk el titkot azzal, hogy a stúdiónkat korábban végzettek közül azóta jó néhányan a magyar sajtó, ezen belül a Somogyi Néplap elismerést és tekintélyt szerzett munkatársai. Mások saját munkahelyükről, környezetük életéről tudósítják lapunkat, tehát külső numkatársaliink. Főiskolát, egyetemet végzett, harminc éven aluli, eflső- sorban férfi érdéklődők jelentkezését várjuk. Jó néven vennénk, ha a különböző üzemi újságokban és főiskolai diáklapokban tevékenykedők is kedvet kapnának tanfolyamunk élvégzéséhez. A jelentkezéseket — rövid életrajz kíséretében —kérjük, hogy legkésőbb december 20-ig juttassák el szerkesztőségünk címére (7400 Kaposvár, Latinca utca 2.). írják meg azt is, hogy foglalkoztak-e már újságírással, jelent-e meg valahol írásuk. A jelentkezések elfogadásáról, összejöveteleink pontos idejéről és helyéről levélben értesítjük az érdekelteket. A stúdió elvégzéséről igazolást adunk. Várjuk a fiatalokat! Az ököristálló rangja ÜNNEP A RÉVBEN Értékes anyag Együd ,,bőségszarujából” A legutóbb megjelent két Szántódi füzetben Agastházi László és Boross Marietta közös munkája: Szántódpuszta építéstörténete, valamint Együd Árpád Szántódpuszta és környéke szájhagyománya című tanulmánya látott napvilágot. Minőikét dolgozat tudományosan megalapozott, akárcsak a sorozatban ezidá- ig megjelent művek, ugyanakkor a szaktudományokban járatlan olvasók ügyeimére Is számíthatnak. Az immár helyreállított műemlékegyüttes — tapasztalhatjuk nap-nap után — vonzza a látogatókat, akik közül bizonyára sokan kíváncsiak a major történetére, s a rég porrá lett cselédnemzedékek „szellemi” 'hagyatékára. Az AgostháZi—Baross szerzőpáros munkájában bemutatott épületek, azok tervezési és költségvetési számadásai egy virágzó középkori falu helyén létesített sajátosan dunántúli uradalmi központ fejlődéséről, egykor1! életmódjáról szólnak. A falut — mint annyi középkori települést Magyarországon — a török haderő pusztította el: az 1009-es év úrbéri összeírásokban felperzselt pusztaságként tesznek róla említést. A tanulmány egyébként — mi- elött rátérne — az épületek szakszerű bemutatására, telepítésük rendjének leírására — szemléletesen határozza meg a puszta fogaimét, kü- lönbsiéget téve az alföldi illetve a dunántúli értelemben vett j elentésteiintalom között. ,,A néprajzi szakirodalom a pusztát nagykiterjedésű, állattenyésztés által hasznosított sík, füves területként határozza meg. A történeti terminológia szerint: elpusztult település," Az alföldi puszta: Petőfi „tengersík vidéke”, a dunántúli pedig az Illyés által oly remekül megjelenített — emlékezetünkbe örökített — sajátos mikrovilág. A falvaiktól távolabb fekvő földesúri birtok gazdasági központjában a földeket művelő, s az állatokat gondozó cselédség lakóházai, valamint istállók, górék, pajták, s egyéb, a gazdálkodáshoz szükséges épületek álltak. Többnyire kúria, kiskastély is tartozott a majorhoz, amelyben vagy a tulajdonos, vagy az intéző iakott. A kú- rliát szépen gondozott park vette körül. A puszta épületeinek „tekintélyét” áltálában a gazdasági hasznosság adta. Ezért — miként Illyés Gyula is megállapította — a kastély után a puszta legrangosabb épülete az ököristálló volt. A szerzők nem feledkeznek meg a jelesebb építőikről sem, akik valameny- nyien tihanyi apátok (köztudott, hogy Szántód a bencések birtoka volt). Megismerkedhetünk az újjáépítő Gnassó Viilibalddal, aki szerzetesi pályáját pincemesterként ikeddto Pannonhalmán tő építtette a többi között a Szent Kristóf kápolnát), Bi világias szemléletű Lécs Ágostonnal, a kúria építőjével, s BrestyensZky Bélával, a reformkor szellemében munkálkodó tudós matematika professzorral, ákí Szántódon is maradandót alkotott. „Az épületek anyaga: tégla"; ez a címe a füzet egyik fejezetének, amelyből megtudhatjuk, hogy a Csikaszé dűlőben létesítették azt a téglaépítő telepeit, melynek tervrajzait megőrizték a Veszprém megyei Levéltárban. (Egyszerre 30 ezer téglát lehetett a kemencében égetni.) Együd Árpád „bőségszarujából” is értékes anyag került a kiadványba, amely most a ,puszták népe” folklórját, különböző ünnepi, és egyéb szokásait, ének és pró- zahlagyoimányát tárja az olvasó elé. „Az ünnepi szokások" alcím alatt elsőiként az újóVj és vízkereszti népszokásokból, • énekekből közöl egy csokorra valót. „Az anyaggyűjtés kezdetén — írja — újévi úgynevezett „tan- versek", énekek kerültek elő az emlékezetből. Később — némi emlékeztető segítséggel — előbukkantak az archaikus anyagok is." Például: „Üjesztendő, vígságszerző, Most ikezd újulni, Űjuláskor víg örömet, Most kezd hirdetni;" Farsang, húshagyó, lakodalmak, disznóölések, megannyi vígasságai ünnepnap, sok-sok népszokással, verssel, énékkel. Az egyházi ünnepek közül a Jakab-mapi búcsú — amellyel Kristóf nevenapja esik egybe — Szántód és környéke életében a jelesek közé tartozott“. Kristófot egyébként a hajósok, utasok védőszemtjéként tisztelték, ezért a századforduló táján a Révben tartották az egyre világiasabb színezetű búcsúkat. E népünnepélyeken megjelentek az árusok, a készítményeiket kínáló mesteremberek, no meg a ladikonyhásök, a kocsmáro- sok, valamint az elmaradhatatlan cigányzenészek. Az egyház képviselőit bosszantotta a szakrális jelleg eltűnése, s az egyre rikítóbb pmfanitás miatt hamarosan be is tiltották a Révben rendezett búcsúi vigalmat. Együd Árpád (sajnos nem érhette meg dolgozata megjelenését) ezúttal is szép, tanulságos munkával ' ajándékozta meg olvasóit. Sz. A.
