Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-04 / 259. szám
2 Somogyi Néplap 1985. november^ hétfő Kádár János hazaérkezett Angliából (Folytatás az 1. oldalról) gép szállítására vonatkozik, mint egykoron — reagált a tájékoztatóban elhangzottakra a párt főtitkára. Rövid üzemlátogatás következett, amelynek során megtekintették a számítógép-vezérlésű megmunkáló- gépeket, automata-sorokat, amélyek segítségével szinte emberi kéz érintése nélkül készülnek a berendezések fő darabjai. Végül a gyár termékeinek rövid bemutatójával zárult az üzemlátogatás. Ezt követően Kádár János és kísérete Eddniburgh-bá hajtatott, ahol Malcolm Rif- kind adott díszebédet a magyar vendégek tiszteletére. A skót főváros közepén magasodó vár dísztermében Lezajlott szívélyes hangulatú ebéden Skócia gazdasági, politikai és kulturális életének számos ismert személyiségié vett részt. Az ebédet rövid séta, a koronaékszerek és a Szent Margit-kápolna megtekintése követte az edinburgh-i várban. Ennek végeztével Kádár János és kísérete a repülőtérre hajtatott és helyi idő szerint valamivel délután három óra után haza- induLt. A vendégeket Malcolm Rifkind külügyi államminiszter búcsúztatta. Ugyanő a búcsúztató után Újságírók előtt kijelentette: a brit kormánynak igen nagy örömére szolgál, hogy Kádár János sikeres látogatást bonyolított le Nagy- Britanniában. A miniszter emlékeztetett rá, hogy Margaret Thatcher az elmúlt évben Budapesten járt és ebből az alkalomból személyes kapcsolat jött létre a két vezető között. Ez a kapcsolat most megszilárdult — tette hozzá. Elmondta még, hogy a két ország köpött megoldásra váró problémák nincsenek ugyan, de jól alkalom volt a látogatás arra, hogy a nemzetközi élet nagy kérdéseinek megvitatásán túl a kétoldalú kapcsolat javításának, bővítésének lehteKádár János, az MSZMP főtitkára, az Elnöki Tanács tagja angliai hivatalos látogatását befejezve, november 2-án hazaérkezett Budapestre. A képen: a hazaérkezés pillanatában Némth Károly, az MSZMP főtitkár-helyettese köszönti Kádár Jánost (MTI-fotó, Manek Attila felv. — Telefotó — KS) tőségeiről is tárgyaljainak egymással a vezetők. Kádár János hivatalos látogatását befejezve szombaton Londoniból visszaérkezett Budapestre. Kíséretében volt Várkonyi Péter külügyminiszter, a KB tagja, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Karvalics László, a KB agi- tációs és propagandaosztá- lyáhaik, Kovács László, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Melega Tibor külkereskedelmi miniszter- helyettes. Kádár János fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Maróthy László miniszterelnök-helyettes, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, és Kamara János belügyminiszter, a KB tagjai, Urbán Lajos közlekedési miniszter és Horn Gyula, külügyminisztériumi államtitkár, a Központi Bizottság tagja. Jelén volt David Vasárnap esti kommentár A diplomata táskája A diplomata táskája nagyon elegáns és egy kicsit a rejtély bűvkörével övezett útipoggyászként él a köztudatban. A kirakatokban lévő diplomatatáska csak nevében emlékeztet arra a valódira, amit a politikusok a kezükben hordanak: hiába egyezik a forma, a lényeg mégiscsak a tartalom. Sokért nem adnák a különben „mindent-tudó" kommentátorok, ha egy pillantást vehetnének például annak a táskának a tartalmára, amivel George Shultz amerikai külügyminiszter ült repülőre, szombaton. Shultz moszkvai látogatása gyakorlatilag az utolsó egyeztető tárgyalás a november második felében esedékes genfi csúcstalálkozó előtt, s mint ilyen bizonyos fokig már utalhat a későbbi sikerre vagy kudarcra. Ha a külügyminiszter táskájába nem is pillanthatunk bele, az utazást megelőző sajtóértekezletek, legmagasabb szintű amerikai nyilatkozatok sejtetni engedik, milyen mondanivalóval érkezett a szovjet fővárosba a state department, az Egyesült Államok külügyminisztériumának első embere. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé által az utóbbi hetekben tett több javaslat nehéz helyzetbe hozta Ronald Reagant: a Fehér Háznak mindenképpen tennie kellett valamit legalább a látszat megóvása, a nyugat-európai szövetségesek megnyugtatása végett, hiszen a keletről érkező kezdeményezések széles körben kedvező visszhangot váltottak ki. Egy esetleges merev elzárkózás azzal a kockázattal járt volna, hogy megbomlik a N ATO-országok közötti törékeny összhang, végérvényesen lelepleződik Washington enyhülésellenes politikája. Ami a hivatalosan még titokban tartott amerikai ellen-javaslatot illeti, már az első, valószínűleg tudatosan kiszivárogtatott részletekből is kitűnik, hogy a legfontosabb kérdésekben még mindig nagyon nagy távolság választja el a két nagyhatalom álláspontját. Reagan semmiképpen sem hajlandó feladni a „hadászati védelmi kezdeményezést”, vagyis a világűr militarizálásának tervét, míg a Szovjetunió legnagyobb erőfeszítése éppen a csillagháborús programok leállítására irányulnak. Más kérdésekben is jelentősek a különbségek a két tervezet között, de ezek — ha nem is egyetlen kétnapos tárgyalás alatt — talán megoldható problémák lennének. Az igazi ellentét kétségtelenül a világűrben telepítendő fegyverek kérdésében feszül. Shultz moszkvai tárgyalásainak részletei egyelőre még nem ismeretesek, sőt előfordulhat, hogy csak Genfbzn derül ki, miben állapodtak meg a tárgyalófelek. Akármit is vitt ezúttal táskájában, a legfontosabb, hogy a jószándékot, a megegyezési készséget ne felejtse otthon. Se ő, se Ronald Reagan. Mert Mihail Gorbacsov poggyászában bizonnyal ott lesz mindkettő. Horváth Gábor Hough Colvin, Nagy-Britan- nia és Észak-írország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. * * * A szombati angol lapok fényképes tudósításokban számoltak be Kádár János előző napi programjáról, a Sajnsbury élelmiszeráruházban tett látogatásáról, valamint a sajtóértekezleten elhangzottakról. A The Guardian szerint az MSZMP főtitkára „lefegyverző könnyedséggel és kedvességgel” válaszolt a kérdező újságíróknak, „az enyhülés szellemét vitte be a konferenciaterem falai közé” — írta a liberális lap. A Financial Times anyaga a sajtókonferenciának a Közös Piacra vonatkozó részét emelte ki, hangoztatva: „Magyarország még mindig érdekelt abban, hogy kétoldalú megállapodást kössön a Közös Piaccal”. A The Daily Telegraph — címoldalán — rövid tudósítást közölt, amelynek ezt a címet adta: „Kádár jól kijött Thatcherrel”. A szöveg kiemelte, hogy Kádár János látogatása lépés volt azeny- hültebb és jobb kétoldalú kapcsolatok, valamint a nagyobb arányú kereskedelmi csere felé. Magyar— mongol tárgyalások Budapesten Dzsamszraugin Dulma mongol külkereskedelmi miniszter november 1. és 3. között tárgyalásokat folytatott Budapesten. Vendéglátójával, Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel áttekintették a kétoldalú gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok aktuális kórdéíseit és aláírták az 1986 —1990. évekre szóló hosszú lejáratú árucsereforgalmi és fizetési megállapodást, valamint az 1986. évi árucsere- forgalmi jegyzőkönyvet. Az aláírt okmányok a két ország közötti áruesereforgB- lom további bővítését irányozzák elő. Hazáink főleg gépeket, műszereket, szövetet és gyógyszereket szállít Mongóliába, míg behozatalunkban elsősorban állati eredetű nyersanyagok és késztermékek, valamint ásványi termékek szerepelnek. Shultz Helsinkiben George Shultz amerikai külügyminiszter útban Mossíöva felé szombaton este érkezett Helsinkibe, ahol valamivel több mint egy napot töltött el. Vasárnap fogadta őt Mauno Koivisto finn államfő. A finn elnököt Shultz tájékoztatja a genfi tárgyalásokon legutóbb előterjesztett amerikai javaslatokról. Shult útban Helsinki felé a repülőgépen újságíróknlak adott nyilatkozatában kijelentette: Reagan és Gorbacsov a csúcsértekezleten „politikai impulzust” próbál majd adni a két ország között folyó fegyverzetellenőrzési tárgyalásoknak. Shultz szerint a csúcsértekezlet végén valószínűleg megfogalmaznak egy közleményt, amely mindkét fél álláspontját tükrözné, elképzelhető viszont az is, hogy a felek külön adnak ki nyilatkozatokat az egyes témákról. Régi alapok H- új részletek = SZKP-program Sokéves politikai gondolkozók ezreit foglalkoztató grandiózus munka eredményeként a napokban napvilágra került a Szovjetunió Kommunísita Pártjának újra- szerkesatetit harmadik programja. (Nevezhették volna az SZKP negyedik programjának is, de nem tették, s a megkülönböztetésnek, mint a hasonló, kollektív szellemi erőfeszítésekkel létrejött okmányok minden megfogalmazásának, elméleti és gyakorlati jelentősége van. A szerkesztők így adták ltudtul, hogy a harmadik program alapjái változatlanok, részletei módosításia szorultak. A harmadik program elfogadása — 1961 — óta negyedszázad telt e). Megváltozott az anyagi, technikai feltételek salkasága, a nemzetközi. környezet, amelyben a szocialista építőmunka folyik. Vál- Itoztak a szovjet emberek el- Wárásai is a társadalom vezető erejét alkotó párttal szentben, s megváltozott, méghozzá többször és jelentős mértékben, a pánt irányító apparátusának személyi összetétele is. Az SZKP, a marxista tudományosság szellemében nem hagyhatta figyelmen kívül, nem is akarta figyelmen kívül hagyni ezeket a változásokat. A szövegezők mégis az „új •szerkesztés” megjelölés mellett döntöttek, s a dokumentum tanulmányozása alapján ez a megoldás indokolt. „Az SZKP harmadik programjának mostani szerkesztése” ugyanis nem új elméleti tételeket sorakoztat fel, hanem „a szocializmus tervszerű és sókoldalú tökéletesítésének programja”. Lehet, hogy a két program változat jogfolytonosságának hangoztatását a kaliforniai Hoover intézet szov- jetológusai majd konzervativizmusnak minősítik, másutt hagyomány tiszte letet vagy óvatosságot látnak benne, lehet, hogy felismerik: menet- közbenli 'helyzetértékelésről, étvizedes tapasztalatok kötelező összegezéséről van Heves tiltakozás a pretoriai döntés ellen „Maga Botha szégyelli saját bűneit. u Heves -tiltakozást váltott ki külföldön a Dél-Af-riká'ban egyaránt a pretoriai kormánynak az a rendelkezése, amellyel szombattól megtiltotta a tudósítóiknak, hogy ‘kép- vagy hanganyagban számoljanak be a feketebőrű lakosság -tiltakozó akcióiról. A három nagy amerikai 'televíziótársaság, az ABC, az NBC és a CBS elnöke szombaton külön-külön levélben fordult Pieter Botha dél-afrikai elnökhöz, tiltakozva az intézkedés ellen és annak azonnaL visszavonását követelve. Tiltakozott a rendelkezés ellen a UPI amerikai hírügynökség is. Neil Kinnock, a brit Munkáspárt vezére Londonban rámutatott: a rendelkezés „azt bizonyítja, hogy maga Botha elnök is szégyelli saját bűneit és az országban kialakult káoszt”. Szombaton a Johannesburg melletti Sow-eto feketék lakta városban 61 személyt vettek őrizetbe. A dél-afrikai rendőrség közölte, hogy a sowetoi tüntetők ellen kivezényelt rendőri és 'katonai alákutatökra előző nap két ízben rálőttek. Eddig csak elvétve fordult elő, hogy a rendőri erőszakra fegyverrel válaszoltak a -tüntetők. Londonban szombaton százezres tömeg vonult végig a brit főváros utcáin a Trafalgar térre, tüntetve a dél-afrikai apartheid rezsim fajüldöző politikája felien sízó. Egy bizonyos: az „új szerkesztés” kifejezés pontosain fedi a történtekéit. Ez akkor is így van, ha az összehasonlításikor kitűnik, hogy az első betűtől az utolsóig átdolgozott szöveggel van dolgunk. A különbség nem annyira a tartalomban, mint inkább a hangnemben, a hangsúlyokban, s főiként egyfajta egyensúlytö- relkjvésben van. A korábbi változat alapjaiban és soksok részletében időtáLlóan szabta meg a szovjet ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, az egész szavjef társadalom fő fejlődési líránytaiit. Némely tekintetben viszont, feltételezhetjük, hogy a voluntarista hibákért -később nyilvánosan elmarasiztalt akkori .pártvezetés nézeteit követve, mintha „-előreszaladt” volna, mintha többet ígért volna annál, ami-t a korabeli gazdasági és társadalmi viszonyok alapján ígérni lehetdtt. Utólag mindig könnyű Okosnak lenni, de ma utópisztikusnak -tűnnek az eredeti, harmadik pártprogram megfogalmazásai a két rendszer közötti gazdasági versengés közeli győzelmes lezárásáról, s arról, hogy mit képes biztosítani a létező szocializmus a szovjet állampolgároknak még a most élő nemzedék életében. Az új szerkesztés legszembetűnőbb vonása a józan mérlegelés. Nem lehet véletlen, hogy a program szövegében is óva inti a pártot az „előreszaladéstól”, s lényegesen kevesebb számszerű jóslatot tartalmaz az előzőnél. Az sem, hogy a földi kánaán helyett az elemi létszükségleték kielégítését helyezi kilátásba a század végére a szovjet emberek számára. Űj fogalmazások, korrekciók kimutathatók a párt gazdaságpolitikájának, a nemzetközi helyzetnek, a nemzetközi munkásmozgalomnak az- értékelésében is. Annak észrevételezése például, hogy az új szerkesztés a korábbinál nagyőbb rokanszemvvel kezeli a tőkés országok szo- ciá-Mtemókrata pártjainak szerepét, jogos, de nem túlértékelendő mozzanat. Alig kétséges, hogy a szerkesztők ezzel valójában a hetvenes évek enyhülési korszakának tapasztalatalit dolgozták fel. Ugyanígy a történelmi fejlődés sajátosságainak mélyebb megértése és a valóságos tapasztalatok feldolgozása jellemzi a szocialista országok fejlődésére és egymásközi viszonyára vonatkozó, a korábbinál általánosabb megállapításokat. Ezek nagyobb hangsúlyt helyeznek a közös célok és a feléjük vezető sokszor eltérő utak dialek-tifcájáira. A program nyilvánosságra hozatala a világsajtó reagálásénak tanúsága szerint -is elsőrangú némzetközli . esemény. Ez az okmány magában mégsem elegendő ahhoz, hogy egészen pontos és végleges ítéletet alkossunk a szovjet kommunisták helyzetéről, -lehetőségeiről és szándékairól. A programtervezet vitája még hátra van, csakúgy mint a szovjet párt egy hosszabb ön-tértékelési munkájának néhány további nagyjelentőségű mozzamáta. Ezek közül a legfontosabbak: a pártprogram tervezetének megvitatása és a várható módosítások, a párt kongresszusi irányelvei, a kétezredik éviig terjedő szovjet távlati gazdasági terv nyilvánosságra hozatala, s persze maga a XXVII. szovjet pártkongresszus. A programtervezet is világosan utal arra, hogy az SZKP ezekben a hónapokban nem -kampány- feladatokon dolgozik, hanem egy távolabbi célt tart szem előtt: a szovjet társadalom felkészítését az ezredforduló méltó fogadására. Bokor Pál
