Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
4 Somogyi Néplap 1985. november 16.r szombat Október 22-én a városligeti Petőfi-csarnokiban megnyílt a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti és űrhajózási állandó kiállítása. Veress István főigazgatót kértük meg, mutassa be a főváros új látványosságát. — Repülőgépeket, repüléstörténeti emlékeket a múzeumban már korábban is láthattunk. Miben új a mostani kiállítás? — Egyebek közt az egyik kis sportgépbe egy számító- gépes szimulátort szereltünk; be lehet ülni, s a gyerekek kipróbálhatják a le- és felszállást. A gépekhez egészen közel lehet menni, lépcsőkről az ablakukon át be is lehet nézni. Videomagnóról rendszeresen vetítünk repüléssel kapcsolatos kis- filmeket. A későbbiekben számítógépeket is szeretnénk bevezetni. Ennek használata során a látogató „kikérdezheti” a gépet, s annak kijelzőjén megjelenik a válasz. A terveink ezzel kapcsolatban már megvannak. Sajnos, nem tudjuk fűteni a csarnokot, ezért decembertől a leghidegebb téli ’hónapokra be kell zárnunk a kiállítást, amely egyébként az országos múzeumi nyiitva- tartásnak megfelelően hétfő kivételével naponta 10— 18 óráig látható. N. G. — Az egy híján száz éve alapított Közlekedési Múzeumban 1917-től kezdve az egyéb közlekedési ágazatok mellett helyet kapott a repülés is. Az épületet a második világháborúban lebombázták, aztán az új helyen 1956 óta volt látható repüléstörténeti kiállítás. Itt azonban az anyagot jobbára zsúfolt körülmények között tudtuk csak elhelyezni, sőt a gépek egy része hangárban volt. 1982-ben született meg az a határozat, hogy valamennyi értékes repüléstörténeti emlékünket egy helyen, az újjáépített Petőfi-csarnok- ban helyezzük el. Ai első iparilag előállított magyar repülőgép, a Lloyd L—1, 1914-ből. — Ipari, közlekedési műemlékeink sajnos nem minden esetben maradnak fenn épségben, gyakran épp a gondatlanság miatt. Ezek ia gépek milyen állapotban voltak, mielőtt ide kerültek? — A legkülönbözőbb repülési szervek, így a Malév, az MHSZ, a néphadsereg stb. mindig nagy barátai voltak a Közlekedési Múzeumnak. Az ő összefogásuk nyomán sikerült összegyűjteni, restaurálni e gépeket. Értékes dokumentumokat kaptunk a repülés hőskorából egykori neves repülők leszármazot- taitól, illetve a még élőktől. A sok társadalmi munka mellett így is kilencmillió forintot fordítottunk a berendezésre. * * * Most pedig nézzünk körül, mi látható a múzeum mintegy 4000 m2-es területén! A kiállítás bevezető szakasza tablókon idézi föl a repülés krónikáját, Mongolfier-ék léghajókísérletétől kezdve a Wright testvérek motoros repülésén át Gagarin űrutazásáig. A következőkben a repülés elméletének fejlődésével, a légi járművek és motorok tervezésével ismerkedhet meg a látogató. A kiállítás kétségtelenül leglátványosabb része az a csarnok, ahol történelmi gépek eredeti példányait tekinthetjük meg. Köztük a Róma nevű magyar tervezésű sportgépet, amely 1925- ben készült, s 18 lóerős motorjával három világcsúcsot is felállított. A múzeum legértékesebb darabja egy ezüstös testű Junkere F—13-as; IV. (Habsburg) Károly 1921-ben ezen repült Svájcból Magyarországra, hogy átvegye a hatalmat. A puccskísérlet meghiúsult, a gép viszont épségA Super Aero—-45. ben átvészelte a történelem viharait. Egész teste fémből készült. Helyet kapott a gyűjteményben négy olyan repülőgép is, amelyet idősb Rubik Ernő tervezett. A legnagyobb kiállított gép egy AN—2-es (sok közülük még ma is aktív); ebbe be is szállhatnak a látogatók. Gazdag választékot kínál a repülőgépmotorok gyűjteménye is. Érdekes összehasonlítani egy apró, 25 lóerős motort, az IL—18-as 4000 lóerős hajtóművével. A kiállítás egy másik része a repülőgépgyártás technológiáját mutatja be. A hőskor gépeinek szerkezeti elemei még fából készültek, rájuk vászoniborítás került. Később elterjedt a hegesztett acélcsövekből készített vázszerkezet, amelyet a napjainkban is használatos alumínium váltott föl. Hasonló fejlődést kísérhetünk végig a repülőgépek műszerezettsége terén is. A magyar repülés történetét elsősorban modellek szemléltetik. Itt van Endresz A kiállítás egyik legértékesebb „szereplő” Junkers F—13-as. György és Magyar Sándor óceánrepülő világrekorder Lockheed gépének l:10-es méretarányú modellje. Meldarabja, a klrálypuccsban lette láthatók a tragikus sorsú Endresz tárgyi emlékei. Tablókról kaphatunk képet a mai magyar légi'közléke- désről, a Malév gépparkjáról, az új Ferihegyi repülőtérről, a földi repülésirányítás fejlődéséről. Időrendben az űrkutatási részleg zárja a kiállítást. Többek közt itt van az a Szojuz—35-ös űrkabin is, amelyen Farkas Bertalan a világűrben járt. * * * Farkas Bertalan visszatérő űrhajója, a Szojuz—35-ös. A Szovjet Tudományos Akadémia ajándéka. — Kiállításunk európai színvonalú — mondja Veress István —; ez mind a rendezés terén, mind az anyag sokrétűségében megnyilvánul. Bizonyítja ezt a 26 eredeti repülőgép is. Gondoltunk a külföldi látogatókra is; a magyarázó szövegeket németül, angolul és olaszul is elolvashatják. — Világszerte az a kiállításrendezők törekvése, hogy |a látogató ne csak passzív szemlélője legyen a kiállításnak. Mit tesznek Önök ennek érdekében? A REPÜLÉS MÚZEUMA Alkohol mlati gyilkosság Családi tragédia A bűnügyek során a legtöbbször alkohol befolyásolja az elkövetők ítélőképességét és cselekedeteit. Akad azonban néha olyan is, ahol nem a tettes, hanem az áldozat az alkoholista, s áldozattá épp az alkohol miatt lesz. így történt ez Kaposváron a Füredi utca 79-ben is, ahol egy 46 éves kaposvári zenész, Balogh Miklós élt a családjával. Balogh és felesége 1981-ben kötött házasságot; mindketten elrontott házasságok után, elváltán keltek össze.. Az asszony alkoholizmusa miatt korábban már volt elvonókezelésen is, a férfi azonban bízott a változásban, és abban, hogy az ő józan életmódja majd a feleségét is megváltoztatja. De hiába szült az asszony két előző házasságálban született gyermeke mellé egy „közös gyermeket” is, egyre gyakrabban nyúlt az italosüveg után. A férfi próbálta meggyőzni, s hogy a szép szó nem használt, olykor a tettleges- ségtől sem riadt vissza. 1982 tavaszától időnként veréke- déssé fajultak a veszekedések. Nem egy esetben azasz- szony orvosi látleletet is felvetetett. 1985 áprilisában a férfi úgy megütötte, hogy az asszony orrcsontja eltörött. Alig egy hónap múlva ismét összezördültek — akkor a pofontól a férfi egyik ujja törött el... Balogh Miklósban egyre gyűlt a düh. Többször fontolgatta, hogy elviteti a feleségét alkoholelvonó kezelésre, de aztán nem lett belőle semmi. Mivel keze a verések után megfájdult, elhatározta, hogy legközelebb valami kemény alkalmatosságot keres, hátha azzal „észre térítheti” az asszonyt. Munkájából rendszeresen este 11 óra után ért haza. Június 24-én este, mikor hazaért, látta, hogy felesége megint erősen felöntött a garatra. Kiküldte hát a szobából, mondván, hogy nem hajlandó vele egy ágyban aludni. Reggel azzal a szándékkal vágott neki a városnak, hogy a tanácson bejelenti a feleségét, s élvonóra viteti. Végül mégsem tette. Hazament, s otthon megint részegen találta az asszonyt. „Kértem, tegyen rendet, takarítsa ki á ilakást. Én a kislánnyal játszottam, majd megnéztem, milyen rendet rakott. Nem csinált semmit”. Erre többször arcul ütötte, újra kérte rendrakásra, s bement a szobába. Fél óra múlva megint kiment a konyhába; az asszony továbbra sem csinált semmit. A férfi erre a fürdőszobából kihozta a WC-pumpát, s annak a nyelével kezdte ütni a nőt. „Először mindig felszólítottam, majd megnéztem, elvégezte-e a munkát, de mivel nem végezte el, ezért megvertem.” így mintegy két óráig tartott a verés. A végén már nemcsak ütötte a pumpával, hanem több ízben a hasába is döfött a nyelével. Felesége a szomszédokhoz menekült; azok kihívták a mentőket, a nő azonban nem volt hajlandó bemenni a kórházba. Megjelent a férfi is, és kijelentette: „Nem megverni, agyonütni kellett volna!” Később azonban ő is látta felesége állapotát és küldte, hogy menjen a kórházba. De az asszony hajthatatlan volt. Balogh Miklós aznap is elment dolgozni. Amikor este hazaért, feleségét józanul találta otthon az ágyban; vizes borogatás volt a hasán, mert nagyon fájlalta. Kórházba csak másnap került. S hiába volt az orvosi igyekezet, sérüléseibe belehalt. A megyei bíróságon dr. Mózes Gábor tanácsa bűnösnek mondta ki Balogh Miklóst különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, s ezért 10 évi fegy- házra ítélte, s 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától'. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért föllebbe- zett. Gy. L. Felszedik a balatoni stégeket Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének rendelete értelmében november 1 után, tehát a téli időszakra egyetlen horgászstég sem maradhat kinn a Balaton partján. A csaknem 5000 stégtuilajdo- noís többsége be is tartja az élőírást, időhan felszedte, s eltávolította a stéget, körülbelül 450 azonban még ezekben a n a pokban a parton, illetve a vízben áll. A Kö- zép-dunántúflá Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltsége jegyzéket készít róluk és felszólítja a tulajdonosaikat a rendelet végrehajtására. Ha ennek sem tesznek eleget, a vízügyi kirendeltség távolítja el, természetesen a tulajdonosok költségére a stégeket. Az intézkedés a Balaton vizének védelmét szolgálja. A stégek eltávolítása előfeltétele annak, hogy minden nádat legvághassanak, a szabadon sarjadzó új, egészséges nád betölthesse fontos szerepét a tó vizének tisztulásában. PIACI KÖRKÉP Szép szegedi zöldpaprika Hűvös volt az idő, így a hétvégi 'kaposvári piacon vevő és eladó egyaránt gyorsan kötött üzletet. „Sláger” volt a Szegedről érkezett hegyes zöldpaprika, még tavasszal sem lehetett látni ilyen szépet. Árulták darabonként is, 2 forintért, kilóját pedig 40-ért adták. A sárgarépa csomója 8—12 forint volt, a petrezselyem zöldje 2 forint. Fejeskápose- tát 6 forintért kínáltak; a gusztusos, hatalmas karfiol 20 forintért kellette magát. A karalábé darabja 2—3 forint volt, a kelkáposzta kilója 8—10. Dércsípte salátát láttam fejenként 3 és 10 forintért. A paradicsom kilója 15—20 forint volt, de nem nagyon kaptak érte a vásárlók. A burgonya ára kilónként 4 és 6 forint között változott, a vöröshagymát 14-ért mérték. Rengeteg tojás volt az asztalokon. Akadt olyan árus, aki csak 3,20-at kért darabjáért, de többnyire 3,50-ért adták. Az élő baromfi kilója 50 forint volt, a vágott csirkét 120-ért kínálták. Hatalmas kacsák hevertek az árusok asztalán, egyért- egyért 300 forintot is elkértek. Sok szép gyümölcs között válogathattak a vevők. Az Alexander körte ára 22 és 25 forint között volt, az apróbb körtére már 18-ért is szert tehettünk. Az almát 20 forintért kínálták. Ismét lehetett kapni szabadon termő gombát. Az árus vállalkozó kedvét dicsérte, hogy hajnalban képes volt útrakelni érte. A csiperke ára kilónként 80, a pereszkéé 60, a laskagombáé 70 forint volt. A virágpiac már szinte említésre sem méltó. Csak a szegfű ára bosszantotta, a vásárlókat: 30 forintért kínáltak egy-egy szálat. Láttam még apró virágú krizantémot is — öt forintot kértek érte. K. A.