Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

1985. október 7., hétfő Somogyi Néplap 5 „Nemzedék helyett egy nemzet lehettünk volna...” Szíjártó István kandidátusi értekezése Folklórest a Kiliánban Hatalmas a huszadik szá­zadi magyar értelmiség egy­mást váltó nemzedéked kö­zött feszülő ív. Adytól Illyé­sig, s Németh Lászlótól Nagy Lászlóig. Kemény, sőt tragikus történelmi erők alakították élményanyiagu- kait, közéleti hevületüket, esztétikájukat, és erkölcsi tartásukat. E sorsforméló esztendők másként érintet­ték az egyes embert, a sod­ró erejű változások másként formálták a különböző idő­pontban eszmélő, s a min­denkori nagy kérdésekről véleményt mondó nemzedé­keket. Tanulmányok, mo­nográfiák sora foglalkozik a helyiét kereső, egyívású ma­gyar értelmiség szellemi ouvre-jével, közéleti-művé­szi töltésének eredőivek E munkák száma egy értékes vállalkozással gyarapodott: Szíjártó István, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola volt docense, az Eötvös-kollégium igazgatója, irodalomtörténész a napokban védte meg az ELTE bölcsészettudományi karán Sipos Gyuláról írott kandidátusi értekezését. Sipos Gyula költői, írói, közéleti munkássága Léleg­zetelállítóan sokrétű, ellent­mondásokkal terhes. Szíjár­tó István — akit eddig kü­lönösen a műelemzésiben val­ló tudásáról ismertünk —„ mosit széles körű anyagis­merettel bogozta ki Sipos életpólypájának összefonó­dott írói—művészi és polijti- kaii-közéleti elemeit. Ehhez el kellett mélyednie a negy­venes éviek kezdetétől a het­venes évekig ívelő kor tár- sadlatamtörténetében. Az ér­tekezés vitáján a bírálók ál­tal is megdicsért forráskutja- tó buzgalommal tárta föl a Sipos Gyula munkásságát meghatározó szálakat. Ezek­re döntő hatással voltak a Győrff y-kollóg i umba n eltöl­tött évek. Annak a világnak a tapasztalatai, amelyeket gyermekkora, s felcseperedé­se színhelyéről, a somogyi szegényparaszti környezet­ből magával hozott, itt értek szintézissé és cselekvési programmá, baloldali elkö­telezettséggé. A politika,, a közéleti hév egyidőre maga alá is gyűrte a művészi vé­nát. A kaposvári évek köl­tői kísérletei megszakadtak, a közéleti szereplés (földosz­tás, pártpolitikai, fjúsági mozgalmak) és a publicisz­tika lett egy időre önkifeje­zésének területe. Lényegében csak 1953-tól, az irodalmi- szellemi élet lassú olvadásá­tól kezdett újra verseket piúb- likálni. Pályaképrajzában döntő, hogy politikailag az Erdei—Darvas-féle törekvé­sekhez állt legközelebb, lí­rai-prózai munkáira pedig az egyszerűség, a kopár, dísztelen megformálás volt a jellemző. Szíjártó István nagy erő­feszítéseket tett, hogy meg­fejtse a rejtélyt: miért ma­radt ki szinte teljesen Sipos Gyula a hivatalos magyar irodalomtörténet írásból ? Hiszen az Akadémiai Kiadó hat- és a Gondolat Kiadó háromkötetes irodalomtörté­netéből egyaránt hiányzik a köl'tő-pulblioista-poldtikus ne­ve. A 'kandidátusjelölt tá- giaibb összefüggésekbe he­lyezve a kérdést úgy véli, hogy ez a- népből jött, a szo­cialista társadalom megte­remtésében elévülhetetlen érdemeket szerzett nemze­dék nem kapta meg egészen a legutóbbi évekig közgon­dolkodásunkban és a kultu­rális életiben sem az óit meg­illető elismerést. Ennek pe­dig az oka — mondja —, hogy a „harmincas évektől a hatvanas évekig tartó idő­szakot alaposabban feltáró, az ellentmondásokat megfo­galmazó, az árnyalatokat a korábbinál jobban érzékelő történeti földolgozások, poli­tológiai munkák száma csak az utóbbi éveikben gyarapo­dott ugrásszerűen”, s e mun­kák differenciáltabban látta­tó szemléletmódja nem ke­rülhetett át a nagy iroda­lomtörténeti összefüggésekbe. Sípos Gyula pályaívének fölrajzolásához jó tájékozó­dási pontként szolgált a bí­ráló bizottság elnökének, Czine Mihálynak egy meg­jegyzése. E nemzedék ötve­nes évekbeli szerepéről szól­va mondta: „a szellemi tá­jékozódás igénye ebben az időiben leszűkült számukra s talán ezért sem teljesed­hetett ki igazán” Sipos és sok nemzedéktársának mű­vészete. S a hatvanas évek második félétől — amikor a közéleti költészet kezdett visszaszorulni az egyéb iro­dalmi divatokkal, stílus- és esztétikai irányzatokkál szemben (groteszk, hangsú­lyozottan egyéni hang, tény- inodalom előretörése stb.) — a közéleti elkötelezettséget minden porcikájávai, nemze­dékének közös eszményéi alapján érző művész hangja megkeseredett, kiábrándulttá vált. A Sípos Gyula írói mun­kásságát földolgozó disszer­táció szerzője Somogybán kezdte el a gyűjtőmunkát, ahól maga is élt, s ahová Sípos — születése okán — haláláig szoros érzelmi szá­lakkal kötődött. Szíjártó Ist­ván az értekezés vitájában 'külön is hangsúlyozta1: ez a munka somogyi gyökerű, it­teni ikutatáSai nélkül aligha született volna meg. — Ma is somogyinak érzem ma­gam — mondta — noha munkám második éve a fő­városihoz köt. S remélem, értékei — ha vannak — a somogyi szellemi forrásokat gazdagítják elsősorban. 'Kandidátusi értekezését el­fogadták; a lehetséges pon­tok nyol'cvanhat százalékéi kapta meg. A somogyi tudo­mányos életet a történet-, az agrár- és az orvostudo­mányok után most már az irodalomtörténetben is jeles alapmű gazdagítja. Csupor Tibor Sokszor elhangzik, hogy a fölgyorsult világban visz- szaszorulnak az emberi kap­csolatok, a mindennapi ro­hanás közben csak kevésbé figyelünk egymásra, nem vesszük észre azt sem, ha embertársaink bajba jutnak. Ennek a véleménynek jó cáfolata a pénteken, a ka­posvári Kilián művelődési központban rendezett folk­lórest, . amelynek bevételét az augusztusi földrengés okozta károk helyreállítására ajánlották föl. A nemes cél érdekében öt szervezet szö­vetkezett. A KISZ Somogy megyei és Kaposvár városi bizottsága, a BM Somogy megyei Rendőrfőkapitány­ság, a Latinca és a Kilián művelődési központ, vala­mint a Tóth Lajos Általános iskola. Eredetileg három tánc- együttes mutatta volna be produkcióját, ám a Somogy aprók több megbetegedés miatt nem léphetett dobogó­ra. A szépszámú nézősereg azonban azt bizonyította, hogy ha nem is a legszeren­csésebb időpontban rendez­ték az előadást (hiszen ezzel azonos időben tartotta a Csi- ky Gergely Színház idei első bemutatóját), mégis van ér­deklődés városunkban eszép művészeti ág iránt. Jó alka­lom volt ez arra is, hogy a néptáncot szerető közönség meggyőződhessen arról, hol tart művészi munkájában a Somogy és a BM Kaposvár táncegyüttes. Csaknem egy- egy órát töltött színpadon a két csoport, így valóban munkájuk keresztmetszetét adhatták. A Mosóczi István vezette Somogy koreográfiái közül a legnagyobb sikert az ugrós aratta, ahol nagy teret kapott a férfi táncosok sod­ró lendülete. A belülről jövő jókedv a nézőkre is átra­gadt. A táncegyüttes sikeré- hez_hozzájárult az őket kí­sérő* Zengő együttes ihletett és hiteles játéka. Magyar néptáncokból állí­tott össze egy csokorra valót a BM együttes. Vida József művészeti vezető szemmel láthatóan törekedett arra, hogy a Kárpát-medence nép­táncai közül a legszíneseb­bek kerüljenek a műsorba, így a somogyi és a lakócsai táncok mellett délalföldi, mélykúti és széki táncok ko­reográfiáit láthatta a közön­ség. Ha az előzőekben emlí­tést tettünk a kísérő zene­karról, akkor itt sem sza­bad elfelednünk, hogy a Ke­rékkötő könnyed és jókedvű játékával hozzájárult a BM táncegyüttes sikeréhez. A két csoport előadását látva még meg kell állapí­tanunk azt az örvendetes tényt, hogy nagyon sok a fiatal mindkét együttesben. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a most nem szerepelt Somogyi aprók a legfiatalább korosztályt kép­viselik, úgy látjuk, nincs gond e szép, hagyományápo­ló művészeti ág utánpótlásá­val. V. I. Történelmünk útjain Természetjárók Somogybán Új táncjátékok bemutatója Pécsett szöntött Kaposváron az uj lakótelepek iskoláira. Aa utólbbi napokban két helyen is 'kiállítás nyílt a kisisko­lások számára. A Kiinlizst lakótelepi álta­lános iskoláiban Borsos La­jos fótómantázsai várják az ifjú látogatókat. A Damja­nich kollégium nevelőtanára hosszú évek óta foglalkozik ezzel a különleges techniká­val. Újságkivágásokat, sajtó­fotókat, képzőművészeti al­kotásokat használ fel, s ezekből a heterogén elemek­ből épít új, kerek egészet. Egyéni vizuális emlékezete, merész képzettársításai gon­dolkodásra késztetik a szem­lélőt. A Toldi utcai iskolában Bene János rajztanár ad ízelítőt a gyerekeknek pálya­kezdő évei gazdag termésé­ből. Gyakorló pedagógus lé­vén sokféle módszerrel1 kí­sérletezik, s írnost is úgy vá­logatott, hogy fekete-fehér és színes linómetszet, fehér dombornyomás, tus- és gra­fitrajz, ákvarell és olaj egy­aránt kerüljön a pararvánok- ra. A technikai sokféleség bemutatása, a didaktikai hasznosság mellett képei művészileg is értékeset nyúj­tanak. Rajzai, melyek egy részét nyáron, a mártélyi alkotótáborban készítette, ta- niulményszerű pontosságuk­ká!, a hangulatok finom megragadásával gyönyörköd­tetnek. Mégis talán egyéni megoldásokkal megújított, olajfestményei a legtöbbet ígérők. Különösen érdekes Repülés című képe, melyen merev és oldott formák üt­köztetésével érezteti a hu­manizált, ember által .beska­tulyázott világ és az ereden­dő, romlatlan természet el­lentétét. A szokatlanul szép, nap­sugaras őszi napok szinte csalogatják a városi embert kirándulásra, túrákra. A ter­mészet kedvelői hétvégeken, szábad délutánokon útra­kelnek, gyalog, biciklivel, há­tizsákkal, családdal vagy ba­rátokkal. Kaposváron szép hagyo­mánya van a természetjárás­nak. Egyesületek, klubok alakulnak, közös érdeklődé­sű emberek találnak egy­másra a túrák útjain. Az első természetbarát egyesületet 1912-ben a nyom­dászok alakították, Moizer István gépmester vezetésé­vel. Az 1929-ig működő szer­vezet jogutódja a Kaposvári Természetbarátok Egyesüle­te gyalogos szakosztálya lett. Két éve járják megyénk tú- ristaútjait, hazánk — főleg történelmi emlékekben gaz­dag — tájait. A természet megismerése, védelme, kutatása, új turista terepek feltárása és hagyo­mányőrzés ötvöződik azokon a kirándulásokon, amelyek a különböző korú és foglalko­zású embereket közösségé kovácsolják. Lévai Józseftől az egyesület vezetőjétől meg­tudtuk, hogy az őszi hóna­pokban a két szakosztály programot kínál a túrákra indulóknak. A Búvár-ikör tagjai termé­szetjárással és helytörténeti kutatással foglalkoznak. A közeljövőben kívánják majd feltérképezni azokat a híres somogyi forrásokat, ame­lyekhez valamilyen történel­mi esemény, legenda fűző­dik. A várkutató akció ke­retében — múzeum szakem­bereinek támogatásával — dolgoznak együtt. Történel­münk híres útjain járva felkeresik Pusztaszer, Tata, Mohács, Veszprém, Somogy- vár nevezetességeit. A kerékpáros és gyalogos szakosztály októberben újra útnak indul. Rapoly és Sza- lacska lesz a cél. Szálacskán a Kelta-római földvár terü­letén 19-én szüreti túrán ta­lálkoznak a természet ked­velői. Ugyancsak gyalogtú­ra alkalmával, október 26-án tekinthetik meg a szakosz­tály tagjai Segesd műemlé­keit, a felsőbogáti Vrancsics kastélyt és Nagybajom neve­zetességeit. Két új táncjáték bemutai- tojálval kezdte meg idei évadját a 25 éves Pécsi Ba­lett. A Buda,pesti Tavaszi FesztiváLon egy alkalommal már előadták, s mostantól folyamatosan szerepel a Pé­csi Nemzieti Színház műso­rán aiz „Ellopott Legyező” és a „Buon giorrno, signore” cí­mű balett. Koreográfiájukat Krámer György készítette, a jelmez- és díszlettervező Hú­ros Annamária, a maszk­mester, Léka László. Az „Ellopott legyező” ze­néjét jápán dallamokból Szalay László állította ösz- sze. A japán környezetben játszódó költői mese főbb szerepeit Móricz Éva, illetvé Paronai Magdolna, s Lovas Pál, illetve Hajzer Gábor táncolja. Berlioz fantasiztájkus szimfóniájának három téte­lére készült a Dante pokol­járását idéző „Buon giorno, signore” című fantáziajá­ték. Beatrice szerepét Mó­ricz Éva, illetve Tamás Gyöngyi, Dante szerepét Sólymos. Pál, illetve Lovas Pál, Vergilius szerepét pe­dig Hajzer Gábor alakítja. A földrengések okozta pszichológiai megrázkódtatá­sok kimutatására nincs Richter-skála, pedig a lelki utórezgések legalább annyira kiszámíthatatlanok, mint a Mexikóvárost három hete, vagy Los Angelest 14 évvel ezelőtt romiba döntő termé­szeti katasztrófa, Gerardo Dorantes,, a mexikói egész­ségügyi minisztérium tiszt­ségviselője elmondja, hogy a pszichológiai hatás gyakran szakaszokra különíthető: a túlélők először félkábultan ődöngnék, majd felülkere­kedik a bánat, a gyász, hogy végül rögeszmévé állandó­suljon a segítség igénye. A léhangoltság, a jövő iránti aggodalom, az eiesettség ér­zete, vagy a tehetetlenség, a segíteni nem tudás kiváltot­ta bűntudaté mindaddig narmáifis lelki tünetek, amíg átmenetiek. A földrengéseket túlélők lelki sérüléseivel foglalkozó tanulmányok közül az egyik legteljesebb az, amelyiket az Lélekrengés 1971-es Los Angeles-i ka­tasztrófa után néhány hó­nappal tettek közzé. A ren­gés „csupán” 6,5 erejű volt, tehát jóval gyengébb a Me­xikót sújtott 8,1-mel, mégis kórházaik omlottak össze, gá­tak szakadtak át, az ország­utak betonja táblákká töre­dezett. 65 ember meghalt, ezer megsebesült és tízezrek maradtak hajlék nélkül. Sfephen Howard, a San Fernando völgyben lévő gyermeknevelő központ pszichológusa elmondja, hogy azon az éjszakán asz intézmény pszichológiai „el­sősegélynyújtó” hellyé válto­zott. A gyermekek vadul ka­paszkodtak szüléikbe, még tizenévesek is. 350 család zsúfolódott össze a központ­ban,, köztük olyanok, akik­nek Hazuk viszonylag sér­tetlenül alllta a földrengést, ám a történitek után nem meritek nyugovóra térni sa­ját hajlékukban. Közvetlenül a kataklizma után a normális kétszeresé­re nőtt aiz alvási rendelle­nesség, a rémálmok, az ideg- kimerültség szintje. Még fél évvel később is 50 száza­lékkal vol t magasabb a meg­szokottnál. Ugyanakkor a legszélsőségesebb reakciók közül néhány — mint pél­dául az egyedülléttől való félelem egy zárt helyiség­ben — a (túlélők 90 százalé­kánál egy hét alatt elmúlt, egy-két hónap múlva pedig csaknem mindegyiküknél megszűnt. Howard szerint a földren­gés okozta féléimet és nyug­talanságot a szülőknek és gyerekeknek egymás között nyíltan meg keli beszélniük. Hibás az a nézet, miszerint minél kevesebbet beszélünk egy tragédiáról, annál jobb — mutat rá. A gyógykezelés egyik módja, hogy a gye­rekekkel rajzokait készítte­tünk a földrengésről. Képek az iskolafalon Beme János: /Repülés Tárlatlátogatási szezon kő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom