Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

1985. szeptember 21., szombat 5 RÁDIÓSZEMLE Etika és népi tánc Arcképvázlat egy főiskolai adjunktusról Szófukar, szerény fiatal­ember, Kocsis Mihály, a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola marxizmus—leniniz- mus tanszékének adjunktu­sa. Mégis a legnépszerűbb oktatók közé tartozik. Fel- készültségén. igényességén kívül az is oka népszerűsé­gének, hogy diákjait egyen­rangú beszélgetőtársként, vi­tapartnerként kezeli. Etikai előadásain, szemináriumain sohasem üresek a padso­rok. — Apám orvos vall, egy elkoptatott jelzős szerkezet­tel azt is mondhatom: a sze­gények orvosa Kiskunhala­son, aki a répaföldre, a ka­rácsonyi istentiszteletre is magával vitte táskáját, ben­ne az injekcióstűvel, köt­szerekkel, gyógyszerekkel. Hat gyermeket nevelt föl, s egy Csepel motorkerékpár volt az összes „vagyona”... A hivatás tiszteletét tehát tőle kaptam. A tánc, a ze­ne, s általában a művésze­tek iránti vonzalmat pedig édesanyámtól. S még egy családi hagyo­mányt említ, parasfcti ősei­nek hallatlan szívósságát. Nyilván ennek is tulajdo­níthatjuk, hogy harmincas éveinek közepére nem ke­vesebb, mint öt diplomát szerzett, részint nappali ta­gozaton, részint munkája mellett. Először a kiskunha­lasi felsőfokú mezőgazda- sági technikumban, majd a sárospataki tanítóképzőben. A nevezetes intézmény hu­mánus légkörére ma is né­mi nosztalgiával emlékszik vissza. Harmadik oklevelét a Szegedi Tanárképző Főisko­la főigazgatója, a negyedik — pedagógia szakos — dip­lomáját a József Attila Tu­dományegyetem rektora ir­ta alá, filozófiát pedig az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem bölcsészkarán ta­nult. Közben három eszten­dőt egy mammutiskola pe­dagógusaként tölt el, megíz­lelve a tanítás örömét, az úttörővezetés szépségét — és szakadatlanul háborogva a rengeteg fölösleges papír­munka miatt. Egy járási hi­vatal tanulmányi felügyelő­jének íróasztalát a Kapos­vári Tanítóképző Főiskola neveléstudományi tanszéke köveitjte Zsolnay József irá­nyítása alatt. Nem csökkent Kocsis Mi­hály hajlandósága a korsze­rű nevelési-oktatási elvek kipróbálására. Ezért vesz részt Zsolnay József és Bernáth József munkatársa­ként a legkülönbözőbb ké­pességek iskolai kipróbálá­sára hivatott iskolai kísér­letben is. — A nevelés célja soha­sem lehet a személyiség „agyonszociallzálása”, a ké­pességek és készségek „ni- vellálása” uniformizált tan­tervekkel és módszerekkel — állítja. — A korszerű is­kolában lehetőséget kell ad­ni a néptánctól a számító­gép-programozásig minden lehetséges tevékenységre, kinek-kinek kedve és tehet­sége szerint. Igazi kollekti­vitás csak a képességeiket szabadon kibontakoztatni képes személyiségek között • lehetséges. Örömmel vállalt hát részt annak a tervezetnek a ki­dolgozásában, melynek cél­ja: a tanítóképzés szerkeze­tének megváltoztatása az úgynevezett képességfej­lesztő általános iskola kiala­kítása érdekében. — Egyszóval nem lettem hűtlen a pedagógiához ak­kor sem, amikor — fölösle­gessé váltam a neveléstudo­mányi tanszéken. Szívesen tanítottam didaktikát, mód­szertant, majd — már a marxizmus—leninizmus tan­szék munkatársaként — fi­lozófiát, s élvezettel tanítok ma etikát. Ugyanaz foglal ■ koztat, ami ott és akkor: a szabadság fogalmának, le­hetőségeinek alakulása a tör­ténelem különböző korsza­kaiban, így napjainkban is. Munkatársai, diákjai, ba­rátai azonban nemcsak töp- rengő-kísérletező tanárem­berként ismerik Kocsis Mi­hályt: a tanítóképző főisko­la néptáncegyüttesének ve­zetőjeként is. A kezdet nem volt könnyű kilenc eszten­dővel' ezelőtt: a fiatalember javaslatára az a gúnyos megjegyzés volt a felelet, mely szerint „itt komoly fő­iskolások vannak, akik nem lesznek hajlandók részt ven­ni holmi ugrabugrálásbán". Nos, az együttes azóta — belföldi sikerei miatt — Er­dély városaiban, falvaiban is több mint két tucatszor lé­pett fel. Tagjait még az sem rettentette el, hogy maguk­nak kellett megvásárolniuk és varrogatniuk ruháikat, toldozni-foldozni csizmái­kat. E tevékenységért is kapta meg a napokban Ko­csis Mihály a Szocialista kultúráért — kitüntetést. Nem ez volt az első ki­tüntetése a ifiatail adjunk­tusnak, a főiskola tudomá­nyos diákköri tanácsa el­nökének. Mégsem nevezhet1 magát a sors kegyeltjének. Fiaskói is akadtak szép számmal, s nem feltétlenül a saját hibájából. őseinek természete — ő így fogal­maz: nyakas, szívós parasz­ti természete — azonban ed • dig sohasem hagyta cserben. Lengyel András Kiállítások, előadások megyeszerte MÚZEUMI ÉS MŰEMLÉKI HÓNAP — KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT Zátonyok között Bevallom, ritkán kerített hatalmába az irigység gaz­daságpolitikával foglalkozó munkatársaim kínjainak láttán. Mert a termelékeny­ség fejlődéséről, az innová­ció gyorsulásáról írni vagy „hangos” anyagot készíteni kétségtelenül izgalmas fel­adat, a fellendülést akadá­lyozó ‘ tényezőkről pedig még inkább az. Az ökono­mista újságírónak mégis szakadatlan sziklazátonyok között kell hajóznia. S ha nem kormányoz elég ügye­sen, könnyűszerrel hajótö­rést szenvedhet. Vagy a száraz, unalmas tényközlés- sel „öli meg” a témát és az olvasó, hallgató érdeklődé­sét, vagy üres propaganda­szólammá silányul szava. A rádió gazdaságpolitikai adásainak szerkesztői és ri­porterei rendre elkerülik ezeket a zátonyokat: bi­zonyság rá Vértes Csaba, Domány András, Farkas Zoltán, Vicsek Ferenc szá­mos tartalmas és formás ri­portja, jegyzete, magazinmű­sora. S bizonyság volt a hé­ten két reprezentatív mű­sor. Mérce és teljesítmény címmel hétfőn sugározták azt a kerekasatal-beszélge- tést, amelyet Gálik Mihály készített az ipari, a külke­reskedelmi és a pénzügy­minisztérium szakemberei­vel, s amelyen a nemzeti jö­vedelemnek csaknem egy- harmadát adó mezőgazdaság képviselői — ki tudja, miért — nem voltak jelen. Nos, a késő esti adás aligha ringat­hatott álamba bárkit is, sőt helyenként szinte sokkoltak bennünket az ismertetett té­nyek arról, miét nem érte el gazdaságunk teljesítőké­pessége a tervezettet az év eddig eltelt részében, s álta­lában miért csökken a kü­lönbség a nemzetközi mér­ce és a hazai teljesítmények színvonala között. Természetesen nem hall­gattak a részvevők a világ­piaci körülmények, kedve­zőtlen alakulásáról, ám egyikük sem hivatkozott például egyes iparcikkek piacának beszűkülésére, az élelmiszerek árának csökke­nésére mint meghatározó tényezőre. Szerecsenmosda- tás helyett inkább a gyárt­mányszerkezet módosításá­nak, a technológia fejleszté­sének, a szabályozórendszer folyamatos átalakításának egyszóval a reformok kibon­takoztatásának — szükséges­ségét hangsúlyozták vala­mennyien. De szó esett — egyebek között — az adó­rendszerről, s anrói, ami egy nappal később Tarnóy Gi­zella és Martin Kovács Mik­lós riporjtösszieállítósániak ki­zárólagos1 témája lett: a veszteséges vállalatok sza­nálásáról. Hallottunk egy-egy be­szélgetést arról, hogyan ver- rekedte át magát a pótvizs­gán — állami hitelek segít­ségével — a Budaprint és a Kemimas, de természetesen nem térhettek ki a szakem­berek és a riporterek az elől a magától értetődő kér­dés elől sem, hogy melyik vállalatnak érdemes hitelt adni a szanálás után, s me­lyiknek nem. Ráfizetéses vállalatot is érdemes támo­gatni, ha pótolhatatlan ter­méket gyárt — mondotta Török Gábor, a gazdasági jog kiváló tudora — halott testbe azonban nem érde­mes erősítő injekciót fecs­kendezni, kiváltképpen ha „Állam doktor bácsi” táská­jában egyébként is kevés a szérum. Marad hát, mint egyetlen épkézláb megoldás, a csődtörvény bevezetése, melyet nemrég éppen Török Gábor kezdeményezett egy nagy vitát kavaró cikkével A csődtörvényt hamarosan elfogadásra ajánlja majd egy közgazdászokból és jo­gászokból álló bizottság. Amelyet remélhetően nem fognak szanálná... L. A. Matematikai konferencia A nyár után az őszi hóna­pok beköszöntővel megnyílik előttünk a múzeumok világa. Szeptember 23-tól október 31-ig öt és fél héten keresz­tül kiállítások, előadások, já­tékos- és ismeretszerző ked­vünket szolgáló műhelymun­ka keretében kaphatunk íze­lítőt megyénk, honunk és az egyetemes kultúra képző-, iparművészeti alkotásaiból, a régészet, a néprajz, a tör­ténet- és természettudomány, valamint a restaurátori mun­ka legújabb eredményeiből. Cs. Hegedűs Erkiától, a múzeum közművelődési és propaganda osztályának ve­zetőjétől megtudtuk: a szak­emberek nem titkolt szándé­ka, hogy becsalogassák az ér­deklődőket, fiatalokat, időse­ket egyaránt a múzeumba, és ezáltal részeseivé tegyék őket az ottani alkotó- és kutató­munkának. Arra is lehetőség nyílik, hogy a látogatók al­kotó módon vegyenek részt egy-egy terület munkájában, például bábkészítésben, népi játék- és daltanulásban, gyur- mázásban. A hetente más-más szakte­rület bemutatkozásának szín­helye a kaposvári Rippl-Ró- nai, a barcsi, és a marcali múzeum lesz. Az előadásokat megyénk művészeti és tudo­mányos értékeit kutató és is­merő szakemberek tartják majd, egy-egy országos ered­ményeket és aktualitásokat is feltérképező vendégelőadó bekapcsolódásával. Minden héten — a szakte­rülethez igazodva — nyílik kiállítás, délután vagy este pedig a múzeum munkatár­sai tartanak előadást kuta­tási területeikről. Szombat délelőttönként gyerekeket, felnőtteket csalogatnak a rö­vidfilmekre, gyűjteménybe­mutatókra, gyakorlati fog­lalkozásokra. A képző- és iparművészeti héten — szeptember 23-tól 29-ig — nyitják meg a So­mogyi Képtárban a tanító­képző főiskola művésztaná­rainak kiállítását. Három előadás hangzik majd el: a szecesszió lakáskultúrájáról. Vaszary János művészetéről, és a szép tárgyaik dicséreté­ről. Barcson Pogány Gábor művészettörténész mutatja be az olasz reneszánsz építésze­tét. A régészet hetében előadá­sokat hallhatunk, kutatási eredményekkel ismerkedhe­tünk meg. Dr. Költő László a vörsi ásatásokról, dr. Ma­gyar Kálmán Somogy közép­kori régészeti emlékeiről, dr. — Hálásan köszönöm, fő­orvos úr, hogy világhírű ta­lálmányáról, a "'agyar pla­ce bárói elsőként a nemes- viszketi Helyi Hírharang szá­mára ad interjút. Hallhat­nánk valamit a lényegről!? — Kérem, erről lesz szó, a lényegről. A magyar placebó világszabadalom — a tökéle­tes gyógyterápia módszere. 'A kezelés olcsó, egyszerű — nem kellenek drága műsze­rek, nincs szükség külföldi gyógyszerekre, szinte a nul­lára le tudják szorítani az egy betegre jutó kiadásokat. Nem kell hozzá szakértelem — elég ami van ... — A lényeg, a lényeg ■ ■ ■ — Rátérek. Feküdt már ön kórházban? Igen. Akkor tud­ja, mi a lényeg ... — Igen, előkészítettem egy borítékot. . . — No ugye, mind így kez­di. És mi lett volna, ha nem csúsztatja diszkréten zsebbe azt a borítékot? Nem vették volna ki a vakbelét? — Így sem vették ki. Rossz volt a diagnózis. De ahogy átadtam, megnyugodtam, úgy éreztem meggyógyultam . .. — Látja, ez pontos megfi­Tóth Endre a heténypusztai ásatásokról és Dél-Dunántúl római városairól tart elő­adást. A múzeumi délelőtt keretében Egri Ildikó és Honti Szilvia kalauzol ben­nünket a Régészeti kutatások Somogybán című kiállításon. Október elején Somogyi pásztorművészet címmel ki­állítás nyílik, s 7-től 13-ig látogatható a Néprajzi hét keretében. A szennai szabad­téri néprajzi gyűjteményben átadják a segesdi pincét. A történettudományi héten október 14—20. között pla­kátkiállítás várja az érdek­lődőket. Muray Róbert ter­gyelés. így jöttünk mi is rá a dolog lényegére. Mert mi­vel kezdi a beteg? A borí­tékkal. Ha átadta, úgy érzi, meggyógyult, akár mehet is haza. Az egészségügyi etikai vita után megpróbáltunk har­cot indítani a cs úsztatásos módszer ellen. Nem fogad­tuk el a borítékokat. Szomo­rú eredménnyel zárult a kí­sérlet. Betegeink idegesek, ingerültek lettek. Az egyik kórteremben éhségsztrájkba kezdtek, egy néniké följelen­tette a kórhó&íx a miniszté- riu tan. E r érdekes kísérletbe kezdtünk. Gondosan elkülö­nítettük ágymástól a kétféle beteganyagot. A nagyon könnyű, kis lelki sérüléssel bajlódóktól nem Jogadtunk el borítékot —. ők kétágyas szobákba, szanatóriumi kö­rülmények közé ko, ültek. Na­ponta ötórai teát fedeztünk — öt órakor bikini? ápoló­nők tolták be a pléhkocSina mészetfestő kiállításának megnyitásával kezdődik a természettudományi hét, amely október 27-ig tart. Színes előadásokat hallha­tunk az erdők, mezők élővi­lágáról, az állatok viselke­déséről, természetvédelemről. Ekkor tartja közgyűlését a magyar madártani egyesület Somogy megyei helyi cso­portja is. A hatodik héten bemutat­kozik a restaurátor műhely. Az érdeklődőknek itt lehető­sége lesz arra, hogy szemé­lyesen is részt vegyenek a restaurátorok műhelymunká­jában. v \ finom kínai teát, közben a kórházi hangszórókon keresz­tül nem orvosi tanácsokat sugároztunk, hanem a Kég­lidal csendült fel, meg a Csavard fel a szőnyeget; elő­fizettünk a kórház valutake­retéből két francia nyelvű szexmagazinra; a feleségek­nek és a férjeknek nem ad­tunk kórházi belépőt, de a barátnőjét bárki este tiz után is fogadhatta. Nyugtatok he­lyett a legjobb svájci rege­neráló szereket kapták a páciensek... A súlyosabb betegségben szenvedőktől elfogadtuk a borítékot. Őket tizenhat ágyas kórtermekben helyeztük el, az öregeket, a szédülősöket emeletes ágyra fektettük. Éj­jelenként kétszer tartottunk riadót — átvizsgáltuk az ágyakat, nem gyűröttek-e a párnák, a takarók —, aztán békaügetésben kellett elug­rálniuk a laboratóriumig vér­vételre. Akik összeestek a Pénteken befejeződött a nemzetközi matematikai konferencia a debreceni Akadémiai Bizottság szék­házában. A matematika egyik fontos területe,' a csoportelmélet kérdéseivel foglalkozó tanácskozást Sze­le Tibornak, a Kossuth La­jos Tudományegyetem egy­kori neves professzorának' az emlékére rendezték, a tudós halálának harminca­dik évfordulója alkalmából. Az ötnapos konferencián a tizenöt európai és tengeren­túli országot képviselő részt­vevők negyvenöt előadás ke­retében ismertették a tu­dományág legújabb eredmé­félelemtől — a többiek mos­ták fel. Gyógyszert nem kap­tak, ételt is csak keveset. Ebben a kórteremben min­denki derűs volt, jókedvű és kiegyensúlyozott. Megszűntek az epebántalmak, a gyomor- panaszok, a ritmuszavarok. — A rákosokat is így gyó­gyították? — Azokat pláne így! A lé­nyeg: a kísérlet a kétkedő­ket is meggyőzte. Igen, ezek­re a lelki tényezőkre kell építeni az egész terápiát — ez a hatóanyag nélküli gyógyszer, a magyar placebó, csodát művel... — De főorvos úr, ez er­kölcstelen, és a pénz!... — Várjon! Az összegekről pontos listát vezetünk. Sen­kit nem ér kár — valamilyen módon visszakapja a gyógyu­lása érdekében lefizetett ösz- szeget. Vetélkedőt rendez­tünk „Ki tud többet a gyo­morfekélyről?” címmel, s a nyeit. Az utóbbi években vi­lágszerte nagy visszhangot keltett az úgynevezett véges csoportok matematikai le­írása. A debreceni tanács­kozáson ezekről és a leírás­hoz kapcsolódó legújabb vizsgálatok elméleti ered­ményeiről cserélték ki ta­pasztalataikat a matemati­kusok. A csoportelmélet nemzetközi hírű tudósainak részvételével megtartott konferencia a debreceni al­gebra-iskola jelentős elisme­rése is, amelyet Szele Tibor mellett olyan egykori pro­fesszorok munkássága fém­jelez, mint Rédei László és Kertész Andor. győztes megkapja azt az ösz- szeget, amelyet borítékba tett. De megkapja a másodiK a harmadik, sőt az utolsó he­lyezett is. Aki pedig «em vetélkedik, annak iu,-ozása­kor különböző címeket ado­mányozunk, például: „A leg­türelmesebb betegünk” — 500 forint, „Legkedvesebb be­tegünk” — 1000 forint, „Nagy aranyérdíj” — 15C0 forint és így tovább. A beteg most már kétszeresen örül, egy­részt gyógyultan távozik, másrészt helyrebillen a lelki egyensúlya is. Mert azért mindegyik azt számolja — nem adtam mégis sokat, elég lett volna 500 is ... — Hát ez óriási! Csodála­tos! És hogyan sikerült a te­rápia széles körű elterjesz­tése? .... — Ügy érzem, jó úton já­runk! Az már most megálla­pítható, hogy mintegy 50 szá­zalékos az eredmény ... — Ez már igazi félsiker!... — Igen. ötvenszázalékos. A pénzt már csaknem min­denütt elfogadják — de még nem adják vissza ... Gombkötő Gábor MAGYAR PLACEBÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom