Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-04 / 259. szám
1985. november 4., hétfő Somogyi Néplap 3 Lakásépítő szövetkezetek Nem tudják mire vállalkoznak Több élelmiszert és élvezeti cikket vettünk Két éve még a Legkeresettebb lakásépítési forma a szövetkezeti volt. A kispénzű emiberek reményei válhattak valóira egy-egy szövetkezeti lakással... De megszűnt az egyszázalékos hitelkamat, az állami támogatás, a kevés előtörlesztés lehetősége, megváltoztak a szabályozóik. A kispénzű emberek viszont nem gazdagodtak meg. A lakásépítő szövetkezeteknek hát __ to- váiblbra is egyik feladatuk volna, hogy a • szerényebb anyagiakkal rendelkező embereknek otthonteremtési lehetőséget biztosítsanak. tehetsége-e ez? Az építkezés drága, támogatás' már nincst, és mégis olcsó lakások kellenének. Ki oldja meg e gordiuszi csomót, és hogyan? Csiszár Jánosné, a megyei tanács építési osztályának főelőadója így vázolta a helyzetet: — Sok ezer lakás épült föl szövetkezeti formáiban az utóíbbi években. Ez is bizo- nyitja^ hogy szükség van a szövetkezetekre, de ma ya- léban a leglaissúbb és a legdrágább ez az út. Mire a tagokat összetoborozzák, mire a tanácsok áldásukat adják a tagnévsorra, mire ösz- szeiil az első közgyűlés, addigra eltelik legalább két év, néha több is. Telkek elsősorban a belvárosban vannak — nemcsak Kaposváron —, s ezek drágák. Tehát most osfek a pénzes emberek kockáztatják meg, hogy szövetkezeti lakásépítésbe nevezzenek be. — Okvetlenül így kell ennek lennie? — Nem. De a mai helyzetben nehéz változtatni. Szükség lenne az országos szabályozás átértékelésére. Nem a dotáció visszaállítására gondolok, hanem egyebekre. A szövetkezeteket bénítja a tőkehiány, a szükséges építőkapacitás hiánya. — Hiszen az építési piacon túlkínálat van. — Csakhogy nem abból, amire a lakásépítő szövetkezeteknek szüksége volna. A drága technológiából van fölös kapacitás, olcsó építési móddal a nagyobb szervezetek nem jelentkeznek. Dr. Nemes Kálmán, a Mészöv elnöke hasonlóképpen beszélt minderről: — Sok gond származik abból, hogy kényszerűségből, túlzott derűlátással alátervezik a költségvetés. A tagok beteszik az induló tőkét, az OTP megadja a hitelt, s időközben kiderül, hogy a vártnál jóval drágább lesz egy-egy lakás. Megkezdődnék a kilépések; új tagokat kéll toborozni. Ez tovább lassítja a szövetkezeti épí- kezést. Nehéz kivitelezőt táléin!, bonyolult az ellenőrzés, fölkészületlen, a szövetkezet vezetősége, amély többnyire társadalmi munkában tevékenykedik. De esetenként a függetlenített emberek is gyengén dolgoznak. Sokszor nem is önhibájukból. A mai helyzetben egy lakásépítő szövetkezet irányítójának, vezetőségi tagjának egyszerre kellene jogásznak, építésznek, közgazdásznak lennie; még jó uram bocsa’ dörzsöltség is kell. Keviés ilyen van. adag vállaílkozókedv, s — Ha jól érzékelem, akkor az alapgond a tőkehiány. Viszont a lakásszövetkezeteknek Somogyiban jelenleg tízmillió forintnál is több pénzük van, a felújításokra összegyűjtve. Csiszár Jánosné: — Több fórumon szorgalmaztuk már, hogy ez a pénz mobilizálható legyen, be lehessen fektetni. A mai szabái! yo zás erre nem ad módot. Némiképp érthétő a félelem a felújítási pénzek átcsoportosításától,’ mert leromlott házak sokasága a példa arra, hogy milyen gondokat okoz az elmaradt felújítás. De ezek nem szövetkezeti házak. S mivel a szövetkezeti lakások zöme viszonylag új, a pénzre csak évek múlva lesz szükség. Addig holt tőke marad. Dr. Nemes Kálmán: — Föl kellene szabadítani ezt a pénzt. Nem túl nagy összeg, s arra mégis elég vodirna, hogy a lakásszövetkezetek ezzel a tőkével kikerüljenek a szorult helyzetből. Meggyorsíthatná a mobilizált tőke az egész folyamatot, a tervezéstől a lákásótadásig. Nem kellene egy-egy kiimia- nadó tag helyett azonnal újait beszervezni: a szövetkezet megelőlegezhetné a pénzt. Esetleg egy-két 'kisebb, néhánylakásos épületet vállalkozóként is építhetnének a szövetkezeték. S a gyorsaság így olcsóbbá tenné a lakásokat is. Nem beszélve arról, hagy a jelenleg holt tőke még nyereséget is termelhetne, tehát a felújításokra is több forint jutna, amely ma elfektetve csak veszít az értékéből. — Viszatérve az építőka- paditásrla: tudomásom szerint jelenleg is több építtető közösség van bajban anyagi és építési gondok miatt. Ennyi figyelmeztető jel sem elég, hogy a szabályozás igazodjék a valósághoz? — A bajok eredője, sajnos, nemcsak a rendeletekfoen keresendő — mondta dr. Fazekas Sándorné, a magyet építési osztály vezetőhelyettese. — A teraszház régi botránya és a barcsi Piramis szövetkezet csődje után is úgy tetszik, hogy sokan nem tanultak a bajokból. Most Kaposváron a Szabadság park sarkán kezdődött egy építkezés. Az Univerzum gazdasági munkaközösség kezdett bele úgy, hogy nem jogosult ekkora építésre. Mi még az első kaplavágás előtt figyelmeztettük az érintetteket, hogy az Univerzum ekkora házat nem építhet. Ezt jogszabály írja elő. Mégis belekezd'tefc ... Vizsgálat indult az ügyben. Meglehet, a lakásrla váró tagok szemében most a tanács a kuka- coskodó, de az említett két, országos hírű eset után egyszer valakinek már rendet kell csinálnia. A szövetkezet vezetői tudták, hogy az Univerzum nem vállalhatta volna az építést; nem akkora és nem olyan tőkeerős, hogy garanciát tudna vállalni egy ilyen nagy építményiért. Ekkora kockázat pedig nem engedhető meg A felelősöket elkeli marasztalni. — De hát épp a munka- közösségek, a kis szervezetek azok, amelyek olcsóbb munkájuk révlén reményt adhatnának a nem drága lakásra váraknak. — Félre ne értse: semmi kifogásunk nincs a munkaközösségék ellen, így az Univerzum ellen nincs. Építsenek sokat és olcsón, ez a tanács vágya is! De akkorát építsenek, amekkorára jogosultak, és akkorát, amekkoráért később is vállalhatják a felelősSéget! — Ne ragadjunk le ennél a példánál, amely csupán illusztrálja a buktatókat. Mi lenne a kiút a mai helyzetből? — Kérdeztem Csiszár Jánosnét és dr. Nemes Kálmánt. Kettejük válasza (nem hatották egymást) olyannyira egybecsengő volt, hogy csupán egyszer írom le: — A tőkeerő megteremtését kellene a jogi és pénzügyi szabályozással lehetővé tenni, a tanácsi területelőkészítés, a tagnévsor-jóváhagyás meggyorsításával az egész építési folyamatot föl kellene gyorsítani és így olcsóbbá tenni, valamint a szövetkézetéknék megfelelő építőipari kapacitást kellene megkeresni, illetve megteremteni. Hozzátehetjük még: ha mindez megvolna, az egész folyamat ellenőrzése is köny- nyebb lenne, a törvénytelenségek hamarabb kábükná- íjaik. Sőt: meg lehetne előzni ezeket. Luthár Péter A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint idén január elsejétől szeptember végéig a kiskereskedelem 372,3 milliárd forint értékű árut értékesített, 24,8 milliárd forintnyival többet, mint a múlt év azonos időszakában. A forgalom folyó áron 7,1, összehasonlítható áron pedig 0,9 százalékkal volt több, miint tavaly ilyenkor. Folyó áron a legnagyobb ütemben — 8,1 százalékkal — az élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalma növekedett, a vendéglátás értékesítése 3,3, a ruházati cikkeké 6,7, a vegyes-iparcikkeké ugyancsak 6,7 százalékkal haladta meg a tavalyit. A szeptemberi áruellátásról a jelentés megállapítja: összességében mind élelmiszerekből, mind iparcikkekből kielégítették a keresletet. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek kiegyensúlyozott kínálata mellett tőkehúsból néhány megyében késedelmes szállításokat jeleztek. Baromfiból és élőhalbó! többet, tojásból azonban kevesebbet kínáltak, mint a múlt év azonos hónapjában, és a tojás ára is emelkedett. A tejtermékek közül néhány fajta sajt hiányzott gyakran az üzletekből. Az ecet és a fűszerpaprika kínálata érezhetően javult, az igényekhez képest azonban e termékekből még mindig nincs elegendő. , A budapesti szabadpiacokon az egy évvel ezelőttihez képest a gyümölcsök ára átlagosan 28 százalékkal emelkedett, a burgonyáé és a zöldségféléké egyaránt 6 százalékkal csökkent. A zöldség—gyümölcs szaküzletekben 36,4 százalékkal kevesebb burgonyát adtak el, mint tavaly szeptemberben, s az ár 3,3 százalékkal volt alacsonyabb. Zöldségfélékből 9,1 százalékkal többet értékesítettek, 2 százalékos árcsökkenés mellett. A gyümölcsök ára a Zöldért üzletekben 24,6 százalékkal magasabb volt, mint egy éve, de az értékesítés így is 1,6 százalékkal növekedett. A ruházati cikkek iránti kereslet valamelyest élénkült. A kínálat a tavaly szeptemberinél jobb volt női és férfi átmeneti kabátokból, női kosztümökből, valamint férfi- és kamaszöltönyökből, pantallókból. Fonalhiány miatt azonban .gyengébb választékot biztosított a kereskedelem férfipulóverekből, mellényekből, valamint női kardigánokból1. Enyhült a férfi lábbelik hiánya, női cipőkből kielégítő a választék, a gyermekcipők kínálata azonban változatlanul nem megfelelő. Műszaki cikkekből a korábbi hónapoknál valamivel többet szállítottak a bazai gyártók az üzletekbe. A kereskedelem így kielégíthette az igényeket rádiós magnókból, zseb- és táskarádiókból, s javult a kínálat magnetofonokból, lemezjátszókból is. A televíziók iránti igény nem csökkent, és a kereskedelem nem tudja maradéktalanul kelégíteini a keresletet. KORSZERŰ GÉPSOR Korszerű automata felületkezelő gépsort állítottak üzepjbe a Zala Bútorgyárban. Az NSZK- ból vásárait 50 milliós értékű berendezés egy műszakban, 4 főnyi személyzettel, közel 2500 négyzetméter furnirozott forgácslap felületkezelését végzi el CMTI-fotÓ - Czika László) Három napig vitáztak Kaposváron a mezőgazdasági főiskolán megrendezett tudományos tanácskozás résztvevői. A főiskola és a lipcsei Marx Károly egyetem ötéves közös kutatási programját összegező és a következő öt évet megalapozó rendézvény sok érdeklődőt vonzott. Úttörő és a vártnál is több sikert hozó tanácskozás volt ez, a két intézmény közös munkálkodása másoknak is példát mutat. Huszonöt kaposvári és huszonhárom lipcsei előadója volt a konferenciának, így hált teljes összegzést adni rója — egy napilapban — lehetetlen, az értékelés aimúgy- is a tudósok feladata. Az eredményékiből csupán néhány morzsát gyűjtöttünk össze két NDK-béLi és egy hazafi résztvevő segítségéve] Peter Tillack professzor, aki az ökonómiai szekcióban tevékenykedett, elmondta: — Együttműködésünk több éves, ám most, amikor a .tanácskozáson újira összevetettük eredmónyelinket, egy soir új gondolatra jutottunk. Számomra néhány kérdés egészen új megvilágításba került. Az egyik nagy tanulság : még egységesebbé kell tenni az állattenyésztés közgazdasági elemzésekor használatos .matematikai módszereinket, ha az eddig elérteknél nagyobb eredményeket akarunk produkálni a közös kutatásiban. Heinz Pingel professzor, akinek szakterülete a baromfitenyésztés, így beszélt a konferencia hasznáról: — Főiképpen a v íziszár - nyas- és pulyikatenyósztés. terén léphetünk előre, ha a közös kutatás és a tanácskozás eredményeit fölhasználjuk. Én például a ketreces pulykatartás, valamint a lifoatojás-toél'tetés magyar- országi eredményesből viszek haza egy sor megtanulni, átvenni valót és remélem, hogy újat tudtam nyújtani a kaposvári kollégáknak a pulyka mesterséges termékenyítése terén végzett kutatásaink ismertetésével. — A kutatási együttműködés hasznos. Viszont |d tudományos kutatásban világméretű verseny is tart. Miképpen eygeztethető ez? A kérdésre Tillack professzor válaszolt: — Köztünk még nem merült föl, hogy egymás versenytársai is. lehetnénk. M.indikét intézmény csak úgy tud előrelépni, ha valamit ad a másiknak és a kölcsönös információszolgáltatás gyors, majdhogynem azonnali. Értelmetlen volna a titkolózás. Dr. Stefler József főigazgató-helyettes hozzátette: — Alkalmazott kutatásaink területe és célja szerencsére olyan, hogy nincs köztünk piaci verseny. Tehát egyik intézmény sem produkál azonnal nagy pénzért eladható . 'különlegességet, amely konkurrenaiaharcat okozna. Félreértés n:e essék: ez nem annyit jelent, hogy tudományos munkánk kevésbé értékes. De ez nem gyógyszer- ipar, nem vegyipar vagy hasonló terület, ahol egy-egy Újdonsággal rögtön mill iár- dokat léheit keresni, tehát óriási annak a kockázata, hogy ki lép ki elsőként a világba egy új eredménnyel. — Ebből arra következtethetünk, hogy ez a- konferencia csöndes, ,barátságos megbeszélés volt? — Ellenkezőleg. A legkellemesebb meglepetést az Okozta, hogy .például a sza nvas marhalén yésztési szekcióban — amelynek magam is résztvevője voltam — az előadások után egyórásra .tervezett vitát másfél óra után úgy kellett „lelőni”, merít nfem kaptunk volna ebédet. Nincsenek másodlagos érdékek, amelyek akadályoznának bennünket, nem függünk egymástól, hanem csiak hasznunk lehet az együttműködésből. Tehát kertelés nélkül és élesen megmondták a lipcseiek, ha nem értenék egyet velünk és mi is ugyanúgy szabadon vitázunk velük. Mindez sok kíváncsiskodó előtt történt, mert az ország minden részéből eljöttek a szalkembe* rék „kérhkedmii”. Többek között a debreceni, a gödöllői, a keszthelyi felsőoktatási intézményektől érkeztek vendégek. — Teljes tehát a siker? — Annák mondható. Természetesen ez a konferencia sem volt maga a .tökély. Első volt, [tehát tapasztalatlanul rendeztük meg. De érdemes volt vállalni az úttörő munkát, mert sokat gyarapodtunk általa. Pingel és Tilack professzor is hasonlóképpen értékelte a mindkét országban még szokatlan próbálkozást. Mind- keitten hangsúlyozták, hogy a személyes .kapcsolatteremtés, egymás viszonyainak jobb megismerése a tudományos munkában is föllendülést hozhat. A kaposvári főiskola és a lipcsei egyetem kapcsolatai erősödni fognak s várhatóan a kutatási eredmények is gyarapodnak. L. P. Sikeres tanácskozás volt A vitát „le kellett lőni"
