Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-16 / 243. szám
4 Somogyi Néplap 1985. október 16., szerda Somogybán az első, vidéken az ötödik Vasért-áruház nyílt Barcson KERTBARÁTOK A somogyi kertbarátok termel vényei az idei OMÉK-on is nagy sikert arattak A tizennyolcadik Vasért- áruházat nyitotta meg tegnap Barcson dr. Krasznai János, a Vasért vezérigazgatója. Az elsősorban nagykereskedelemmel foglalkozó vállalat, amely évente átlag 6,2—6,3 milliárd forint forgalmat könyvel el, tizenhárom fővárosi boltot tart fenn. s üzletházat hozott létre Mosonmagyaróváron, Balassagyarmaton, Tatán, itt kettőt is. A tegnap megnyitott barcsi kisáruház az ötödik vidéki üzlet. Hogy miért épp a Dráva parijára került? A vezérigazgató kérdésünkre elmondta, hogy a gazdásági megfontolásból döntöttek a barcsi áruház megnyitása mellett, hiszen e vidék jóformán ellátatlan volt szerelvényárukkal, konyhai felszerelésekkel és berendezésekkel. Dr. Németh Jenő, Barcs tanácselnöke, aki Süveges Sándorral, a városi pártbizottság első titkárával és Dóri Jánossal, a megyei tanács kereskedelmi osztály- vezetőjével együtt vett részt az ünnepi eseményen, arról szólt, hogy a barcsiaknak és a környékbelieknek eddig Kaposvárra, Pécsre, Pestre kelllett utazniuk, ha például kazánt vagy valamilyen alkatrészt akartak venni. A gázprogram megkezdésével csak nőttek a gondok. Ezért is örültek, hogy februárban megkereste őket a Vasért. Algériába takarmánykeverő telepekhez, a Szovjetunióba sajtgyárakhoz készít viUiamos^kapcsoló és vezérlőberendezéseket a Villany- szerelő Ipari Vállalat bicskei előszerelő üzeme. A négyszázötven dolgozót foglalkoztató üzemben — melyet két és fél esztendeje negyedmilliárd forintos költséggel korszerűsítettek — Alig félév kellett, hogy az autóbusz-pályaudvar szomszédságában nyitásra kész legyen a négyszáznegyven négyzetméter alapterületű áruház. Tegnap délután már a vásárlók is beléphettek az alaposan megrakott gondolák közé. Egy óra alatt háromszázan fizettek a pénztárnál, közel százötvenezer forintot. Legnagyobb keletje a gázkazánoknak, a bojleroknak, a konvektoroknak és a gáz szereléséhez szükséges alkatrészeknek volt. Persze akadt buszra igyekvő nagymama is, akit pusztán a kíváncsiság hozott be, s örömmel fedezte föl, hogy kaphat zománcos tányért, amilyet régóta keresett már. Egy-egy üzlet nyitásakor természetesen gazdag a kínálat. így lesz-e ez a jövőben is? A vezérigazgató ígérete szerint igen, hiszen a termelőktől ők vásárolják föl a legtöbb árut. A Vasért igyekszik importból pótolni a hiánycikkeket; a barcsi áruház nyitása számukra egyben lehetőség arra is, hogy a magyar—jugoszláv kisha- tármenti árucsereforgalomba is bekapcsolódjon. Tervezik, hogy hamarosan bővítik új boltjukat és házépítéshez szükséges fémszerkezeteket, vascsöveket is kínálnak majd. A barcsi az első somogyi üzlete a Vasértnek! N. J. új gyártástechnológiai sorokat, modem szerelési eszközöket, kisgépeket állítottak munkába, s a különböző villamos alkatrészek, kapcsoló- szekrények, irányítópultok egyik legkényesebb műveletét, a festést a korábbi szá- rításos helyett a sokkal gyorsabb beégetéssel oldják meg. Mint minden barátság, a kerttel való barátkozás is kétoldalú dolog. Baj van akkor, ha a hivatali, gyári dolgozó szenvedélyesen beleveti magát a kerti munkákba, szívesen „elpücskörészne” a szabad levegőn a véleményekkel, gyümölcsfákkal, szőlőültetvénnyel, de a kert, az az „áldott föld” az listennek sem hálálja meg a fáradozást, a költségeket. Gyatra terméssel fizet, s ahelyett, hogy gyönyörködtetné a gazdát vagy bérlőt, csak bosszúságot okoz. A kiskert azzal a kertésszel „köt barátságot”, aki tudja, mi való az adott területre, mit érdemes oda ültetni, vetni, és hogyan kell a növénynek éven át gondját viselni. Ellenkező esetben egyoldalúvá válik a barátság, „kócos” lesz a kert, a telek ... Hegedűs Dezsőtől, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetőjétől hallottam a minap: megyénkben mintegy 50 ezer hektárt tesz ki a kistermelők által művelt terület. Ennek nagyobb része háztáji és illetményföld és csak a kisebb hányada az úgynevezett hobbikért. A kertbarát mozgalom terület- igénye vidékenként változó: vannak olyan helyek, ahol például a zártkertek egy részét tanácsi kezelésbe kell venni azért, mert a tulajdonosok elhanyagolják, otthagyják parcelláikat — másutt viszont sorbaállnak százszámra a városlakók, hogy bérleményhez jussanak. Az utóbbira példa a kaposváriak telekigénye. A városi tanács végrehajtó bizottsága a napokban a füredi városrészben tartotta ülését, s ott az egyik napirendi pontként a kertbarátmozgalom helyzetét Vitatta meg a testület. Megtudtuk, hogy — mivel a város lakosságának zöme a belvárosban, illetve lakótelepeken lakik — egyre fokozódik az igény telkek iránt, s a jelenlegi nyilvántartások adatai szerint mintegy félezer kaposvári család szeretne bérbe venni 800—1000 négyzet- méteres területeket kiskertek céljára. A kertbarátok igényeinek kielégítésére, a további területnövelésre a tö- röcskei út nyugati oldalán — és -esetleg a Deseda mellett elterülő zártkertekben — kínálkozik lehetőség. A ka- posmérői téesz az idén tavasszal újabb harminc hektárnyi földet adott el ilyen céllal a töröcskei út mentén, a városhatárt követő szakasz jobb oldalán. Ezen a részen 236 parcellát aliakí tnak ki; a területrendezési terv a városi tanács műszaki osztályán már elkészült. A földrészek kitűzését a városi földhivatal végzi, s várhatóan e hónap végéig befejezik ezt a munkát. De ennél is több telekre van, és lesz szükség! Azért időztem hosszabban a kertbarát téma kapcsán a kaposváriaknál, mert Somogybán a mozgalom itt, a megyeszékhelyen a legélénkebb és — a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház keretében működő kertbarát szakkör jóvoltából — ők mutathatják fel a legszebb eredményeket. Jóllehet a szentjakabi szakkör korántsem fogja össze szervezetten — s ez érthető is — a több mint kétezer kaposvári kertművelő család ilyen jellegű tevékenységét, mégis méltán részesült testületi elismerésben, aratott megérdemelt sikert országos és megyei kiállításon. A hobbikertek tulajdonosai igény szerint beszerezhetik a kisgépeket, a vetőmagvakat, a növényvédő szereket, a műtrágyaféleségeket, a facsemetéket — vetőmagot például az áfész, a Zöldért és a tavaszi vetési időszakban a Kapos- ker számos boltja is értékesít a megyeszékhelyen. A már említett vb-ülésen viszont okkal hangzott el a javaslat: jó lenne, ha a kertbarátok saját boltjukban értékesíthetnék fölösleges terményeiket, ezzel ők is, a fogyasztók is nyernének — ilyen bolt azonban egyelőre még nem működik, pedig maguk a kertbarátok is hozzájárulnának anyagiakkal a létrehozásához. Milliókra rúg Somogybán az az érték, amit a kiskertek tulajdonosai a néhány száz négyzetméternyi parcellákon évente előállítanak, tehát mindenkinek, akiit illet, kötelessége törődni ezekkel a tulajdonosakkal, illetve bérlőkkel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ő munkájuk révén váltak termővé korábban terméketlen vagy csak alig fizető határrészek. Ezek a kertművelők elsősorban saját családjuk és közvetlen környezetük ellátásáról gondoskodnak kertészeti termelvényekből, és csak másodsorban juttatják fölös portékáikat közfogyasztásra, de ha csak a saját éléskamrájukat 'töltik is meg burgonyával, zöldséggel, gyümölccsel, hagymával, gyümölcsbefőttel, ezzel is enyhítik a lakosság ellátásából adódó országos terheket. Sólymos Endrétől a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságának gazdaság- politikai munkatársétól is arról hallottunk, hogy korántsem lebecsülendők a kertbarátmozgalom somogyi eredményei. Különösen azok a sikerek érdemelnek dicséretet, amelyeket a körök, a szakcsoportok a szakmai képzésben elértek. Az értékesítés és a beszerzés az a terület, ahol viszont minél előbb és minél hatékonyabban kellene előre lépni, hiszen az árubőség fokozása, a közellátásból való fokozottabb rész- vállalás a kertbarátköröknek ha nem is elsődleges, de fontos célja. A nagyüzemi művelésre alkalmatlan állami földek célszerű hasznosítására jó módszer a további kertbarát- területek kialakítása és ezzel a helyenként egyre növekvő igények kielégítése. Az ilyen földek mielőbbi birtokbaadása lehet az az út — természetesen a fölösleges terrnel- vények értékesítésének az eddiginél szervezettebb és biztonságosabb megoldása mellett —, mely a kertbarátmozgalom szélesítéséhez és erősítéséhez vezethet Somogybán. Hieimesz Ferenc Villamos-kapcsoló és vezérlőberendezések exportra BARANGOLÁS A VIKINGEK FÖLDIÉN „Észak Párizsa”—Koppenhága Hungary ... Ungarn ... — ismételgette a koppenhágai City szálló idős portása, miközben a magyar turista házaspár bejelentőlapjait be- tűzgette. Amikor kezünkbe adta a szoba kulcsát, meg is jegyezte: egyéni magyar vendéggel még nem találkozott. Az is csak rémlik neki, hogy egy magyar turista- csoport már megfordult a szállodájukban. A vikingek földje nem hazánk szomszédságában található. A külföldre utazó magyarok közül kevesen utaznak Dániába. Igaz, a magyar utakon is csak elvétve látni DK-jelzésű gépkocsit. Az említett dán hotelportás sok helyen járt már a világban, de Magyarországról csupán hallott... A Balatonról még nem! Viszont kezünkbe nyomta a jugoszláv idegenforgalmi propaganda 132 oldalas dán nyelvű útikalauzát, amely az Adriához, Posztojna cseppkőbarlangjához, a plitvicai tavakhoz hívja a napfényre vágyó dánokat. Szóval első dán ismerősünk magyarból „megbukott”, de ez nem az ő bűne, mert lám, „jugoszlávul” kitűnően tud. A magyar idegenforgalmi szakembereknek ez mondhat valamit ... Ne rójuk meg a skandináv állampolgárokat sem, hogy keveset vagy alig tudnak valamit hazánkról. Mi, magyarok sem sokat hallottunk például a Jütland félszigeten és a környező szigeteken elterülő Dániáról, amelynek területe és lakóinak száma nagyjából fele Magyarországénak. A dán főváros Köbenhavn (ahogy a dánok mondják), azaz Koppenhága utcáin, terein feltűnően sok a gyerek, a fiatal. Dánia népessége ugyanis — sok országéval ellentétben — növekszik. Koppenhága belvárosában félmillió ember él. Az elővárosokkal együtt azonban a dán főváros lakóinak száma több mint másfélmillió. A belváros több mint 2 kilométer hosszú sétálóutcáin a nap minden szakában mozgalmas kép tárul az idegen elé. Áruval tömött üzletek, áruházak között sorakoznak .a takarékpénztárai^^ bankok. Pezsfl^etfjylredelmi élet. Ahogy Hollandiában, úgy itt is „nemzeti jármű” a kerékpár. Természetes ez, hiszen a legmagasabb „hegycsúcs” sincs 200 méterrel a tengerszint fölött. Azt mondják, annyi a bicikli, mint amennyi a lakosok száma. Meg hogy a királynő esetenként maga is kerékpárnyeregbe ül. Az 5 millió kerékpár mellett azért másfél- millió gépkocsi is fut a városokban, az országutakon. Minden dán családnak van gépkocsija, ennek ellenére rend van a közlekedésben. Nem találkoztunk agresszív gépkocsivezetővel, horpadt, nyomott gépkocsival, s egy hét alatt egyetlen karambollal sem. Az Északi-tenger viharaival gyakran dacolni kényszerülő dán ember olyan fegyelmezett, mint ősei, a vikingek voltak. Ennek is köszönhető, hogy nem fényűzően, de igen jól él a skandináv ország lakossága. Alkalmi ismerősünk, akivel délidőben az egyik bisztróban együtt fogyasztottuk a salátákkal megrakott hideg szendvicset (este van a meleg étel ideje), azt mondta, hogy 10—15 év óta megy jobban a dán népnek a sora. A két világháború között válságba jutott mezőgazdaság ma igen fejlett. A nyugati szövetkezeti forma az uralkodó, nincsenek nadrágszíj-parcellák. Az ipar is fénykorát éli. Fontos az ország életében a hajózás: a tengerpart hossza több mint 7000 kilométer. A mindenkor hideg Északi-tenger elsősorban nem a strandolás céljait szolgálja. Erre legföljebb két hónapig van lehetőség, nyáron. A hajózás mellett vezető szerepe van a tengeri halászatnak. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy Dánia lakói szorgalmas emberek, akkor nyilvánvaló, hogy e kis ország sok európai államnál kiegyensúlyo- zottabban éli sajátos életét. Az ország egyébként elég zárkózottnak látszik, de Koppenhágában rövid idő alatt meggyőződhetünk arról, hogy a dán nép — a magyarhoz hasonlóan — igen vendég- szerető. A küllemre szerény, zömmel a régi építészeti stílusú lakóházak bármelyikébe bekopogtatva a háziak szívesen hívják otthonukba az érkezőt. A szállodákban és éttermekben a legelőkelőbb helyekről sem nézik ki azt a vendéget, aki csak kíváncsiskodik. Nem kötelező megvenni a kb. 100—120 koronás (egy dán korona kb. 5 forintnak felel meg) hidegszendvicset és italt. Koppenhágát „Észak Párizsa” néven is emlegetik. A főváros nyüzsgő élete sok mindenben hasonlít a Szaj- na-parti metropoliséhez. A fényes üzletek, a sétáló utcák, az alkalmi csecsebecsék árusai, a karikatúra- vagy portrérajzolók, az alkalmi zenekarok mind jelen vannak. Ez utóbbaik közül egyik gitárral, dobbal, másikuk he ■ gedűvel, fúvós hangszerekkel igyekszik közönséget toborozni. Gyakrabban harsan fel a taps, mintsem hogy pénz hullana a hangszertokba. Ez a „Párizs” mégis más, itt nincs olyan éjszakai élet, nem sorakoznak a szex- vagy pornómozik. A közbiztonság sem hasonlítható egyik nyugati nagyvároséhoz sem. A lakat nélküli kerékpárt reggel biztosan ott találja a tulajdonos, ahol hagyta. Ha kevesebb is a csiilogó-villo- gó neonreklám (bár az is akad), Koppenhága gyorsan belopja magát a külföldi turista szívébe. (Folyta juk.) Kovács Sándor Koppenhága egyik jelentős tere az Amalia kikötőnél. Háttérben a királyi rezidencia Első kategóriás ipari szövetkezet f ölvesz termelési osztályvezetői munkakör betöltésére felsőfokú műszaki képesítésű dolgozót, közgazdasági osztályvezetői munkakörbe felsőfokú pénzügyi vagy közgazdasági képesítésű és több évi gyakorlattal rendelkező dolgozót. Felvilágosítás és jelentkezés: az UNITECH Ipari Szövetkezet elnökénél, 7570 Barcs, Nagyhíd u. 1. Telefon: 51, telex: 13-219. (88923) BARCS ^/tec^
