Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 194. szám Ára: 2,20 Ft 1985. augusztus 18., vasárnap A közös sors szimbóluma t)j kenyér. Maradt még ennek a két szónak sugárzása? Egy mai fiatal, aki már abba a világba született bele, ahol a két-három napos vekniket az élelmiszerboltokból nagy teherkocsikon egyenesen a disznóhizlaldába szállítják, ahol a háztartások naponta vagonszám dobálják a maradék kenyeret a kukába, ahol virgonc diákok sonkászsemlyével futballoznak óraközi szünetben, de ahol még tanár is kerül, aki szemétbe parancsolja az el nem fogyasztott tízórait — az a mai fiatal vajon mit ért ezen a szón: kenyér? Érzi egyáltalán, hogy ennek a szónak szótári értélmén túl is van jelentése? Mert az én korosztályom fogalmi világában ez a szó: kenyér — kifejezhetetlenül többet jelent, mint az ugyanilyen nevű tápanyag, melyet kalóriaértéke, szénhidrát tartalma, élvezhetősége meghatároz. Emlékszem, huszonkilenc őszén — egy nagyon keserves aratás után (előző télen a határban minden kifagyott) — nyolc—tíz búzaszemet hozott haza a nagyapám, valahol az utcán szedte föl. — Egy szem ... egy kalász — mondta. Régen volt. Rég elkerültem a falusi környezetből. És nem először veszem észre, hogy átsiklik a szemem a napilapok első oldalára nyomuló mezőgazdasági híreken — nem érdekel. Természetesen eszünk valamit jövőre is. Gseng a kasza, arat a kombájn, nincs alkatrész, pereg a szem, ha nem igyekszünk — igen, ezek mind nagyon fontos dolgok, de végtére is: vannak, akik csinálják. Valamikor engem is megpróbáltak ezek a hetek, hónapok meg az elődeimet is. Minden számbavehető ősömnek ezentájt következett az esztendő legfontosabb, próbatevő évada. S itt olyasvalamit érzek, amit Illyés Gyula érezhetett, amikor letekintett a hajó szellős fedélzetéről a gépház poklában dolgozó fűtőkre: „Nem menekülhetsz”. „A lét alakítja a tudatot” — száraz és makacs igazság. Észre sem vesszük, és mai létünk máris átalakította tegnapi tudatunkat: épp ellenkező reményekkel vizsgáljuk az eget, mint apáink és valamennyi ősünk: szidjuk a hétvégi kirándulást elmosó esőt, szidjuk Medárdot; hetek múlhatnának, nem hiányoznék nekünk a felhő a tavaszinyári égről. Eddigi életem négyötöd részét töltöttem városban, falura csak látogatóban járók. Az aratásról már olvasmányaim jutnak eszembe először; igen, némely szakíró szerint a kézi aratás a legnehezebb fizikai munka, napi öthatezer kalóriát fogyaszt; sem fehérje, sem szénhidrát nem pótolhat ennyit, csak az aránytalanul zsírbő étrend: zsír, zsír, zsír a kánikulai forróságban is. Ügy kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földrengető emlékképeket: a szentistváni Ináncsi Sándor bácsiról, az első kaszásról, akinek vízhatlanná zsírosodott inge derekában félliternyi izzadtság gyűlt össze, s ütemesen lötyögött minden kaszasuhintásra. Egy Holló nevű kaszásról, aki még ebédszünetben sem pihent, újságpapír fecnikre vadászott, mindet elolvasta. Tőle hallottam először a Szovjetunióról, tízéves korom táján. „Akárhogyan van, jobb ott a szegény népnek” — mondta valamilyen újsághírre konokul. S az utolsó kaszás ugyanebből a bandából. Csontjára szárad, középkorú ember volt; ebédszünetben, míg a többiek főzték az öhömöt, félre húzódott lapos tarisznyájával. Vízbe áztatta a kővé száradt kenyeret, vereshagymát rágcsált hozzá, hetekig. Kiszikkadt, sovány emberke volt, mondom, minden zsír tartalék nélkül kezdett az aratáshoz. Nem tudtam még akkor, mi a kalória. Tudósok, orvosok, biológusok magyarázzátok meg, hogyan telt ki napi ötezer kalória — kenyérből és vcreshagymából! Persze másképpen esik az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Valamennyire még a mai kaszásoknak is másképpen esik; hihetetlenül messze kerültünk országos átlagban a vízben áztatott kenyértől és a vereshagymától — még az átlagot rontó nehéz esetekben is eljutottunk legalább a kenyér-szalonnáig. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak idején, amikor minden morzsáját meg kellett becsülni. Amikor nedves vászonnal takargatták hétszám az aratók, s Iia netalán rájuk száradt, beleaprították a levesbe. Mi hetenként sütöttünk kenyeret, csütörtökön. A hét nagyobbik felében tehát szárazabb kenyeret ettünk annál, amit ma kiselejtez és a disznóhizlaldáknak szállít a kereskedelem. Eredeti fogalmaim szerint a kenyér legalább hét napja kisült, némiképp már megszikkadt ennivalót jelentett, minthogy a frissen sütöttnek lágykenyér volt a közhasználatú neve. Rendben van: ma lágykenyeret eszik az ország. Hely- lyel-közzel már a reggeli sütést sem szívesen viszik a délutáni vásárlók. Az is rendben van, hogy csökkent a kenyérfogyasztásunk. Statisztikusok az életszínvonal mércéjének tekintik a kenyérfogyasztás alakulását: egy határig nő — amíg maga a jóllakás a gond—, azon túl pedig csökken. Az anyagi jólét, a magasabb színvonalú, sokoldalú, egészségesebb táplálkozást a kenyérfejadag csökkenése is jelzi. A — viszonylagos — bőség kosarából tehát ki-ki a frissebb kenyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rakomány lesz a hizlaldákba induló teherautókon. De vajon a gyerekeink ismerik-e azt a furcsa szorongást, amely minket elfog, ha a szemetes kübliben félbe vágott kenyeret látunk? Beléjük neveltük mi azt az érzést, melyet egy egész életre belénk nevel a szülői ház? Ismerik egyáltalán a pocsékolás főbenjáró bűnét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bűntudatot? Vagy a szocializmusban ezt már végleg nélkülözhetjük? Ezekben a kérdésekben a kenyér ugyanaz a szimbólum, ami volt; az összetartozók életének, közös sorsának nagy jelképe. Ami azok szemében volt, akik még ma is, ha leejtenek egy darabot, óvatosan és bocsánatkérően lefújják róla a port. Fekete Gyula Változatos a program a mezőgazdasági kiállításon Az első látogatók a bemutatón, jobbra Németh Károly. Szombaton reggel 9 órakor a 10. OMÉK megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. A vendégek, látogatók három bejáraton át érkeztek a kiállításra, amelyen hazánkon kívül 21 ország és Nyu- gat-Berlin kiállítói mutatják be terményeiket, termékeiket és tudományos eredményeiket. A kiállítás máris változatos programot kínált. Az ország minden, résziéből érkezett szakemberek a juhászati ágazati fejlesztéséről tanácskoztak. Hazánkban jelenleg 1,9 millió anyajuhot tartanak számon, az állomány összetétele azonban meglehetősen vegyes. A MÉM szjaíkosodáist kezdeményezett; ennek megfelelően számos gazdaságban korszerű fajták bevonásával növelik a tej termelésit, és az eddiginél jobb eredményekkel számolnak a hústermelésben is. Az állomány átalakítá- sához import tenyészamya- gof használnak fel, egyebek között a Szovjetunióiból érkeztek Romanov fajtájú anyaállatok. A korábbinál nagyobb számban használnak a tenyésztésben Egyesült ÁLlamolk-beli Suffol-k apaállatokat, továbbá a tejtermelésben jeleskedő kelet- fríz fajtákat. A hazai ég külföldi szarvasmarhatenyésztők is a szakmai munka javításáról .tanácsikoztak. Az OMÉK-on mintegy 380 szarvasmarhát mutatnak be, ezek 29 magyar állami gazdaságiból és 30 tsz-bői érkeztek. A hazai tenyészanya© melieftt ott láthatók az importált állaAlgyő fényei Az alkonyaiban mesz- szire világítanak Szeged határában — hazánk szénhidrogén bányászatának egyik központjában — az algyői földgázkitermelő üzem fényei. toki, szám szerint 31 nagy genetikai értékű szarvas- marha. Ezeket repülőgéppel az Egyesült Államokból, Kanadából, és az NSZIK- ból hozták az OMÉK-na. A szakemberek megállapították: a Bzairvagmalilhattenyiész- tés fejlesztésére hozott 1972. évi komtónyprogram eredményeit jóll tükrözi a nagyszabású bemutató. Három- százezer keresztezett szarvasmarhát tartanak számon az országiban, a programsorán ezek Isi hozzájárultak a tejhozamok megkétszerezéséhez. A MÉM szakemberei bejelentették: az egy tehénre jutó tejtermelés az idén várhatóan eléri a 4500 kilóit. 340 sertés látható a kiállításon, ahol szigorú állatorvosi ellenőrzés után költöztek be ideiglenes telepükre az állatok. Az összetétel igen változatos, a fajtatiszta állomány mellett bemutatják a nieánzetközi elismerést kiváltó magyár hibrid sertéséket ás. Ezek — mint a kiállítás szakmai tanácskozásán közzétett adatokból is kiderüli — egyebek között erőteljes súly- gyalrapodásuikrál és jó takarmányértékesítő képességükről ismertek. A növényvédelmi megbeszélésen elmondták: évente 8 milliárd forintot költenek a mezőgazdaságban a növények óvására. Hozzávetőleg 400 vegyszeres készítmény áll a nagyüzemek és a kistermelők rendelkezésére; a szerek nagy részét a kiállításon is bemutatják, s olyan újdonságokat is, amelyek környezetvédelmi szempontból is tökéletesen megfelelnek : egy-egy kártevő elpusztítására alkalmasak, más élőlényekre nem jelentenek semmiféle veszélyt. A növényvédelmi kutatásokban is előtérbe kerülnek a környezetkímélő eljárások, technológiák. Alekszej Gulenko szovjet mezőgazdasági miniszterhelyettes a kiállítás megtekintése után elmondotta az MTI munkatársánlalk: rangos, színvonalas bemutatót látott Kőbányán. A nagyszabású seregszemle jól érzékelteti a nemzetközi együttműködésiben rejlő lehetőségeket. A KGST országok több olyan terméket is bemutatnak, amelyek 'kidolgozásán együttesen fáradoztak. Ezen az úton tovább haladva lehet gyorsítani a hozamok növelését. Az OMÉK különösen gazdag növénytermesztési és állattenyésztési részlegei olyan szakmai ismereteket támlák fel, amelyek a külföldiek;, így a szovjet szakemberek számára is hasznosak. Nguyen Ngoc Triu vietnami mezőgazdasági miniszter a látottakról szólva kiemelte: a magyar mezőgáz- daiság és élelmiszeripar eredményei külföldön is érdeklődést keltettek. Vietnamban tanullmálnyozzák a magyar tapasztalatokat; ezek átvételét magyar szakemberek segítik. A kiállítás meggyőző képet nyújt arról, hogy a kellően ösztönzött mezőgazdaság viszonylag rövid idő aDaitt nagy fejlődést érhet ell, egyebek között a bemutatón is látható korszerű gépek alkalmazásával. Nasszer Amer, a Jemeni NDK mezőgazdásági miniszterhelyettese kiemelte: nemzetközi mércével is rangos a kiállítás élelmászerbe- mutatója. Jelzi, hogy a magyar mezőgazdaságii termelés magasszintű élelmiszer- feldolgezással párosul. A jemeni vendégeket különösen érdekli a1 kiállításon is látható öntözési bemutató; a korszerű szivattyúk, gépek, vezetékek. A magyar szakmai tapasztalatokat három vízgazdálkodási együttműködési program keretében Jemenben is hasznosítják. Az OMÉK jól segíti az együttműködés más területekre való kiterjesztését is. A Mezőgazdasági Ügyvi- telsaervezési és Számítás- technikai Közös Vállalat partnereivel, a MIGÉRT- tel és az NDK-beli Robot- ron-nal közös sajtótájékoztatót tartott. Az együttműködés eredményeként — amint elmondták — eddig már több száz könyvelő automata és mikroszámítógép jutott el a mezőgazdasági üzemekbe, s mindez hozzájárult, hogy jelenleg már az állami gazdaságok, szövetkezetek több mint felében korszerűsítették az ügyvitelt, számítógép segíti a termelés szervezését, Irányítását. A MÜSZI standjánál megkezdték a forgalmazását a Híradástechnikai Szövetkezetben japán licenc alapján gyártott zsebszámítógépnek, amely többi között a leltározás, az adószámítás1 és különféle statisztikai feladatok megoldásának munkáját könnyíti meg. Az Agiroinform szakmai napján elmondták: a kutatásban, a tenmelélsban és a technológiai fejlesztésben kialakult az információközvetítés nemzetközi rendszere, amelyhez a magyar vállalat is kapcsolódott. A szolgáltatás keretében például Kijevi, Párizs vagy Boston adatbankjaiból néhány perc ailatt eljuttathatják — számítógépek segítségével — a kért adatokat Budapestre. Az információ- közvetítő egység a kiállításon is működik. Az adatbankok információit jelenleg 120 hazai intézmény Veszi rendszereslen igénybe, immár nemcsak a kutatóhelyek, hanem több mezőgazdasági nagyüzem is. Megnyílt az Agrofila ’85 bél yegik iállí tás. Ezen a hja- zai gyűjtemények mellett hat országiból érkezett mezőgazdasági témájú bélyegeket is bemutatnak. A 21-ies pavilonban a Magyar Posta alkalmi bélyegzőt használ: ezzel1 Hatják el az OMÉK-ről feladott levélküldeményeket. A bélyegkiállításan erre az alkalomra tervezett borítékot és levelezőlapot is árusítanak. A Mezőigazdasági Könyvkiadó szervezésében nemzetközi mezőgazdasági könyvkiállítás nyílt a 25-ös pavilonban. Tizenhárom magyar kiadó és 17 ország 32 kiadója mezőgazdasági témakörű műveket népszerűsít. Láthatók magyar szerzők idegien nyelvre lefordított szakmunkái, például Kozma Pál japán nyelven megjelent Szőlőtermesztés című szákikönyve. A nyitás napján sokan keresték fel a kiállítást. A legtöbb látogatót a B-paivi- lon vonzotta, ahol a hazai élelmiszerkínálat javát mutatják be a vállalatok. Nagy érdeklődés kísérte a működés közben is látható gép- újdonságokat, s az istállókat, ahol nagyértékű tenyészállatok kaptak' helyet. A lovaspályán sikert aratott a színes program, a fo- giatvenseny, a csikós-bemutató és a puszta-ötös felvonulása. Vasárnap a program szerint megrendezik a Szovjetunió nemzeti napját; előadások, bemutatók színesítik a programot.
