Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-16 / 243. szám
1985. október 16., szerda Somogyi Néplap 5 A SZOVJET nért)) NAPJAI KULTÚRA\S^1985 X.814. BEFEJEZŐDÖTT A RENDEZVÉNYSOROZAT Biblia és scifi A ,, Madách-kommetárok szabadkai bemutatója A két nép közelebb került egymáshoz Részlet: Klinov — Jöjj és lásd! című filmjéből Befejeződtek a Művelődési Minisztérium és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság által rendezett kulturális napok. Ezek 1970 óta ötévenként keresztmetszetet adnak keleti szomszédaink kultúrájáról. Megszámolni is sok azokat a rendezvényeket, amelyek a múlt héten a szovjet kultúra jegyében zajlottak le s hivatottak voltak jelezni a törekvést — hogy a művészet révén ismereteket kapjunk a Szovjetunió népeinek társadalmi fejlődéséről, gazdagodjék világ- és politikai látásunk. A mai világban megkülönböztetett figyelmet keli szentelnünk minden olyan eseménynek, amely közelebb hoz egymáshoz két népet. Kivált így van ez a Szovjetunió és hazánk esetében. Ha értékeljük a szovjet kultúra napjainak mostani rendezvénysorozatát, nagyon nehéz dologra vállalkozunk, hiszen valamennyi program részesei nem lehettünk; csupán a legemlékezetesebb pillanatok fölidézésével adhatunk képet a rendezvény hangulatáról. A sok kiemelkedő zenei program között örömmel töltött el bennünket, hogy az Állami Hangversenyzenekart láthatta vendégül megyeszékhelyünk. Olyan zenei élmény részesei lehettünk így a múlt hét szerdáján, amely még sokáig emlékezetes marad a zeneszerető közönség számára. Kevesebb alkotás jutott el megyénkbe a mai szovjet filmművészetet reprezentáló alkotásokból. (Hamarosan azonban láthatjuk ezeket a filmeket is.) E művészeti ág alkotói közül kiemelkedik Elem Klimov Jöjj, és lásd! című munkája, amely a legutóbbi moszkvai filmfesztivál legnagyobb sikerét aratta. Jól bizonyította az alkotás, hogy a mai szovjet filmművészet egyes produkciói nem maradnak el a világ- színvonaltól. Méltán tudósíthatta a fesztivál után úgy olvasóit a francia AFP riportere, hogy Klimov a moszkvai fesztivál hőse. Űjat és megdöbbentőt tud hozni a rendező abban, hogy a fasizmust mutatja be, célul tűzve ki: „az emberi lelkiismeretet ne borítsa a feledés homálya, hogy a fasizmus borzalma ne ismétlődhessen meg soha.” A mélyen föltárt etikum mellett azonban nem kerülhette el figyelmünket az esztétikai megoldások sokszínűsége, sem. „Mi nem követtük az úgynevezett retrostílust — mondja a rendező a műhelymunkáról. — Manapság divatos lett fekete-fehér vagy barnás színárnyalatokkal agyoncsapni a háborús jeleneteket.* Azt hiszem, ez a könnyebbik megoldás, hiszen az élet mindig színes volt. A kemény alaphangulatot éppen a színekkel értük el, ehhez fotó- és filmdokumentumokra támaszkodtunk, teljes hitelességre törekedtünk a filmvásznon. Az operatőrök feladata éppen az volt, hogy elrejtsék mesterségbeli tudásukat, s ezáltal a hitelesség érzetét keltsék a nézőben.” Nagy figyelemmel kísértük a litván rendezőnek, Algi- mantasz Pujpának Egy asz- szony és négy férfi című alkotását. Ez a mű a múlt év végén a fiatal művészek ki- sinyovi seregszemléjén: kapott fődíjat. A múlt század végén játszódó alkotás hős- mondai elemeket hordoz és a Balti-tenger partján élő emberek életéről mond példabeszédet. Nagy élmény volt látni a kiváló fiatal litván színésznőt, Jurate Onajtyi- tét, akinek nevével biztosan sokat találkozunk még Marlen Hucijev Utószó című filmje napjaink hétköznapjaiba feszült drámai szituációkat tárja elénk, Junusz Juszupov alkotása, A bég csapdája pedig kalandos meseszövésével köti le a nézőt. A filmszínházak műsora mellett sok érdekes látnivalót kínáltak a múzeumok is. A Szépművészeti Múzeumban a Szkíták aranya című kiállítás az év egyik leg- nagyszabásúbb bemutatója volt. A leningrádi Ermitázs gyűjteményébe tartozó százharminc remekmű a sztyeppék lakóinak művészetét mutatja be. A rendezők a hangsúlyt a Fekete-tenger északi partvidékén élő szkíták régészeti hagyatékára helyezték, kezdve az időszámításunk előtti VII—VI. századi halomsírok (kurgánok) páratlan leleteivel, folytatva a „fénykor” egyedülálló alkotásaival, de nem hiányoznak innen a késői szkíta állatstílus értékes dokumentumai sem. Hat nap természetesen kevés ahhoz, hogy egy nép teljes kultúráját megismerjük, ám elég, hogy kedvet kapjunk, s az egymásra figyelés határozza meg további munkánkat. így gyarapodunk mindannyian. v j Napok óta a Tragédia a beszédtéma Szabadkán, Újvidéken, Zomborban, Kanizsán, az egész Vajdaságban. A szabadkai Népszínház magyar és szerb társulatának Madách-kommentárok című október 12-i bemutatójáról van szó, amelyet Madách Imrének, Az ember tragédiája című műve nyomán Lju- bisa Risztics, a neves jugoszláv rendező, a Népszínház új főigazgatója rendezett Nada Kokotovics segédletével, Végei László és Drágán Klajics dramaturg, s Lengyel Gábor zeneszerző közreműködésével. A szabadkai Népszínház magyar tagozata 1965. december 28-án — tehát épp két évtizede — vitte színre először Madách világhírű drámáját. Ez ákkor valóságos hőstettnek számított, s Virág Mihály rendező és szereplőgárdája megbirkózott a nehéz feladattal. Akikor Ádám szerepében, vendégként Sin- kovits Imre lépett föl Szabadkán. Az előadás Magyar- országon is nagy Visszhangot keltett. A mostani „új” Tragédiát rendező párosa eleddig egyedülálló módon állította színre. Nem színpadra, mert az előadás legalább öt helyen zajlik... A cselekmény első képét a közönség a Népszínház nagytermében nézte végig. A színpadon fiatal lányok keringőzték a Csárdáskirálynő muzsikájára és Lucifer az égből szállt alá. Elhangzott az isteni szózat, majd a színészek és a nézők átsétálltak a „lakodalom” színhelyére, a színház udvarára, ahol Évát hozzáadják Ádámhoz. Lucifer onnan elvezeti őket (és a közönséget) a város főterére, a szökőkúthoz. s közben megismerteti őket a szabadság eszméjével. Ä téren egy gúzlás Miltia- dész csatájáról és bátorságáról regél, majd feltűnik egy szaúd-arábiai hercegnő. Tevék vonulnak át a 'téren, majd hirtelen rendőrautók szirénáznak, s látjuk Aldo Moro elrablását. A színt a Vörös Brigádok és a Bader— Mainhóf-csoport terroristái uralják. Aztán a francia forradalom mozzanatai elevenedrek meg, Ropespierre szónokol, végül egy elemi erejű tüntetés izzóvá hevíti a légkört. Az előadás ezután a városházán folytatódik. Négy képet a városháza udvarán, tízegynéhányat pedig a folyosóin, szobáiban és dísztermében látni. Az egyik szobában Szentgyörgyi Albert meséli el, hogyan 'találta föl a C-vitamint, a másikban Ali Agca, a pápa elleni merénylet elkövetője látható, a harmadikban Lukács György és József Attila beszélget (1931-ben Berlinben). Megjelenik Skladowska-Curie asz- szony, aztán felvonul — a Himnusz hangjaira a magyar lábdanúgó-válogatótt (az aranycsapat), amott röpcédulákat osztogatnak, kivégzőosztag sortüze dördül... A díszteremben Madách Imre tizenhárom kortársával, köztük Kossuthtal, Petőfivel, Táncsiccsal, Marxszal, Vörös- martyval, Széchenyivel, Verdivel, Garibaldival folytat eszmecserét. A finálé színhelye a közelben levő nemrég felújított zsinagóga. Fölcsendül Liszt Dante-sZimfóniája, s Ádám, Éva meg Lucifer ismét találkozik istennel. A biblia és a scifi különös találkahelye lesz a régi, Európa-hírű épület. A Madách-kommentárok Az ember tragédiájának sajátos risztlicsi változata. Szombat esti bemutatója mindenesetre közönségsikert aratott. A három fő szerepet Jónás Gabriella (Éva), Medve Sándor (Ádám) és Korica Miklós alakította. — Az előadást Szabadkán még tizenöt alkalommal fogjuk megismételni. Egyetlen egyszer sem halasztjuik el, mert rossz idő esetén gyorsan tetőt varázsolunk a közönség feje fölé — mondja Risztics, majd a következőket meséli: — A Madách-műre Drágán Klajics hívta föl a figyelmemet. Már 1972-ben tervbe vettük bemutatását. Az előadás egyébként magyar nyelvű volt. Néhány jelenetben azonban igen rövid szerb, olasz, német, angol és arab betétek is elhangzottak. Márkus Gyula Jurate Onajtyite, a női főszereplő Műteremlátogatóban CSISZÁR ELEKNÉL Több hónapig tartó vándorkiállításon szerepeltek Somogybán Csiszár Elek fes- óművész alkotásai. A tavaszi tárlat idei elsődíjasa Marcaliban és Barcson mutatkozott be, részt vett a szegedi táblaképfestészeti biennálén, a Műcsarnokban megrendezett 40 év — 40 alkotó év című országos tárlaton, most a honvédelmi pályázatra és a novemberben nyíló hatvani portrébiennálóra készül. Siófoki műtermének ablakából ha kinéz, temérdek festeni való témát talál. Ám nem a látványt ragadja meg. Balatoni képdinek hangulata is belülről fákad. — Nem csinálok egyebet, csuipán festek. Ha nem jut eszembe semmi, amit megfesthetnék, fölteszem a lábamat az asztalra és olvasok. — Az utóbbi időben mintha kevesebb balatoni témájú képet festett volna. Inkább a belső-somogyi tájjal találkoztunk. — Nem távolodtam el sosem a Balatontól, de ha nincs róla mondanivalóm, más képeket festek. A szobában, amit műteremként használ, rendben sorakoznak az új képék. Lassan .megtöltik az egész helyiséget. Mii lenne, ha nem tárolnák a múzeumban, Kaposváron vándorkiállításának az anyagát? — Egy éve utaznak a festményeim a megyében, de van néhány külföldön is. Lengyelországban négy képpel veszek részt egy ván- donkiállításon, amit a Magyar Képzőművészek Szövetségének dél-dunántúli területi szervezete juttatott el a szomszédos országba. Egy év alatt annyi képet festettem, hogy néha arra gondolok, festhetek-e még holnap? Telefestettem a műtermemet! Csiszár Elek gyűjteményes kiállításra készül. Tavasszal rendezik meg Kaposváron, a Somogyi Képtárban. Üj képei közül is bizonyára szerepel majd több ezen a tárlaton. Egy újabb változat a buszra várók témaköréből. — Belülről lehet csak festeni. Régen lemondtam arról, hogy a helyszínen dolgozzam. Megdöbbentő magányt fejez kii Szorongás című festménye. — Ezt a földregés előtt néhány nappal festettem. Mintha megéreztem volna ... Hullámzott alattam a szoba azon az emlékezetes napon; azóta sókat nézem ezt a képet. Szorongás fog el olyankor. Az új képeken is többször megjelenik az ablak. Mint egy világra nyílt szem. — Mostanában sokat foglalkoztat, hogy újabban itt, fölöttünk rendszeres légijárat közlekedik. Talán egy új légifolyosó nyílt... Tízezer méter magasan parányi pont a gép. A naplemente csodálatos színeket kever az égi palettára, s benne fürdik a csillogó repülő. Visszatérő témája a teherautó is. — Évtizedek óta foglalkoztat a teherautó platóján utazók magánya. Az ég a sátra a nyitott teherautó platóján utazóknak. Csak ki Búcsú a falutól kell néznem az ablakon, s ezt látom nap nap után. Egyik újabb képén helikopter köröz egy mezei nagy madár fölött. — Imádom ezeket a gépeket. A házban lakott egy fiú, aki helikoptert vezetett. Amikor erre vezetett az útja, a ház fölé repült és integetett az otthoniaknak ... Több gombolyag spárga hever az egyik szekrénye alján. Csomagolásra várnak a duzzadó tekercsek. Útra indulnak az újabb Cs'iszár- képek. Járják a megyét, az országot, s kiállítótermek falán vagy éppen egy lakásban megszólítják a nézőt... Horányi Barna Nemzetközi szimpózium Nemzetközi szimpózium kezdődött kedden a mikroprocesszorok és mikroszámítógépek alkalmazásának hazai és külföldi tapasztalatairól a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A háromnapos tanácskozáson — amelyet három MTESZ egyesület az Akadémia, az OMFB és az Ipari Minisztérium támogatásával' rendez — több mint 30 országból mintegy 300 szakember a mikroszámítógépek felhasználásával kapcsolatos új fejlesztési eredményeket vitatja meg. Régebben egy-egy nagyméretű és viszonylag rugalmatlan számítástechnikai berendezés felhasználását esetleg több millió dolláros költsége korlátozza. Az olcsó és könnyen hozzáférhető mikroprocesszor ma már a mérnökök, a gazdasági tervezők, a könyvelők, vagy például a tanulók számára egyaránt hétköznapi eszközzé tette a mikroszámítógépeket. Amit viszont máris biztosan látni, hogy elterjedésük egyik legfontosabb feltétele a hasznosításúikra képes szakemberek oktatásának.A tanácskozás a plenáris megnyitó után szekcióülésekkel folytatta munkáját. A három nap során 60 külföldi és 16 magyar előadás foglalkozik a mikroprocesz- szor alkalmazásának, illetőleg fejlesztésének legfontosabb kérdéseivel.
