Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

2 Somogyi Néplap 1985. november^ hétfő Kádár János hazaérkezett Angliából (Folytatás az 1. oldalról) gép szállítására vonatkozik, mint egykoron — reagált a tájékoztatóban elhangzottak­ra a párt főtitkára. Rövid üzemlátogatás kö­vetkezett, amelynek során megtekintették a számító­gép-vezérlésű megmunkáló- gépeket, automata-sorokat, amélyek segítségével szinte emberi kéz érintése nélkül készülnek a berendezések fő darabjai. Végül a gyár ter­mékeinek rövid bemutatójá­val zárult az üzemlátogatás. Ezt követően Kádár János és kísérete Eddniburgh-bá hajtatott, ahol Malcolm Rif- kind adott díszebédet a ma­gyar vendégek tiszteletére. A skót főváros közepén ma­gasodó vár dísztermében Le­zajlott szívélyes hangulatú ebéden Skócia gazdasági, po­litikai és kulturális életének számos ismert személyiségié vett részt. Az ebédet rövid séta, a koronaékszerek és a Szent Margit-kápolna megtekintése követte az edinburgh-i vár­ban. Ennek végeztével Ká­dár János és kísérete a re­pülőtérre hajtatott és helyi idő szerint valamivel dél­után három óra után haza- induLt. A vendégeket Mal­colm Rifkind külügyi állam­miniszter búcsúztatta. Ugyanő a búcsúztató után Újságírók előtt kijelentette: a brit kormánynak igen nagy örömére szolgál, hogy Kádár János sikeres látoga­tást bonyolított le Nagy- Britanniában. A miniszter emlékeztetett rá, hogy Mar­garet Thatcher az elmúlt évben Budapesten járt és ebből az alkalomból szemé­lyes kapcsolat jött létre a két vezető között. Ez a kap­csolat most megszilárdult — tette hozzá. Elmondta még, hogy a két ország köpött megoldásra váró problémák nincsenek ugyan, de jól al­kalom volt a látogatás arra, hogy a nemzetközi élet nagy kérdéseinek megvitatásán túl a kétoldalú kapcsolat ja­vításának, bővítésének lehte­Kádár János, az MSZMP főtitkára, az Elnöki Tanács tagja angliai hivatalos látogatását befejezve, november 2-án ha­zaérkezett Budapestre. A képen: a hazaérkezés pillanatá­ban Némth Károly, az MSZMP főtitkár-helyettese köszönti Kádár Jánost (MTI-fotó, Manek Attila felv. — Telefotó — KS) tőségeiről is tárgyaljainak egymással a vezetők. Kádár János hivatalos lá­togatását befejezve szomba­ton Londoniból visszaérke­zett Budapestre. Kíséretében volt Várkonyi Péter külügy­miniszter, a KB tagja, Bá­nyász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke, Karvalics László, a KB agi- tációs és propagandaosztá- lyáhaik, Kovács László, a KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője és Melega Tibor külkereskedelmi miniszter- helyettes. Kádár János fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Maróthy László miniszter­elnök-helyettes, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke; Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, és Kamara János belügyminiszter, a KB tag­jai, Urbán Lajos közlekedési miniszter és Horn Gyula, külügyminisztériumi állam­titkár, a Központi Bizottság tagja. Jelén volt David Vasárnap esti kommentár A diplomata táskája A diplomata táskája na­gyon elegáns és egy kicsit a rejtély bűvkörével övezett útipoggyászként él a köztu­datban. A kirakatokban lé­vő diplomatatáska csak ne­vében emlékeztet arra a va­lódira, amit a politikusok a kezükben hordanak: hiába egyezik a forma, a lényeg mégiscsak a tartalom. Sokért nem adnák a kü­lönben „mindent-tudó" kom­mentátorok, ha egy pillan­tást vehetnének például an­nak a táskának a tartalmára, amivel George Shultz ameri­kai külügyminiszter ült re­pülőre, szombaton. Shultz moszkvai látogatása gyakor­latilag az utolsó egyeztető tárgyalás a november máso­dik felében esedékes genfi csúcstalálkozó előtt, s mint ilyen bizonyos fokig már utalhat a későbbi sikerre vagy kudarcra. Ha a külügyminiszter tás­kájába nem is pillantha­tunk bele, az utazást meg­előző sajtóértekezletek, leg­magasabb szintű amerikai nyilatkozatok sejtetni enge­dik, milyen mondanivalóval érkezett a szovjet fővárosba a state department, az Egyesült Államok külügy­minisztériumának első em­bere. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé által az utóbbi hetekben tett több javaslat nehéz helyzetbe hozta Ronald Reagant: a Fehér Háznak mindenkép­pen tennie kellett valamit legalább a látszat megóvása, a nyugat-európai szövetsége­sek megnyugtatása végett, hiszen a keletről érkező kez­deményezések széles körben kedvező visszhangot váltot­tak ki. Egy esetleges merev elzárkózás azzal a kockázat­tal járt volna, hogy meg­bomlik a N ATO-országok közötti törékeny összhang, végérvényesen lelepleződik Washington enyhülésellenes politikája. Ami a hivatalosan még ti­tokban tartott amerikai el­len-javaslatot illeti, már az első, valószínűleg tudatosan kiszivárogtatott részletekből is kitűnik, hogy a legfonto­sabb kérdésekben még min­dig nagyon nagy távolság választja el a két nagyhata­lom álláspontját. Reagan semmiképpen sem hajlandó feladni a „hadászati védel­mi kezdeményezést”, vagyis a világűr militarizálásának tervét, míg a Szovjetunió legnagyobb erőfeszítése ép­pen a csillagháborús progra­mok leállítására irányulnak. Más kérdésekben is jelen­tősek a különbségek a két tervezet között, de ezek — ha nem is egyetlen kétnapos tárgyalás alatt — talán meg­oldható problémák lennének. Az igazi ellentét kétségtele­nül a világűrben telepítendő fegyverek kérdésében feszül. Shultz moszkvai tárgyalá­sainak részletei egyelőre még nem ismeretesek, sőt előfordulhat, hogy csak Genfbzn derül ki, miben ál­lapodtak meg a tárgyalófe­lek. Akármit is vitt ezúttal táskájában, a legfontosabb, hogy a jószándékot, a meg­egyezési készséget ne felejtse otthon. Se ő, se Ronald Rea­gan. Mert Mihail Gorbacsov poggyászában bizonnyal ott lesz mindkettő. Horváth Gábor Hough Colvin, Nagy-Britan- nia és Észak-írország Egye­sült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. * * * A szombati angol lapok fényképes tudósításokban számoltak be Kádár János előző napi programjáról, a Sajnsbury élelmiszeráruház­ban tett látogatásáról, vala­mint a sajtóértekezleten el­hangzottakról. A The Guardian szerint az MSZMP főtitkára „lefegy­verző könnyedséggel és ked­vességgel” válaszolt a kér­dező újságíróknak, „az eny­hülés szellemét vitte be a konferenciaterem falai kö­zé” — írta a liberális lap. A Financial Times anyaga a sajtókonferenciának a Kö­zös Piacra vonatkozó részét emelte ki, hangoztatva: „Ma­gyarország még mindig ér­dekelt abban, hogy kétolda­lú megállapodást kössön a Közös Piaccal”. A The Daily Telegraph — címoldalán — rövid tudósí­tást közölt, amelynek ezt a címet adta: „Kádár jól kijött Thatcherrel”. A szöveg ki­emelte, hogy Kádár János látogatása lépés volt azeny- hültebb és jobb kétoldalú kapcsolatok, valamint a na­gyobb arányú kereskedelmi csere felé. Magyar— mongol tárgyalások Budapesten Dzsamszraugin Dulma mon­gol külkereskedelmi minisz­ter november 1. és 3. között tárgyalásokat folytatott Bu­dapesten. Vendéglátójával, Veress Péter külkereskedel­mi miniszterrel áttekintették a kétoldalú gazdasági-keres­kedelmi kapcsolatok aktuális kórdéíseit és aláírták az 1986 —1990. évekre szóló hosszú lejáratú árucsereforgalmi és fizetési megállapodást, vala­mint az 1986. évi árucsere- forgalmi jegyzőkönyvet. Az aláírt okmányok a két ország közötti áruesereforgB- lom további bővítését irá­nyozzák elő. Hazáink főleg gépeket, műszereket, szöve­tet és gyógyszereket szállít Mongóliába, míg behozata­lunkban elsősorban állati eredetű nyersanyagok és késztermékek, valamint ás­ványi termékek szerepelnek. Shultz Helsinkiben George Shultz amerikai külügyminiszter útban Mossíöva felé szombaton es­te érkezett Helsinkibe, ahol valamivel több mint egy na­pot töltött el. Vasárnap fo­gadta őt Mauno Koivisto finn államfő. A finn elnököt Shultz tájékoztatja a genfi tárgyalásokon legutóbb elő­terjesztett amerikai javas­latokról. Shult útban Helsinki felé a repülőgépen újságíróknlak adott nyilatkozatában kije­lentette: Reagan és Gorba­csov a csúcsértekezleten „po­litikai impulzust” próbál majd adni a két ország kö­zött folyó fegyverzetellenőr­zési tárgyalásoknak. Shultz szerint a csúcsértekezlet vé­gén valószínűleg megfogal­maznak egy közleményt, amely mindkét fél álláspont­ját tükrözné, elképzelhető viszont az is, hogy a felek külön adnak ki nyilatkozato­kat az egyes témákról. Régi alapok H- új részletek = SZKP-program Sokéves politikai gon­dolkozók ezreit foglalkoztató grandiózus munka eredmé­nyeként a napokban napvi­lágra került a Szovjetunió Kommunísita Pártjának újra- szerkesatetit harmadik prog­ramja. (Nevezhették volna az SZKP negyedik programjá­nak is, de nem tették, s a megkülönböztetésnek, mint a hasonló, kollektív szellemi erőfeszítésekkel létrejött ok­mányok minden megfogalma­zásának, elméleti és gyakor­lati jelentősége van. A szer­kesztők így adták ltudtul, hogy a harmadik program alapjái változatlanok, részle­tei módosításia szorultak. A harmadik program elfogadá­sa — 1961 — óta negyedszá­zad telt e). Megváltozott az anyagi, technikai feltételek salkasága, a nemzetközi. kör­nyezet, amelyben a szocia­lista építőmunka folyik. Vál- Itoztak a szovjet emberek el- Wárásai is a társadalom ve­zető erejét alkotó párttal szentben, s megváltozott, méghozzá többször és jelen­tős mértékben, a pánt irányí­tó apparátusának személyi összetétele is. Az SZKP, a marxista tudományosság szellemében nem hagyhatta figyelmen kívül, nem is akar­ta figyelmen kívül hagyni ezeket a változásokat. A szövegezők mégis az „új •szerkesztés” megjelölés mel­lett döntöttek, s a dokumen­tum tanulmányozása alapján ez a megoldás indokolt. „Az SZKP harmadik programjá­nak mostani szerkesztése” ugyanis nem új elméleti té­teleket sorakoztat fel, hanem „a szocializmus tervszerű és sókoldalú tökéletesítésének programja”. Lehet, hogy a két prog­ram változat jogfolytonos­ságának hangoztatását a ka­liforniai Hoover intézet szov- jetológusai majd konzervati­vizmusnak minősítik, másutt hagyomány tiszte letet vagy óvatosságot látnak benne, le­het, hogy felismerik: menet- közbenli 'helyzetértékelés­ről, étvizedes tapasztalatok kötelező összegezéséről van Heves tiltakozás a pretoriai döntés ellen „Maga Botha szégyelli saját bűneit. u Heves -tiltakozást váltott ki külföldön a Dél-Af-riká'ban egyaránt a pretoriai kor­mánynak az a rendelkezése, amellyel szombattól megtil­totta a tudósítóiknak, hogy ‘kép- vagy hanganyagban szá­moljanak be a feketebőrű la­kosság -tiltakozó akcióiról. A három nagy amerikai 'televíziótársaság, az ABC, az NBC és a CBS elnöke szom­baton külön-külön levélben fordult Pieter Botha dél-af­rikai elnökhöz, tiltakozva az intézkedés ellen és annak azonnaL visszavonását köve­telve. Tiltakozott a rendel­kezés ellen a UPI amerikai hírügynökség is. Neil Kinnock, a brit Mun­káspárt vezére Londonban rámutatott: a rendelkezés „azt bizonyítja, hogy maga Botha elnök is szégyelli sa­ját bűneit és az országban kialakult káoszt”. Szombaton a Johannesburg melletti Sow-eto feketék lak­ta városban 61 személyt vet­tek őrizetbe. A dél-afrikai rendőrség közölte, hogy a sowetoi tüntetők ellen kive­zényelt rendőri és 'katonai alákutatökra előző nap két ízben rálőttek. Eddig csak elvétve fordult elő, hogy a rendőri erőszakra fegyverrel válaszoltak a -tüntetők. Londonban szombaton százezres tömeg vonult végig a brit főváros utcáin a Trafalgar térre, tüntetve a dél-afrikai apartheid rezsim fajüldöző politikája felien sízó. Egy bizonyos: az „új szerkesztés” kifejezés ponto­sain fedi a történtekéit. Ez akkor is így van, ha az összehasonlításikor kitű­nik, hogy az első betűtől az utolsóig átdolgozott szöveg­gel van dolgunk. A különb­ség nem annyira a tartalom­ban, mint inkább a hang­nemben, a hangsúlyokban, s főiként egyfajta egyensúlytö- relkjvésben van. A korábbi változat alapjaiban és sok­sok részletében időtáLlóan szabta meg a szovjet ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, az egész szavjef társadalom fő fejlődési líránytaiit. Némely te­kintetben viszont, feltételez­hetjük, hogy a voluntarista hibákért -később nyilvánosan elmarasiztalt akkori .pártveze­tés nézeteit követve, mintha „-előreszaladt” volna, mintha többet ígért volna annál, ami-t a korabeli gazdasági és tár­sadalmi viszonyok alapján ígérni lehetdtt. Utólag mindig könnyű Okosnak lenni, de ma utó­pisztikusnak -tűnnek az ere­deti, harmadik pártprogram megfogalmazásai a két rend­szer közötti gazdasági ver­sengés közeli győzelmes le­zárásáról, s arról, hogy mit képes biztosítani a létező szo­cializmus a szovjet állampol­gároknak még a most élő nemzedék életében. Az új szerkesztés legszem­betűnőbb vonása a józan mérlegelés. Nem lehet vélet­len, hogy a program szöve­gében is óva inti a pártot az „előreszaladéstól”, s lé­nyegesen kevesebb számsze­rű jóslatot tartalmaz az elő­zőnél. Az sem, hogy a földi kánaán helyett az elemi lét­szükségleték kielégítését he­lyezi kilátásba a század vé­gére a szovjet emberek szá­mára. Űj fogalmazások, korrekci­ók kimutathatók a párt gaz­daságpolitikájának, a nem­zetközi helyzetnek, a nemzet­közi munkásmozgalomnak az- értékelésében is. Annak észrevételezése például, hogy az új szerkesztés a korábbi­nál nagyőbb rokanszemvvel kezeli a tőkés országok szo- ciá-Mtemókrata pártjainak szerepét, jogos, de nem túl­értékelendő mozzanat. Alig kétséges, hogy a szerkesztők ezzel valójában a hetvenes évek enyhülési korszakának tapasztalatalit dolgozták fel. Ugyanígy a történelmi fej­lődés sajátosságainak mé­lyebb megértése és a valósá­gos tapasztalatok feldolgozá­sa jellemzi a szocialista or­szágok fejlődésére és egy­másközi viszonyára vonatko­zó, a korábbinál általáno­sabb megállapításokat. Ezek nagyobb hangsúlyt helyeznek a közös célok és a feléjük vezető sokszor eltérő utak dialek-tifcájáira. A program nyilvánosságra hozatala a világsajtó reagá­lásénak tanúsága szerint -is elsőrangú némzetközli . ese­mény. Ez az okmány magá­ban mégsem elegendő ahhoz, hogy egészen pontos és vég­leges ítéletet alkossunk a szovjet kommunisták helyze­téről, -lehetőségeiről és szán­dékairól. A programtervezet vitája még hátra van, csak­úgy mint a szovjet párt egy hosszabb ön-tértékelési mun­kájának néhány további nagyjelentőségű mozzamáta. Ezek közül a legfontosabbak: a pártprogram tervezetének megvitatása és a várható módosítások, a párt kong­resszusi irányelvei, a kétez­redik éviig terjedő szovjet távlati gazdasági terv nyil­vánosságra hozatala, s per­sze maga a XXVII. szovjet pártkongresszus. A program­tervezet is világosan utal arra, hogy az SZKP ezekben a hónapokban nem -kampány- feladatokon dolgozik, hanem egy távolabbi célt tart szem előtt: a szovjet társadalom felkészítését az ezredforduló méltó fogadására. Bokor Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom