Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

ÜRESEN MÁRADT HELYEK 2 ______________ So mogyi Néplap 1985. augusztus 9., péntek A lengyel bányász sikere Csonka arab csúcs Szerdán II. Hosszán ki­rály megnyitottalak nyilvání­totta az Arab Liga öt tagál­lam bojkottálta rendkívüli csúcsértekezletét. A Casa­blancái konferencia megnyi­tó ünnepségét a késő esti órákig halogatták, abban a reményben, hogy át tudják majd hidalni a napirend körül keletkezett ellentéte­ket. Ha ez így lett volna, esetleg Líbia — miután kül­döttei Casablancában vára­koztak Moamer el-Kadhafi vezető döntésére — legalább jelképesen részt vesz az ülé­sen. így azonban a helye üresen maradt. Ez azt je­lentette, hogy ötre emelke­dett a távollevők száma (Szíria, Líbia, a Jemeni NDK, Algéria, Libanon), és hat tagállam vélte tanácsos­nak — közöttük Szaúd-Ará- bia és Irak —, hogy na csúcsszinten képviseltesse miagát. Beszédében Hasszán saj­nálkozott amiatt, hogy a* Arab Liga kulcshatalmaí nem küldtek megbízottat Casablancába, és kijelentet­te: akik viszont jelen van­nak, ne a nézeteltérésekre összpontosítsanak. — Ez az ülés — mondotta — nem fog összeomlanl Közös neve­zőnk .ama arab méltóság, ami­nek kifejező ereje most a megszállt területek és a pa­lesztinok ügye. — A szóla­mokat udvarias taps fogad­ta, azután Sadli Kliibi, az Arab Liga főtitkára emelke­dett szólásra, ö is egyesült front kiépítésére buzdított, és ennek akadályait a kö­vetkezőkben jelölte meg: a palesztin kérdés megközelí­tése, a libanoni helyzet, Irán és Irak konfliktusának meg­ítélése, az észak-afrikai (Magreb-) országok érdekel­lentétei, és a Caimp David-i különpaktum miatt kirekesz­tett Egyiptom visszafogadá­sáról folyó vita. Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nöke szólt ezután a részt vevőkhöz. Arafatot váratla­nul engedték az emelvény­re, miivel beszédéről koráb­ban nem volt szó. A palesz tin vezető a Libanonban le­vő menekülttáborok lakóival szemben tanúsított atrocitá­sokat vetette azok szemére, akiket felelősöknek tart ér­te, és maga is egységet kért a Liga országaitól. A csúcsértekezlet a beszé dek után zárt ajtók mögött ülésezett, és csütörtökön folytatja munkáját. Feltéte­lezik, hogy a nehezen meg­született napirend a palesz­tin kérdést és annak nem­zetközi vetületeit, Etiópia és Szomália feszült viszonyát, illetve Irak és Irán hábo­rúját egyaránt tartalmazza. A felrobbant békehajó Gyanús-e Franciaország? Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök levél­ben kérte Laurent Fabius kormányfőt: indítsanak szi­gorú vizsgálatot annak kide­rítésére, volt-e köze Francia- országnak a „Greenpeace” nemzetközi leszerelési és atomfegyver-ellenes szerve­zet egyik hajójának felrob­bantásához — közölték csü­törtökön párizsi kormányfor­rások. A Rainbow Warrior nevű hajót július 10-én robbantot­ták fel az új-zélandi Auck- land kikötőben. A merénylet következtében életét vesztet­te egy portugál fotóriporter. A vizsgálat elrendelésére azok a sajtóértesülések adtak okot, amelyek szerint Rainbow Warrior elleni me­rénylet a francia titkosszol­gálat akciója volt. A nem­zetközi szervezet hajója ugyanis egy „békeflottilát" vezetett volna a dél-csendes- óoeánd Mururoa korallzá­tonyhoz, ahol Franciaország sorozatosan hajt végre kísér­leti atomrofohantásahat. Fabius kormányfő válaszul közölte: a francia hatóságok minden segítséget megadnak új-zélandi kollégáiknak a merénylet tetteseinek kézre- kerítésére. Aucklandban néhány hete letartóztattak egy svájci há­zaspárt azzal a váddal, hogy ők robbantották fel a „Green­peace” hajóját. Atom­mentes övezet A „Greenpeace” elnevezé­sű nemzetközi leszerelési és atomfegyver-ellenes moz­galom véleménye szerint nem lesz hatásos az a szer­ződés, amelyben tizenhárom dél-csendes-óceáni ország atomfegyvermentes övezetté nyilvánította a térséget. A szervezet szóvivője a szerdán elfogadott szerződés hiányosságának minősítet­te, hogy az nem tiltja meg az aláíró országoknak, hogy kikötőikben atomfegyverrel felszerelt felszíni hadihajó­kat és tengeralattjárókat fo­gadjanak. Nem tiltja meg a szerződés azt sem, hogy a térségben, a nyílt óceánon nukleáris fegyverrel felsze­relt hajók haladjanak ke­resztül. A szerződés értelmében az aláíró országok nem szerez­nek be, nem használnak atomfegyvert és nem hajta­nak végre a Csendes-óceán déli részén nukleáris fegy­verrel kísérleteket. A nemzetközi mozgalom szóvivője szerint ezek a vál­lalások, mivel csak a szá­razföldi áliomásoztatásra vonatkoznak, nem csökken­tik egy atomháború veszé­lyét. Eddig hót ország — köz­tük Ausztrália és Üj-Zéland — írta alá a Cook-szigetek közigazgatási székhelyén el­fogadott szerződést. Tovább dagad a borbotrány Az egyre dagadó borhami­sítási botrány túllépte a szesz- és üdítőipar határait: az NSZK egészségügyi ható­ságai már fagylaltban — mégpedig olasz, torinói ere­detű alapanyagban — is ta­láltak fagyálló vegyszert. A hírt az ARD nyugatnémet tévéállomás közölte. Wup- pertalban és környékén a hír szerint a dietilén-glikolt tartalmazó fagylalt-alap­anyag egy részét már ki­szállították különböző ven­déglátóegységekbe. SIKERES GERILLAHARC A salvadori kormányhad­sereg harminc tagját tették harcképtelenné a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) fegyveresei az elmúlt héten a közép-ameri­kai ország keleti és nyugati tartományaiban — közölte szerdán az FMLN egyik leg­fontosabb tagszervezetének, a Népi Felszabadítási Erők­nek (FPL) a rádióadója. A Rádió Farabundo Marti azt is bejelentette, hogy ezek az adatok még nem véglegesek, de mutatják, hogy a gerillák sikeresen alkalmazzák új stratégiájukat, azt, hogy ki­sebb egységekben, szétszór­tan, nagy területeken hajta­nak végre akciókat a salva­dori rezsim hadserege ellen. A szerdai rádiójelentések is arról számoltak be, hogy az FMLN aznap sikeres raj­taütéseket hajtott végre Cha- latenango tartományban. Ötmilliárd tonna fekete gyémánt termelt szén 73 százaléka a gépesített komplexumok se­gítségével kerül a felszínre. A fejtés korszerűsítésével párhuzamosan felújították a mechanikus szénfeldolgozó üzemeket, és több tucatnyi újat is építettek. Ezt példáz­zák a „Sosnica”, „Wawel” és „Halemba” bányák mellett emelkedő hatalmas széndúsí­tó üzemek. Egyre mélyebbről A földfelszínhez közel eső telepek mindinkább kimerül­nek, ezért a szénért egyre mélyebbre kell nyúlni. A „Pstrowski” és a „Halemba” bányákban már ezer méter­nél mélyebbről termelik ki a kőszenet. A vájatok átlagban évi 12 méteres mélyülése egész sor új probléma meg­oldását tűzi napirendre: nö­vekszik a kőzet nyomása, a gáz- és vízveszély, fokozódik a vizek sótartalma. A lengyel bányaiparnak jelenleg fejlett tudományos­kutatói háttere van. Egyedül az elmúlt évben 5 aknaszál­lító berendezést, 4 korszerű­sített feldolgozó üzemet, hét fejtési szintet, és többszáz egyéb létesítményt adtak át rendeltetésének. További öt új bánya létesítése szintén előrehaladott stádiumban van. Józef Janik A lengyel bányászat törté­netében újabb jelentős siker született. Dabrowa Górniczá- ban, a fennállásának 200. évébe lépett „General Za- wadzki” bányában február végén hozták felszínre azt az utolsó tonna fekete gyémán­tot, amellyel a második vi­lágháború óta kitermelt szén mennyisége 5 milliárd ton­nára nőtt. Sok ez, vagy ke­vés? Tetemes mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy a századfordulótól lengyel te­rületeken összesen 8,2 mil­liárd tonna kőszenet termel­tek ki. Export 62 országba Az eltelt négy évtizedben az első milliárd tonnáért a lengyel bányászoknak tizen­négy évig, a másodikért ki­lenc, a harmadikért csupán hét évig kellett dolgozniok. A negyedik és ötödik milliár- dot nem egészen 5,5 évi mun­ka árán termelték ki. Az öt­milliárd tonna húsz százalé­kát exportálták. A népi Len­gyelország fennállásának negyven éve folyamán a len­gyel kőszenet négy kontinens hatvankét országa vásárolta. Az új széntelepek feltárá­sát célzó széleskörű munkák már a második világháború utáni első években megkez­dődtek. Az 1949-ben végzett első felmérés azt mutatta, nogy a lengyelországi szén­készletek mindössze 18 mil­liárd tonnára tehetők. Az ala­pos kutatómunka eredménye, hogy az ország három kő­szén-bányavidékén (Felső- Szilézia, Walbrzych és Lub- lin-Chelm) a dokumentált kőszénkészlet mennyiségét ma már 63 milliárd tonnára becsülik. A lengyel bányák napi ter­melési kapacitása az 1945-ös 155 ezer tonnáról 1985-re több mint 630 ezer tonnára emel­kedett. Az utóbbi négy év­tized alatt húsz új bánya létesült, amelyek közül pél­dául a „Piast” egy nap alatt 24 ezer tonna szenet termel. Az új bányaüzemek az össz­termelés 20 százalékát szol­gáltatják. Gépesített munkával Már az ötvenes évek má­sodik felében, és a hatvanas években is, amikor az olcsó olaj és földgáz számos ország bányaiparában válságot idé­zett elő, Lengyelországban következetesen hangoztatták, hogy a világ energetikai jö­vője nagymértékben a kő­széntől függ. A felszabadu­lást követő években még nem voltak megfelelő gépek és berendezések, ezért a szén fejtését és rakodását lénye­gében kézi erővel végezték. Az idő múltával azonban az emberi izomerőt felváltották a gépek. Napjainkban a ki­Csütörtök esti kommentárunk Hányán még? Az utóbbi időben nem mú­lik el nap, hogy ne érkezné­nek elszomorító hírek a Dél­afrikai Köztársaságból. Miért kell ezen csodálkozni? — kérdezhetné bárki, és igaza van, hiszen a fajüldöző re­zsim jónéhányszor szolgált már hasonló hírekkel. Amiért mégis elszomorítóak a mostani hírügynökségi je­lentések, annak oka az, hogy a fehér telepesek a nagy nemzetközi felháborodás, a megannyi elítélő ENSZ-ha- tározat dacára kitartanák ke­gyetlen, elnyomó politikájuk mellett az afrikai őslákosság- gal% a többséggel szemben, s nyoma sincs annak, hogy változtatni kívánnának ezen. Ellenkezőleg, túlzás nélkül állítható, hogy napról napra és szemrebbenés nélkül fo­kozzák az elnyomást. Ezt bi­zonyítja, hogy július 21-én az ország 36 városában és körzetében rendkívüli álla­potot vezettek be, a roham­rendőrséget és a hadsereget korlátlan hatalommal ruház­ták fel. Azóta mindenki ve­szélyben van, akinek a bőr­színe nem fehér. Az eltelt csaknem három hét alatt több mint kétezer embert tartóztattak le, százakat megsebesítettek. és legalább ötven személyt megöltek. Több tucat hazafi ellen pert indítottak hazaárulás vádjá­val — egyértelmű, hogy ha­lálbüntetés vár rájuk —, vé­dőügyvédjüket Victoria En- gét meggyilkolták, másokat, köztük Winnie Mandelát, az afrikai nemzeti kongresszus életfogytiglani börtönre ítélt elnökének feleségét menekü­lésre kényszerítették. Ami a legelképesztőbb, még a nyil­vános temetések számát is korlátozták. Erről az intéz­kedésről Desmond Tutu, Jo­hannesburg anglikán püspö­ke így vélekedett: „Ha már a gyászt is megtiltják ne­künk, akkor valóban mély­pontra jutott az ország.” A mélypont kétségtelen. Egyes megfigyelők szerint a rendkívüli állapot bevezeté­se nyílt beismerése annak, hogy a fajüldöző rezsim már nem ura a helyzetnek. Azért nyúltak az esztelen terror eszközeihez, mert már csak így tudnak gátat szabni a 11 hónapja mind nagyobb mé­reteket öltő tiltakozó meg­mozdulásoknak. Mások azon a véleményen vannak, hogy a Pretoriával szövetséges fejlett tőkés országoknak ké­ne keményebben fellépniük, engedményekre kényszeríte- niük a Botha-rendszert. Erre a fellépésre azonban — úgy tűnik — még hosszú ideig várni kell. A fejlett tő­kés országok szavakban ugyan elítélik a fajüldöző rezsimet, de érdemben mind­máig nem léptek fel vele szemben. Sőt, a legfőbb pat- rónus, az Egyesült Államok még azt a javaslatot sem tá­mogatta a Biztonsági Tanács ülésén, amely önkéntes szankciókat indítványozott a Dél-afrikai Köztársaság el­len. A Reagan-kormányzat változatlanul alapvető célja, hogy fenntartsa a fajüldöző rendszert, mivel az támasz­pontul szolgál a térség fel­szabadító mozgalmai, és az USA-nak nem tetsző függet­len afrikai országok ellen. Ezek után kézenfekvő a kérdés: hányán még? Ezt a kérdést teszi fel a dél-afri­kai többség irányában elfo­gultsággal egyáltalán nem vádolható londoni Economist is legutóbbi címlapján. Há­nyán pusztulnak el még ár­tatlanul a Dél-afrikai Köz­társaságban — csak azért, mert emberi életre vágynak? K. M,

Next

/
Oldalképek
Tartalom