Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

1985. augusztus 9., péntek Somogyi Néplap 3 SZAVAINK HITELE Szomszédunkban egy fia­tal pár lakásra vár. Hozzájuk hasonló helyzetben persze vannak elegen. Sőt, ők még szerencsések, mert az asz- szonyka szülei két szobájuk egyikét felajánlották nekik, hogy ne kelljen drága albér­letet fizetniük. Az új év első munkanapján azonban a fia­talasszony sírva jött haza. Vállalatuk 21 OTP-lakás ve­vőkijelölésére kapott jogot, ám az eddigiek szerint ő nem lesz közöttük. Persze, még ez sem újság. Hiába sorolja könnyekkel a szemében, hogy kilenc éve fizikai állomány­ban dolgozik a cégnél, mun­káját elismerik, a gyesről azért mondott le, hogy ki ne maradjon az elosztásból, nincs olyan feladat, amit el ne végezne — hiába sorolja indokait, bizonyára sokan sorolhatják ugyanezeket. Csak akkor kapom fel a fe­jem, amikor közli: évek óta ő az első a névsorban — egészen az elosztásig. ígére­tekkel el van halmozva, és mint a beteg, aki a gyógyu­lásban bízik, ő is férjével oszt-szoroz, ifjúsági takarék- betétet nyit, a spórolt pén­zen szekrénysort vásárol, és vár, vár, vár... De minden alkalommal valamilyen cso­da folytán pont neki nem jut lakás. Felettese, aki egyéb­ként messzemenően támogat­ja igényét, most meglepő do­loggal állt elő: a vállalat la­kásokkal foglalkozó ügyinté­zője — szó szerint idézem — „stílusbeli problémát” emle­getett vele kapcsolatban. A fiatalasszony összeros- kadva ül a konyhában, és lá­zasan kutat az emlékezeté­ben. Kiabált volna? Valami­kor becsapta maga mögött az ajtót? Káromkodott? A közben hazaérkező férj meg­szeppenve szállítja a megol­dást. Valószínűleg az keltett megütközést, amikor — évek­kel ezelőtt — ő ment érdek­lődni, s miután már biztos ígéretük volt, hogy a követ­kező lakás az övék, otthon helyett újabb magyarázatot kapott, aminek a végét nem várta meg. Ezzel a bejelen­téssel akár ki is törhetne a családi háború, ehelyett azonban most már ketten ül­Jelentős az érdeklődés a szocialista országokban a ha­zai fejlesztésű dörzshegesztő .beremdezélsek iránt. A tervek szerint a csehszlovák bánya­ipar korszerűsítésekor a Gép­ipari Technológiai Intézet (GTI) által kialakított gép- család bizonyos típusait is alkalmazni fogják és tárgya­lások folynak a magyar be­rendezésnek a csehszlovák ipar más területein történő alkalmazásáról is. Ugyancsak érdeklődés mutatkozik szov­jet és kínai iparvállalatok részéről. nek összeroskadva a kony­hában — én pedig zavartan távozom. Szokványos történet — le- gyinthetnek. Ám én nem tar­tom egészen annak, különö­sen akkor nem, ha az eset fókuszába nem a várt lakást helyezzük. „Csak ne hiteget­tek volna!” — visszhangzik a fiatalasszony kifakadása, aki minduntalan bizton hit- te-hihette —, hogy ő a bol­dog következő. Az előbbi tör­ténettől csak látszólag esik messze az egyik középisko­la tanárának panasza. Olyan kiváló minősítések érkeznek a hozzájuk jelentkező diá­kokról, hogy ezek szerint akár rögtön az egyetemre is mehetnének. Az általános is­kolák jellemzései nem fukar­kodnak a felsőfokú jelzők­kel, mintha csupán szavak­kal is elég volna egyengetni a végzősök pályáját. De jól emlékszem egy városi tiszt­ségviselő minősítésére, amelyből gondosan töröltek minden negatívumot, csak hogy már megszabaduljanak tőle. Most megyei vezetőként kell búcsúznia posztjától, szembenézve azokkal a hi­bákkal, amelyekkel ugyan tudat alatt talán maga is tisztában volt, ám joggal hi­hetett benne, hogy környeze­te ezeket nem ítéli súlyos­nak. Aranyigazság, hogy a jó hírt könnyebb közölni, mint a rosszat. A másik oldalról nézve az sem kétséges, hogy inkább szeretjük azt, aki megörvendeztet bennünket, mint aki elkeserít. A nyil­vánvaló tényen felbuzdulva sokan szeretnek abban a há ­lás szerepben tetszelegni, hogy mindig mindenkinek csak a jót mondják el. E kényelmes megoldás alkal­mas arra is, hogy mindunta­lan másra hárítsa a köntör­falazás nélküli beszédet, az „ítéletvégrehajtást”, a „rossz- ember-státust”, a könnyel­műen tett ígéretek beváltá­sát. Való igaz: népszerűtlen fel­adat bírálni valakit vagy az elmarasztaló véleményt, eset­leges elutasítást nyilvánosság előtt vállalni. A kritika vitá­ra késztet, s ennek állandó A dörzshegesztéses eljárás mintegy bét évtizede terjedt szerte a világon. Lényege, hogy az összeilleszteni kívánt munkadarabokat — többnyi­re csőelemeket — nagytelje­sítményű motorokkal meg­forgatják, majd a forgóele­meket egymáshoz préselik. A súrlódással keletkező hő hatására az érintkező felüle­tek felhevülnek, „összefonód­nak”, és a hirtelen lehűlés­kor tartós kötés keletkezik közöttük. veszélye a személyeskedés. A mundér becsületének védel­me sokszor nem a párbajok szigorú etikájára, inkább a farkastörvényre emlékeztet. Aki mégis megkockáztatja a nyílt ütközetet, annak nem elég érvekkel fölszerelkeznie, feddhetetlenségének is áll­nia kell a rohamokat — és az esetleges hátbatámadást. „Rosszat mondani nehéz, jót mondani könnyű” — állítja egy igazgató, aki őszinteségé­ről egyszerre híres és hír­hedt, attól függően, hogy ép­pen dicsért vagy bírált va­lakit. _,,A jó mondás felelős­ségét még kevesen érzik, pe­dig az aranyszívűek gyáva­sága legalább akkora kárt okoz, mint egy rossz döntés.” Ám az is kétségtelen, hogy ez a fajta gyávaság gyakor­ta összemosódik a jóindulat­tal. Ezért nehéz felismerni. Megakadályozza a tudás dik­tálta differenciálódást és elő­segíti a kontraszelekciót, mi­közben a dicséret így hang­zik: „X. a légynek sem tud­na ártani...” Könyörgök, ártson! A hitegetés másik veszélye, hogy könnyen utat enged a visszaéléseknek. Tágabbra nyithatók a kiskapuk, hiszen akit áltatnak, az nem annyi­ra kíváncsi rá, hogy miként zajlanak a dolgok, hogyan intéződnek az ügyek, s mire az ígéretek bódulatából föl­ébred, lázadása sértettség­nek, igazságkeresése privati­zálásnak hat. Visszatérve történetünk analíziséhez: magam sem hi­szem, hogy a fiatalasszonyt csak elvileg háborítja föl az a mód, ahogyan kibabráltak vele. Kétségkívül azért szól belőle hangosan az elégedet­lenség, mert ismét nem ő kapott lakást. Azért méltat­lankodik azon is, hogy jutott már otthon egyedülállónak, gyermektelen házaspárnak, nála jóval kevésbé rászorul­taknak. Ha most ő is a listán volna, bizonyára hallgatna. De lemaradt róla, s aki erről gondoskodott, bebiztosította magát. Egyrészt azzal, hogy végül is bizottság dönt a la­kások sorsa felől — bár nyil­vánvalóan sok függ az aján­lás hangnemétől. Másrészt apró aknát helyezett el, pom­pásan időzítve. „Stílusbeli probléma” a homályos vád­pont, s ellene védekezni már csak azért is nehéz, mert évekkel ezelőtti, piti affér ketyeg a pokolgépben. Olyan, amelyről eddig szó sem esett. Nos, a módszer tökéletes. El­lenszerét bajos megtalálni, hiszen voltaképpen minden suttyomban zajlik, a kulisz- szák előtt viszont mosoly és ígéret van. A hitel hallatán manapság inkább a pénzbeli tartozásra szokás gondolni. Pedig jó, ha időnként eszünkbe jut a sza­vakkal szembeni adósság tör­lesztésének kötelessége is. Tamás Ervin Dörzshegesztőgépek exportra Épül az áruraktár A jövő év decemberében — a szerződés szerint — üzem­be kell helyezni Kaposvár körzeti kereskedelmi minta­pályaudvarát. A KÉV — mint a vállalkozás főkivitelezője — több alvállalkozóval együtt dolgozik, köztük a Tanéppel, amely a mély- és magasépí­tési munkákat végzi. Az áruraktár pilléralapjai­nak, vasszerkezetének szere­lését még a télen elkezdték, ugyancsak mostoha körülmé­nyek között. A betonba fagy­állót kevertek, s fólia védte az értékes betonszerkezetet, de nem egyszer gázkészülék­kel kellett kiolvasztaniuk a jeget. Némi határidőmódosí­tást hozott már ez is, és to­vábbi csúszást a szerződés­ben előírt szállítási ütemterv meg nem tartása. Takács István, a Tanép brigádvezetője maliciózusan mondta, hogy legalább egy­hónapos késésben vannak, mivel a vasbeton tetőfödé­mek március 31-ig nem ér­keztek meg. — A vállalatnak sok pén­zébe került, hogy az első szállítmány végre a színhely­re érjen — magyarázta. — öt darab Leninvárostól idá­ig lábon, azaz különleges, 35 méter hosszú traileren érke­zett, egynek-egynek a szállí­tása 35 ezer forintba került, összesen 33 tetőfödémet emeltünk helyére. Az utol­sókat három hete vagonban szállították. Az időjárás ked­vező, azért alighanem be tud­juk hozni a késést, szeptem­ber 25-én részleges átadásra is sor kerülhet a tervek sze­rint. Most az aljzatbetonozást végezzük, ötcentiméteres sze­relőrétegre vasalt vasbeton kerül. Szükséges ez a körül­tekintő, az átlagostól eltérő szerelési munka, hiszen a fo­gadószintnek súlyos jármű­veket kell elbírnia. Szeptemberben kezdik a szociális létesítmény alapozá­sát, aljzatbetonozását, majd átadják a munkaterületet a főkivitelezőnek. A KÉV dolgozói sem tét­lenkednek, földszállítási munkákat végeznek, és a vá­gányok közötti térbetont épí­tik. A Betonútépítő Vállalat — az egyik alvállalkozó — a tolatási padkát alakítja ki. Eddig 1200 méter készült el. — Ezenkívül a szivárgókat ássuk, március óta folyama­tosan — mondja Garamszegi Csaba, a Betonútépítő Válla­Szeptemberben részleges átadás lat technikusa. — A tolatási padka kiépítése idő- és mun­kaigényes folyamat. Jó kap­csolat alakult ki a KEV-vel, gépparkjuk is segíti a mun­kát, így a megfelelő ütemben haladunk. Augusztusban részleges átadást szeretnénk, s a kiépített vágányokon már szállíthatnak is. K. A. Faluszépítő társulást terveznek Az egyik megyei kiküldött odafordult egyszer a tanács­elnökhöz az ülésen, s meg­kérdezte: „Ki ez az ember, aki szeret csipkelődni ?” Amikor megtudta, hogy ő a homokszentgyörgyi népfront- elnök, mindjárt másképpen ítélte meg a felszólalást. Vámosi Ferenc, aki az áfész igazgatóságénak elnö­keként ment nyugdíjba, már tizedik éve népfrontelnök. Ülünk a virággal befutatott verandán, s a közélet csöp­pet sem göröngyök nélküli terepéről beszélgetünk. — iMSlben kérik ki a niép- frantbdzottság véleményét, amikor a község fejlesztésé­ről dötniteniek? — Mint elnököt, mindig meghívnak a vb-ülésre. Ed­dig tagja voltam a hoimok- szentjgyörgyi tanácsnak, így mindig kétszeres tisztségben ültem ott az üléseken. Nagy előny, hogy a községi nép­fronttá zoittság titkára a vb- tntkárunk. Amikor körlevelet kapunk a megyei bizottság­tól, azonnal összeülünk, s meghányjiuk-vetjük, mit te­gyünk. Évenként kétszer tar­tunk köztisztasági szemlét közösen, épp most volt az egyik a közelmúltban. Egy falubeli, a|ki nincs tisztában azzal, hogy ez társadalmi munka, egyszer megjegyezte: „Jó fizetést kaphat, hogy ennyit jön-megy!” Én is az­óta vettem észre jobban, hogy mennyi a dolog, amióta "nyugdíjas vagyok. — Kifejtd-e a népfrontbi­zottság véleményét a ta­nácsüléseken? Vámosi Ferenc elnevéti magát: — Azt mondhatnám, hogy „fizetéses” hozzászóló va­gyök, szánté minden gyűlé­sen elmondom a véleménye­met. Ügy vagyok vele, hogy nem tudom elnézni ,a hibá­kat. Ezek között van. hogy a kereskedelmi ellátásban nem tudtunk olyan ered­ményt elérni, amilyenre szükség lenne Homokszent- györgyön. A központi község ellátása szerintünk nem meg­felelő. Például szükségpresz- szónik vian, két év óta nem lelhet fagylaltot, kávét kapná. Ez bántja a lakosságot. Pedig példák bizonyítják, hogy az itt élő emberek szí­vesen fognak ásót, kapát, ha megkérik őket. Kezük mun­kaiját dióséra sok társadalmi munkai. A népfrontelniök szemmel láthatóan örömmel beszél a faültetésről: — Az egész község, sőt a társközségek területén ültet­tünk berkenyét, kékszilvát, platánfát az erdészet segítsé­gével. A falu végén tujákat telepítettünk tavaly taivasz- szal. Ez azért jó, ment nem „szemetel’’, nem hullik a le­vele. Jól jött, hogy a Haza­fias Népfront megyei bizott­sága az erre a célra létesí­tett alapból ötezer forintot juttatott nekünk. Most, amikor a nópfrontbi- zottság készül az újjáválasz- tásna, lesz mit elmondania az ötéves tevékenységről. Ebben az időszakban épült meg a sportpályán az öltöző, tették rendbe a vízlefolyókat a Petőfi utcában, létesült egy „hoíbbitó”, természetesen mind társadalmi munkával. A „hobbi tavon” egyébként negyven-ötven ember pecá- zik, szórakozik. — Olyan igazi komoly tár­sadalmi munka azonban nem volt — gondolkodik el a népfronteühiök. — Most azon­ban lesz, (mert megkezdődik aiz iskolaépítés. Ahhoz igen nagy összeget érő önkéntes munkát vár a 'tanács. A népfrontbizottság kiveszi a részét a szervezésből. A beszélgetés arra terelő­dik, hogy most már a közsé­gekben is egyre fontosabb a környezetvédelem. Különö­sen. sok bosszúságot okoztak a száppanftókocsik. A nép­fnontbizottság épp ezért ért egyet azzal, hogy a termelő­szövetkezettel egyeztetve ki­jelölnek egy állandó ürítőhe­lyet, s aki máshol üríti ki a kocsi tartalmát, megbünte­tik. — Most van egy nagyon szép tervünk — emelte föl Vámosi Ferenc a kezét a nyomaték kedvéért. — Sze­retnénk egy faluszépítő tár­sulást alakítani. A követke­ző népfrontülés egyik napi­rendje lesz ennek a megvi­tatása. Arra is gondoltunk, hogy valahonnan, talán Ka­posvárról kérünk egy alap- szabáiymintát a pontos tájé­kozódáshoz. A hatvanhat éves elnök végigsómít ősz haján, kiék szeme csillog, amikor mind­ezt sorolja. Aztán készülő­dik, mert a párttitkár szólt neki, hogy vegyen részt az augusztus 20-i liakóesaii nem­zetiségi találkozó előkészíté­sében. — Ezt mindig felváltva rendezzük. Tavaly Szülőkben volt, s nagyon jól sikerül/t. Biztosan így lesz ez Lakó- csán is — búcsúzkodik, s keményen megszorítja á ke­zemet. Lajos Géza Hunka az áfész ifjúsági bizottságában A balaitommÓTáai áfésznál a tavaszi küldöttgyűlésen az ifjúsági bizottságot is újjá­választották. Eddigi munkás­ságukból kiemelkedik az a játszóház. amelyen majdnem negyven gyerek és a kísérők vettek részt Balartonmórdón, az áfész tanácskozótermében. Ott mutatkozott be Somogyi Magyar Ilona samogysáinso- ni pedagógus és népművelő: a tojásfestés szépségeit igye­kezett megismertetni a gye­rekekkel. A Mészöv-kupáért vívott versenysorozat megyei dön­tőjén két fiú- és egy leány­csapattal vettek részt. A sző- csénypusztai iskolaszövetke­zet csapata a férfiak között a III. helyen végzett, a lá­nyok pedig elsők lettek, és így részt vehettek augusztus 3-átn a zalaegerszegi területi döntőn. A KISZ-szel közö­sen rendezett az ifjúsági bi­zottság egy hobbikiállítást; ide a szövetkezet dolgozói vitték el munkájukat: hím­zéseket, kötéseket, fafaragá­sokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom