Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
1985. október 5., szombat 6 ________________________________________Somogyi Néplap A Z IFJÚSÁG ÉLETE Könyvstaféta a főiskolásoknak Színvonalasabb programok Jelentős az anyagi ráfordítás Több fiatal marad a vállalatnál Nyitva az út a továbbtanuláshoz Bálint Imre, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola KISZ- bizottságának titkára még új embernek számít az oktatási intézményiben, hiszen most kezdi meg első tanévét”. Célja csak az tehet, ami a hallgatóké: az év végén nem szeretné „magyarázni a bizonyítványát”. Asztalán propagandaanyagok, följegyzések és ami talán a legfontosabb: gépelt papír gemkapoccsal összefűzve, a főiskola mozgalmi életének feladatairól. — Mi változik az elmúlt évekhez képest? — Remélem, hogy sok minden. Kezdem a legfontosabbal. Főiskolánkon az elmúlt évek során a mozgalmi élet többnyire csak a KISZ-bizottság szintjén volt érzékelhető. Ez a tevékenység is jobbára csak a központilag szervezett programok rendezésében merült ki. Mivel ez nem egyezik meg törekvéseinkkel, .pontosabban kell meghatározni lehetőségeinket, és fél kell mérnünk, hogy a hallgatók milyen .igényeket támasztanak velünk szemben. Ezért nagyon fontos, hogy kialakuljon végre a mozgalmi élet alapszervezeti szinteken is. — Milyen programokon vehetnek részt a hallgatók? — Örömünkre szolgál, hogy magasra tették a mércét, igényes rendezvényeket várnak. Természetesen, ezt nem mindig sikerült biztosítani. Azt viszont mindenképpen el szeretnénk kerülni, hogy rossz szervezés miatt két sikerre számító program fedje egymást. Csökkentjük a központi rendezvények számát, ugyanakkor emeljük a színvonalat. — Hogyan kívánják javítani az érdekképviseletet? — Az érdekképviseleti tevékenység az egyik legérzékenyebb és legvitatottabb terület. Több fórumon is szó esett a problémákról, s a következő- tennivalókban állapodtunk meg: kidolgoztuk a tanszéki képviseleti rendszert, s a gyakorlatban is érvényt ákarunk szerezni neki. A hallgatókon keresztül felméréseket készítünk az Oktatók munkájáról. — Hogyan? — Tesztlapokat osztunk ki. Ezek már elkészültek. Pár kérdés például a vizsgáztató tanárral kapcsolatban: Megérdemelt jegyet kapott-e a vizsgán? Milyennek találta a vizsga légkörét? Ehhez hasonló lapokat készítünk a szemináriumvezetőik és az előadók munkájáról is. A felméréseket ösz- szegezve aztán fehéren-fe- ketén kiderül a hallgatók és az oktatók viszonya. — Mit terveznek még? — Reszort területenként a következők: agitáció« és propagandatevékenység: Kocsis Mihály főiskolai adjunktus „Filozófia a hétköznapokban” címmel fog előadássorozatot tartani. Országos' szaktekintélyekkel négy politikai témájú • előadást szervezünk. Az Irkában rendszeresen beszámolunk végzett munkánk eredményeiről és problémáiról. Nagyobb figyelmet kívánunk fordítani a párttaggá nevelésre. Az ösztöndíjak elbírálásánál még jobban figyelembe vesszük a közéleti te- vékenységet. A tanulmányi munka javítása érdekében a közművelődési és a nyelviirodalmi tanszékkel közösen „Könyvstaféta” néven vetélkedőt rendezünk. Nagyobb rangot szeretnénk adni a tanulmányi versenyeknek. Igény alapján szeretnénk indítani egy kézilabdacsapatot a bajnokságban. A főiskola tornatermének beosztása lehetőséget teremt arra, hogy tömegsport rendezvényeket tervezhessünk. Ltt elsősorban a testnevelés szak- kollégistákra számítunk, akik programlehetőséget kínálnának a mozogni vágyóknak. Közös .sportrendezvényeket tervezünk a mező- gazdasági főiskolásokká]. Kulturális téren a legnagyobb munkának a KISZ- klub beindítása ígérkezik. B. Zs. Kétszer látogattunk el a Tanép vállalatához. Az ifjú szakmunkások képzésének gondjairól és hasznáról érdeklődtünk. Az első időpont nem volt a legalkalmasabb, hiszen nyár végén még vakációztak a fiatalok. Büch- ler Tamás személyzeti előadó ennek ellenére készségesen tájékoztatott: — Évente 200—220 ipari tanulót fogad vállalatunk. Saját erőből igyekszünk megoldani szakmunkás- goindjainikat, megszüntetni a munkaerőhiányt. A kőművestől a könnyűgépszerelőig minden építőipari szakma megtalálható nálunk. A diákok egyrészt az intézeti, iskolai tanműhelyekben ismerkednek meg munkájuk-, kai, másrészt . nálunk, a vállalatnál. Mi természetesen minőségi munkára próbáljuk ösztönözni őket. A legjobb eredmények eddig az asztalos szakmában születtek. — Mit mutat a gyakorlat, az elvégzett munka? Hogyan dolgoznak a tanulók? — Nem sokban különbözik az országos átlagtól — válaszol Makkos Gábor igazgató. — Azt pedig mindenki ismeri. Többet vár . a vállalat a fiatal ■ szakmunkásoktól akaratban, szorgalomban, tudásban, teljesítményben. Pályázatot adtunk be a megyei tanácsnak. Központi telepünkön szeretnénk kialakítani az ipari tanulók részére egy bázist, hogy szaktudásban és szociális ellátásban többet nyújtsunk a jelenleginél. Ha ez elkészül, akkor tanulóink a következő évet már ott tudják elkezdeni. — Azok közül a fiatalok közül, akik a vállalatnál töltötték tanuilóévei'két, az idén 68 százalékúik maradt nálunk — mondja Bosztonics Józsefné oktatási előadó. — Ez nagyon jó arány. —- Komoly anyagi áldozatokat hozunk, és nem kevés energiát fektetünk a képzésbe — folytatta az igazgató. — Az eddigi átlag azt mutatta, hogy a tanulóévek után csupán 40 százalék lesz a mi dolgozónk. A többi elmegy kisiparoshoz, maszekhoz, vagy jól fizető tsz-hez, s az ő költségüket is mi vállaltuk, örvendetes, hogy mint a számadat bizonyítja, az idén már sokkal többen maradtak nálunk, mint eddig. — Mivel lehet a vállalatnál tartani a végzett szakmunkásokat? — Nagyon sok függ az építésvezetőktől Kell a jó szó, a türelem. Az anyagiakon kívül a körülmények is meghatározóak. Reméljük, hogy ezek a továbbiakban javulni fognak. Bosztonics Józsefeiével elmentünk a színészgarzonok építkezéséhez, ahol egy ifjúsági brigád dolgozik., Tizen- ketten vannak, fűtésszerelők. Tavaly végeztek. — Miért maradtak a vállalatnál? — kérdeztem a fiúktól. Bolla Ferenc: — Jól éreztem itt magam a tanulóéveim alatt. Lehetőség nyílik a továbbtanulásra is, én a Munkácsy gimnáziumba járok. Jó társaim vannak, ösz- szetartunk, kellemes a hangulat. Vekkert Zsolt: — Szeretünk dolgozni, és itt mindig akadt munkánk. Abban, hogy itt maraőtunk, nagy szerepe volt oktatónknak, Pál Istvánnak is. Nagyrészt neki köszönhető, hogy együtt a „csapat”. Szeretnék leérettségizni, technikusi minősítőt tenni. Egy biztos: maradunk a vállalatnál. Berzeviczy Zsolt Fiatalok a tanműhelyben Hat vasipari szakmában hetvenhat fiatal szakmai képzéséről gondoskodnak a Csepel Müvek Egyedi Gépgyárának Kaposvári Nehézgépgyárában. Az idei tanévben huszonöt elsőéves kezdte meg tanulmányait. A fiatalok magas szintű gyakorlati oktatásban részesülnek a gyár korszerűen fölszerelt tanműhelyeiben. Itt nemcsak Saját maguk, hanem még a IKaposgép és a Tungsram Rt Kaposvári Elektronikai Gyára számára is képeznek szakembereket. Gyertyás László felvételei Táborzárás utószezonnal NEVET SZERZETT FONYÓDLIGET Tovább épül a kikötő Ragyogó napsütésben indúltunk el egy kis körútra Teremi Józseffel, a fonyód- ligeti úttörőtábor ígazgatójá- • val. Meggyőződhettünk róla, hogy kihasználják a jó időt, ahol lehet parkosítanak, elvégzik a szükséges munkákat, tovább építik a kikötőt. A parton betont keverő férfiak szorgoskodtak, odalent a kikötőben pedig né- hányan zsaluztak. A félig kész kikötő már az idén is kedvelt hely volt, mindig nagy tömeg verődött össze. — Vettünk tizenöt vitorlást, kettőt pedig kaptunk. Ezen a nyáron ezerötszóz gyerek tanult meg1 vitorlázni. Még versenyeket is rendeztünk. Ez a csónakkikötő volt a nyár slágere . . . Utunk a 8. sz. altáborba vezet. Az itt megépült melegítő konyhás ebédlő kényelmesebbé tette a gyerékek mindennapjait, hiszen azelőtt csaknem nyolc kilométert gyalogoltak oda-vissza a nagy ebédlőig a napi háromszori étkezés miatt. Most sem csendes az altá- bor. Katonák, bentlakásos intézetből érkezett dolgozók . végeztek társadalmi munkát. Elegyengették a talajt, a sátrakat pedig észak—déli irányba állították, hogy ne ázzanak be a télen. — Csak tartson ki a jó idő sokáig, akkor minél több munkát elvégezhetünk — mondja a tábor igazgatója. — Még az itteni étkezdét is be kell majd pucolni. Többször jártam ezen a nyáron Fonyódligeten, mindig vidám volt itt az élet, a mostani psend , egy kicsit szokatlan. Hiába, szezon után vagyunk. Ez perszé nem jelenti, hogy már nincsenek vendégek. Nemrégen jártak itt a kaposvári Bartók iskolából hatvanan, jönnek még az NDK-ból, bejelentkeztek marcali gimnazisták is. Társadalmi munkára szakközépiskolásokat és . szakmunkástanulókat várnák. — Különösen sokat segít a íonyódi szakmunkásképző intézet — sorolja Teremi József. — Elsősorban a kikötőépítésben jeleskedtek. A bogiári kertészeti és szőlészeti szakközépiskola tanulói pedig a most készülő 400 méteres futópálya salakjának elterítését vállalták. Mindig számíthatunk a kaposvári szakmunkástanulókra is ... ■ Visszaútban ott jöttünk el a labdarúgópálya mellett, amely az idén már nagy meccsék színhelye volt. Körülötte ott tornyosulnak a piros salakhalmok a jövendő futópályához. — Most még egy kisméretű labdarúgópályát is építünk a gyerekeknek . . . Erre igen nagy szükség van. A tábor igazgatója éppen most készül az idei nyár tapasztalatainak összegezésére. Az irodájában érdekes adatokat idézett a mindentudó füzetéből. — Ezen a nyáron 9710-en voltak a táborunkban. A szezon előtti és utáni.időben pedig 3636 fiatalt fogadtunk. — Mennyi külföldi gyerek járt Fonyódligeten? — Több mini tavaly ... Hatszázöten ismerkedtek a -Balatonnal. Más megyékből ezertizenöten cseretáboroztak, vendégtáborozóként pedig kilencszáznegyvenen fordultak meg nálunk. — Milyen újdonságokról számolhat be így utólag? — Újdonságnak számított, hogy a bentlakásos intézetekből négyszázhúsz gyereket fogadtunk. Első ízben táboroztak nálunk. Nagyorf fontosnak tartjuk, hogy a nevelőotthonokból: gyógypedagógiai intézetekből minél többen eljussanak Fo- nyódligetre. Éppen ezért fejlesztjük tovább a táborhelyüket. — Tetszettek a programok a gyerekeknek? — Különösen nagy sikere volt a fonyódligeti esték elnevezésű programoknak. Ki a filmvetítést, ki a diszkót, ki a népi hagyományőrzők bemutatóit választotta. Az idén a VIT jegyében sok élménybeszámoló hangzott el. Különösen örültünk annak, hogy Papp Teréz, a szentba- lázsi úttörőcsapat vezetője, aki nálunk a 4. sz. altábort vezette, innen ment a VIT- re, s Moszkvából hazatérve megosztotta vélünk íz élményeit. Lajos Géza
