Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

Somogyi Néplap 1985. szeptember 21., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE // Újító kedvű fiatalok Azt tartják, a fiatalokra a nyugtalanság jellemző. Az új állandó keresése, a jobb, a más felkutatása. A Nagy­atádi Konzervgyárban nem egy újító kedrvű fiatal talál­ható, köztük Zóka Gábor, a harminchat éves üzemveze­tő. Valamikor műszaki tanu­lóként kezdett a gyárban, aztán lassan, de céltudato­san tört előre. Jó eszű, tehet­séges, minden iránt fogékony fiatalembernek tartották őt a gyárban, elképzeléseinek zöld utat adtak felettesei. Elvégezte az egyetemet,^ je­lenleg pedig a kertészeti egyetem tartósítóipari sza­kán tanul. Érdeklődésének megfelelő csapatot gyűjtött maga köré, olyan fiatalokat, akik a saját munkaterületü­kön képesek újat alkotni. Helyettese, Jancsik János és Kertész Ferencné üzemi technológus személyében jó társakra talált. — Tizenhat éve dolgozom a gyáriban — kezdi a még ugyancsak soványka életraj­zát Kertész Ferencné —, szinte gyerekként kerültem ide. A családom szerint nő­nek való, jó szakma ez. Egyik nagybátyám a kecske­méti konzervgyárban dolgo­zott, tudta hát, mire akar rábeszélni. Nem bántam meg a választást. Elvégeztem a technikusminősítőt, és értel­mes, felelősségteljes felada­tokat kapok. Az eltelt idő alatt valahová mindig be­skatulyázzák az embert. Ne­kem olyan ,yhírem” van, hogy szeretek újítani, kísér­letezni. Így került sor arra, hogy Zóka Gáborral együtt résztvettünk az alkotó ifjú­ság pályázaton,, és az álta­lunk előállított borecetes szilivabefőttel elnyertük a KISZ KB különdíját. Nemigen tudom, mi a kü­lönbség a borecetes és a na­túr ecetes szilvabefőtt között, sőt, egyelőre azt sem igen értem, minek' az ecet egyál­talán a szilvához. Jancsik János ás Kertész Ferencné egymás szavába vágva mesé­lik, hogy az - ilyen szilva ki­váló köret például sültfaú­2,5 MILLIÓ FORINT FIATALOKNAK Fejlődik a turisztika Az Állami Ifjúsági Bizott­ság egyik legfontosabb fela­data a fiatalok kezdeménye­zéseinek anyagi támogatása. Olyan gazdasági helyzetben élünk, hogy nem lehet kö- zönbös egy-egy látszólag ki­sebb összeg odaítélése sem egy közösségnek. A me­gyénkben folyó ilyen irányú munkáról Tóth Anna megyei ifjúsági titkár tájékoztatott benr.anl..-­— Ebben az évben két és fél millió forint volt a me­gyei ifjúsági alap. Ehhez já­rultak még a központi támo­gatásból szerzett összegek. Áprilisban jelent ugyanis meg a sajtóban, hogy sátor­táborok létesítésének támo­gatását vállalják, ha önerőből társadalmi munkából már a helyi közösségek rendelkez­nek bizonyos anyagiakkal. Hét pályázatot küldtünk el a megyéből és ebből kettő, sikeres volt. A nagyatádi vá­rosi KISZ-bizottság kétszáz­ezer - forintot kapott. Ezt a lábodi kulcsosház építésébe fektetik. A kaposvári termé­szetbarátok turistaegyesüle­te pedig százezer forinttal lett gazdagabb. Központi keretből kaptunk kétezerötszáz utalványt is, ezek értéke egyenként nyolc­van forint, amellyel a diákok színház-, mozi- és filharmó­nia bérletét támogatjuk. Eb­ben az évben majdnem min­den igényt ki tudtunk elégi- és eddig zökkenő nem volt feni. A fiatalok kulturális el­látottságának fejlesztéséhez tartozik még a színházbusz akció is. Erre kilencvenezer forintot áldoztunk az idén. Az ifjúsági létesítmények műsorellátását javítja az a kétszázezer forint, amelyet a megyei klubtanács döntése alapján osztottunk ki. Ugyancsak több mint fél millió forintot kaptak esz­közvásárlásra is. Megyénk­ben százkileneven klub mű­ködik, külön számon tartjuk a nevelőotthonok ifjúsági klubjait is. Ügy határoztunk, hogy évente két klub kap jelentősebb összegű támoga­tást — az idén százhúszezer forintot. — Hogyan részesülnek a támogatásból az általános iskolás tanulók? — Az úttörőcsapatoknak összesen kétszázezer forintot utaltunk át, és a rendelkezé­sünkre álló összes anyagi erő egyharmadát turisztikai támogatásra, vagy országjáró tanulmányi kiránduláshoz való hozzájárulásra használ­juk. így az út költségeinek negyedét vállaljuk. — Hogyan juthatnak hozzá a fiatalok ezekhez a kedvez­ményekhez? — Kialakult gyakorlata van már ennek. Kérni kell. Az iskolák és munkahelyek KISZ-bizottságai tudják ezt, sokhoz. Régen, bizony sok­kal gyakrabban használták a háziasszonyok mint most. A borecet pedig arra jó, hogy a befőtt nem lesz olyan éktelen ecetszagú. Fahéj és citromszelet is dukál hozzá. Megkóstolom a kreációt, s bevallom, nagyon ízletes. — Nem gondoltunk ekkora sikerre — mondja a techno­lógusnő —, s tulajdonképpen szárnyakat kaptunk most az elismeréssel. Már régen kísérletezünk egy propoli- szos, illetve mézzel elkészített gyümölcszselé család kifej­lesztésével, jelenleg ezt sze­retnénk piacképessé tenni. Jancsik János köpenyének zsebében „véletlenül” éppen ott van egy fehér kartonla­pocska, amely az igazolja, hogy a 70. OMÉK-on meg­kapta a kiváló újítóknak ki­járó bronzfokozatot. — Műszakvezetőként kezd­tem a gyárban, aztán végig­járva az előírt lépcsőfokokat, üzemvezető-helyettes lettem. Mi hárman nemcsak a mun­kánkban, hanem kísérletező kedvünkben is kiegészítjük egymást. Nem mondom, hogy ez mindig osztatlan lelkese­dést vált ki a munkatársak­ból, de úgy érezzük, hogy a technológiai és a műszaki színvonal emelése érdekében mindig szükség volt, és van a, kísérletező .kedvre. Most például a dinnyét szeret­nénk „megzenésíteni”. A nyár ugyanis nem úgy sike­rült a konzervipar számára, mint ahogyan terveztük. Ke­vés és nem a várt minőségű alapanyag érkezett a gyárba, így gondoltuk, hátha ki tu­dunk valamilyen ízletes sa­vanyúságot találni zöld diny- nyéből. A technológiai konyhában minden megtalálható, ami egy jó háziasszony birodal­mába illik. k. A. Vége a vakációnak, és vége annak a néhány nyári hó­napnak is, mely sokak szá­mára volt gondokkal, a pá­lyaválasztás gyötrő problé­máival terhes. Tóth László­nál, a pedagógiai intézet osz­tályvezetőjénél érdeklőd­tünk, hogy a pályaválasztási tanácsadóhoz az elmúlt idő­szakban kiik, milyen végzett­ségűek fordultak segítségért. — Az általános iskolát végzett csaknem 4500 diák 94—95 százaléka továbbta­nult. Csaknem kétszázan megyénkén kívüli speciális iskolát választottak. A felvé­teli .kérelmen két intézményt jelöltek meg, s ha mindkét iskola elutasította kérelmü­ket, mi próbáltuk enyhíteni a kudarcélményükön. Egy részüket sikerült ethelyezni- nünk hasonló karakterű is­kolákban, másik részük azonban nem a dédelgetve megálmodott pályán tanul tovább. Célunk, hogy ne kényszerpályát válasszanak, elképzelésükhöz legalább hasonló területen folytassák tanulmányaikat. A középis­kolákba lassan begyűrűző demográfiai hullám nagy erőfeszítést követelt tőlünk... A következő években ez még súlyosabb lesz. A továbbtanulni nem szán­dékozókat a nyolcadik osz­tályt követően alapos peda­gógiai és orvosi vizsgálatok — eljárások — után segítjük 4—6 órás munkakörbe, ahol a különböző tanfolyamok el­végzésével betanított mun­kásokká válhatnak. — Néhány éves tapaszta­lat, hogy csökken a gimná­ziumok népszerűsége. Mi en­nek az oka? — A gimnáziumok elsődle­ges funkciója a felsőszintű oktatásra való felkészítés. A gyerekek megrettennek attól a hatalmas lelki és fizikai erőpróbától, melyet egy egye­temi vagy főisolai felvételi — esetleg ^elutasítás — jelent­het. Inkáhb biztos szakmát választanak, mely minél előbb munkahelyet, és kere­setet jelent. Az érettségizet­tek nagy része képtélen vég­zettségének megfelelően el­helyezkedni. Óriási felelős­ség hárul a tanácsadóra, hi­szen szavaink nyomán egy embert vagy sínre teszünk, vagy vakvágányra szalad. Az egyetemekre, főiskolák­ra sikertelenül felvételizők általában fel vannak vértez­ve a kudarcra, talpraállásuk- hoz kis segítség elég. A me­gyei intézményekkel való kapcsolatunk lehetővé teszi, hogy az elutasítottak hasonló területen dolgozhassanak, mint amit elképzeltek, ösz­tönözzük őket arra, hogy a sikeres felvételi reményében egy év múlva és az egy év tapasztalataival gazdagab­ban folytassák a tanulást. A szakmunkásoknál sze­rencsésebb a helyzet, mert a képző intézmény és a mun­kahely között már a tanuló­évek alatt kialakuló kapcso­lat segíti és megoldja elhe- lyezedésüket. PÁLYAKEZDŐ FIATALOK Az utóbbi időben mind több felelős vezető beszél ar­ról, hogy igen nehéz a pálya­kezdő fiatalok helyzete, főleg az egyetemet végzett orvoso­ké, mérnököké, közgazdászo­ké, és így tovább. Nem azért nehéz, mert nem tudnak elhe­lyezkedni. Ez a gond ritka. Azért nehéz, mert a kezdő fi­zetések igen alacsonyak, és ha a pályakezdés egyidőben tör­ténik a családalapítással, ak­kor még nagyabb a gond. A megoldás az ország teherbí­ró képességének függvénye, és remélhető, hogy sikerül valamit enyhíteni a pálya­kezdők gondjain. Szülői segítség nélkül na­gyon nehéz a pályakezdés, és önálló életkezdés. Van, aki félretett pénzzel tud segíteni, másik azzal, hogy vasárnapi ebédet főz a fiataloknak, vagy éppen fizikai munkával segít az új otthon megterem­tésében. Egy diáklány hétköznapjai Gyovai Judit a Munkácsy Mihály Gimnázium harmadik osztályos tanulója. Szobája ajtaján rajzlap, rajta egy kresz-tábla: Behajtani tilos! A piros karikában rövid mondatok. A diáklány azt mondja: „Kifejezem vele önmagam...” — Jogász szeretnék lenni — mondta. — Eddig rendőr- tiszti iskolára készültem. Ha nem sikerül a felvételi az egyetemen, megpróbálkozom az egyenruhával. Az osztály* főnököm, Sárkány Eszter ta­nárnő reálisnak tartja el­képzelésemet. Sokat kell ta­nulni, mert az idei eredmény már beszámít a felvételibe. Jogi karra háromszoros volt a túljelentkezés. — A tanulás mellett jut-e idő másra? — KlSZ-tag vagyok, és az idén megválasztottak IKB- titkárnak. Eddig alapszerve­zeti KISZ-tiltkár voltam. Az osztálytársaim a bizalmukba fogatak. Gyakran fordultak hozzám problémáikkal, és ha tudtam, mindig szívesen se­gítettem. Június közepén egy hetet töltöttem Balatongyö­rökön, az országos IKB-tit- kár képző táborban. Tavaly a politikai képzési munkabi­zottságban dolgoztam. Gyovai Judit vállalkozó fiatal, és ezt észrevették tár­sai és tanárai is. Tudják^ hogy számíthatnak rá. Sok­féle dolog érdekli. Tagja az iskolai beszédművelő szak­körnek, s ha teheti, szívesen mond verset az iskolai ün­nepélyen. Részt vett a Győrben megrendezett Ka­zinczy-versenyen, a Helikon megyei döntőjén pedig ezüst minősítést kapott. Az iskola­Kaposváron a Munkácsy harmadikodul a demonstrációs eszközökkel ismerkednek. rádió ugyancsak számít munkájára. — Hogyan lehet beosztani az időt ennyi feladat mel­lett? — A rádióval kapcsolatos megbeszéléseket az óraközi szünetekben tartjuk. A tag- gvűlések programját is ilyenkor beszéljük meg Undi János KISZ-összekötővel. Szabadidőmben olvasok, rendszeresen járok könyv* tárba, szeretem a könyveket. Minden érdekel, és kedvenc köteteimet többször is kézbe veszem. A szombat és a va­sárnap a pihenés ideje: ilyenkor találkozom baráta­immal, és diszkóba vagy mo­ziba megyünk. Jól érzem magam, csak az keserít el, ha csalódom valakiben. — Milyen felnőtt lesz Gyo­vai Judit? — Olyan, amilyen diák va­gyok. Szeretek beszélgetni, vitatkozni. Komolyabb dol­gokról is. A nyáron két hétig voltam Sátorhelyen, építőtá- borbajj. Olyan tanulókkal találkoztam, akik nem csak a diszkót tartják fontosnak. Társadalmi kérdésekről, em­beri problémákról, kamasz­kori gondokról esett szóköz­tünk. Laxner Csilla AZ ELSŐ KUDARCOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom