Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

4 Somogyi Néplap 1985. november 16.r szombat Október 22-én a városlige­ti Petőfi-csarnokiban meg­nyílt a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti és űrhajózá­si állandó kiállítása. Veress István főigazgatót kértük meg, mutassa be a főváros új látványosságát. — Repülőgépeket, repü­léstörténeti emlékeket a múzeumban már korábban is láthattunk. Miben új a mostani kiállítás? — Egyebek közt az egyik kis sportgépbe egy számító- gépes szimulátort szerel­tünk; be lehet ülni, s a gye­rekek kipróbálhatják a le- és felszállást. A gépekhez egészen közel lehet menni, lépcsőkről az ablakukon át be is lehet nézni. Videomag­nóról rendszeresen vetítünk repüléssel kapcsolatos kis- filmeket. A későbbiekben számítógépeket is szeretnénk bevezetni. Ennek használata során a látogató „kikérdez­heti” a gépet, s annak kijel­zőjén megjelenik a válasz. A terveink ezzel kapcsolat­ban már megvannak. Sajnos, nem tudjuk fűteni a csarnokot, ezért decem­bertől a leghidegebb téli ’hó­napokra be kell zárnunk a kiállítást, amely egyébként az országos múzeumi nyiitva- tartásnak megfelelően hét­fő kivételével naponta 10— 18 óráig látható. N. G. — Az egy híján száz éve alapított Közlekedési Múze­umban 1917-től kezdve az egyéb közlekedési ágazatok mellett helyet kapott a re­pülés is. Az épületet a má­sodik világháborúban le­bombázták, aztán az új he­lyen 1956 óta volt látható re­püléstörténeti kiállítás. Itt azonban az anyagot jobbára zsúfolt körülmények között tudtuk csak elhelyezni, sőt a gépek egy része hangárban volt. 1982-ben született meg az a határozat, hogy vala­mennyi értékes repüléstörté­neti emlékünket egy helyen, az újjáépített Petőfi-csarnok- ban helyezzük el. Ai első iparilag előállított magyar repülőgép, a Lloyd L—1, 1914-ből. — Ipari, közlekedési mű­emlékeink sajnos nem minden esetben maradnak fenn épségben, gyakran épp a gondatlanság miatt. Ezek ia gépek milyen ál­lapotban voltak, mielőtt ide kerültek? — A legkülönbözőbb repü­lési szervek, így a Malév, az MHSZ, a néphadsereg stb. mindig nagy barátai voltak a Közlekedési Múzeumnak. Az ő összefogásuk nyomán sikerült összegyűjteni, res­taurálni e gépeket. Értékes dokumentumokat kaptunk a repülés hőskorából egykori neves repülők leszármazot- taitól, illetve a még élőktől. A sok társadalmi munka mellett így is kilencmillió forintot fordítottunk a be­rendezésre. * * * Most pedig nézzünk körül, mi látható a múzeum mint­egy 4000 m2-es területén! A kiállítás bevezető szakasza tablókon idézi föl a repülés krónikáját, Mongolfier-ék léghajókísérletétől kezdve a Wright testvérek motoros re­pülésén át Gagarin űrutazá­sáig. A következőkben a re­pülés elméletének fejlődésé­vel, a légi járművek és mo­torok tervezésével ismerked­het meg a látogató. A kiállítás kétségtelenül leglátványosabb része az a csarnok, ahol történelmi gé­pek eredeti példányait te­kinthetjük meg. Köztük a Róma nevű magyar tervezé­sű sportgépet, amely 1925- ben készült, s 18 lóerős mo­torjával három világcsúcsot is felállított. A múzeum legértékesebb darabja egy ezüstös testű Junkere F—13-as; IV. (Habs­burg) Károly 1921-ben ezen repült Svájcból Magyaror­szágra, hogy átvegye a ha­talmat. A puccskísérlet meg­hiúsult, a gép viszont épség­A Super Aero—-45. ben átvészelte a történelem viharait. Egész teste fémből készült. Helyet kapott a gyűjteményben négy olyan repülőgép is, amelyet idősb Rubik Ernő tervezett. A leg­nagyobb kiállított gép egy AN—2-es (sok közülük még ma is aktív); ebbe be is szállhatnak a látogatók. Gazdag választékot kínál a repülőgépmotorok gyűjte­ménye is. Érdekes összeha­sonlítani egy apró, 25 lóerős motort, az IL—18-as 4000 ló­erős hajtóművével. A kiállítás egy másik ré­sze a repülőgépgyártás tech­nológiáját mutatja be. A hőskor gépeinek szerkezeti elemei még fából készültek, rájuk vászoniborítás került. Később elterjedt a hegesz­tett acélcsövekből készített vázszerkezet, amelyet a nap­jainkban is használatos alu­mínium váltott föl. Hason­ló fejlődést kísérhetünk vé­gig a repülőgépek műszere­zettsége terén is. A magyar repülés történe­tét elsősorban modellek szemléltetik. Itt van Endresz A kiállítás egyik legértékesebb „szereplő” Junkers F—13-as. György és Magyar Sándor óceánrepülő világrekorder Lockheed gépének l:10-es méretarányú modellje. Mel­darabja, a klrálypuccsban lette láthatók a tragikus sor­sú Endresz tárgyi emlékei. Tablókról kaphatunk képet a mai magyar légi'közléke- désről, a Malév gépparkjá­ról, az új Ferihegyi repülő­térről, a földi repülésirányí­tás fejlődéséről. Időrendben az űrkutatási részleg zárja a kiállítást. Többek közt itt van az a Szojuz—35-ös űrkabin is, amelyen Farkas Bertalan a világűrben járt. * * * Farkas Bertalan visszatérő űrhajója, a Szojuz—35-ös. A Szovjet Tudományos Akadémia ajándéka. — Kiállításunk európai színvonalú — mondja Veress István —; ez mind a rende­zés terén, mind az anyag sokrétűségében megnyilvá­nul. Bizonyítja ezt a 26 ere­deti repülőgép is. Gondol­tunk a külföldi látogatókra is; a magyarázó szövegeket németül, angolul és olaszul is elolvashatják. — Világszerte az a ki­állításrendezők törekvése, hogy |a látogató ne csak passzív szemlélője legyen a kiállításnak. Mit tesznek Önök ennek érdekében? A REPÜLÉS MÚZEUMA Alkohol mlati gyilkosság Családi tragédia A bűnügyek során a leg­többször alkohol befolyásolja az elkövetők ítélőképességét és cselekedeteit. Akad azon­ban néha olyan is, ahol nem a tettes, hanem az áldozat az alkoholista, s áldozattá épp az alkohol miatt lesz. így történt ez Kaposváron a Füredi utca 79-ben is, ahol egy 46 éves kaposvári zenész, Balogh Miklós élt a család­jával. Balogh és felesége 1981-ben kötött házasságot; mindketten elrontott há­zasságok után, elváltán kel­tek össze.. Az asszony alko­holizmusa miatt korábban már volt elvonókezelésen is, a férfi azonban bízott a vál­tozásban, és abban, hogy az ő józan életmódja majd a feleségét is megváltoztatja. De hiába szült az asszony két előző házasságálban szü­letett gyermeke mellé egy „közös gyermeket” is, egyre gyakrabban nyúlt az italos­üveg után. A férfi próbálta meggyőz­ni, s hogy a szép szó nem használt, olykor a tettleges- ségtől sem riadt vissza. 1982 tavaszától időnként veréke- déssé fajultak a veszekedé­sek. Nem egy esetben azasz- szony orvosi látleletet is fel­vetetett. 1985 áprilisában a férfi úgy megütötte, hogy az asszony orrcsontja eltörött. Alig egy hónap múlva ismét összezördültek — akkor a pofontól a férfi egyik ujja törött el... Balogh Miklósban egyre gyűlt a düh. Többször fon­tolgatta, hogy elviteti a fe­leségét alkoholelvonó keze­lésre, de aztán nem lett be­lőle semmi. Mivel keze a ve­rések után megfájdult, elha­tározta, hogy legközelebb va­lami kemény alkalmatossá­got keres, hátha azzal „észre térítheti” az asszonyt. Munkájából rendszeresen este 11 óra után ért haza. Június 24-én este, mikor ha­zaért, látta, hogy felesége megint erősen felöntött a garatra. Kiküldte hát a szo­bából, mondván, hogy nem hajlandó vele egy ágyban aludni. Reggel azzal a szán­dékkal vágott neki a város­nak, hogy a tanácson beje­lenti a feleségét, s élvonóra viteti. Végül mégsem tette. Hazament, s otthon megint részegen találta az asszonyt. „Kértem, tegyen rendet, ta­karítsa ki á ilakást. Én a kislánnyal játszottam, majd megnéztem, milyen rendet rakott. Nem csinált semmit”. Erre többször arcul ütötte, újra kérte rendrakásra, s be­ment a szobába. Fél óra múl­va megint kiment a konyhá­ba; az asszony továbbra sem csinált semmit. A férfi erre a fürdőszobából kihozta a WC-pumpát, s annak a nye­lével kezdte ütni a nőt. „Elő­ször mindig felszólítottam, majd megnéztem, elvégezte-e a munkát, de mivel nem vé­gezte el, ezért megvertem.” így mintegy két óráig tartott a verés. A végén már nem­csak ütötte a pumpával, ha­nem több ízben a hasába is döfött a nyelével. Felesége a szomszédokhoz menekült; azok kihívták a mentőket, a nő azonban nem volt hajlandó bemenni a kórházba. Megjelent a férfi is, és kijelentette: „Nem megverni, agyonütni kellett volna!” Később azonban ő is látta felesége állapotát és küldte, hogy menjen a kór­házba. De az asszony hajtha­tatlan volt. Balogh Miklós aznap is el­ment dolgozni. Amikor este hazaért, feleségét józanul találta otthon az ágyban; vi­zes borogatás volt a hasán, mert nagyon fájlalta. Kór­házba csak másnap került. S hiába volt az orvosi igyeke­zet, sérüléseibe belehalt. A megyei bíróságon dr. Mózes Gábor tanácsa bűnös­nek mondta ki Balogh Mik­lóst különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűn­tettében, s ezért 10 évi fegy- házra ítélte, s 5 évre eltil­totta a közügyek gyakorlásá­tól'. Az ítéletet az ügyész tu­domásul vette, a vádlott és védője enyhítésért föllebbe- zett. Gy. L. Felszedik a balatoni stégeket Az Országos Vízügyi Hi­vatal elnökének rendelete értelmében november 1 után, tehát a téli időszakra egyet­len horgászstég sem marad­hat kinn a Balaton partján. A csaknem 5000 stégtuilajdo- noís többsége be is tartja az élőírást, időhan felszedte, s eltávolította a stéget, körül­belül 450 azonban még ezek­ben a n a pokban a parton, illetve a vízben áll. A Kö- zép-dunántúflá Vízügyi Igaz­gatóság balatoni kirendelt­sége jegyzéket készít róluk és felszólítja a tulajdono­saikat a rendelet végrehaj­tására. Ha ennek sem tesz­nek eleget, a vízügyi kiren­deltség távolítja el, termé­szetesen a tulajdonosok költségére a stégeket. Az intézkedés a Balaton vizének védelmét szolgálja. A stégek eltávolítása előfel­tétele annak, hogy minden nádat legvághassanak, a sza­badon sarjadzó új, egészsé­ges nád betölthesse fontos szerepét a tó vizének tisztu­lásában. PIACI KÖRKÉP Szép szegedi zöldpaprika Hűvös volt az idő, így a hétvégi 'kaposvári piacon vevő és eladó egyaránt gyorsan kötött üzletet. „Slá­ger” volt a Szegedről érke­zett hegyes zöldpaprika, még tavasszal sem lehetett látni ilyen szépet. Árulták darabonként is, 2 forintért, kilóját pedig 40-ért adták. A sárgarépa csomója 8—12 forint volt, a petrezselyem zöldje 2 forint. Fejeskápose- tát 6 forintért kínáltak; a gusztusos, hatalmas karfiol 20 forintért kellette magát. A karalábé darabja 2—3 fo­rint volt, a kelkáposzta ki­lója 8—10. Dércsípte salátát láttam fejenként 3 és 10 forintért. A paradicsom kilója 15—20 forint volt, de nem nagyon kaptak érte a vásárlók. A burgonya ára kilónként 4 és 6 forint között változott, a vöröshagymát 14-ért mér­ték. Rengeteg tojás volt az asz­talokon. Akadt olyan árus, aki csak 3,20-at kért darab­jáért, de többnyire 3,50-ért adták. Az élő baromfi kilója 50 forint volt, a vágott csir­két 120-ért kínálták. Hatal­mas kacsák hevertek az árusok asztalán, egyért- egyért 300 forintot is elkér­tek. Sok szép gyümölcs között válogathattak a vevők. Az Alexander körte ára 22 és 25 forint között volt, az ap­róbb körtére már 18-ért is szert tehettünk. Az almát 20 forintért kínálták. Ismét lehetett kapni sza­badon termő gombát. Az árus vállalkozó kedvét di­csérte, hogy hajnalban ké­pes volt útrakelni érte. A csiperke ára kilónként 80, a pereszkéé 60, a laskagombáé 70 forint volt. A virágpiac már szinte említésre sem méltó. Csak a szegfű ára bosszantotta, a vá­sárlókat: 30 forintért kínál­tak egy-egy szálat. Láttam még apró virágú krizanté­mot is — öt forintot kértek érte. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom