Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

4 Somogyi Néplap 1985. október 30., szerda Ritkán előforduló, nagy szakmai ügyességet igénylő feladatot kapott a Dunai Vasmű öntödéje: az épülő új kokszolómű, — közel 16 méter magas — ammónialepárló tornyát kell öntvényből elkészíteni, amelynek átlagos falvastagsága huszonnégy milliméter lesz. A 2 méter 60 centiméter átmérőjű torony alját és tetejét újszerű módszerrel, öntőmin­ta nélkül, tengelyen körbeforgatható, úgynevezett élsablonnal alakítják ki Egy tonna papírhulladék — tizenhét élő fa Beszélgetés a MÉH Tröszt vezérigazgatójával Népfrontértekezlet Átadón Társadalmi összefogás, vá­rosfejlesztés, településfej­lesztési hozzájárulás, vá­lasztási tapasztalatok — megannyi téma került napi­rendre Nagyatádon a városi pártbizottság nagytermében tartott városi népfront-érte­kezleten. Az elnökségben helyet foglalt dr. Novák:/ Fe­renc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titká­ra, Dorcsi Sándor, a városi pártbizottság titkára, Ham­vas János, Nagyatád tanács­elnöke és Simon Ernőné or- szággyűlésá képviselő. Horváth Ferenc, a városi népfrontbizottság titkára be­számolójában öt esztendő munkáját értékelte. Az 1981- ben megválasztott testület mandátuma lejárt. — Bizottságunk arra tö­rekedett — hangsúlyozta egyebek között —, hogy a mozgalom sajátos eszközei­vel segítse a várospolitikai és a gazdaságpolitikai fel­adatok megvalósítását. La­kossági összefogással való­sult meg több gyermekintéz­mény felújítása, a fásítási akciókban két és fél ezer csemetét ültettek el, évente átlagosan háromezer méter járdát építettek. A gázprog­ram folytatása sem lett vol­na elképzelhető a nagyatá­diak vállalása nélkül. Az eddigieknél nagyobb segítségre számítanak a kö­vetkező tervidőszakban, hi­szen a városnak nem lesz több pénze a gazdálkodásra, mint az elmúlt öt évben. A majdan rendelkezésükre ál­ló alig egymilliárd-négyszáz- millió forintból működtetni kell a meglevő intézménye­ket, így fejlesztésre alig ma­rad valami. Szükség lenne arra, s ebiben kérte a nép­front támogatását, hogy a lakossággal megértessék a településfejlesztési hozzá­járulás fontosságát, s azt ér­telmes fejlesztésre használ­ják föl. Simon Ernőné or­szággyűlési képviselő is azt hangoztatta: ha kell, akkor a tanácstagok, a népfrontbi­zottság tagjai egyenként ke­ressék föl a választókat és beszélgessenek velük erről. Dorcsli Sándor hozzászólá­sában kiemelte, hogy a tö­megszervezetek és -moz­galmak a közéletnek olyan színterei, ahol kommunisták és pártonikívüliek tudatosan együttműködhetnek. így volt ez a nagyatádi népfrontbi­zottságnál is az elmúlt évek­ben, ákár településfejlesztés­ről, akár közművelődésről volt szó, s ezek jól szolgál­ták a városlakók érdekeit. Ám ezzel együtt igaz az is: még számtalan lehetőség kí­nálkozik ahhoz, hogy a bi­zottság többet tehessen a közért. A városi népfrontértekez­leten megalakult az új váro­si bizottság, amely megvá­lasztotta az elnökséget. A bizottság elnöke ismét dr. Kovács János lett, a titkára újból Horváth Ferenc. Lezuhant az ács a tetőről Értelmetlen halál — Balesetek fegyelmezetlenségből Csaknem öt éve hirdet­te meg a kormány a hulladé­kok és másodnyersanyagok hasznosítását szorgalmazó központi programot. A VI. ötéves tervidőszakra kidol­gozott ellképizielés milyen mértékben valósult meg, elő­segítette-e az ipar nyers­anyag ellátását? Erről kér­dezte munkatársunk dr. Mát- sik Györgyöt, a program tel­jesítésében legjelentősebb szerepet játszó szervezíet, a MÉH Trösizt vezérigazgatóját. — A hulladékgyűjtés Ma­gyarországon sem újkeletű dolog, évtizedek óta végzik a MÉH vállalatok. Miért volt szükség központi programra? — Közismert, hogy a leg­olcsóbb alapanyag a másod- nyersanyag, ami kidobott, már 'használhatatlan eszkö­zökből, berendezésekből, köz- kifejezéssel: hulladékból nyerhető ki. Például: egy tonna hulladékpapír újrtafel- dogozása 17 élő fát ment meg. Az alumíniumhullladék feldolgozása tizedannyi ener­giát kíván, mint a fém el­sődleges nyersanyagból való előállítása. A 70-es években, nem kis részt az egymást kö­vető energiaválságok miatt, egyre élesebben felvetődött, hogy pazarló gazdálkodást fely,tatunk, másokhoz képest kevés hulladékot nemesítünk másodnyersanyaggá. A kapa­citások bővítésére és korsze­rűsítésére azonban a MÉH vállaltaitok egymagukban nem vállalkozhattak. Anyagiakban és szervezésben is szükséges volt a központi támogatás, amelyet a kormányprogram 'biztosított. — Hány forint jutott a fejlesztésekre? — A program a népgazda­ság szükségleteiből kiindul­va fő irányokat szabott meg. Ezek: növelni a begyűjtést; bővíteni, korszerűsíteni, sőt sok esetben megteremteni az ipari felhasználást elősegítő, és a szállítást megkönnyítő előkészítő kapacitásokat. Lás­sunk egy példát. Behoznak egy darab kábelt! Érték, de abban az állapotban felhasz- nálhatatlan. A rézhuzalköte- get meg kell szabadítani mű- anyagbuckátót; majd tömörí­teni kell, hogy minél ki­sebb helyet foglaljon el a szállítóeszközökön. Nos, az eredeti terv szerint fejleszté­seikre 3,3 milliárd forint ju­tott volna. Ez az összeg idő­közben a népgazdaság közis­mert nehézségei miatt keve­sebb, mint a felére csökkent. — Ezek szerint a program­nak kevesebb, mint a fele valósult meg? — INem, hanem annál jó­val több. Mondhatnám: a program legfontosabb célki­tűzéséi csaknem egészen tel­jesültek. A [magyarázat: A beruházási összegek jelentős csökkentése miatt kialakult nehéz helyzetben elkezdtünk gondolkodni. Rájöttünk, az eredeti elképzelések közül néhány pazarló megoldás lett volna. Eredetileg nagy feldol­gozó központokat kívántunk létrehozni. Az egyébként több megyére kiterjedő körzetek­ben összegyűjtött hulladékot ezek készítették volna elő to- vábbhasznosításra. A keve­sebb pénzből azonban csak kis feldolgozó üzemekre telt. Ezeket viszont decentralizál­va, a begyűjtő helyek, illet­ve a lelőhelyek mellé telepí­tettük. Előnyük: kevesebbet kell szállítani a hulladékot. — Ezek szerint minden rendben van? — Ugyan, erről szó sincs. A fejlett ipari országokhoz képest éppencsak a kezdeti lépéseket .tettük meg. Ami nagyon lényeges, mindegyik lépésünk gazdaságos, más szóval: kifizetődő. Például: Debrecenbe telepítettünk egy Úgynevezett vasbálázót. Az eredeti térfogatának egyne­gyedére tömöríti az acélhul­ladékot. Vagyis: ugyanannyi súlyú másodnyersanyag to­vábbszállításéra a korábbi 4 vagon helyett egy is elég. Ez a bálázó egy év alatt be­hozta a maga több mint 5 millió forint árát. — Érvelésével azt sugallja, érdemes továbbfejleszteni a MÉH működését. Az utóbbi években sok panasz volt Nagyatádon a közvilágításra. A kiégett lám­pákhoz gyakran hetekig sen­ki sem nyúlt, a gyakori áramszünetek pedig zúgoló­dást keltettek. Román Imré­vel, az áramszolgáltató vál­lalat kirendeltségvezetőjével beszélgettünk a gondokról. Román Imre élig két hónap­ja kezdte meg a munkát új beosztásában. Tizenkilenc évig a csurgói kirendeltsé­get irányította. — Segesdrő'l azzal fordult a vb-titkár a kirendeltséghez, hojgy öt utcában rossz a köz- világítás, és ez a folyamatos karbantartás hiányosságaira vezethető vissza. Hasonló a böhönyeiek véleménye is. — Valóban találni hiá­nyosságokat ezeket .minél előbb szeretnénk felszámolni. Nagyatádon megvizsgáltuk a lámpatestéket, s majdnem — 'Bizony azt sugallom. Rengeteg a tehetőség és a tennivaló. Mind ihegyűj,főhá­lózatiunkra, mint feldolgozó kapacitásainkra ráfér a bőví­tés, a továbbkorszerűsítés. Miután az elmúlt években összesen 300 ezer tonna hul­ladék feldolgozására alkalmas létesítményt telepítettünk szerte az országban, jelen­leg évi egy millió ltonna má­sodnyersanyagot adunk az .iparnak. Sok ezer tonna hul­ladékot viszont exportálunk, no)ha az volna gazdaságos, ha ezt is itthon hasznosíta­nánk. — Tehát szükségesnek tart­ja a VII. ötéves tervidőszakra egy újabb központi program kidolgozását? — Egyenesen elengedhetet­lennek .tartom. Tudomásom szerint az illetékes szervek dolgoznak is fajta- Meggyor­sítaná a fejlődést, ha a sza­bályozást bizonyos mértékig kedvezőbbé tennék. Ehhez persze — a fejlett ipari or- szágökhoz hasonlóan — ná­lunk is adókedvezményekkel keltene támogatni a hulla- dékfeldolgozó ipart. Igaz ugyan, hogy ily módon csök­kennének a költségvetés be­vételei, mégis megérné a népgazdaságnak. Ha ugyanis fejlett a huiladékfeldolgozó ipar, jóval kevesebbet keLl kiadni a környezetvédelemre. A számítások azt igazolják: ez az út tenne a kedvezőbb az ország számára. M. M. valamennyit kijavítottuk. Újdonságként úgynevezett al- komykapcsolókait építettünk be, így a fotocella sötétedés­kor .bekapcsol, s virradat után kikapcsol. A múlt este körhejártalm a várost: állí­tom, nincs gond a világítás­sal. A segesdi és böhönyei panaszok is hamarosan meg­szűnnek: egy-agy területre külön felelősöket jelöltünk ki. feladatuk a rendszeres ellen­őrzés és karbantartás. Szük­ségünk van a helyi tanácsok segítségére is. Veaetékszaka- dás többnyire azért van, mert nem vágták te a közeli fák gallyait, szeles .időben az ág a vezetékbe akad és azt el­szakítja. A vezetékek védel­mére újításként távtartókat is felszerelünk, így még a vi­haros szél sem tudja majd a szekundeihálózatot összefon­ni, mert ez ugyancsak szaka­dást okozhat. Megkezdtük a kandeláberek hiányzó olszlop­Szirénázva robog a men­tőautó, majd hirtelen fékez. Üzemi baleset kiabálja vala­ki, aki futva érkezik a hely­színről!. S még hozzáteszi: nagyon súlyos. Azt már utólag állapítja meg a megyei munkavédel­mi felügyelőség, hogy elke­rülhető lett volna. A vezető és a dolgozó egyaránt mu­lasztást .követett él. Sajnos, sokan lebecsülik a rájuk le­selkedő veszélyt, könnyel­műen abban bíznak, hogy velük nem fordulhat elő baleset. Fittyet hányva az előírásoknak, nem használ­nak védőeszközt, olykor még alkoholt is fogyasztanak munka közben. Ez volt az oka például an­nak, hogy Könye Zoltán, aki a kaposvári Gamma épület- felújító és .karbantartó gaz­dasági munkaközösség alkal­mazásában dolgozott segéd­munkásként a siófoki OTH- üdülőben, súlyos csonkulá­sos balesetet szenvedett. A gmk szakaszosan bon­tott az üdülőben. Az építész- mérnök háromféle megol­dást javasolt, erről azonban azok, akik a terasz födémét bontották, nem tudtak. Eb­ben az esetben a segédmun­kás is könnyelmű volt. Min­den utasítás nélküli nekiállt elfűrészélni egy ajtótokot, mert már csak az tartotta a födémet. A bajt a végén a .társai is megérezték. A nagy recsegésre-ropogásra felfi­gyelve kiabálva kérték Kö­nye Zoltánt, hagyja abba az ajtajainak pótlását is. Elha- tározituk, hogy anyagi lehető­ségeinkhez mérten újrafest- jük a fémvázat, a transzfor- mátorállomásoikat, az oszlo­pokat. Román Imre azt ígéri, meg­szűnnek a gyakori üzemza­varok. Másfél évi munkával befejeződött a 120/20 kilo- volitofs állomás korszerűsítése, modern kapcsolókat építettek be. Válamen.nyi elhasználó­dott kábelt kicserélik, s ki­építenek egy új északi kör­vezetéket is, amely ugyan­csak csökkenti az üzemzava­rok számát. Mindehhez persze idő kell. Az elmaradt karbantartások miatt azonban a napokban több transzformátorállomást ki 'kelül kapcsolni, hogy a tél beállta előtt elvégezzék a munkát, elejét vegyék egy nagyobb üzemzavarnak. Ma délelőtt tíz és délután báróim óra között például a Széche­nyi tér és a Kossuth Lajos utca marad áram nélkül A tervezett áramszünetekről egyébként időben értesítik a Iákákat. N. J. ajtótokszár fűrészelését, de hiába, ö a fejébe vette, hogy ledönti az ajtót. Hirtelen a födém rászakadt, összeron­csolta a jobb könyökét, há­rom ujja pedig megcsonkult a bal kezén. A munkavédelmi felügye­lőség szabálytalanságok so­rozatát fedte fel. A balesetet szenvedett kaposvári segéd­munkás nem volt előzetes orvosi vizsgálaton.. Nem is­mertették vele a 'munkavé­delmi előírásokat. És szinte természetes, hogy nem volt védősisak és -kesztyű sem a munkahelyen. A leg­alapvetőbb előírásokat sem tartották meg. A tervező nem készített tervet a bontásra. El­maradt a megfelelő szakmai irányítás, a baleset napján kőműves sem tartózkodott a munkahelyen. Azt sem el­lenőrizték, ittak-e a segéd­munkások. Könye Zoltán is felhajtott egy fél üveg sört. Még hajmeresztőbb az a fegyelmezetlenség-sorozat, amely egy dolgozó súlyos sérüléséhez és egy ács ha­lálához vezetett a fonyódi Bartók Béla utca 52. szám alatti üdülőben. A SZOT- üdülőkarbantartó 1. sz. üzemegységének ácsbrigádja a tetőszerkezetet újította fel. Az egyik dolgozó szabály­talanul beleállt a teherlift- be, a másik pedig elindítot­ta a gépiét. A kosár lezuhant, a dolgozó pedig kezét-lábát törte. A baleset hírére az üzem­egységvezető a helyszínre sietett. Kiderült, hogy az ácsok nem használnak sem­milyen védőeszközt. Utasí­totta az építésvezetőt, hogy intézkedjen. A csoportvezető az ácsokkal együtt tiltako­zott az elten, hogy fölvegyék a védőkötelet, mondván: ak­kor nagyon lassan tudnak dolgozni. Sajnos, az építés- vezető belement ebbe. Hilcz Károly ács délután fáradság miatt megkérte a osoportvezetőt, engedje meg, hogy a nagy kánikulában ne folytassa a munkát. Nem egyezett bele, arról sem gon­doskodott, hogy legyen vé­dőfelszerelése. Az ács meg­szédült a tetőn, s a hét-nyolc méter magasból lezuhant. Életét a leggondosabb orvosi kezelés sem menthette meg. Hilcz Károly mulasztások egész sorozata miatt halt meg. így természetes, hogy a kaposvári városi ügyészség vádat emelt az építésvezető és az ácscsoportvezető ellen halált okozó, foglalkozás kö­réiben elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt. Sorolhatnánk még a pél­dákat, hiszen az összes bal­eset egyötöde következik be a sérült előírás ellenes ma­gatartása, fegyelmezetlensé­ge, gyakorlatlansága miatt. Ez csökkenhetne, ha a veze­tők idejében szólnának, a súlyos esetekben pedig meg­tiltanák a munka folytatását. Súlyos baleseteket előzhet­nének meg ezzel! Lajos Géza A SOMOGY MEGYEI SÜTŐ- ÉS ÉDESIPARI VÁLLALAT (Kaposvár, Dombóvári út 3.) PÁLYÁZATOT HIRDET munkaügyi osztályvezetői munkakör betöltésére valamint FELVESZ fenntartási munkák irányításában jártas DOLGOZÓT KÖVETELMÉNY: — felsőfokú szakirányú iskolai végzettség, — több évi szakmai gyakorlat. FIZETÉS: megegyezés szerint. Jr» •JELENTKEZÉS: * SUtÉ^fTml írásban, a vállalat kaposvar ^ személyzeti osztályvezetőjénél. (88897) KIÉGETT LÁMPÁK, ÁRAMSZÜNETEK Fotocella az oszlopokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom