Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
6 Somogyi Néplap 1985. szeptember 7., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A fiatalok és a Korán kell kezdeni Gyakori panasz: az emberek nem tudnak igazán közéletet élni, gyakran nem képesek mihez kezdeni még a meglévő lehetőségekkel sem. Sajnos, e jelenség gyökerei a fiatalabb korba nyúlnak vissza. Sokan nem tanulják meg már ifjúságukban a helyes nyilvános viselkedést. Még 'ha nem is adunk teljesen igazait a régi szólásmondásnak, ami szerint: „Amit nem tanult meg Jancsi, ném >tudja azt János”, elfogadhatjuk, hogy a közéleti szereplést már a gyermek-, a serdülőkorban meg kell kezdeni. A fiatalok politikai szervezete, a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Természetes tehát, hogy a közéletre való nevelést ennek kell magára vállalnia. De hol élnek manapság a fiatalok közéletet? Elsősorban munkahelyeiken, iskoláikban. Ma már összehasonlíthatatlanul több lehetőség van erre, mint tíz—tizenöt évvel ezelőtt. A KISZ-nek ugyanis olyan úgynevezett jogosítványai vannak, amelyek korábban nem is voltak. Viszont hamarabb jöttek létre a közéleti formák, mint azok a KISZ-tagság belső igényéből következtek volna. Sok helyen sokáig nem is tudtak kellőképpen élni olyan lehetőségekkel, mint az ifjúsági parlament, vagy mint a képviselet a különböző vállalati szervekben stb. így aztán előfordult, hogy a fiatalok afféle fej- bóltntó Jánosokként mentek a felnőttek testületéinek az üléseire. Mások nem az őket küldő testületek, hanem legföljebb a saját véleményük alapján szóltak a megvitatott témákhoz. Legtöbbször azért, mert nem adtak elég időt a fiatal, tapasztalatlan küldötteknek arra, hogy az ügyeket — amelyekben a KISZ-eseknek is állást kellett foglalniuk — saját testüilete- ikiben is véleményezzék. Igaz az is; sokszor a fiatalokon múlott, hogy megbukott a KISZ-képviselet, saját bátortalanságuk miatt. Részvétel a döntések előkészítésében, beszélegtés saját sorsúik intézéséhez, ez fontos szerepe ima az 'ifjúsági közéletnek. A Vitathatatlan fejlődés ellenére még ma is gyakran hallani: a fiatalok neun élnek igazán közéletet. Mi a tartózkodás oka? (Kétségtelen, hogy az ifjúsági szövetség nem szakítható él a társadalomtól. Az ifjúság is a társadalom jellemző jegyéit viseli magán. Például nehéz a fiatalok pályakezdése. Éppen abban az időszakban kell szakmai tudásukat bizonyítaniuk, amikor a családalapítással járó gondok kötik le őket: a beilleszkedés, a lakásszerzés... Bizony jócskán van, ami lekösse erejűiket, s egyhamar kiderülhet; a közéleti tevékenységre nem marad sem idő, sem energia, elviszi azt a túlórázás, a különmumfcaT vállalás. Hogyan lehet e kivédhetetlennek látszó érveket ellensúlyozni? Csakis egyféleképpen. Ha olyan közéleti körülményeket teremtünk, mélyek között a fiatal úgy érzi, érdemes részt venni a mindennapi politizálásban. Ha azt tapasztalja, hogy szavának súlya van, hogy véleményét figyelembe veszik a döntések meghozatala előtt, ha nemcsak fejbóllntáít várnak tőle, hanem érdemi beleszólást is, akkor bizonyéra megtalálja a módját, hogy jobban, cselekvőben részt vehessen az ifjúsági és a felnőtt közéletben egyaránt. Gőz József KISZ-vezetők felkészítése A KISZ Somogy Megyei Bizottsága balatoni enyves: vezetőképző táborában az idén is megrendezték a középfokú KISZ-vezetők továbbképző tanfolyamát. A megye szakközépiskoláinak, gimnáziumainak és szakmunkásképző intézeteinek összesen 110 diákja vett részt a tíznapos táborozáson, ami több' szempontból is újat hozott a vezetőképzés rendszerében. A változásokról és a tábor tapasztalatairól, Lá- bodiné Somogyi Márta tábor- vezető-ihélyettes adott összefoglalót. — Jól sikerült az idei tanfolyam, valódi hasznát természetesen csalk a 'középiskolai mozgalmi élet változásain keresztül mérhetjük majd le. A néhány éve bevezetett új rendszer, amely a már megválasztott vezetőik. képzését jelenti, párosulva a balatoni tábor szabadabb képzési lehetőségeivel, hatásosan szolgálta az iskolai KISZ-esek ismereteinek bővítését. —; Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a gyakorlati képzésre helyeztük a hangsúlyt. Elgonddlásumk helyességét igazolták a csoportok által mintegy vizsga képpen bemutatott komplex ákció- programok. Itt többek között Vezetőségválasztó-, tagfelvételi vagy beszámoló taggyűlést kellett a fiatalolknák „eljátszaniuk”. Többségük mindvégig jó partnernek bizonyult a munkában; komolyan vették a feladatott. Természetesen az ifjúsági táborok hagyományos szabadidős programjai — az ismerkedési estek, a fordított nap, a sportspartakiá'd — sem hiányoztak az eseménynaptárból. A balatonifenyvesi tábor egész nyáron a fiatal mozgalmiak képzésének somogyi központja volt. A középiskolásokat most a kaposvári dolgozó közösségeik KlSZ-titká- rai követik. Az úttörőmozgalom és az iskola Több, változatos programra van szükség, hogy valamennyi általános iskolás gyerek vonzó, kedvére váló elfoglaltságot találjon a közös mozgalmi munkában — fogalmazódott meg decemberben Miskolcon, az úttörővezetők Vili. országos konferenciáján. A módszereiben és eszközeiben megújuló úttörő- mozgalom elsődleges szövetséges az iskola. E témában kerestük fel Szabó Lászlót, a Művelődési Minisztérium általános iskolai osztályának vezetőjét. — Hogyan érintik a változások az oktató-nevelő munkát? — A félreértések elkerülése végett kezdjük azzal, hogy a mozgalom már korábban is törekedett a differenciált, egyénre szabott, a helyi igényekhez és lehetőségekhez jobban igazodó programokra. A miskolci tanácskozáson ez a szándék korábbinál is nagyobb hangsúlyt kapott, s megvalósulása igencsak lényeges az iskoláknak, több szempontból is. A gyerekek sokoldalú nevelése, alkotó, cselekvő emberekké formálása a célunk, és a sokoldalúságot az iskola, a legjobb szándék szerint is, csak korlátozottan tudja elősegíteni. Különösen nehéz az iskola leckéje akkor, ha a gyerekek nem kapnak megfelelő indítást otthonról. Az a diák, akinek otthon konfliktusai vannak, általában nem érzi jól magát az iskolában sem. A mozgalom fontos feladata, hogy a hátrányos helyzetű tanulókat felkarolja, s oldja az iskolával, a tanulással kapcsolatos ellenérzéseket is. — Van erre már konkrét elképzelésük, tervük? — Igen. Blsőlsorban a programok helyes megválasztásával lehetne jobb eredményt elérni. Ügy, hogy cselekedtek, elfoglaltságot adjanak. Az iskola elsősorban az értelemre hat, sajnos kevésbé az érzelemre és csak a legkisebb mértékben a cselekedetre. Kívánatos, hogy a mozgalom fordítson a sorrenden. Aktív tevékenységre ösztönözve a gyerekeket, befolyásolja érzelmeiket, értelmüket. Erre számtalan lehetőség kínálkozik. Az úgynevezett problémás gyerek., akinek az iskola csupa kudarc, sikert érhet él valamilyen más dologban, például a cselgáncs szakkörben. S mert abban kedvét leli, másképpen viszonyul majd az iskolai közösséghez is. Vagy ott vannak az iskolai ünnepélyék. Nem egyszer túlságosan felnőttesek, merevek. A tanulókat jobban érdekelnék az évfordulók, jobban is értenék jelentésüket, ha a maguk módján ünnepelhetnének, ha ők szerveznék, rendeznék a megemlékezéseket. — Ehhez nyilván sok pedagógusban segítő partnerre találnának. De, az említett példánál maradva: cselgáncsozni kevés tanár tud. Avagy, ezt is meg kellene tanulniuk? — Ilyesmiről szó sincs. Az elfoglaltságok kialakításában, változatosabbá tételében természetesen számítunk a pedagógusokra, ám ebben a munkában az eddiginél több iskólán kívüli szakembert szeretnénk bevonni. Azokat, akik máéhoz értenek, minta tanítók, tímárok. Mondjuk, a cselgáncshoz, vagy éppen a traktorhoz. A külsők bevonása kulcskérdés a mozgalom számára. A gyerekek érdeke, hogy minél több személyes élményt, tapasztalatot szerezzenek, hogy pe elszigeteljen nőj jenek fel, megismerjék mindennapjainkat. A nem pedagógus szakemberek iskolái oktatási-nevelési céljainak megvalósításában is segíthetnek. Gond például ,hogy kevés a férfi tanerő. Bár közoktatásunk fejlesztési programjában szerepel a hiány felszámolása, évek, évtizedek, kellenek, amíg észrevehető változás történik. A kívülállók révén e tekintetben is egyfajta gyorssegélyt kaphat az iskola. S a kívülállók új színt, változatosságot hozhatnak az iskolai életbe. — Hogyan fogadják őket a pedagógusok? — Korántsem egyértelmű lelkesedéssel. Van, aki örül, mert tudja, hogy mentesül egy sor, eleddig kényszerű1 ségből végzett feladat alól, s több időt fordíthat a kifejezetten oktatói teendőkre. Akad viszont, aki nem jó szemmel nézi, hogy a nem pedagógusok is bekapcsolódnak az iskola életébe. Vannak fenntartások a szülők részéről is. A gyerekeket, ugye, az osztályfőnökkel elengedik kirándulni, de csakis azzal. Egy másik szülővel már nem. Mert félnek, hogy az nem vigyáz kellően, mert MENNYIT ÉR A PROGRAMOZÓ? A csapattag A számítógépes programokkal manapság már úgy kereskednek, mintha magát a számítógépet kínálnák eladásra. A programkészítők szerint azonban a rendszerekért felajánlott, illetve kapható pénzösszeg nem áll arányban sem a végzett munkával, sem a számítógép rezsijével, egyszóval kevés. A vállalatok pedig, akik a programokat megvásárolják, soknak találják az érte fizetendő összeget. A számítógépes társadalomiban ugyanúgy van hierarchia, mint bármilyen más munkahelyen. A programozó és a szervező a csúcs közelében helyezkedik el. Farko-s Mária a maga harmincegy évével már megbecsült programozónak számít, eddigi munkájának legnagyobb s!- kerét érte el az utóbbi hetekben: a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola számító- gépes csoportjának tagjaként olyan programot készített a nemzetközi díjlovas-ver- senyre, amely a külföldi szakértők elismerését is kivívta. Olyannyira, hogy szeretnék megvásárolni a rendszert. Azokat a nőket, akik a számítástechnika, a matematika világában otthonosak, egy kicsit túl Okosnak, sőt túl hidegnek tartják. Pedig nem így van. Farkas Mária vidám alaptermészetű, közvetlen és őszinte ember. Hét éviig a SZÜV-nél dolgozott, csak a pedagógusban bíznak. Pedig az egészségesebb munkamegosztás lehetőséget adott, de ez, kölcsönös bizalom híján, csupán lehetőség marad. Arra kell gondolnunk, hogy mindazok, akik bekapcsolódnak a tanulók nevelésébe, formálásába, szeretik a gyerekeket. Máskülönben aligha vállalnának ilyen feladatot. S lehet, hogy nincs pedagógiai végzettségük, tán egyetemi diplomájuk sem, ém jól értenek valami máshoz, amihez a pedagógus nem, olyat tudnak, amit a tanár nem, és, hangsúlyozom, nem is kell tudnia. A szülőknek sincs oka aggodalomra. A gyerek a kívülállótól nem tanul rosszat, sokkal inkább olyat, ami hasznára válik. Mert ha nem is tanár az illető, a gyerekekre ugyanúgy vigyáz, s ugyanúgy felel értük, a szó minden értelmében, mint a pedagógus. — Hogyan hatnak vissza e változások az Iskolára? — Kedvezően, feltéve, hogy minden a szándékaink szerint valósul meg. A jobb munkamegosztással a pedagógusok nagyobb gondot fordíthatnak alapvető feladataikra, szakmai felkészültségük gyarapítására. A gyerekek olyan tapasztalatokat, személyes élményeket szereznek, amelyek által a nevelőmunka is gazdagodik, az oktatás is eredményesebbé válik. Remélhetőleg kiegyensúlyozottabb tanulók ülnek majd az iskolapadokban, oldottabb, feszültségmentes légkörben végezheti ki-ki a maga dolgát. Természetesen, nincsenek illúzióink. A konferencián elfogadott határozat végrehajtása nem megy egyik napról a másikra. Kende Katalin ott tanulta meg a programozást, s 1980-ban már egy R 20-as számítógépre önállóan tervezett rendszert. — Nem mindenkinek vonzó számítógépekkel dolgozni — mondja —; még mindig mítosz veszi körül ezt a hivatást. Pedig tulajdonképpen semmi különös nincs benne. A Táncsics gimnáziumban érettségiztem; akkoriban vi- idéken csak álmodni lehetett a személyi számítógépekről, így én is Székesfehérváron a Videoton-gyárbam ismerkedtem meg velük. Inkább a gép felépítése, műszaki oldala volt vonzó, később úgy határoztam, hogy programozó leszek. Kétéves tanfolyamot végeztem. Ekkor már a SZÜV-nél dolgoztam. Jól éreztem magam a vállalatnál is; Komoly és nehéz munkánk volt, magas követelményekkel. Fiatalon hozzászoktunk a felelősséghez. Hét év után mégis úgy döntöttem, hogy másik munkahelyet keresek, annak ellenére, hogy az önállóságot itt tanultam meg. Feszített légkörben, olykor lélektelen körülmények között ddlgozMunkéscsalád. Apáról fiúra szálló mesterség. Elkopott szavak — a múlt emléket. De válóban már csak az emlékek között élnek a miunkáslétnek ezek a nem is olyan régen még eleven viszonyai? Erre a kérdésre kerestük és kaptuk meg a választ — legelőször a Kapos- plast Szigetvári utcai üzemében. Az asztalt csaknem körbeüli a Magyar család. Pedig az édesanya, akinek voltaképpen köszönhetik, hogy egy 'munkahelyen dolgoznak, most nincs velük. Rokkantnyugdíjas, előtte húsz évet dolgozott a kefegyárban — ahogy a kaposváriak még ma is nevezik a üzemet, ő csábította Ide hét éve a férjét, Magyar Endrét. őket követték a gyerekek: Éva három, Endre két, Tünde egy éve dolgozik a cégnél. Az apa magas, erős ember. A festő szakmáiban 36 éves munkaviszonyt tud maga mögött. Soha nem kellett nógatni a munkára, becsületesen, kötelességtudóan tette mindig a dolgát. Kitüntetésként igazgatói dicséretben' részesült. — A nyári szünidőben a legkönyebben a szülők munkahelyén jut keresethez a nebuló. így történt, hogy a Magyar gyerekek az általános iskola befejezése után valamennyien „ott ragadtak” a .nyári munka színhelyén. — Az igazság az — magyarázza az apa —, hogy a műanyagiparban jobbára nincs szakmunkásképzés. A későbbi szakemberek, technikusok, sőt a felső szintű vezetőik egy része is a korábbi betanított munkások közül kerülnek ki. Ezért annak, aki itt akar dolgozni a gép mellett, betanított munkásként kell kezdenie. tunk, megesett, hogy harminchat órát egyfolytában. Ügy éreztem, ez sem fizikailag, sem szellemileg nem jó. A mezőgazdasági főiskolán olyan képességű embert kerestek, mint én, s így június óta már az itteni számítógépes csoport tagja vagyok. A rendelkezésünkre álló gép- parikkal sok minden megvalósítható, s voltam olyan szerencsés, hogy szinte a belépésem után nagy munkát bíztak rám. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül. Dr. Horn Péter, a főiskola főigazgatója is büszke az eredményre. A rendszer fent említett elismerése önmagában ugyan szép dolog, de lehet üres udvariasság is. — Jó tudni, hogy nem így van — mondja a főigazgató. — Hátra vannak azonban még a tárgyalások, h'szen egy programot mégsem lehet úgy adnl-venni, mint egy kiló kenyeret. A siker azonban biztos. Számítógépes csoportunk 'tagjai képesek az együttmuniká'likodásra, s eredményeikkel a főiskola hírét, is öregbítik. A legidősebb testvér, Magyar Éva sincs jelen a rövid munkaszüneti beszélgetésen. Mivel életkora alapján a jogszabályok megengedik — már nagykorú — három műszakban dolgozik, s e héten éppen éjszakás. Hatezer forint a fizetése. Ifjabb Magyar Endre komoly fiatalember. Édesapjá mellett dolgozik az építő- brlbádban, egyelőre még segédmunkásként. Terveiről így vall: — Természetesen szeretnék szakmát szerezni, mert a jelenlegi segédmunka anyagilag sem a legkifizetődőbb; mindössze kétezer-ötszáz forintot keresek havonta. Fes* tő-mázoló szeretnék lenni, mint édesapám. Szerintem ennek a szakmának van jövője, s a vállalat is támogatja a tanulást. Tünde 1984-ben szerzett bizonyítványt az általános iskolában, most a műszálüzemben dolgozik. Keresete a műszakpótlékkal együtt csaknem kétszerese a bátyjáénak. Mosolygós, vidám tizenéves. Munkájáról a következőket mondja: — A gyárnak ebben a részében csak jó kézügyességgel lehet dolgozni, hiszen munkaeszközünk a kés és az olló. Figyelmet, erős kon-' centrálást igényel a munkánk, éPP ezért csak pár hónapos gyakorlat után dől el, alfcalmás-e az ember arra, hogy a gép mellett dolgozzon vagy siem. Én már két gépet is tudóik egyszerre kezelni. Továbbképzésre nálunk is van lehetőség, tanfolyamok formájában; ezeken természetesen magam is részt veszek. A fiatalok valamennyien KISZ-tagok. A vállalat dolgozói, vezetői munkakezdéskor ismerősként köszöntik őket — azzal a bizalommal, ami á jó dolgozóknak kijár. Horváth László K. A. Két generáció
