Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-25 / 276. szám
2 Somogyi Néplap 1985. november 25., hétfő Véget ért a JKP kongresszusa A béke megszilárdítására, az atomháború megakadályozáséba és a ma>gfegyverek megsemmisítésére szólított föl a Japán Kommunista Párt vasárnap véget ért XVII. kongresszusa. Belpolitikai téren a JKP központi feladatként jelölte meg a jövő évi választásokra való felkészülést, a konzervatív kormány politikája elleni harcot és a dolgozók demokratikus jogainak védelmét, A tanácskozás záró napján a küldöttek megválasztották az új Központi Bizottság 186 tagját és 20 póttagját. Ezután az új Központi Bizottság ülést tartott, s megválasztotta a JKP vezetőit. Ismét a párt Központi ‘Bizottságának elnökévé választották Mijamato Kend- zsit, és megerősítették tisztségében Fuva Tecuzót, a Központi Bizottság Elnökségének elnökét, valamint Kaneko Miouhirót, a KB főtitkárát. A kongresszusi határozat felhívta a figyelmet, hogy az erőltetett ütemű washingtoni fegyverkezés miatt az elmúlt éviekben megnövekedett az atomháború veszélye. A JKP elítéli a nükleá- ris fegyverkezési versenyt, s követeli a magfegyverek teljes felszámolását. Egyidejűleg szorgalmazza egy nemzetközi antin ukleä r is egységfront létrehozását. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége — amely Horváth Istvánnak, az MSiZiMP KB titkárának vezetésiével részt vesz a Japán Kommunista' Párt Ata- miblan folyó XVII. kongresszusán — szombaton Kiotóba utazott, és este nagygyűlésen találkozott a JKP hélyi szervezetének kommunistáival. A nagygyűlésen előbb Tora ima e Ivao, a JKP kiotói tartományi bizottságának alélnöke üdvözölte a magyar vendégeket, majd a mintegy nyolcszáz jelen levő előtt Horváth István beszédet mondott. Az MSZMP KB titkára tolmácsolta az MSZMP szívből jövő, baráti üdvözletét a JKP minden tagjának , — Ez a találkozó — mondotta Horváth István — jó alkálimul szolgál arra, hogy kifejezésre juttassuk a japán kommunisták iránti nagynalbecsülésün'ket. — A magyar kommunistáik, a szocializmust építő magyar nép ismeri, őszinte érdeklődéssel, nagyrabecsüléssel követi a japán kommunisták áldozatos küzdelmét a munkások, földművesek és a többi dolgozók közös érdekeinek védelméért, a nukleáris háború megakía- dályozásáért, az atomfegyverek betiltásáért, a békés nemzetközi kapcsolatok megteremtéséért, a békés Japánért. A továbbiakban Horváth István hangsúlyozta: „A magyar nép sorsa és jövője összefügg a nemzetközi viszonyok változásaival. A japán kommunistáikkal együtt aggodádómmal tekintünk a nemzetközi feszültséget okozó imperialista lépésekre, a fegyverkezési verseny gyorsulására, a feszültséggócok szaporodására a világ különböző térségeiben. A magyár nép bízik abban, hogy ném medldő a remény és nem hiábavaló az igyekezet, amely megóvja további boldogulásunk légfőbb feltételét, a békét. A szocialista közösség országai — miként azt a Szovjetunió képviseletében Mihail Gorbacsov Genfiben kifejezésre juttatta — nem akarnak a fegyverkezés további eszkalációjának útjára lépni, a fegyvereket akarják csökkenteni, a bizalmat pedig növelni. Hét túszt már lelőttek... Elrabolták vasárnapra virradóra az egyiptomi légiforgalmi vállalat egyik utasszállító repülőgépét. A Boeing—737-es Athénből szállt föl, és Kairóiba tartott, rajta — az egyiptomi Mena hír- szolgálati iroda szerint — 97 utassal és meghatározatlan számú személyzettel. A fegyveres araib ellenállók szervezetüket „Egyiptomi Forrada- ilom”-nak nevezték. A csoportról csak azt tudni, hogy tavaly júniusban megsebesített Kairó élővárosában egy izraeli diplomatát, az idén augusztusiban pedig magára vállalta egy másik izraeli diplomata meggyilkolását, ugyancsak Kairóban. A géprablást először a Mena ügynökség közölte. Később ismeretessé vált, hogy a Boeing a máltai La Valletta elsötétített repülőterén landolt, tehát az irányítótorony leszállási engedélye nélkül. A parancsnoki rádión az egyik géprabló azt közölte, hogy négy utast kivégeztek, s holttestüket \ kidobták a betonra; a máltai rádió szerint egy ötödik embert is megöltek, s ha a feltételeiket nem teljesítik, akkor a támadók minden órában agyonlőnek egy kiválasztott ■túszt. La Vallettáiban a gépeltérítőik szabadon engedtek — egy amerikai szóvivő szerint — tizenkét utast; kettőt, aki megsebesült, kórházba vittek. Az egyiptomi hatóságok tájékoztatása szerint a Boeing utasterében tűzharc folyt, mielőtt az egyiptomi gépet Máltára kényszerítették. Kairóban az állami televízió közölte: vasárnap estig hét ember vesztette életét, és két ember megsebesült. Nem tudni azonban, hogy hányán haltaik meg a tűzharcban, azt sem, hogy milyen állampolgárok a halottak; volt-e köztük fegyveres egyiptomi őr. A nem teljesen megbízható utaslista szerint 43 egyiptomi, 21 Fülöp-szigeti, 17 görög, három marokkói, két mexikói, egy ghanai és egy ausztráliai állampolgár tartózkodott utasként a Boein- gen. További tíz embert is fölvették az utasszállítóra, de ezeknek a nemzetisége ismeretlen; valószínűleg ebbe a csoportba tartoznak az amerikaiak és a két izraeli személy. Abdel Megid a tanácskozás után azt közölte, hogy kormánya „megtette a megfelelő lépéseiket”, beleértve a diplomáciái kapcsolatfelvételt Máltával és más országokkal az utasok biztonsága érdekében. Út nyílt a megértés felé (Folytatás az 1. oldalról.) A genfi eredményeket szintén pozitívnak minősítette az Egyesült Államok több volt külügyminisztere, így William Rogers, Dean Rusk, Edmund Muskie, Alexander Haig és Cyrus Vance. A politikusok a Florida állambeli Miamiiban vettek részt egy televíziós vitán. Muskie szerint a szovjet és amerikai vezetők közötti párbeszéd kivételes fontosságú, amely lehetőivé teszi, hogy a felek jobban megismerhessék és megítélhessék egymás álláspontját. Haig úgy vélekedett, hogy noha a Kelet és Nyugat között továbbra is nagyok a nézetkülönbségék, folytatni kell a párbeszédet. A nemzetközi politikai élet rendkívül fontos eseményének minősítette a genfi csúcstalálkozót a vietnami néphadsereg lapja. A Quan Dói Nhan Dán szerint maga az a tény, hogy a több mint hat évig tartó szovjet—amerikai feszültség után sikerült ilyen találkozót tető alá hozni azt jelenti: azok az erők kerékedték felül, amelyek a világ -békéjéért lépnek föl. Bár a találkozón újfent bebizonyosodott, hogy számos alapvető kérdésben eltér a Szovjetunió és az Egyesült Államok nézete, Genf utat nyitott a nagyobb megértés felé. Egy időre biztosítva van a két nagyhatalom közötti dialógus — mondotta Willy Brandt, az SPD elnöke a De- utsóhlandfunk rádiónak adott vasárnapi interjúban a genfi csúcstalálkozóról szólva. — Genf ugyanakkor esély a leszerelés előmozdítására is — emelte ki Brandt, aki szerint mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok gazdaságilag is érdekelve van a fegyverkezési kiadásiok csökkentésében, a polgári gazdasági ágazatok fellendítésében. A nemzetközi légkör javulásaként értékelte a genfi csúcsot Kurt Furgler svájci elnök, hazája rádiójának nyilatkozva. Furgler, aki Reagan elnökkel és Gorbacsov főtitkárral a csúcs három napján több ízben is találkozott, a két vezető személyes érintkezésének a félreértések tisztázásában játszott szerepét emelte ki. A két nagyhatalmon kívül az európai államoknak is ki kell használniuk a genfi csúcsértekezlet által adott lendületet — hangsúlyozta .Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere a hesseni rádiónak adott nyilatkozatában. A Moszkva és Washington közötti viszony alakulásának jelenlegi szakaszában, a megjavult légkörben nagyobbak az európai együttműködés lehetőségei — mondotta, s megismételte, hogy a csúcs- találkozó eredményei megfelelnek a bonni kormány várakozásainak. Genscher véleménye szerint a kelet—nyugati kapcsolatok ügye nem korlátozható a fegyverzetellenőrzési és leszerelési kérdésekre; az élet számos területén javulniuk kell a kapcsolatoknak, s ez nem korlátozódhat az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti viszonyra. A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeivel, várható kihatásaival foglalkozik több szovjet központi lap vasárnapi száma. A Pravda nemzetközi szemileírója, Vitalij Korionov szerint aligha lehet egyértelműen értékelni a genfi találkozó eredményeit.— Noha megvetették az állandó párbeszéd alapjait, az elvi jelentőségű kérdésekben továbbra is igen nagyok.a nézetkülönbségek a SzovjetUtcai harcok (Folytatás az 1. oldalról) A két szövetségies és legerősebb muzulmán milícia ellentéte szerdán robbant ki Libanon ünnepe, a függetlenségi évforduló kapcsán A HSZP igyekezett megakadályozni, hogy a maronita uralmi rendszerrel azonosított cédrusos zászló alatt emlékezzenek meg arról az eseményről, amely szerintük az ország jelenlegi problémáinak, az Immár 11 éves polgárháborúnak a forrása. Az említett 6. dandár, majd a nemzjeti erőként föllépő Amal mozgalom, ezt elvetette. A megfigyelők szerint azonban mélyebb okok vezettek e rendkívül! súlyos összecsapáshoz az addigi szövetségesek között. Bár a HSZP is részt vett a hárotm- pálrti damaszkuszi megálla- podástervezet kidolgozásában, folyamatosan hangoztatta fenntartásait mind az Amin Dzsemajel elnök máiig létező hatalmi rendszerével, mind a jobboldali milíciák györs irányításával szemben, megkérdőjelezve, hogy valóiban lemondtak-e az Izrael- és Amerika-barát vonlairól. Az Amal a keresztény jobboldai által újonnan támasztott nehézségek ellenére a színial törekvéseknek megfelelőien igyekezett további rugalmasságot tanúsítani. Vélhetően e kompromisszum határai azok, melyek politikailag szembefordították a a szövetségeseket. JVasárnap esti kommentárunk Minden eddiginél többen tüntettek a Pinoch et-rezslm ellen a chilei fővárosban (Tetefotó: Reuter—MTI—KS) MÁR MEGINT LIBANON Miközben az egész világ Genfre figyelt, Libanonból ismét összecsapásokról, áldozatokról érkeztek jelentések. Már megint Libanon, már megint korábbi szövetségesek harcai szerepelnek az újságok címoldalán... Az egyszerű szemlélő, tájékozódni kívánó tolvasó rég föladta, hogy valaha is megértse, miért kell egy zászló kitűzése vagy bevonása miatt emberek tucatjainak meghalnia. Merthogy most azon robbant ki az összecsapás a drúzok és ia isíiták, a két haladónak mondott mozgalom fegyveresei között, hogy bevonják-e, illetve kinn hagy- ják-e la középületeken a libanoni zászlót. iA kétségkívül jelképes lépésnek, mely szerint :a drúzok el akarták távolítani a libanoni állami lobogót az ellenőrzésük alatt álló területen levő középületekről, nem feltétlenül kellett volna háborúskodáshoz vezetnie. Más országokban ilyenkor tárgyalni szoktak, ám Libanonban, sajnos, mások a szokások. A most már valóban évtizedek óta húzódó libanoni válság során nemzedékek nőttek föl géppisztollyal a kezükben. Fiatal férfiak, akik ;hozzászoktak a rögtön tüzeléshez, a lövedékek siví- tásához, az aknák robbanásának zajához. Nem nagyon tudják elképzelni az életüket békében — nem volt módjuk megízlelni milyen is az, A különböző indíttatású viszályok megoldási módja az ő szemükben csak egy lehet: lőni. Lőni akkor is, ha egy kórház ég és a tűzoltók nem tudnak a bentrekedtek segítségére sietni; lőni akkor is, ha az összes érintett fél politikai vezetői a tűzszünetre, a tárgyalásokra szólítanak föl. Az anarchia, a palackjából kiszabadított rossz szellem újra megfékezhetetlen- nek bizonyult, a jóakarat újra kudarcot vallott az esztelen öldökléssel szemben... A képhez még az is hozzá tartozik, hogy a különböző pártállású milíciák soraiban nem kevés olyan ügynök is található, akinek gazdái az elhúzódó válságban, az állandó fegyverropogásban érdekeltek. Nyilvánvaló, hogy az ezernyi ellentét, hagyományos gyűlölködés légkörében egy-egy orvlövész, provokátor is kirobbanthatja az újabb harcokat. A harc törvénye szerint pedig a géppisztoly után jön a géppuska, azután az ágyú, aknavető, a gránát, a rakéta és még ki tudja, mi minden, amivel — a jelek szerint — az érdekeltek rendkívül jól el vannak látva. A sors iróniája, hogy miközben Nyugat-Be jrútban tombolt a tűz, a keleti városrészben felvonulással ünnepelték a függetlenség évfordulóját, Ami azt illeti, nem sok okuk volt rá. Horváth Gábor unió és az Egyesült Államok között. — Nem is reális azt feltételezni — mutat rá a szerző —, hogy miután bizonyos washingtoni körök éveken át elutasították a Szovjetunióval folytatandó építő párbeszéd gondolatát, most rövid idő alatt máris átfogó megállapodást lehet elérni. Hasonlóiképpen vélekedik az Izvesztyija cikke is, hozzátéve, hogy a genfi csúcs reménykeltő, fontos szakasz wollt a szovjet—amerikai kapcsolatok történetében, mindazonáltal nem sikerült megegyezni a kulcskérdésben, nevezetesen a fegyverkezési hajsza beszüntetésében. Az amerikai fél álláspontjában ugyanis, különösen az űrfegyverkezés terén, nem történt változás — írja a lap. A nemzetközi biztonság és a fegyverkezési hajsza beszüntetésének problémáinak megoldására kizárólag akkor nyílik lehetőség, ha az Egyesült Államok részéről meglesz az akarat és az elszántság átgondolni és újraértékelni a „csilagháibo- rús” program végzetes következményeit — mutat rá az Izvesztyija cikke. A szovjet fegyveres erők lapja, a Krasznaja Zvezda szerint az amerikai fegyverzetcsökkentési javaslatok mögött az a szándék húzódik meg, hogy megbontsák a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti katonai-hadászati egyensúlyt. Ezt egyébként még az Egyesült Államok számos katonai és politikai vezetője, köztük több volt hadügyminisztere is elismeri — írja a Krasznaja Zvezda, s emlékeztet arra, hogy az amerikai űrfegyverkezési tervek csapás- mérő kozmikus eszközök létrehozását, az első csapás mérésére alkalmas rendszer mennyiségi tökéletesítését szolgálják. A genfi csúcs jó kezdet a párbeszéd felélesztéséhez — írja a Szelszkaja Zsizny, s úgy vélekedik, hogy az Egyesült Államokban működő katonai érdekcsoport mindenképpen szembe fog helyezkedni a Genf.ben született megállapodások végrehajtásával. A lap szerint erre utal Weinberger amerikai hadügyminiszter Reagan elnökhöz intézett titkos levele is, amely „kemény” álláspontot követelt az amerikai féltől a genfi csúcstalálkozón. Nem lesz könnyű .leküzdeni az amerikai szélsőséges körök ellenállását — írja a Szelszkaja Zsizny. Rendkívüli szinódus IL János Pál pápa által pontifilkált szentmisével és körme net tel megkezdődött Vatikán Városban a püspök rendkívüli színod usa. A főpapi tanácskozáson, amely várhatóan két hétig fog tartani, áttekintik a húsz éve véget ért II. vatikáni zsinat döntéseinek megvalósulását. A II. vatikáni zsinat, amelyet még XXIII. János pápa alatt kezdtek és VI. Pál pápasága idején fejeztek be, tizenhat dokumentumában a többi között meghirdette az ökumenikus párbeszédet, a hívők és a nem hívők dialógusát, az egyház demokratizálását, valamint az „európai modell” elvetését a harmadik vlilág katolikus egyházai számára. Vatikáni és olasz saj tökötökben felhívják a figyelmet, hogy az egyházon belül az utóbbi időiben meglehetősen éles formáiban ütközött meg egymással két ellentétes irányzat: az egyik inkább a restauráció szellemét kívánja föleleveníteni, a másik pedig a reformök következetes folytatáséit sürgeti. E két irányzat képviselői — a vatikáni megfigyelők szerint — a mostani szinódiuson nyíltan megmérkőznék egymással, s ennek eredménye határozza meg, milyen arcot ölt majd a zsinat öröksége. GÉPRABLÁS
