Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
Somogyi Néplap 1985. november 23., szombat AZ IFJÚSÁG ELETE Versenyezni A száj fölött ékeskedő bajusz manapság már szinte kötelező a férfivá serdült fiatalok körében. A kaposvári tejüzem két ifjú dolgozója szintén ennek a divatnak hódol. Szabó János csoportvezető huszonhat éves, Árbogászt András művezető huszonkilenc. Életkoruk, érdeklődésük, sőt, külső megjelenésük is hasonló, mégis alapvetően különböznek egymástól. Más és más indíttatástól vezérelve érkeznek a célig, és másképpen értékelik azt. Mindketten részt vettek az idén Zalaegerszegen az ifjú tejipiairi . technikusok országos vetélkedőjén és sikert értek el. — Egyszerűen minden létező vetélkedőn részt veszek — mondja Szabó János —, legyen az ügyességi versengés, szakmai erőösszemérés. Szeretek játszani, főleg, ha tétje van. Természetesen jólesik, ha nyerek is valamit, és szerencsére nem keSzabó János serit el az sem, ha nem sikerül az elsők között lennem. Szabó János családi háttere mindig biztos segítségét jelentett. Szüleivel beszélte meg azt is, annak idején, hogy a tejipari szakközépiskoláiba jelentkezik. A szentlőrilnici kollégiumi évek után rögtön a kaposvári tejüzemben vállalt munkát. Gyorsan kapott nagy feladatokat, s bár eleinte munkált benne a bizonytalanság, később a siker erősítette önbizalmát. — Reális ember vaigyok — mondta. — Nem akarok az égig törni, a napi munkámban szeretnék helytállni. Szükség van a próbatételekre, enélkül nem mérhető föl valójában milyen az ember. Azt hiszem, szerencsés természetem van. Ügy veszem tudomásul az életet, ahogyan van, nem hajszolok álmokjat. Évék óta az ifjúsági klubot vezetem az üzemben. Kölninyen barátkozom, de nem életre-halálra. A közösségi élet jó érzéssel tölt él, talán ezért is veszek részt szívesen a csapatversenyeken. Iigaz, ez az országos vetélkedő; az egyéni tudást mérte fél, megelőzően itt az üzemben is volt „összecsapásunk”, ahol kollégám, Árbogászt András lett az első. Zalaegerszegen hajszállal én előztem meg. Soha nem lesz ilyen jó évem, mint ez volt — mondja még elgondolkozva. — Házat építek, ahová majd szüleimmel együtt költözünk. Jártam a Szovjetunióban, s az országos versenyen elért eredményeink jutalmaiként valamelyik fejlett tejipari országba látogathatunk el a tavasszal. Megfor„Olyan mintha testvérek lennénk „Családi hagyomány ez a hivatásM Harmincéves bíró Árbogászt András dúlt ugyan a fejemben, jó lenne továbbtanulni is, egyelőre azonban nem nagyon bízom magamban, hogy megfelelően fél tudnék rá készülni. A házikót kell befejeznem előbb, aztán pedig majd meglátjuk. Árbogászt András zárkózott természetű, s ha Szabó János reális embernek tartja magát, akkor ő ennek a hatványozottja. Túlságosan is a valósághoz ragaszkodik, nem ül fel olyan hintára, amelyik hol lent, hol fent leng. Nem tud igazán bánkódni, de hurrázva örülni sem. Cser-majoriban, a tejipar „fellegvárában” tanult, jobb híján választva ezt a szakmát, mert eredeti elgondolása, az elektronikus műn-1 kákör nem sikerült. Megszerette és felelősséggel végzi ma már a hivatássá vált munkát. Nős, két gyereke van, és ha néha mégis álmodozik, akkor önálló lakásra gondol. — Engem mindig noszogatni kell, magamtól nem szívesen mozdulok — mondja. — Szóltak itt az üzem// mvm ben, jó lenne ha elindulnék a versenyen, hát elindultam. A megyei első hely jólesett, a Szovjetuniót azonban János látta helyettem. A féleségemmel szerettem volna együtt utazni, de hát ez nem sikerült. Az országos Versenyen szoros volt a küzdelem, s nem a locsogásra voltaik kíváncsiak. Tényeket kívánták hallani, és ez nekém nagyon megfelelt. Ügy gon- daloim, ha valamit nem lehet egy mondatban megfogalmazni, akkor nem is érdemes. örültem a sikernek, ez természetes, de én soha nem tudtam az ilyesmit látványosan kimutatni, mint ahogy a bánatom, m sikertelenségek gém tartoznak másokra. Az ember fölkel reggel, és elkezdi a napot. Fontos, hogy embersége szerint á legjobban fejezze be. Minek erről annyit beszélni? — Mikor bánta meg, hogy bíró lett? A kérdés csak egy pillanatig lepli meg ifjabb dr. Tarr Józsefet. Kaposváron, a Városi Bíróság egyik szobájának félhomályában ülünk, s a fiatalkorúak egyik bírája hamar kész a válasszál: — Egyéb munkakörben jóval többet kereshetnék, én mégsem bántam meg választásomat. Már a családi környezetben megszerettem ezt a hivatást, hiszen édesapám több mint harminc éve bíró, s nagybátyám is ebiben a „szakmában” dolgozik. A harmincadik életévében lévő fiatalember Pécsen szerezte meg diplomáját. Az Igazságügyi Minisztériummal kötött szerződés alapján Somogybán helyezkedett el. — Szerencsére, amikor végeztem, éppen volt hely Kaposváron, így háza jöhettem dolgozni. Az első időszakban főlég erőszakos jellegű és vagyon elleni bűncselekményeket tárgyaltam'. 1984 tavaszától egyik kolleganőm szülési szabadságra ment, s hozzám kerültek a fiatalkorúak bűnesetei. Életkorom segít abban, hogy jobban megértsem a problémáikat, s szívesen is foglalkozom az ilyén ügyekkel, amelyekben az ítéleteknek elsősorban nem a büntetést, hanem a nevelést kell szolgálniuk. — Mi az, ami szép ebben a hivatásban? — Én, mint bíró csak tudományos, művészeti, irodalmi tevékenységet folytathatnék, egyéb másodállást, pénzkeresési lehetőséget nem vállalhatok. Nyilvánvaló tehát, hogy nem az anyagi javak jelentik nekem az elsődleges szempontot. Itt minden ügy mögött emberi sorsok kavarognak, s mindegyik más. Az ember az élet ezernyi területével kerül kapcsolatba, s rendkívül nagy életismeretre tesz szert. Ráadásul az ügyek mérlegelésénél együtt kell működnünk más szakterületek képviselőivel is: például orvos- szakértőkkel és másokkal. Egy idő után — bár alapfokon, de — mi is megismerkedünk ezekkel a tudományokkal. A bírók feladata az ügyek minél tüzetesebb megismerése, mérlegelése, majd pedig a törvények alapján történő értékelése, s az igazságos ítélet meghozatala. Felelősségünk tehát nem kevés, hivatásunk azonban talán, éppen ezért szép. Tarr József Dombóváron született, tizennégy év elteltével már kaposvárinak valihatja magát. A felesége jogtanácsos a Sáévnél, másfél éves kislányukkal jelenleg otthon van gyermekgondozási segélyen. A családfő szabadidejében szívesein hallgat zenét, s ha alkalma nyílik rá, előszeretettel vesz a kezébe szépirodalmat. Szabadidejének egy részét azonban társadalmi feladatok kötik le. Tagja a bírósági, ügyvédi KJSZ-alapszenve- zet vezetőségének, s a közelmúltban megválasztották a szakszervezeti bizottság tagjának is. Gyarmati László Klie Agnes Iskolareform a Szovjetunióban Számítástechnikát tanulnak az iskolások A BARÁTSÁGRÓL GYERMEKSZEMMEL Mást jelent a felnőtteknek a barátság, és mást a gyerekeknek. A kaposvári Hámán Kató iskola tanulói csillogó szemmel beszélnek a barátjukról. É kapcsolatok gyermekien tiszták és szinte felhőtlenek. Bodor Ágnes nyolcadik osztályos, bentlakásos. A szünidőket tölti csak otthon Gyomaendrődön. Barátnője, Andrea szintén ott lakik. Vele beszéli meg minden problémáját Vitatkozni is szoktak az őket foglalkoztató dolgokról, ám meghallgatják egymás véleményét. Amikor dönteni kell, figyelembe veszik azt. Ilyenkor, iskolaidőben, leveleznek egymással, — örülök neki, hogy van egy jó barátnőm, ha nem volna, még jobban egyediül lennék. Szükségem van olyan pajtásra, akivel megértjük egymást. Csete László VI/B osztályos tanulónak nincs igazi jó barátja. — Pedig szeretném, ha volna, akivel mindig együtt lehetnék, hasondó lenne az érdeklődési körünk, persze nőm mindenben. Ügy nem érdekes, nem tudnánk vitatkozni, egymás révén új dolgokat megismerni. Örömömet, bánatomat is megosztanám vele. A mamá- rnéknál volt egy barátom, de rájöttem, hogy ez nem igazi barátság, mert ha ón nem hívtam, ő nem szólt, hogy gyere játszani, vagy beszélgessünk egy kicsit. A nyáron táborban voltam, ott megismerkedtem egy fiúval, aki szintén Kaposváron lakik a szüleivel, mint én. Rövid volt az idő arra, hogy a baráti kapcsodat kialakulhasson, itthon pedig nincs rá lehetőség, hogy összejöjjünk. Az egyik osztálytársammal, Újvári Tamással barátkozom, de inkább csak Itt az iskolában1 tartjuk a kapcsolatot. Ha valamelyikünk bajban van a tanulással a másik segít néki. Bny- nyifoől áll az egész.., Jung Tünde és Vácik Erika szintén hatodikosok, az A osztályba járnak. Mindketten az intézet lakói. Ók, mint mondják, igazi pajtások. — Csak egy barátnőm van — mutat Erikára Tünde —, az osztálytársam. Ml mindent megbeszélünk. — A növelőinktől kapott feladatokat is együtt szoktuk elvégezni — erősíti meg Erika. — Nekem nlncsienak szüleim — folytatja Tünde. — Ha valami bánt, és az komolyabb dolog, akkor Viszont nem Erikának mondom el, hanem a nevelőknek. Nagyon jó, hogy együtt lehetünk, hiszen van akivel mindent meg tudok beszélni, Nincsenek titkaink egymás előtt. Azt nem tudják, hogy mindig tart ez a kapcsolat, de szeretnének majd egy munkahelyen dolgozni, — Mindkettőnk vágya, hogy stewardessek lehessünk — ragyog fal Erika tekintete. — És a jövőben is szeretnénk nagyon jó barátnők maradni. Ezek a gyerekek igényesek, ha a barátságról van szó. Laci kivételével ugyanis nehéz helyzetben vannak, nincsenek velük a szüleik, Enyhíteni szeretnék a család hiányát. Tünde, aki a nyarát brigádok társaságában tölti, nem lehet szünidőben a barátnőjével, Ágnes az év nagyabb részében távol van a legközelebbi pajtásától. Lacinak megvannak a lehetősléged, de még nem talált igazi barátra. Mit jelent számukra a barátság? Erika fogalmazta még a legszebben. amikor azt mondta: Nekünk olyan mintha testvérek lennénk. Laxner Csilla Mintegy 41 millió szovjet iskolás kezdte az idén az új tanévet. Milyen új érdekességekkel szolgál ez a tanév? Az idén már második éve tart a nagymérvű iskolareform megvalósítása. Ennek fő célja, hogy emelje az oktatás-nevelés színvonalát, összhangban legyen a műszaki-tudományos fejlődéssel és a gazdasági-társadalmi haladással, önállóságra nevelje, s fölkészítse a tanulókat a hasznos gazdasági munkáira, A reform által tökéletesebbé válik a tanulási folyamat. Korszerűsítik a tanterveket, programokat, tankönyveket.' Több modern oktatási eszközt használnak az iskolákban, Javítják a munkára való nevelést és nagyobb teret szentelnek a pályaválasztásnak. Több anyagi eszközt juttatnák az iskoláknak, s javítják a tanárok, a tanítók képzésiének színvonalát. Szerkezeti-szervezeti változások is következnek, a tízéves iskoláról áttérnek a tizenegyévesre, azaz a gyermekek ezentúl hatéves kortól járnak majd iskolába. Természetesen időbe telik, míg a mintegy 140 ezer iskolában mindez valóra válik, hiszen a feladat nehéz, bonyolult, nagy területekre terjed ki és komoly kiadásokkal jár. A fennálló nehézségeket és hiányosságokat leszámítva már most sokat sikerült megvalósítani. A mostani tanév még több eredménynyel szolgálhat. A Szovjet Oktatásügyi Minisztérium, a tizenegyéves általános iskolában használatos új típusú tantervet fogadott el. Üj tantárgyakat vezettek be. Az alsó tagozatosoknál például a kömyezet- iismeretet, a felső tagozatosoknál az informatika és számítás technika alapjait és a családi életre valló nevelést. A szakmai képzés, a munkára való nevelés keretében termelési alapisimere- teket oktatnák és pályaválasztási tanácsadó órákat tartanák. A hasznos társadalmi munkavégzést és a termelési gyakorlatokat is beiktatták a tantervibe. Bármilyen irányban kívánnak is továbbtanulni a fiatalok, egy szakmát kötelező jelleggel elsajátítanak, Fakultatív íogM- kozásokon is részt vehetnek a felső tagozatosok, hogy elmélyítsék a műszaki-, humán- és természettudományi tárgyakban szerzett ismereteikét. Ki kell emelni az általános-, szakközép- és a speciális középiskolákban oktatott informatika és számítástechnika alapjái című tárgyat. Nemcsak az iskolareformban, hanem — ezt mindén túlzás nélkül mondhatjuk — a népgazdaság szempontjából is igen nagy jelentőségű, hogy a tanulók az elektronikus számítógépek és a mikroprocesszoros technika korában bánni tudjanak a számítógépekkel, s ismerjék alkalmazási területüket. Ez persze hagy erőfeszítéseket kíván: szervezeti- metodikai "terv kidolgozását (fel kell készíteni illetve át kell képezni a tanárokat), anyagi-műszaki vonatkozásban pedig sok számítógépet kell beszerezni. A. R.
