Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
1985. szeptember 7., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS EMLÉKEZÉS GERELYES ENDRÉRE A fiatalon, 38 esztendős korában elhunyt Gerelyes Endre, Gábor Andor-díjas íróra .kamarakiállítás megAdamecz Kálmán Körkapcsolás ÜLLŐI ÜT. Langyos szellő lengedez ... Meg- megborzolja a hadfiak tincseit ... Friss pázsit illata száll... Készítik puha fészkük a madarak a vén topolyafán ... Lüktetve hullámzik a viadal... Apró fekete ember rója útját ta- nácsalan, mintha élete értelmét keresné... Feszítik keblük a kapuk, telten, büszkén... MEGYERI ÚT. Ez az átkozott szél! A fiúk szemébe veri izzadt hajukat! Förtelmes bűzt köpködnek a kémények! A fenébe a madarakkal! Repked a bőr! Bíró úr, bíró úr! A franc, aki mpgeszi... KISPEST. Hatalmas szimfóniát zeng a szélzenekar! Prelúdium a javából! Fúgaként futamodik a labda! Verebek tercelnek a kottaként feszülő drótokon... A karmester pauzát int, hogy aztán forteként hasogassák fülünk a hömpölygő taktusokat! Hárfaként rezegnek a hálók ... FÁY UTCA. A szél jobbegyenessel arcunkba vág! Pankrátorként tépi a buszonként vérmes medve üstökét! Dühödt oroszlánként gyúrják-gyömöszölik egymást a tatamin! Bodicsek- re leszorítás a retum! Micsoda ütközet! A mérkőzésvezető ippont érő dobással kihajít egy palackot! Pattog a pakk ide-oda! Delcsev- szaltóval a ketrec felé repül, és Oerter diszkoszaként Irnidol... FEHÉRVÁR. Az égiék megint kibántak velünk! Bántja a szél ezeket az aranyos fiúkat! Ferikém, Fe- ricském, Fecókám! Barátom! Kedves nővérem!... Drága jó bírósporttárs! Édes egyetlen ítész! Hová tette azt ia két szép szemét? ... NAGYERDŐ: Esik az eső ... Kinézek az ablakon ... Elnézést... Fúj a szél... Az eredmény: kettő- egy a javamra ... Bepillantok a jegyzeteimbe ... Bocsánat ... Nulla-nulla az ellenfélnek ... Gól! Gól! Előveszem a szabálykönyvet... Pardon... Bedobás... Nem tudják miért hullámzik a pályán víz, és miért van a játékosok fején sapka? Érthetetlen ... nyitásával emlékeztek csütörtökön Budapesten az irodalmi hagyatékát őrző Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az író születésének 50. évfordulója alkalmából megrendezett eseményen Botka Ferenc, a múzeum főigazgatója arról szólt, hogy az intézményben 1980 óta őrzik az író kéziratait és az őt ábrázoló fotókat. Ezután Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes idézte fel az író alakját, személyiségét, emlékeztetve arra, hogy Gerelyes Endre nyílt, őszinte ember volt. A megemlékezésen Havas Judit előadóművész Baranyi Ferenc József Attila-díjas költőnek a félévszázados évforduló alkalmából írt Ring című versét mondta el. Merényi Judit előadóművész Gerelyes Endre posztomusz kisregényéből, az Isten veled, Lancelot-ból adott elő részleteket. Benke László: Látvány egy kiránduláson Legelt a ló s fölnézett néha. Fölnézett és gondolkodott. — Vajon honnan s hová buszoznak erre ezek a boldogok? Köröskörül magas hegyek koszorúztak lovat s mezőt. Ló és mező, mező s hegyek egyek voltaik már idő előtt. S zúgtak a buszok; a ló legelt. Gazdátlan hullt arcába haja. Azóta a hó is hányszor lehullt, de o)tt az a ló a fájdalom maga. Párizs és a franciák A Párizsban élő fotóművész, Zaránd Gyula képeiből rendezett kiállítást a Műcsarnok. Reprodukcióink a szeptember 15-ig látható tárlat anyagából mutatnak be néhányat. 'Képeink: 1. Jean-Louis Murris, a kiállítás rendezője igazi párizsi hangulatot varázsolt a Műcsarnokba. 2. Belleville-i gyerekek 3. Quimper-i lányok (Bretagne) 4. Creteil-i gyerekek (Hauer Lajos reprodukciói i— KS) férfi idegesen cigarettára gyújtott. — Nincs itthon — szögezte le. — INincs — bólogatott a fiatalasszony. — De hált vasárnap van! — mondta már vagy ötödször a férfi. Sehogysem tudott beletörődni, hogy nem láthatja a fiát. 1— Van úgy, hogy vasárnap is dölgozilk a Józsi — szólt közibe bátortalanul a fiatalasszony édesanyja. — Kell a pénz. — Igen — bólogatott a férfi, és újaibb cigarettára gyújtott, miiközben végig- mu&tráillta fia anyósát. — Kell a pénz. A csend, mint a dohányfüst, begomolyogta a szobát. Torokszorítóvá vált, köhögni kellett tőle. Alig fértek el az apró helyiségben, a férfi méglsem sietett oldani a feszültséget. — Mi is így kezdtük — mondta végiül — Igaz, mi nem négyen telkiünk egy szobában, csak hárman, de mi is így kezdtük. Földpadló volt — révedt el. — Ha a Józsi kipaisikoilita a fürdővízé*', sáros lett. A fiatalasszony segélyt kérőén nézett anyjára, de bólogatott. Nem találta a helyét, nem tudta, hogyan viselkedjen ezzel a tulajdonképpen idegen emberrel. A férje sohasem beszélt neki az apjáról, hát tiszteletben tartatta a hatllgaitásált, mlimltha valami bűnről kéne SiZóna bírnia, ha valllátnál., — Kávét tetszik kérni, Józsi bácsi? — próbálta végül megtörni a csendét. — Köszönöm — felelte szórakozottan a férfi. — Te kérsz? — fordult aztán a feleségéhez. Az asszony hálásan mosolygott rá, amiért bevonta a beszélgetésbe. A számlára idegen, szegényes szoba, az idegen embereik és 'az érthetetlen nyelv riadittá tették. — Qui — bólogatott kedvesen. — Kávét csak hétvégeken ittunk — merengett a férfi. — Emlékszem, amikor a Józsinak először adtam belőle, kiköpte. Teljesen Olyan volt kicsinek, mint _ez itt — mosolygott rá az unokájára. A fiiaitalBisszony magához ölelte a gyereket. — Teljesen Olyan? — kapott a témán. — Igen — révedezett a férfi. — Barna volt neki is a haja, és bánna a szeme. Az enyém zöld. Örülök, hogy lány lett... a családban csialk fiúk vannak. — A Józisd bezzeg nem örült, hogy lány! — kacagott a fiatalasszony. — Danit alkart, nem Dórát! — Dóra a neve? — csillant a férfi szeme. — Szép. — Igen — kapcsolódott a társalgásba az anyós is. — Dernóny Dóra. A férfi összerándult, felkapta a fejét. — Mi van? — kérdezte riadtan a felesége. — Valami baj van?! Mondtam, hogy ne jöjjünk ide, uigye, mondtam? — hadarta, pedig nem kellett tartania attól, hogy -megértik. — A feleségem, azt mondja — már mosolygott a férfi —, hogy bár néfrunffc nem egészen ilyen hangzásúak a nevek, ez nagyon szép. Demény Dóra. Én meg Novak József vagyok. Az anyós elvörösödött. — Itt a kávé — próbálta elütni a dolgot félszegen a fiatalasszony. — Mikor változtatott nevet? — kérdezte a férfi. — Amikor miaga nem válaszolt egyetlen levelére sem. Egyébként megírta azt is, hogy Demény lesz — válaszolta hirtelen, támadt indulattal az asszony. — Szabad? — kapta el a kezét a férfi. — Ne rántsa el. Mária. Ugye, Mária? Ne rántsa el, csak erre a gyűrűre vagyok kíváncsi. — A Józsi anyukájától kaptam —; mondta dacolsan Mária. — Nászajándékba/. — Ö meg tőlem — felelte hasonló hangnemben a Deák Mór Teszi t férfi. — Kísérőgyűrűnek, amikor feleségül vettem. A fiatalasszony ijedten nézett rá. A férfi arca aizonr- ban kemény maradt, a keserűséig csak a szája sarkát görbítette lejjebb. — Pont olyan, mint a férjem — gondolta a fiatalasz- szony. — Amikor megbántja valaki, ugyanígy bigy- gyeszt. — Aztán jó kislány a Dóra? — kérdezte a férfi, bár tudta, hogy az. A fia isi jó gyerek volt. Csak ahogy nőtt... caalk áhogy nőtt, tolit® el magától az apját. Fuj, megint ittál, mondta eltorzult arccal', és a férfi azt hitte, az anyja, akkori felesége neveli ellene. — Jó — sietett a vállasz- szal az anyós. — Nagyon jó. Átalussza az egész éjszakát. — A Józsi is átalud-ta — gondolkodott el a férfi. — Eleinte, tette hozzá masában. Ahogy azioinfoan sokasodott a veszekedés, sőt, verekedés, máir elaludni sem tudott a gyerek. Amikor elváltak, érezte, hogy látni sem akiarja többé. Félt volna a találkozásoktól... méigiis a fiú írta a leveleket. Egy időben minden héten egyet. Soha nem válaszolt neki. — Mária! Honnan tudta meg a címemet a Józsi? — kérdezte. — A nagy papától — felelte a fiatalasszony. — Maga .ismeri apámat? — lepődött meg, a férfi. — Igen. Ő szereti a Dórát — nyomott a szón Mária. A férfi titokban remélte, hogy fia megtudja, kinyomozza majd, höl éli. Évékig várta az első levelet, évekig küldözgette a segélyt ap jóinak, újra és újra feltüntetve a borítékokon, utalványokon párizsi címét. Az öreg ugyan solhia nem reagált, egyetlen sorral sem, mégis érdemes volt. A férfi tudta, hogy fia írni fog. Hiába taigadtáik ki a csalódból, amikor disszidált, tudta. hogy a fia megkeresi majd. Ha másért nem, hogy számon kérje apjától az .apját. Napokig merni bontotta ki a 'levelet, amikor megérkezett végre, csak melengette; hát nem volt hiábavaló magyarul olvasni, magyarokkal beszélgetni! De nem adott hírt magáról, akikor sem, akkor sem. . . Csak ahogy a lányunoka megszületett. Jövöik, táviraltozta. Jövök. — És mégsincs itthon — szaladt ki a száján. — Nincs — hagyta rá a fiatalasszony. — Várják meg, est° hazajön — mondta még, de titokban! reménykedett, hogy elmegy ez a viaszaircú francia nő, és elmegy vele a férje apja is. — No nem — szedelőz- ködöt.t a férfi. — Voltunk, ahol voltunk, végiül is láttam a Dórát. Ezt neki hoztam — húzott elő a zsebéből egy betétkönyvet. — Százezer forint. — Köszönöm — mondta Mária. — Tegye csak a kiságyba. A férfi megmerevedett egy pillanatra, de leintette kitörni készülő feleségét. — Semmi baj — csóválta a fejét. — Ha lejön vetem a kocsihoz, odaadom a Józsi ajándékát is. — Majd én lemegyek — ajánlkozott az anyós. — Valakinek a gyerekkel is lennie kell — tette hozzá mentegetőzve. — Ezt azért — emelt fel az .asztalnál egy újságot a férfi —, ezt azért szeretném elvinni az útra. — Olvasni? — készséges- kedett az anyós. — Tessék csak. Nyugodtan vigye, hiszen elég messzire mennék. A férfi rámosolygott. — Hát, bizony — és a fiatalasszony újra a férje húsz évvel idősebb arcát látta. * * * — Szembe a nappal, a naplementével — szavailita a férfi. A felesége ránézett, nem szólt. Magyar emlékek, gondolta. — Széllel a szememben, vad viharon át — dúdolta a férfi és csiiiiogotit a szeme, mintha ivott volna. — Jobb .isi, hogy én, vezetek — pillantott oda az asszony. A haltárig nem is esett szó — a tájat figyelték. Hát innen való vagy. Hát innen Való valgyok. Ausztriában a férfi kiterítette a térdén a lapot, olvasni kezdett. — No, itt egy teszt, Blanche — mondta egy idő után. — Majd lefordítom, és akikor te is megcsinálhatod, jó? Az asszony visszamosoly- gott rá. — Jó. Egészen kíváncsivá tettél. A férfi szemezgetni kezdte a kérdéseket. Be vólltak már jelol- getve .ugyan a válaszok, de ez őt nem zavarta. Tűzbe jött, magixelit feleletei gyorsan szaporodtak. Amikor végzett, végigfutott a teszten-, s csak akkor vette észre, hogy ixeit mindenütt kí- síéri egy piros ceruzajel. Izgatottan lapozott a jellemzésekhez' de Valójában nem lepődött meg, hogy a rá illő tulajdonságok mellett ott találta a fia nevét is. Csendesen összehajtotta az újságot, Is vörös szemékkel meredit a lenyugvó nap száraz korongjába.
