Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

2 Somogyi Néplap 1985. november 25., hétfő Véget ért a JKP kongresszusa A béke megszilárdítására, az atomháború megakadá­lyozáséba és a ma>gfegyverek megsemmisítésére szólított föl a Japán Kommunista Párt vasárnap véget ért XVII. kongresszusa. Bel­politikai téren a JKP köz­ponti feladatként jelölte meg a jövő évi választások­ra való felkészülést, a kon­zervatív kormány politiká­ja elleni harcot és a dolgo­zók demokratikus jogainak védelmét, A tanácskozás záró nap­ján a küldöttek megválasz­tották az új Központi Bi­zottság 186 tagját és 20 pót­tagját. Ezután az új Köz­ponti Bizottság ülést tartott, s megválasztotta a JKP ve­zetőit. Ismét a párt Közpon­ti ‘Bizottságának elnökévé választották Mijamato Kend- zsit, és megerősítették tiszt­ségében Fuva Tecuzót, a Központi Bizottság Elnök­ségének elnökét, valamint Kaneko Miouhirót, a KB főtitkárát. A kongresszusi határozat felhívta a figyelmet, hogy az erőltetett ütemű washingto­ni fegyverkezés miatt az el­múlt éviekben megnöveke­dett az atomháború veszé­lye. A JKP elítéli a nükleá- ris fegyverkezési versenyt, s követeli a magfegyverek teljes felszámolását. Egy­idejűleg szorgalmazza egy nemzetközi antin ukleä r is egységfront létrehozását. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége — amely Horváth Istvánnak, az MSiZiMP KB titkárának vezetésiével részt vesz a Ja­pán Kommunista' Párt Ata- miblan folyó XVII. kong­resszusán — szombaton Kio­tóba utazott, és este nagy­gyűlésen találkozott a JKP hélyi szervezetének kom­munistáival. A nagygyűlésen előbb Tora ima e Ivao, a JKP kiotói tartományi bizottsá­gának alélnöke üdvözölte a magyar vendégeket, majd a mintegy nyolcszáz jelen levő előtt Horváth István beszédet mondott. Az MSZMP KB titkára tolmácsolta az MSZMP szív­ből jövő, baráti üdvözletét a JKP minden tagjának , — Ez a találkozó — mon­dotta Horváth István — jó alkálimul szolgál arra, hogy kifejezésre juttassuk a ja­pán kommunisták iránti nagynalbecsülésün'ket. — A magyar kommunis­táik, a szocializmust építő magyar nép ismeri, őszinte érdeklődéssel, nagyrabecsü­léssel követi a japán kom­munisták áldozatos küzdel­mét a munkások, földműve­sek és a többi dolgozók kö­zös érdekeinek védelméért, a nukleáris háború megakía- dályozásáért, az atomfegyve­rek betiltásáért, a békés nemzetközi kapcsolatok megteremtéséért, a békés Japánért. A továbbiakban Horváth István hangsúlyozta: „A magyar nép sorsa és jövője összefügg a nemzetközi vi­szonyok változásaival. A ja­pán kommunistáikkal együtt aggodádómmal tekintünk a nemzetközi feszültséget oko­zó imperialista lépésekre, a fegyverkezési verseny gyor­sulására, a feszültséggócok szaporodására a világ kü­lönböző térségeiben. A ma­gyár nép bízik abban, hogy ném medldő a remény és nem hiábavaló az igyekezet, amely megóvja további bol­dogulásunk légfőbb feltéte­lét, a békét. A szocialista közösség országai — miként azt a Szovjetunió képvisele­tében Mihail Gorbacsov Genfiben kifejezésre juttat­ta — nem akarnak a fegy­verkezés további eszkaláció­jának útjára lépni, a fegy­vereket akarják csökkente­ni, a bizalmat pedig növel­ni. Hét túszt már lelőttek... Elrabolták vasárnapra vir­radóra az egyiptomi légifor­galmi vállalat egyik utas­szállító repülőgépét. A Boe­ing—737-es Athénből szállt föl, és Kairóiba tartott, rajta — az egyiptomi Mena hír- szolgálati iroda szerint — 97 utassal és meghatározatlan számú személyzettel. A fegy­veres araib ellenállók szerve­zetüket „Egyiptomi Forrada- ilom”-nak nevezték. A cso­portról csak azt tudni, hogy tavaly júniusban megsebesí­tett Kairó élővárosában egy izraeli diplomatát, az idén augusztusiban pedig magára vállalta egy másik izraeli diplomata meggyilkolását, ugyancsak Kairóban. A géprablást először a Mena ügynökség közölte. Ké­sőbb ismeretessé vált, hogy a Boeing a máltai La Valletta elsötétített repülőterén lan­dolt, tehát az irányítótorony leszállási engedélye nélkül. A parancsnoki rádión az egyik géprabló azt közölte, hogy négy utast kivégeztek, s holttestüket \ kidobták a betonra; a máltai rádió sze­rint egy ötödik embert is megöltek, s ha a feltételeiket nem teljesítik, akkor a tá­madók minden órában agyonlőnek egy kiválasztott ■túszt. La Vallettáiban a gépelté­rítőik szabadon engedtek — egy amerikai szóvivő szerint — tizenkét utast; kettőt, aki megsebesült, kórházba vit­tek. Az egyiptomi hatóságok tájékoztatása szerint a Boe­ing utasterében tűzharc folyt, mielőtt az egyiptomi gépet Máltára kényszerítet­ték. Kairóban az állami te­levízió közölte: vasárnap estig hét ember vesztette éle­tét, és két ember megsebe­sült. Nem tudni azonban, hogy hányán haltaik meg a tűzharcban, azt sem, hogy milyen állampolgárok a ha­lottak; volt-e köztük fegyve­res egyiptomi őr. A nem teljesen megbízha­tó utaslista szerint 43 egyip­tomi, 21 Fülöp-szigeti, 17 gö­rög, három marokkói, két mexikói, egy ghanai és egy ausztráliai állampolgár tar­tózkodott utasként a Boein- gen. További tíz embert is fölvették az utasszállítóra, de ezeknek a nemzetisége isme­retlen; valószínűleg ebbe a csoportba tartoznak az ame­rikaiak és a két izraeli sze­mély. Abdel Megid a tanácsko­zás után azt közölte, hogy kormánya „megtette a megfe­lelő lépéseiket”, beleértve a diplomáciái kapcsolatfelvételt Máltával és más országok­kal az utasok biztonsága ér­dekében. Út nyílt a megértés felé (Folytatás az 1. oldalról.) A genfi eredményeket szintén pozitívnak minősítet­te az Egyesült Államok több volt külügyminisztere, így William Rogers, Dean Rusk, Edmund Muskie, Alexander Haig és Cyrus Vance. A po­litikusok a Florida állambeli Miamiiban vettek részt egy televíziós vitán. Muskie sze­rint a szovjet és amerikai vezetők közötti párbeszéd ki­vételes fontosságú, amely le­hetőivé teszi, hogy a felek jobban megismerhessék és megítélhessék egymás ál­láspontját. Haig úgy véleke­dett, hogy noha a Kelet és Nyugat között továbbra is nagyok a nézetkülönbségék, folytatni kell a párbeszédet. A nemzetközi politikai élet rendkívül fontos eseményé­nek minősítette a genfi csúcstalálkozót a vietnami néphadsereg lapja. A Quan Dói Nhan Dán szerint maga az a tény, hogy a több mint hat évig tartó szovjet—ame­rikai feszültség után sikerült ilyen találkozót tető alá hoz­ni azt jelenti: azok az erők kerékedték felül, amelyek a világ -békéjéért lépnek föl. Bár a találkozón újfent be­bizonyosodott, hogy számos alapvető kérdésben eltér a Szovjetunió és az Egyesült Államok nézete, Genf utat nyitott a nagyobb megértés felé. Egy időre biztosítva van a két nagyhatalom közötti dia­lógus — mondotta Willy Brandt, az SPD elnöke a De- utsóhlandfunk rádiónak adott vasárnapi interjúban a genfi csúcstalálkozóról szólva. — Genf ugyanakkor esély a le­szerelés előmozdítására is — emelte ki Brandt, aki sze­rint mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok gazdaságilag is érdekelve van a fegyverkezési kiadásiok csökkentésében, a polgári gazdasági ágazatok fellendí­tésében. A nemzetközi légkör javu­lásaként értékelte a genfi csúcsot Kurt Furgler svájci elnök, hazája rádiójának nyilatkozva. Furgler, aki Reagan elnökkel és Gorba­csov főtitkárral a csúcs há­rom napján több ízben is ta­lálkozott, a két vezető sze­mélyes érintkezésének a fél­reértések tisztázásában ját­szott szerepét emelte ki. A két nagyhatalmon kívül az európai államoknak is ki kell használniuk a genfi csúcsértekezlet által adott lendületet — hangsúlyozta .Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere a hesseni rádiónak adott nyi­latkozatában. A Moszkva és Washington közötti viszony alakulásának jelenlegi szakaszában, a megjavult légkörben nagyob­bak az európai együttműkö­dés lehetőségei — mondotta, s megismételte, hogy a csúcs- találkozó eredményei megfe­lelnek a bonni kormány vá­rakozásainak. Genscher véleménye sze­rint a kelet—nyugati kapcso­latok ügye nem korlátozható a fegyverzetellenőrzési és le­szerelési kérdésekre; az élet számos területén javulniuk kell a kapcsolatoknak, s ez nem korlátozódhat az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió közötti viszonyra. A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményei­vel, várható kihatásaival foglalkozik több szovjet köz­ponti lap vasárnapi száma. A Pravda nemzetközi szemileírója, Vitalij Korionov szerint aligha lehet egyértel­műen értékelni a genfi talál­kozó eredményeit.— Noha megvetették az állandó pár­beszéd alapjait, az elvi je­lentőségű kérdésekben to­vábbra is igen nagyok.a né­zetkülönbségek a Szovjet­Utcai harcok (Folytatás az 1. oldalról) A két szövetségies és leg­erősebb muzulmán milícia ellentéte szerdán robbant ki Libanon ünnepe, a függet­lenségi évforduló kapcsán A HSZP igyekezett megaka­dályozni, hogy a maronita uralmi rendszerrel azonosí­tott cédrusos zászló alatt emlékezzenek meg arról az eseményről, amely szerintük az ország jelenlegi problé­máinak, az Immár 11 éves polgárháborúnak a forrása. Az említett 6. dandár, majd a nemzjeti erőként föllépő Amal mozgalom, ezt elvetet­te. A megfigyelők szerint azonban mélyebb okok ve­zettek e rendkívül! súlyos összecsapáshoz az addigi szövetségesek között. Bár a HSZP is részt vett a hárotm- pálrti damaszkuszi megálla- podástervezet kidolgozásá­ban, folyamatosan hangoz­tatta fenntartásait mind az Amin Dzsemajel elnök máiig létező hatalmi rendszerével, mind a jobboldali milíciák györs irányításával szem­ben, megkérdőjelezve, hogy valóiban lemondtak-e az Iz­rael- és Amerika-barát vo­nlairól. Az Amal a keresztény jobboldai által újonnan tá­masztott nehézségek ellenére a színial törekvéseknek meg­felelőien igyekezett további rugalmasságot tanúsítani. Vélhetően e kompromisszum határai azok, melyek poli­tikailag szembefordították a a szövetségeseket. J­Vasárnap esti kommentárunk Minden eddiginél többen tüntettek a Pinoch et-rezslm ellen a chilei fővárosban (Tetefotó: Reuter—MTI—KS) MÁR MEGINT LIBANON Miközben az egész világ Genfre figyelt, Libanonból ismét összecsapásokról, ál­dozatokról érkeztek jelenté­sek. Már megint Libanon, már megint korábbi szövet­ségesek harcai szerepelnek az újságok címoldalán... Az egyszerű szemlélő, tájékozód­ni kívánó tolvasó rég föladta, hogy valaha is megértse, miért kell egy zászló kitűzé­se vagy bevonása miatt em­berek tucatjainak meghalnia. Merthogy most azon rob­bant ki az összecsapás a drúzok és ia isíiták, a két ha­ladónak mondott mozgalom fegyveresei között, hogy be­vonják-e, illetve kinn hagy- ják-e la középületeken a li­banoni zászlót. iA kétségkí­vül jelképes lépésnek, mely szerint :a drúzok el akarták távolítani a libanoni állami lobogót az ellenőrzésük alatt álló területen levő középüle­tekről, nem feltétlenül kellett volna háborúskodáshoz ve­zetnie. Más országokban ilyenkor tárgyalni szoktak, ám Libanonban, sajnos, má­sok a szokások. A most már valóban évti­zedek óta húzódó libanoni válság során nemzedékek nőttek föl géppisztollyal a kezükben. Fiatal férfiak, akik ;hozzászoktak a rögtön tüzeléshez, a lövedékek siví- tásához, az aknák robbaná­sának zajához. Nem nagyon tudják elképzelni az életüket békében — nem volt mód­juk megízlelni milyen is az, A különböző indíttatású vi­szályok megoldási módja az ő szemükben csak egy lehet: lőni. Lőni akkor is, ha egy kórház ég és a tűzoltók nem tudnak a bentrekedtek segít­ségére sietni; lőni akkor is, ha az összes érintett fél po­litikai vezetői a tűzszünetre, a tárgyalásokra szólítanak föl. Az anarchia, a palackjá­ból kiszabadított rossz szel­lem újra megfékezhetetlen- nek bizonyult, a jóakarat új­ra kudarcot vallott az eszte­len öldökléssel szemben... A képhez még az is hozzá tartozik, hogy a különböző pártállású milíciák soraiban nem kevés olyan ügynök is található, akinek gazdái az elhúzódó válságban, az állan­dó fegyverropogásban érde­keltek. Nyilvánvaló, hogy az ezernyi ellentét, hagyomá­nyos gyűlölködés légkörében egy-egy orvlövész, provoká­tor is kirobbanthatja az újabb harcokat. A harc tör­vénye szerint pedig a gép­pisztoly után jön a géppus­ka, azután az ágyú, aknave­tő, a gránát, a rakéta és még ki tudja, mi minden, amivel — a jelek szerint — az ér­dekeltek rendkívül jól el vannak látva. A sors iróniája, hogy mi­közben Nyugat-Be jrútban tombolt a tűz, a keleti vá­rosrészben felvonulással ün­nepelték a függetlenség év­fordulóját, Ami azt illeti, nem sok okuk volt rá. Horváth Gábor unió és az Egyesült Államok között. — Nem is reális azt feltételezni — mutat rá a szerző —, hogy miután bizo­nyos washingtoni körök éve­ken át elutasították a Szov­jetunióval folytatandó építő párbeszéd gondolatát, most rövid idő alatt máris átfogó megállapodást lehet elérni. Hasonlóiképpen vélekedik az Izvesztyija cikke is, hoz­zátéve, hogy a genfi csúcs reménykeltő, fontos szakasz wollt a szovjet—amerikai kapcsolatok történetében, mindazonáltal nem sikerült megegyezni a kulcskérdés­ben, nevezetesen a fegyver­kezési hajsza beszüntetésé­ben. Az amerikai fél állás­pontjában ugyanis, különö­sen az űrfegyverkezés terén, nem történt változás — írja a lap. A nemzetközi bizton­ság és a fegyverkezési haj­sza beszüntetésének problé­máinak megoldására kizáró­lag akkor nyílik lehetőség, ha az Egyesült Államok részé­ről meglesz az akarat és az elszántság átgondolni és új­raértékelni a „csilagháibo- rús” program végzetes kö­vetkezményeit — mutat rá az Izvesztyija cikke. A szovjet fegyveres erők lapja, a Krasznaja Zvezda szerint az amerikai fegyver­zetcsökkentési javaslatok mögött az a szándék húzódik meg, hogy megbontsák a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti katonai-ha­dászati egyensúlyt. Ezt egyébként még az Egyesült Államok számos katonai és politikai vezetője, köztük több volt hadügyminisztere is elismeri — írja a Krasz­naja Zvezda, s emlékeztet arra, hogy az amerikai űr­fegyverkezési tervek csapás- mérő kozmikus eszközök lét­rehozását, az első csapás mérésére alkalmas rendszer mennyiségi tökéletesítését szolgálják. A genfi csúcs jó kezdet a párbeszéd felélesztéséhez — írja a Szelszkaja Zsizny, s úgy vélekedik, hogy az Egye­sült Államokban működő ka­tonai érdekcsoport minden­képpen szembe fog helyez­kedni a Genf.ben született megállapodások végrehajtá­sával. A lap szerint erre utal Weinberger amerikai had­ügyminiszter Reagan elnök­höz intézett titkos levele is, amely „kemény” álláspontot követelt az amerikai féltől a genfi csúcstalálkozón. Nem lesz könnyű .leküzdeni az amerikai szélsőséges körök ellenállását — írja a Szel­szkaja Zsizny. Rendkívüli szinódus IL János Pál pápa által pontifilkált szentmisével és körme net tel megkezdődött Vatikán Városban a püspök rendkívüli színod usa. A fő­papi tanácskozáson, amely várhatóan két hétig fog tar­tani, áttekintik a húsz éve véget ért II. vatikáni zsinat döntéseinek megvalósulá­sát. A II. vatikáni zsinat, ame­lyet még XXIII. János pá­pa alatt kezdtek és VI. Pál pápasága idején fejeztek be, tizenhat dokumentumában a többi között meghirdette az ökumenikus párbeszédet, a hívők és a nem hívők dia­lógusát, az egyház demokra­tizálását, valamint az „európai modell” elvetését a harmadik vlilág katolikus egyházai számára. Vatikáni és olasz saj tökö­tökben felhívják a figyel­met, hogy az egyházon be­lül az utóbbi időiben megle­hetősen éles formáiban ütkö­zött meg egymással két el­lentétes irányzat: az egyik inkább a restauráció szelle­mét kívánja föleleveníteni, a másik pedig a reformök kö­vetkezetes folytatáséit sür­geti. E két irányzat képvi­selői — a vatikáni megfi­gyelők szerint — a mostani szinódiuson nyíltan meg­mérkőznék egymással, s en­nek eredménye határozza meg, milyen arcot ölt majd a zsinat öröksége. GÉPRABLÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom