Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. szeptember 14., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK Szőlőszemcsüngős fülbevaló és Karoling-kard Lovas sírok a Pap-kertben Néhány éve szorgos kezek ásnak Vörs, Fényed határában, az egykohi 1 épvidéken. A tervezett kis-balátoni véd- művék megépülése után víz árasztja el ezt a területet. A nyaranta itt dolgozó régészek célja, hogy még az árasztás előtt föltárják a mélyből a régi korok emlékeit. Az idén is töblbfelé forgatták meg az ásók a kotut. Vörs határában ástak a battyányi disznólegelőn, itt késő bronzkori umatemető került elő. A Borzás dűlőben XIII—XIV. századi településnyomokra bukkantak. A hajdani síik tófenékiből kiemelkedő, úgynevezett Nyi- res-sziigeten a IX—X. századból tárták föl szórványos településnyomokat. Más leletek arra utaltak, hogy ezt a A bronzkori m észbetétes edények népének kis síredénye Fényed—Fekete-szigetről Honfoglalás kori kengyel vidéket a bronzkoriban is lakták. Gazdag anyagra bukkantak a főnyedii Fekete-szigeten, középső bronzkori mészbetétes urnasíirofcra, azonkívül az újkőkorból vonaldíszes cseréptöredékeket is találták. Előkerült a vörsi Pap-kertben egy IX. századból való kőkemencés, földbe mélyített, 4,5x4 méter alapterületű lakóház is. Az ásatások vezetőjét, a Hippi-Rónai múzeum osztályvezetőjét, Költő László régészt arról faggatom, milyen nyomok alapján kezdtek az ásatásokhoz? — Terepbej árások, és korábban a múzeum adattárába bekerült, azóta ott őrzött emlókék alapján. Kaptunk a vízügytől is légi fölvételeket. De végeztünk műszeres földerítéseket 's, pro tonmagnetométerrel. — Kik segítették az ásatásokat? — „Stábunk” magva hagyományosan ugyanaz: vörsi, főnyedi, szegerdei nyugdíjasok. Öfc jól ismerik a környéket, s alkalmanként kitűnő ötleteket kaptunk tőlük. Sok diák is dolgozott nálunk, egyebek között itt működött a Munkácsy gimnázium honismereti régésztábora. Velünk dolgozott több kolléga is. Honti Szilvia, Egry Ildikó, Németh Péter Kaposvárról, Szentpéteri József az Akadémia Régészeti Intézetéből és az ELTÉ-ről Otto- mányi Katalin. — Jó évtizede szakfolyóiratokban élénk vita dúlt a Balaton vízállásáról: milyen magasan állt a tó vízszintje? Találtak-e ezzel kapcsolatban döntő adatokat? — Mii e vitába nem kívánunk beleszólni, de ezért gondosan mértük a föltárt sírok és egyéb leletek helyének tengerszint fölötti magasságát. Általában 110—105 méterrel a tengerszint fölött helyezkedtek él ezek. Adatainkat közzétesszük, s ha ez hozzájárul a vitás kérdések tisztázásához, annak csak örülünk. Az ásatást vezető régész a fölsorolásban utoljára hagyta az év talán legjelentősebb somogyi fölfedezését. Vörs határában, a kilátóhoz közel található dombon, az úgynevezett Pap-kertben már tavaly föforgatták a talajt, az ásók. Itt folytatták az idén is a munkát. — 1903-ban terepbejáráson a szántásban kelta cserépre bukkantunk, majd nyolc, késő népvándorlás kori sírt találtunk, az egyikben nyíl- csúcstörédéket. Tavaly 180 sírt tártunk föl itt, ezek nagy része melléklet nélküli volt. Annyit azért megállapíthattunk, hogy a VIII. században kezdett áde temetkezni a föltehetően késő avar népesség. Ezt az indás motívumokkal díszített övgarnitúrák bizonyították. Rábukkantunk néhány ovális karikájú, gyöngyicsüngős fülbevalóra, dinnyemag alakú és tötbb tagú rúdgyöngyökre és esztergált csont tűtartóra. Az idén a munkát folytattuk, s több értékes tárgyra bukkantunk. Mindenekelőtt megállapítottuk, hogy a temetkezés a IX. században is folytatódott itt, erre utal a jellegzetes sárga színű cseréppalack, s több úgynevezett Karol ing peremkultúrá- hoz tartozó kereskedelmi áru. Ezüst- és aranyfóliás ikergyöngyök, millefiion gyöngyök, lefelé szélesedő spirálcsöngőjű női fülbevalók, üveggombok, szőlőszem- csöngő és szemüvegmotívu- mos ezüst és granulált (szemesézett) arany fülbevalók. Találtunk fénfifoorotvá- kat, lándzsacsúcsokat, baltákat is. A temetkezés a X. században is folytatódott itt. Ebből a koriból a honfoglaló magyarság köznépi ékszerei, kerültek élő: lépcsősfejű gyűrűk, poncolt (apró pontokkal díszített), pödrött végű háj klárikák. Ebből a korból származik a tavaly föltárt Karol ing-kardos férfisír, a kard övbújtatóját honfoglalás kori, tipikus állatábrázolás díszítette. Az idén a domlb keleti oldalán két sírsort tártunk föl, késő avar és IX. század eleji lovas temetkezések nyomaival. Bér ezeket a sírokat kirabolták, mégis elkerültek aranyozott öfvkészletek és lószerszámok, s itt találtunk egy honfoglalás kori magyar kengyelt is. Tehát a honfoglaló magyar lovast a föltételezett késő avar temetőbe hántolták el, a feje alá tett nyergen lógott a kengyel. — Mire lehet következtetni a leletekből? — Érdekes összefüggések megvilágítását várjuk ezektől. -Tény, hogy a sírok nem egymásra rétegeződtek, hanem folyamatosan kiegészi- tik egymást a VIII. századtól a X. századig. Föltehetően ezt a települést állandóan lakták. Hogy milyen volt a késő avar és a honfoglalás kori népesség kapcsolata — mert ez itt az izgalmas kérdés —, erre csak a temető komplex földolgozása után válaszolhatunk. Csupor Tibor Három edény. Bal oldalt késő avar csupor, középen IX. századi sárga korsó, jobb oldalon Árpád-kori fazék GRANADA POL-BEAT A világ valamennyi hangszerén A Granada polbeat-együt- tes 12 évvel ezelőtt alakult a szovjet akadémia Latin- Amerika Intézetében. Híre már régen túlnőtt az intézet falain. Űj tagok, új hangok viszik tovább a műkedvelő kör hagyományait. Havannában, a XI. VIT-en díjat nyertek, az idén szűkebb hazájukban, Moszkvában köszöntötték a XII. VIT-et. — Nem véletlen, hogy épp a Granada nevet választottuk — mondta Szergej Vlagyimir szkij, az együttes zenei vezetője, az egykori alapító tagok egyike. — Granada, ez a spanyol város szimbolikus jelentésű volt a 30-as években, Mihail Szvetlov híres versének köszönhetően. Mondanivalója, hogy a földön mások baja, mások fájdalma mindannyiunké. Argentin bombodob, kubai okarina, orosz balalaj- ka ... A világ minden tájának hangszerei fekszenek előttünk. És mindegyikén játszanak a zenekar tagjai, pedig egyikük sem hivatásos zenész. — Latin-amerikai dalokkal kezdtük. Ez magától értetődik, hiszen a Latin-Amerika Intézet együttese vagyunk — mondta Tatjána Vlagyimirszkája, az intézet munkatársa, az együttes művészeti vezetője. — Repertoárunkat azonban gazdagítottuk más népek dalaival is. A havannai VIT tiszteletére írták a „Salut festivál” című dalt, ami hamarabb eljutott Kubába, mint előadói. A XII. VIT-re szintén szereztek dalt: „Ide várunk ...” címmel. A világ valamennyi hangszere megszólalt ebben a dalban, úgy, mintha egy egész fesztivál- zenekar játszana... Új megyei tudományos közgyűjtemény A nagyberki kastély a levéltári kutatás szolgálatában 'Lebontották az áliványer- dőt, s a kastély hóféhér £a- lali megcsillannak a napsütésben a park fái között. A főbejárat előtti széles térségben százezernyi új fűszál dugta ki zsenge fejét. A vastag Mák mögött neves közgyűjteményekhez méltó csend, dobozokba zártrva, állványokon óriási tömegű, rendezett iratanyag vár a kutatókra. A jövő héttől megnyílik a kapu az elmúlt negyven év történetét kutatók előtt. Olyan intézményben dolgozhatnak, amely ideális munkahelynek . mondható. Az ötéves felújítási munkák végén a nagyberki kastélyparkban felújítva teljes pompájában, ragyogó épület ad otthont a megyei levéltár szocialista kori anyagának. Soha jobb célra ne használják föl a régi grófi lakhelyet! Az épület ugyan 1945— 79 között sem' állt üresen — az iskola működött itt, de jelenlegi rendeltetésének inkább megfelel. A nemes vonalú, barokk kastélyt a XVIII. század közepén építette a Schmidegg család. Ez a múlt. század hatvanas éveiben a Vigyázó grófokra szállt. Címerük ma is látható a kastély lovagtermében: egy jobb lábával zászlót tartó, két őrtorony 'között álló darumadár. A daru a heraldikában az éberség jelképe, s a Vigyázó grófok különleges figyelemmel kísérték a magyar kultúra fejlődését. Különösen a család utolsó férfi tagja, az 1928-lban elhunyt Ferenc szedegetett össze páratlan szorgalommal híres és1 értékes könyvtárat, s ezt az Akadémiára hagyta. A 17 ezer kötet között 431 ősnyomtatványt örökölt az Akadémia, közöttük nagy értékű magyar vonatkozású műveket (például a Thuiró- czy-lkróriika brünni és augs- burgi kiadásait). A kastély lakói tehát már 1945 előtt is szép szolgálatokat tettek a magyar kultúrának. Ez a szolgálat most kiteljesedik; a megyei levéltár 1980-tól fokozatosan birtokba vette az épületet. Hosszú és gondos felújítás kezdődött. Szigetelni kellett az 1100 négyzetméter alapterületű kastély földszinti helyiségeit, hogy a nedvesség ne ártson a tárolandó iratoknak. Átépítették a tetőszerkezetet, a legtö,bb folyosón padozatcserét hajtottak végre. Ki kellett cserélni csaknem az ösz- szes ajtót, ablakot. Ilyen hatalmas épületben a festés, mázolás sem került kevésbe. A teljes felújításra 9— 9,5 millió forintot fordított a megye. Az eredmény láttán azonban nem érezzük soknak ezt az összeget. A díszes nagyteremben freskók vallanak eleink kastélyépítészetének ízléséről. A múlt századi falfestmények alatt régebbi rétegre bukkantak a restaurátorok; ezeknek a föltárása még hátra van. A nagyteremben nyílt meg — stílusosan — a Földreform a Kapos mentén című kiállítás. A díszes helyiséget a jövőben is igényibe veszik hasonló célra. A gondosan őrzött termekben mindenütt áratok. A négyméteres belmagasság miatt termenként két szinten, galériaszerűen helyezték el a Dexion-Salgó állványelemeket. Itt kapott helyet — jórészt már rendezve — háromezer iratfolyóméter-* nyli anyag. Itt tárolják a gazdasági szervezetek, az intézetek, intézmények, a jogügyi szervek , a közigazgatás, a különböző bizottságok, szövetkezetek, tanácsok, testületek működése során keletkezett iratanyagot. A szocialista kori anyag mellett jelentős mennyiségű 1945 előtti, főleg kataszteri, telekkönyvi és erdészeti iratokat és térképanyagot is átvettek az ezeket őrző jogutód intézményektől. A tudományos kutatómunka mellett ezek jelentős ügyfélforgalmi igényeket is kielégíthetnek. Az épületben könyvtár és kutatószolba szolgálja az elmélyült munkát. A megyei levéltárnak a nagyberki kastélyban berendezett szodialista kori része megyénk egyik legszebb köz- gyűjteménye, s az országosan is kevés hozzá hasonló akad. C8. T.
