Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
8 Somogyi Néplap 1985. szeptember 28., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMUVELODES SZERELMI TÁJFUN A Győri Balett vendégszereplése Jelenet a Bacchanáliából forgó színpadon, mozdulataikból nemesen, egyszerűen sugárzott a szerelem mindent elsöprő vágya, kínja, boldogsága. — Vénusz és a Tannhäuser körül tomboló szerelmi tájfunt akartam kifejezni — mondotta Markó Iván —, elképzeléseimnek elsősorban a zene volt az alapja, amely számomra olyan, mint egy örvény, állandóan fokozódik, tele van dinamikával, erővel, és mintegy szerelmi áldozatot szerettem volna kivetíteni táncunkban. Markó Iván koreográfiája igazolta a balettel kezdődő opera életképességét, szerkezeti egységének kialakíthatóságát. A száznegyven évvel ezelőtt Drezdában bemutatott mű körül egészen napjainkig világraszóló botrányok, heves viták támadtak. Wagner egyetlen alkotását sem kísérte ennyi balszerencse, élete végéig változtatott, javítgatott rajta, de a végső kiteljesedéshez nem jutott el. Azóta több változatban adják elő, de eredeti szerkezetét a szerző által vezényelt drezdai verzió őrzi. Az idei bayreuthi felújítás alkalmával a hagyományokhoz ragaszkodó rendező, Wolfgang Wagner értő partnerra és gondolatainak hű közvetítőjére talált Markó Ivánban. Az öt hétig tartó fesztivál népszerű vendégművészei között tették le névjegyüket Wagner színházában a maPróba«zünetben a Győri Balett tagjai Markó Iván társaságában gyár balettáncosok, s a következő években visszavárják őket, mert a Tannhäuser öt évig szerepel az ünnepi játékok műsorán. j Erdős! Mária Premier Bayreuthban, világifjúsági találkozó Moszkvában, vendégjáték Szegeden, és mindezekre a próbák szakadatlan sora — ez volt a Győri Balett nyári programja. Hiába kerestük őket lelkes gratulációnkkal a bayreuthi játékok megnyitó előadása, a Tannhäuser után; azonnal autóbuszba ültek, s utaztak vissza Budapestre, mert másnap már Moszkvába indultak. A VIT után pedig Szegedre várták a társulatot az ünnepi játékokra, ahol a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesével közös produkcióval, a Szarvassá változott fiákkal léptek föl... Fiatalos lendülettel és hevülettel vállalták és teljesítették mindezt — mint, ahogy a nyugat-európai sajtó is megállapította a magyar táncosok bayreuthi bemutatkozása után. Végre a Tannhäuser második előadásának szünetében a művész- kantinban találkoztunk Markó Ivánnal, majd a következő napon szakítottunk időt a számukra berendezett rezidencián egy kiadós beszélgetésre. A Győri Balett sikerrel debütált Richard Wagner városában. A kritika, a közönség magas mércével és elégedetten fogadta produkciójukat. — Együttesünk pályafutásának megtisztelő és kiemelkedő eseménye a bayreuthi meghívás — mondotta Markó Iván. Ezt attól a pillanattól kezdve tudjuk és érezzük, amikor a múlt évben Nyugat-Berlinben a kongresszusi palotában előadott műsorunk után Wolfgang Wagnerrel, a fesztivál művészeti vezetőjével és felesegével együtt vacsoráztunk, és felvetette elképzelését arról, hogy a mi közreműködésünkkel kívánja felújítani a Tannhäusert. Akkor a Carmina Buranát látta tőlünk, nagyon tetszett neki az előadásunk, elmondta, hogy ő Orfnak az asszisztense volt, amikor a Carmina Buranát bemutatták, és ha a szerző — Wagner úr és felesége két alkalommal is eljött hozzánk Győrbe, megmutatta a díszletterveket, és kiderült: forgószínpados megoldást kíván, mégpedig a három irányba forgó mozgó terepen — amely még lejt is — kell a táncképet megeleveníteni. Ez a körülmény a táncosoktól megerőltető koncentrációt követelt. A próbákat a győri bán érzelmileg megalapozza a szerző mondanivalójának befogadását, megértését, élvezését. Amikor a függönyt felhúzták, égővörös köpenyekből tíz táncospár bontakozott ki, hogy Vénusz, a szerelem istennője előtt hódoljon. Valóságos technikai bravúrral táncoltak hat percen át a különböző irányokban látta volna a mi produkciónkat, biztosan nagyon tetszett volna neki. — Ilyen előlegezett bizalommal tértünk rá a közös munkánkra, ugyanis nagyapja művét Wolfgang Wagner akarta rendezni, és a színpadképeket is ő tervezte hozzá. A zenéhez nagyon hű koncepciót követ, azt a bizonyos drezdai verziót, amelyet maga Richard Wagner állított színpadra. Közismert, hogy ennek az a nehézsége, hogy sokkal rövi- debb idő alatt kell az első felvonás első képében, a Vé- nus barlang jelenetben a Bacchanália balett betétet előadni, mint például a párizsi változatban tettük. színházban kezdtük, aztán Bayreuthban folytattuk. Döbbenetes élmény volt számunkra Wagner színháza; sehol a világon ilyen tökéletes technikával és akusztikával nem találkoztunk. Itt minden azt a célt szolgálja, hogy minél jobban érvényesüljön a színpadi cselekmény. A Tannhäuser sajátossága, hogy rendhagyó módon, eltérően az operáktól, balett jelenettel kezdődik, ami azzal a veszélyei jár, hogy nem épül be szervesen az operába. Markó Iván úgy tervezte a táncképet, hogy összhangot teremtett a mű mondanivalójával. Arról szól, amiről utána az opera folytatódik, a BacchanáliáMoszkva, Szeged, Bayreuth ZALAN TIBOR Sára tükreiben Kék csalánok ringanak az éjben érik a fájdalom érik érik indulunk Sára kicsiny reményem holdút visz a teremtés szivéig Érik a fájdalom érik érik kék csalánok ringanak az éjben holdút visz a teremtés szívéig indulunk Sára kicsiny reményem Holdút visz a teremtés szívéig indulunk Sára kicsiny reményem kék csalánok ringanak az éjben érik a fájdalom érik érik Indulunk Sára kicsiny reményem holdút visz a teremtés szívéig érik a fájdalom érik érik kék csalánok ringanak az éjben JAMES THURBER A jellemes medve Élt egyszer a távoli vadnyugati erdőkben egy barnamedve, amelyik szívesen felhörpintett egy-egy korty jóféle itókát, de mindig tudta la mértéket. Gyakran eljárt egy kiskocsmába, ahol méhsört mértek, ezt a mézből erjesztett pompás nedűt, megivott két iccével, egy csöppel se többet. Azután odanyomott a csapos kezébe egy kis aprópénzt, mondván: — Ügyelj, pajtás, nehogy szomjazzanak a medvék a hátsóteremben! Ezzel hazament. Hogy s hogy nem, végül csak rákapott, s ivott jóformán egész nap. Éjszakánként sem bírt a lábaival, valahogy mégis hazatántorgott, felrúgta az esernyőtartót, leverte a függőlámpát, könyökével bezúzta az ablakot. Azután összecsuklott, s feküdt a padlón, míg elaludt. Felesége vörösre fírta szemét bánatában, gyermekei rettegtek tőle. Történt, hogy a medve idővel csak belátta bűnét, s javulásnak adta fejét. Hamarosan messze földön híre futott absztinenciájának, és MŰVELŐDÉS — és urbanisztika Nem titkolom, vérmes reményekkel készülődtem a nemrég Balassagyarmaton rendezett hetedik észak-magyarországi urbanisztikai konferenciára. Sokat sejtető témát tűztek ugyanis napirendre a tanácskozás meghirdetői: a művelődés és az urbanisztika összefüggéseit. Mintha végre — valami égi sugallatra — meghallották volna építészeti szakembereink is a közművelődésben dolgozók sóhaját: -városfejlesztési terveinket, művelődési szempontból is át kellene gondolnunk. Hiszen számtalan területét emelhetnénk ki mindennapi életünknek, hogy a térfelhasználás milyen rejtett módokon képes befolyásolni a művelődési folyamatok sikerességét. Szerepe van például a környezet minőségének, szervezettségének és annak is, hogy mennyire gazdag világot tudunk magunk körül kialakítani. Miért vonzóbb például a városokban kibontakozó művelődési élet? Miért érzik jobban magukat az elfoglalt emberek — mondjuk — egy vendéglátóipari egységben? Miért nagy a vonzása egy város főterének? Számtalan olyan kérdés, amelyre ez az urbanisztikai konferencia tudatosabban is felhívhatta volna a figyelmet. Aki ugyanis egy kicsit is elmélyül a kérdéskör vizsgáltában, ráeszmél: az apróbb dolgokban is mennyire jelen van az emberszempon- túbb térfelhasználás igénye. Példaként egyik lakótelepünk jut eszembe — ahol nem tudni, tervezési hiba folytán-e, vagy szándékosan — a lift előtt kialakult egy elszeparálható L-alakú térrész. Az érkező, amikor kilépett a liftből, azzal a furcsa érzéssel találkozott, hogy egyenesen egy lakásba és nem egy lépcsőházba érkezett. Az elszeparálható térrészt ugyanis, még ha nem is függönyözték el, berendezték, „humanizálták” az emelet lakói. Az egyik emeleten virágok, szőnyeg. A másik emeleten polc gyermek- játékoknak, sakkasztal és így tovább. S ami a legfontosabb, az azonos emeleten lakók közösen használt térrészévé, afféle kis klubbá vált. Nos, mindez csupán egy kis építészeti hiba végeredménye. Mégis elgondolkodtató, hogy éppen az ilyen „funkciótlanságok” alkalmasabbak a leginkább az ember sajátos igényeinek kielégítésére. Hányán bosszankodtunk például már amiatt, hogy a kertmérnökök asztalán roppant szépen megtervezett parkok sétányai mindenfelé, csak éppen arra nem vezetnek, amerre a többség halad. S hosszan-hosszan lehetne még a sort folytatni. Az egyik ifjúsági klubunk például azzal aratott nagy sikert a fiatalok körében, hogy kiszórta a székeket a helyiségből. Beszereztek egy nagy padlószőnyeget, amire csak cipő nélkül volt szabad rálépni — még a vendégeknek, meghívott előadóknak is. Megszűnt a feszengés, a merev széken ülés és a klub egy csapásra benépesedett. Pedig csak a rendelkezésre álló teret használta fel sajátosan, a fiatalok igényei szerint. Mindez hogyan tartozik azonban a művelődés és az urbanisztika viszonyához? A balassagyarmati konferencián elsősorban építési szakemberek vettek részt. Mindössze két közművelődési szakember tett eleget a meghívó invitálásának. Az észak-magyarországi urba- nisztikusok jószerivel csak egymásnak mondogatták, egymást erősítgették abban az egyébként fontos nézetben, hogy az urbanisztikai fejlesztéseket művelődési szempontból is át kell gondolni. Egy azonban bizonyos: mindezekről a problémákról ötletgazdagabban is szó eshetett volna, ha a konferencián a közművelődési szakemberek is elmondják, miképpen hat a tér szervezettsége, funkciógazdagsága, em- berarcúsága a művelődési és szabadidő-felhasználási folyamatok sikerességére. Fórnál Miklós Bényei József Sűrű időben Homlokomról a kezed immár nagyon hiányzik. Sűrű időben élek, szinte szivszakadásig. Sóhajnyit megpihenni megbújnék oldaladnál. Beton világ ez. Perceket szaggat a lusta naptár. Szemedből halvány mosolyod szavaiddal kivetted. Már csak az álmaim tiszták, Csönd van. Nagyon szeretlek. sokat próbált medvénk úton- útfélen mértékletességről papolt. Mindenkinek, aki átlépte a küszöbét, hosszasan ecsetelte iszákossága következményeit, s döngette a mellét egyfolytában, milyen erős-egészséges lett, amióta rá sem néz az alkoholra. S hogy bárki saját szemével is fássá, legott fejre állt, kézállásban végigsétált a szobán, cigánykereket hányt, felrúgta az esernyőtartót, leverte a függőlámpát, könyökével bezúzta az ablakot. Azután, kifáradva az egészséges testmozgástól, elnyúlt a padlón, és elaludt. Felesége vörösre sírta a szemét bánatában, gyermekei rettegtek tőle. Bizony, bizony. Fordította: Makai Tóth Mária Konsztantin Kosztov ÉSSZERŰ JAVASLAT Kellemes füst illata terjeng a cukrászdában. Akár egy legénylakáson. Kiiszom a kávémat, és határozottan a szeme közé nézek: — Akarja hogy összeházasodjunk? A kérdésem annyira váratlan, hogy ő alig tudja letenni a csészéjét: — Miket beszél? Alig ismerjük egymást! Először vagyunk együtt. — Annál jobb! Az emberek csak ismerkednek, ismerkednek, aztán megunják egymást, — De ön szinte semmit sem tud rólam! — folytatja ugyanolyan hullámhosszon. — Mit kellene tudnom? — vetem oda könnyedén. — Hiszen itt van előttem! — Na és azt tudja, hogy már kétszer elváltam? Igaz, nem az én hibámból, de mégis ... Sokan elővigyázatosak lennének ilyen esetben. — Hallottam erről valamit — mosolygok. — Ezért határoztam el, hogy ön elé állok javaslatommal. Mivel már kétszer elvált, ez any- nyit jelent, hogy nem válik túlságosan nehezen. Képzelje csak el, milyen emberek vannak! Húzódoznak, évekig nem akarnák válni... Remélem, most már belátja, hogy nincs semmi akadálya a házasságkötésünknek!... Fordította: Adamecz Kálmán
