Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
2 Somogyi Néplap 1985. augusztus 18., vasárnap Casablanca után: Hosszú út Nem sikerült — és nem is sikerülhetett — elszigetelni a közel-keleti régió radikális szellemű kulcshatalmait az augusztusi csonka arab csúcson. A Jordániái monarchia különtárgyalásos kísérletének folyamata ennek ellenére tart, de észrevehetően lelassult. Iránya esztendők óta változatlan, és Husszein király minden belpolitikai vagy külügyi húzása ezzel állt öszhangban: területi rendezést célzott be Izraellel, vállalván Tel-Aviv követeléseinek kamatos kamatait. A nyugatbarát arab országok gyakorlatilag nem adtak erkölcsi támogatást ahhoz, hogy Husszein király és Jasszer Arafat, egymással taktikai szövetségben, úgy keressenek az Izrael ellenőrzése alatt álló földeken palesztin otthont, hogy ez ne legyen független palesztin állam. A palesztin haza megteremtése az 1982-es fezi arab csúcsértekezleten még közös követelés volt. A február 11-én kötött jordániai—PFSZ megállapodás így egyelőre nem lehetett a különalkú eszköze, amit az Egyesült Államok arra akar felhasználni, hogy elébe vágjon egy nemzetközi konferencia határozatainak. Az a terv, hogy -az Arab Liga egységet mutasson és a különalkú irányába mutató határozatot hozzon, a regionális erőviszonyokon bukott meg. Szíria, Algéria, a Jemeni NDK, a Szíriával együttműködő Libanon és Líbia távol maradt. Szíria, szembehelyezkedik az Irán nal háborúzó Irakkal. Szudán láthatólag kiugrott az amerikaiak vezette nyugatbarát országok családjából. Líbia, Szíria és Irán összetartása semlegesítheti az amerikai törekvéseket és helyi híveiket. Ennélfogva az Arab Liga Amerikára támaszkodó államcsoportjának óvatossága több mint indokolt. Sorsukról maguknak a palesztinoknak kell majd dönteniük. Ám a szétszórt szervezet a maga bérviszonyaiban is az arab közösség érdekellentéteit tükrözi. Központi eleme a vitán felül még mindig az a vezetés, amit Jasszer Arafat irányít, de befolyása — az utolsó libanoni fegyveres táborok felszámolása óta — javarészt politikai. Tudnia kell azonban, hogy a palesztin mozgalom az Egyesült Államok és Izrael vezette elrendezésben jogot, igazságot és hazát aligha kaphat. Patak Károly Moratórium: Az amerikai hivataíllosi körök, amelyek szinte már megjelenése pillanatéiban elutasították a nukleáris fegyverkísérletek moratóriumára vonatkozó nagyjelentőségű szovjet javaslatot, ezt a magatartásukat gyakran azzal is indokolják, hogy az ilyen aitomcsemd mit sem érne: nem csökkentené a meglievő fegyverkészleteket, nem gátolná meg, hogy a nukleáris hatalmak már meglevő és az adott pillanatban leginkább korszerű fegyvereiket tovább gyárthassák, vagyis nem csökkentené a nukleáris fenyegetést. Mint az egyéb „érvek”, ez az amerikai érvelés sem helytálló — és éppen vezető amerikai katonai szakértőik mutattak rá már jóval a Gor- baosov-javaslat előtt, hogy a kísérletek felfüggesztése nem is egy szempontból kifejezetten elősegítené a nukleáris fegyverek számának visszafejlesztését, sőt az ilyen fegyvereknek — a nem túli távoli jövőben megoldható — teljes eltiltását. Ezek a katonai szakértők az úgynevezett védelmi in- fortnóciós központ vezetői, mindenekelőtt Gene La- rocque és Eugene Carroli nyugalmazott tengernagyok. Egy évvel ezelőtt ők Asszami megállapodás Sankarrao Bhaorao Csáván indiai belügyminiszter pénteken a parlamentben ismertette annak a megállapodásnak a legfontosabb részleteit, amelyet Radzsiv Gandhi miniszterelnök jelentett be csütörtökön — India függetlenségi évfordulóján — az Asz- szam államban fennálló helyzet rendezésére. A megállapodást a kormány részéről Gandhi miniszterelnök, az asszami ellenzék részéről pedig annak az asszami diákszövetségnek a képviselője írta alá, amely vezeti a Bangladesből és Nepálból történő illegális bevándorlás ellen tiltakozó csoportokat. A megállapodás — egyebek között — a következőket mondja ki: — mindazok, akik 1966. január elseje után telepedtek le Asszamban, külföldinek tekintendők. Ezek közül azok, akik 1971. március 24- ig érkeztek India területére, tíz év letelte után automatikusan indiai állampolgárrá válnak, és a választói névjegyzékbe felvehetők. Azokat, akik 1971. március 25. óta vándoroltak be illegálisan Indiába, az országban ideiglenesen tartózkodó külföldi személynek tekintik, s a törvényeknek megfelelően kiutasítják őket. — azokat, akik illegálisan vándoroltak be, majd kiutasításuk után ismét visszatértek, kitoloncolják. — Űj törvényeket dolgoznak ki az asszami nyelv és kultúra védelmére. — A kormány kártérítést fizet az etnikai zavargások során életüket vesztettek hozzátartozóinak. Tupamarók A tupamaro forradalmi mozgalom elnevezésű szélső- baloldali perui gerillaszervezet pénteken közölte: tiszteletben kívánja tartani a szavazók többségének döntését, s ezért mindaddig nem hajt végre akciókat Alán Garcia, a nemrégen megválasztott új államfő, valamint pártja, az APRA ellen, ameddig az elnök „nem fordul a nép ellen”. A közleményt rádión hozták nyilvánosságra. Rövid időre elfoglaltak hét limai rádióállomást, majd közlésük beolvasása után a szervezet tagjai elhagyták a rádió helyiségeit. Megsérült olajfinomítók A brit Lloyd biztosító társaság, a Perzsa — (Arab-) öbölbeli mentőszolgálat, valamint európai és helyszíni olajipari szakértők szerint a hárg-szigeti olajipari létesítmények ellen végrehajtott csütörtöki iraki támadás súlyos károkat okozott. A töltőállomás csak negyvenszázalékos kapacitással működik; a károkat azonban két nap alatt helyre tudják állítani. Teherán nem adott ki jelentést a hárg-szigeti légitámadásról; a legutóbbi iráni katonai közlemény csupán az irak—iráni front déli szakaszán pénteken véghezvitt sikeres iráni támadásról számolt be. Rainbow Warrior és a titkosszolgálat Már semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a francia titkosszolgálat követte el a merényletet; csak az kérdés, hogy milyen szinten hoztak döntést ennek az akciónak a végrehajtásáról, s kik hagyták jóvá ezt a döntést — állapítják meg szombaton a francia lapok a Rainbow Warrior-ügyben. Párizsban arra számítanak, hogy Ber- nard Tricot, a vizsgálat vezetője talán már a jövő hét második felében az elnök elé terjeszti a vizsgálat eredményét. A Le Monde Üj-Zélandra küldött tudósítójának véleménye szerint az akciót olyan otrombán és ügyetlenül hajtották végre, mintha szándékosan nevetségessé akarták volna tenni Francia- országot. A Liberation szerint Franciaországra most egy „Wa- tergate-ügy” borítja árnyékát. Az alapvető kérdés az, hogy milyen szinten hagyták jóvá ennek az akciónak a lebonyolítását s ez kifejezetten politikai kérdés. A Le Figaro azt írja, hogy a titkosszolgálat akciója már eleve kudarcra volt ítélve, mert a brit titkosszolgálat tudomást szerzett arról, s idejében figyelmeztette az új-zélandi rendőrséget. így a Londonból Üj-Zélandra érkezett állítólagos Turenge házaspár minden lépését figyelemmel kísérték, s fényképeket készítettek a francia vitorláson érkezett kommandó tagjairól is. Helsinki üzenete r * . Egy nagyobb hajót indítanak útnak azok a környezetvédők, akiknek Rainbow Warrior nevű hajóját júliusban felrobbantották tJj-Zéland partjainál. A képen az új hajó. érvek csatája Washingtonban ketten voltak a kezdeményezői aranák a — ma már több mint másfétlszóz amerikai és máls országbeli bé- kesizervezet álltai támogatott — javaslatnak, hogy a hi- rosimai atamtámadás évfordulójára a nukleáris hatalmak jelentsenek be moratóriumot az atomkísérlie- tekre. Mint ismeretes. a Szovjetunió, amely már ez év elején jelezte, hogy fontos fejleménynek tartana egy ilyen nemzetközi megállapodást, pontosan így járt el az egyoldalú moratórium bejelentésével. A védelmi információs központ több cikiket is közzétett korábban arról, mit jelentene a kísérletek felfüggesztése. Érveiket négy pontban foglalták össze.- A felverek, így a 1. nukleáris fegyverek is, nem örökéLetűek. Időről időre kísérletekkel keíli meggyőződni arról, hogy a raktáron levő fegyverek megbízhatók maradtak-e a tárolás során. Az Egyesült Államok gyakorlata az, hogy meglevő nukleáris fegyvereinek egy-egy típuséival hajt végre időnként kísérleti robbantást, ennek alapján dönti el, kell-e korszerűsíteni a fegyvert, vagy ki kell vonni a készletekből. Ha ilyen ellenőrző kísérletekre a jövőben nem lenne mód, akkor nagymértékben csökkenne a fegyverek bevethetőségébe vetett bizalom, a hadvezetés egyik oldalon sem .tekinthetné biztosnak, hogy meglevő fegyvereit hatékonyan tudja-e adott esetben fel használni. A kísérletek felffüg- 2. glesztése meggátolná új, korszerűbb nukleáris fegyverek kifejlesztését. Az amerikai — és nyilván nemcsak az amerikai — tudósok ma a nukleáris fegyverek úgynevezett harmadik nemzedékének kifejlesztésén dolgoznak — a neutronbomba például ennek a harmadik nemzedéknek egyik első tagja. Bár a laboratóriumi munkák minden bizonnyal folytatódnának, az új.típusú fegyverek kipróbálása lehetetlenné válna. Ha hasonló tilalom lett volna, életben például a hatvanas évek óta, sohasem születtek volna meg a több, külön irányítható nukleáris robbanófejjel felszerelt hadászati rakéták — vélik a védelmi információs központ szakértői.- A moratórium magy- O. mértékben növelné az atomsoromp ó-szerződés érvényesítésének tehetőségét —, hiszen egyrészt a nukleáris fegyvereket nem birtokló országok kevésbé éreznék sürgetőnek, hogy maguk is ilyen fegyverhez jussanak, másrészt esetleges kísérleteik sokkalta könnyebben felderíthetőek lennének. . Ha csökkenne a ruulj- 4. leáris fegyverek felhasználhatóságába vetett hit s ha nem jelennének meg újabb fegyverek, könnyebb lenne megállapodásra jutni a meglevő fegyverek számának csökkenteséről, sőt az atomfegyverek eltiltásáról, a meglevő készletek megsemmisítéséről is — hiszen az atomfegyverek súlya az egyes államok fegyvertárában lényegesen csökkenne. így — hangoztatja Larocque, Carroli és sok más egykori magasran- gú amerikai katonai vezető, akik ma a védelmi információs központban dolgoznak — az atomfegyver-ki sértetek akár csak időleges felfüggesztése révén köny- nyebb lenne felújítani a — Washington által félbeszakított — tárgyalásokat a nukleáris fegyverkísérletek teljes tilalmáról is. Megtanultunk valamit az elmúlt években: mi magunk vagyunk saját sorsunk, fel- emelkedésünk kovácsai. Ám az, hogy mennyi idő alatt, mekkora erőfeszítéssel érünk célt, elválaszthatatlanul összefügg azzal, ami világban történt és történik. Ünnepelünk és egy évforduló megemlékezései vannak mögöttünk. A közelmúltban ünnepeltük a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulóját. Volt mire emlékezni: a Fin- landia-palota félköríves asztala mellett 1975. augusztus 1-én 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői írták alá azt a dokumentumot, amelyhez hasonlót nem ismer a diplomácia történelme. Persze semmi sem olyan nehéz, mint a történelmet előre látni — ma sincs ehhez kristálygömbünk — és úgy tűnik, nemcsak a könyveknek, hanem az egyezményeknek is megvan a maguk sorsuk. Az aláíráson, a finn fővárosban, azt remélte a legtöbb megfigyelő, hogy innen tovább visz az út az átfogó kelet—nyugati együttműködés felé. Á dolgok ennél bonyolultabban alakultak: a történelem vargabetűt tett. A hetvenes évék végétől amerikai részről komoly teherpróbának tették ki Washington és Moszkva kapcsolatait. Ám a kelet—nyugati kapcsolatok egészében korántsem „hültek le” olyan mértékben, mint a szovjet—amerikai viszony és ebben — mutatkozott meg elsősorban a helsinki folyamat hosszútávú hatása. Jellemző volt az, hogy miközben a nemzetközi helyzet kiélezettebbé vált, miközben katonai síkon az Egyesült Államok szövetségesei többségét feltudta sorakoztatni tervei mögé, — Európa nyugati felében is tért hódított felelős politikusok között az a felismerés, hogy a béke megőrzése csak a kapcsolatok fenntartása révén lehetséges. Budapest mérlege a Helsinki óta eltelt tíz esztendőről világos és egyértelmű. Hazánk az európai folyamatoknak nem nézője, hanem aktív xésztvevője. Magyarország — a többi szocialista országgal szorosan együttműködve — jelentős erőfeszítéseket tett és tesz az enyhülési folyamat vívmányainak fenntartásáért, .politikánk mindig kiszámítható volt és nem kelthetett senkiben sem kétséget, milyen javaslatok valóra váltásán dolgozunk. Abból indultunk ki, hogy ha a párbeszéd és a kontaktusok fontosak voltak a napfényes napokon, akkor még fontosabbak egy olyan időszakban, amikor a politikai meteorológia változékonyabb időt regisztrál és jelez előre, gyakoribb zivatarokkal. Magyar részről olyan párbeszédre törekedtünk, amely megegyezéshez vezet az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján, a kölcsönös érdekek figyelembevételével. Budapest képviselői különösen aktívan működtek közre olyan kezdeményezések kidolgozásában és támogatásában, amelyek Európában s annak határain túl a katonai szembenállást csökkentették. Ma már ugyanis — épp az elmúlt időszak tanulságai alapján is — világos, hogy az enyhülés folyamata csak akkor válhat tartássá, végérvényessé és y.isz- szatfordíthatatlanná, ha a katonai területre is kiterjed. És a szembenállás csökkentésének úgy kell történnie, hogy a nemzetközi erő- egyensúly érintetlen maradjon. Ez a nemzetközi erő- egyensúly korunk alapvető realitása, és elválaszthatatlan Európa leghosszabb békés időszakától. Az eltökéltség ennek az erőegyensúlynak megőrzése, ez nemcsak a „lenni vagy nem lenni?” sorskérdése a szocialista országok számára, hanem egyszersmind alapja annak is, hogy biztosítani tehessen az egész emberiség „túlélését”. Am, nem mindegy, hogy ez az erőegyensúly milyen szinten, milyen áldozatok árán valósul meg. Hogy a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén jön-e létre, a fegyverkezés új hulláma nélkül, vagy pedig egy olyan szinten, amely valósággal elszívja a népek alkotó energiáját. S azt például, hogy az űrfegyverkezés az utóbbi perspektívát tenné reálissá, aligha lehet tagadni. Számokkal persze nem mindent lehet érzékeltetni, de egyet-mást azért tanúsítanak a számok is. A magyar kormány 1976. második felében, majd 1979-ben kezdeményezést tett, amelynek keretében tizenhét nyugat-európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada kormányainak diplomáciai úton javaslatokat nyújtott át. Ezek az indítványok a záróokmányban foglaltaknak a kétoldalú kapcsolatokba való „átültetésére” vonatkoztak. És ha nem is valamennyi indítvány, de ezek közül a legtöbb 1985-re megvalósult, része lett a kétoldalú kapcsolatrendszernek... Talán nem alaptalan a feltételezés: népünk nemzetközi presztízse, megbecsülése jut kifejezésre abban is, hogy most ősszel épp Budapesten rendezik meg az Európai Kulturális Fórumot. Házigazdaként is azok erőfeszítéseit pártfogoljuk, akik semmivel és senki által nem pótolható szerepet töltenek be az európai megértés elmélyitésé- ben. Gyakran mondják: a fegyverek közt hallgatnak a műszák. Az Európai Kulturális Fórum az ellenkező célt szolgálja: hogy a múzsák hangja szárnyaljon, és hogy a fegyverek hallgassanak továbbra is azon a kontinensen, ahol már any- nyi fegyverropogást, annyi halálhörgést hallottak. Egy évfordulóra visszatekintve Helsinki optimizmusra okot adó szimbólum is, a második világháború nyomán kialakult európai határok elfogadásának, a józan, az érdekéket kölcsönösen figyelembevevő kompromisszum lehetőségének a jelképe. Helsinki végső helye a történelemben attól függ, mennyire tudjuk kihasználni a békés egymás mellett élés jelenkorra ki alakult kereteiben rejlő lehetőségeket, mennyire sikerül az együttműködés, a józan politika elemeit elfő gadtatni Nyugaton is, sikerül-e korlátok között tartani a kétségtelenül meglevő veszélyeket. Ehhez nap jainkban is csak egy út vezet: kontinensünk és a világ realitásainak elfogadása, a háborús veszély elhárítását szolgáló kelet—nyugati párbeszéd fenntartása, minden vitás kérdés érdemi tárgyalások útján történő rendezése, az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitele. Ez Helsinki üzenete. A történelem maga-magát nem is métli, ám a példa tanulsá gos. Nem könnyű, de meg lehet találni a közös nyel vet még harmincöt állam közt is, hidat lehet verni olyan álláspontok közt is amelyek áthidalhatatlanul távolinak tűnnek: a biza lom elengedhetetlen minimuma kell hozzá és a poli tikai szándék. Ez a jövő ígérete is, amelyre valamennyiünknek szüksége van, s amelynek valóra váltása mindannyiunktól függ. Saját magunk holnapjáról és holnaputánjáról is szó van, mint ahogy rajtunk is múlik, milyen lesz másoké Korszakos feladataink végrehajtásához béke kell. Vajda Péter
