Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

1985. november 25., hétfő Somogyi Néplap 3 Hétvégi nyitvatartás Sokféle becslés és fölmé­rés készült már arról, meny­nyi munkaidő esik ki a ter­melésiből amiatt, hogy a kü­lönféle szolgáltatók — OTP, posta, ruhatisztító, iparcikk- üzlet, abtaküvegezÓ és má­sok — csak a délelőtti és a kora délutáni órákban fo­gadják az ügyfeleket, a ve­vőket, illetve a megrende­lőket. Az érintett ágazatok közül eddig a Belkereske­delmi Miinisztérliuim lelt a legtöbbet a helyzet javítá­sáért; az idén májusban ki­adott randelete egyebek kö­zött azt célozta, hogy az üz­letek a hét hat napján fo- gadjájk a vevőket. Mint a többi ágazatban, úgy a kereskedelemben is az ötnapos munkahét ko­rábbi bevezetése nehezíti a megoldást. A kereskede­lemben dolgozókat sem lehet arra kényszeríteni, hogy a hét hat napján dol­gozzanak, ezért a rendelet is elsősorban azokat a bol­tokat célozhatja meg, ame­lyekben elég alkalmazott van ahhoz, hogy a heti két szabadnap kiadásával is hat napon át tudjanak nyitva tartani. Ám még így is ba­jos a rendelet végrehajtása, hiszen senkinek sem mind­egy, hogy szombatra vagya hót valamélyik más napjá­ra esik-e a szabadnapja. Nyilvánvaló, hogy mindenki szombaton és vasárnap sze­retne otthon maradni, ami­kor nincs kire hagyni a böl- csődés, az óvodás és az is­kolás gyerekeket, és ami­kor a család együtt lehet. Ám ha mindenkinek meg­adatik ez a lehetőség, akkor ott vagyunk, ahol voltunk: munkaidőiben kell mindent intézni, a tanácsnál, a rend­őrségen csakúgy, mint a szolgáltatóiparban vagy a kereskedelemben. A belkereskedelmi minisz­teri rendéletet meglehetősen eltérő módon fogadták az érintett vállalátok, szövetke­zetek. Akárcsak a helyi ta­nácsok, amelyek bizonyos eseteikben fölimentést adhat­nak a hatnapos nyitvatartá­si kötelezettség alól. Azo­kat az élelmiszerüzleteket, amelyekben legalább né­gyen dolgoznak, sikerült szinte vi'ta nélkül átál 1 utáni a hatnapos nyitva tartásra. Nem így a hasonló létszá­mú iparcikküzleteket. Ezek gazdái — a vállalatok, a szö­vetkezetek — akkor is gyak­ran kértek fölmenté&t a rendelet alól, ha létszámuk elegendő lett volna a hat­napos nyitvatartáshoz. S mi történt, ha a helyi tanácstól nem kapták meg a fölimentést. Szinte (kivétel nélkül föllebbeztek. És ha a megyei, illetve a főivárosi tanács is elutasította kéré­süket? Nos, akadnak válla­latok. amelyek ennék elle­nére is ragaszkodnak a szombati zárvatartáshoz. Ez a renitens magatartás jel­lemzi az Ofotértet, a Bizo­mányi Áruház Vállalatot, a Vasértet, a Tüzépet, az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vál­lalatót. Hogy csak néhány bara­nyai példát említsünk: a bizományi három pécsi boltja a másodfokú köttele- zés ellenére sem kapott uta­sítást a vállalati központtól, hagy ezután nyisson ki szombatonként is. Némi javulás bekövetke­zett a kis, 1—3 személyes üzleteknél is. Bár ezek — kevés kivételtől eltekintve — továbbra is csak öt na­pon át fogadják a vevőket, most már nem okvetlenül valamennyit szombaton, ha­nem esetleg a hét valame­lyik más napján tartják zár­va. A kistelepüléseken az osztott nyitvatartás — va­gyis a déli szünet — széle­sebb korú bevezetésével si­került a szombati árusítást meghonosítani. A szerződé­ses és a magánboltok nyit­vatartási ideje is jobban igazodik most az igények­hez, ami részben a tanácsok koordinációjának köszön­hető. Másfelől megfigyelhe­tő, hogy az élelmiszerszak­mában dolgozó magánkeres­kedők és szerződéses bolt­vezetők egyre nagyabb számban vállalkoznak a he­ti hatnapos, sőt a vasárna­pi nyirtvatartásra is. ■ Ami az utóbbit illeti — túl az idegenforgalmi terü­leteiken az üdülési szezon­ban egyébként is folyama­tosan nyitva tartó mintegy 1500 üzleten —, további he­lyeiken is felhúzzák a re­dőnyt Vasárnap ónként. A rendelet ezt nem tiltja, d,e nem is ösztönzi, a szakmai szakszervezetnek pedig az az álláspontja, hogy ahol a dolgozók erre önként vállal­koznak, s munkájukat tisz­tességesen megfizetik, oitt megengedhető a vasárnapi munka. Persze, ha a fo­gyasztó is igényli. Tehát tu­lajdonképpen csak a lehe­tőséggel él a többi között a Nógrád megyei Élelmiszer- kereskedelmi vállalat, amely 3, a Barcsi Vörös Csillag Tsz, a Gyula és Vi­déke Áfész, a Békés és Vi­déke Áfész, amely egy-egy élelmiszerboltját vasárnap is működteti. Soproniban, ahol bizonyára a külföldiek vásárlásaira számítanak, 11 élelmiszerbolt szerződéses vezetője döntött úgy, hogy vasárnap is árusít. A belkereskedelmi mi­niszteri rendelet nyomán te­hát javultak a munkaidőn kívüli vásárlási lehetőségek- bár legalább hasonlóképp bővülne az idő, amikor a posta, az OTP, az autójaví­tó és a többi szolgáltató is a lakosság rendelkezésére áll! Gál Zsuzsa Vasúti motorkocsik, mozdonyok, dízelmoto­rok napi és időszakos javítását, vizsgálatát, felújítását végzik a MÁV üzemfőnökség kapos­vári járműjavító műhelyének dolgozói. Havonta mintegy 200-szor készítenek fel indulásra vas­úti járműveket. A három szocialista brigádban negyvenötén dolgoznak. {Fotó: Hortobágyi Róbert 091 MMM S A JÁRMŰJAVÍTÓBAN Porban kezdték, sárban A vártnál kevesebb répa termett Leesett az első hó, ám az utakon még mindig gyako­riak a kukoricát, cukorrépát szállító járművek. Mit talált a korai tél a határban, ho­gyan állnak az őszli mun­kákkal a megye legnagyobb mezőgazdasági üzemében, a Kaposvárt Állami . angazda- ságbain — erről beszélget­tünk Bihari András igazga­tóval. — A vetéseKet már régen elvégeztük, az őszi mélyszán­tás felén túljutottunk és most fejezzük be a cukorré­pa betakarítását. — Milyen eredményeket ért el az idén a gazdaság a cukorrépa termesztésében? — Nagy területen, 458 hek­táron termeltünk répát. Saj­nos a tervezett 40 tonnás ter­més helyett csak 34—35 ton­na körül alakul a hozam. Pedig még a nyár derekán is rekordtermést vártunk. A ta­vaszi munkák jól sikerültek és a répa sóikat ígért. Az aszály azonban erősen vlisz- szaivetette, valósággal sínylő­dött. A szárazság hatással volt a betakarításra is. nö­velte a szedési veszteségei. Szeptemberben 82 hektáron előszedést végeztünk a cu­korgyár kérésére, azután ök­lében 10-iig leálltunk. A helyzet azonban ezután sem javult, mivel egész hónap­ban csak 12,5 milliméter csa­padék hullott. Az elmúlt na­pokban aztán gazdagon jött az égi áldás. Először a szá­razság, most meg a sáros, süllyedő talaj miatt nagyobb a betakarítási veszteség. A két Kléine gépsorunk napi 12—14 hektár termés betaka­rítására képes. Most, ha vég­zünk, más üzemékbe mennek gépeink segíteni: — Egy ilyen viszonylag kedvezőtlen év után milyen terveik vannak a cukorrépa- termesztéssel ? végzik — Hasonló területet terve­zünk elvetni, bár ezt némi­leg módosíthatja, hogy nem tisztázott még az idényfelár fizetésének módja a jövő évi szerződéseiknél. — Megváltozott a gazdaság neve, mi ennek az oka? — Amíg a Kaposvárt Me­zőgazdasági Főiskola Tan­gazdasága volt a nevünk, többször előfordult levél- és számlakeveredés a főiskola költségvetési üzemével. Az ilyen jellegű félreértések el­kerülése miatt lett a nevünk Kaposvári Állami Tangazda­ság. K. B. Szolgálati ideje: 40 év 206 nap — Csomapusztán szület­tem cseléd családban. Éltük a szegényember szokásos, eseménytelen életét. Apá­mat 1938-foan behívták 'kato­nának és egészen a háború végéig hol mundért öltött, hol hazajött hosszabb-rövi- debb időre. Én kovácsinas­nak szegődtem 1941-ben. Számomra dupla felszaba­dulás volt negyvenöt tava­sza, felszabadult az ország, én pedig kovácssegéd lettem. Két évig a szakmámban dol­goztam, majd én is meg­kaptam az új, demokratikus hadsereg behívóját. Ezzel megkezdődött az új életem... Hetesi Lajos nyugdíjas kadarkúti tanácselnök szü­netet tart, majd megpróbál­ja a szobába varázsolni a kor hangulatát. A kommu­nista párt már a pártharcok győztese, a gazdaság kezd stabilizálódni, megindul az újjáépítés. Az építők örö­méi azonban hidegháborús fenyegetésék árnyékolják be. Az első igazi pulilikui képzést ő is a hadseregben kapja. Nemegyszer osztják be őket állambiztonsági szol­gálatra. Lelkesen indulnak, de sokszor értetlenül térnek vissza a körletbe. „Az nem igaz, hogy mindenki impe­rialista kém ebben az or­szágban ...” — gondolják át társaival együtt a napi szol­gálatot. Rövid ideig egy kör­letbe kerül az ekkor kato­náskodó Puskás öcsivel, aki már akkor hallatlanul nép­szerű. A sport ott válik a tanácselnök szenvedélyévé. 1951-ben Miskolcon telepe­dik le. — Egyre inkább érdekelni kezdett a politika. Először a Belspednél voltam kovács­mester, majd ott lettem ÜB- titkár is, aztán a Közlekedé­si és Szállítási Dolgozók Szakszervezetében kaptam megbízást a területi bizott­ságban, bérfelelősként. Elő­adásokat hallgattunk, olvas­tunk, és végeztük u napi fel­adatokat. Ma azt mondom, biztosan követtünk el hibá­kat, ez azonban munkánk velejárója volt. Utasításokat teljesítettünk, a vitának még a lehetőségét is kizárták. A fiatalok ma részt vehetnék kormányprogramok vitájá­ban, beleszólhatnak a VII. ötéves terv elképzeléseibe vagy gondoljunk csak a te­lepülésfejlesztés nemrég le­zajlott programjára ... Hetesi Lajos átgondoltan, meggyőzően beszél. Okleve­leket, igazolványokat mutat. Munkája elismeréseként 1951-iben elnyerte a sztaha­novista címet. Első párt- könyve ma is féltve őrzött kincse. A mezőgazdaság kádertá­mogatása volt az újabb for­dulat az életében. Gadácson lettem párttit­kár. Igaz, a szívem már ré­gen visszahúzott Somogyba. A sarjadó szövetkezeti élet 1953 után újra szétzilálódott. Részt vettem a beszolgálta­tásban. Valóban, néhol majdnem ölre kellett men­nünk azokkal az emberek­kel. akik nem értették meg a párt akkori politikáját. Sokszor gondoltam át életem e szakaszát. Sztahanovista koivács voltam, miért nem maradtam az üllőnél meg a kalapácsnál ? Soha egyetlen haragosom sem lett volna ... Feleségére néz, aki har­mincöt év óta társa, öbelőle buggyan ki a felelet: — A férjem mindig a kö­zösség gondjait, baját, örö­mét és gyarapodását tekin­tette elsőnek, s csak utána következett a család. Engem ez sohasem bántott... 1958-tól a kaposvári járá­si pártbizottság politikai munkatársa. Oldalakat lehet­ne megtölteni azokkal a tör­ténetekkel, amelyeket a tsz­szervező Hetesi Lajostól hal­lottam. Egy-egy egész falu volt akkoriban a haragosa. Ma pedig, ha a megbékült tsz-alapítók'kal beszél, nem egyszer hallja viszont ^„Lát­ja, hogy haragudtunk ma­gukra, ma meg mindenki szabadul a földtől, senki se akar már „földbe dolgozni...” A pártmunka után fontos ta­nácsi feladatot kapott. 1973- ban Kadarkúton tanácsel- 'nöknek választották. — Mélyvízbe ugrottam, hiszen akkor kezdődött a falvak kommunális fejlődése. Egészséges víz, utak, járdák, új iskola, óvoda, egészség­ház kellettek. Kadarkút ak­kor 3500 lakosú, dinamiku­son fejlődő községnek szá­mított. Egyszerre voltam leg­alább három-négy bizottság vezetője. Reggeltől estig a falut és az öt társközséget jártam, elképzelhetetlennek tartottam irodában ülve vé­gezni ezt a munkát... A faluban és a környékén nincs olyan ház, ahol meg ne fordult volna. Vitázott, meg­beszélt és rábeszélt, alku­dott és megnyert, eldöntött és megkért — a politikai munka módszereit a taná­cson is kamatoztatta. Negyven év és kétszázhat nap szolgálat után most már négy hónap óta nyugdíjas. Kertészkedik, vadászik, több időt tölt a családdal, de rö­vid számolás után kiderül: még hetente másfél nap most is a közösségé. S így már nem is furcsa, hogy mikor Kadarkúton a tanácselnököt kerestem, így kérdeztek vissza a falubeli­ek: — Melyiket? Békés József

Next

/
Oldalképek
Tartalom