Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
1985. augusztus 31., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Urbán György: Kompozíció. Szépen magyarul — szépen emberül Biobőség A gépsorok közti olaij- iltatta aszfalíutat festett, sárga csík szegélyezi. Itt áll, kezében kihajtott jegyzettömb. Az eszterga- oadnáll, félig háttal, közép- ícrnú férfi; menetet vég, ki- :sfi‘t ráhajlik a forgó darabra, úgy figyeli a késről le- oördüiő forgácsokat. Amikor új darabot fog fel, egy pillantást vet hátra. Soha nem beszéltek egymással, mégis mindent tudnak a másiknál, amit kell. Az időelemző, kezében a atoppenrai azért áll itt, hogy mérje a műveleti részidőket: mennyi megy el a darabcserére, memnnyi a méretne esz- bengállásna, mennyi a menet- vágásra. Aztán ennek alapján fent, a technológiai osztályon módosítják a normát. Az esztergályos tudja, legföljebb a műveletek közti hódit időket elnyújtva Lehet tócsáit csalni, mert ha egyszer beállította az előtolást, a gép mindig ugyanannyi idő allatt teszi a dolgait. Ha csak el nem ég a lapka, vagy nem anyaghibás a félkés z- danaib. Az időelemzőt ez a szemvillanás megzavarja. „Mi van, öcsi, azt hiszed, behúzol a csőbe?” — érzi az esztergályos tekintetéből, bár az is lehet, a középkorú férfi enyhén 'bandzsít, attól ilyen kaján az arckifejezése. Nem kellene érzékenykednie, hiszen tíz perc múlva már a másik gép mögött áll meg, s kezdi újra a méréseket. A szakma megszerzése után ő is évekig dolgozott egy öreg marógépen, tudja, mi az ilyen tóvénhedt gépeken hozni a normát. Közben esiti tagozaton elkezdte a műszaki főiskolát, és tavaly f elvitték a technológiai osztályra időelemzőnek. — Tudja, milyen késeket kaptunk ezen a héten? — mordul hátra az esztergályos, s a fémládába ejti a kész munkadarabot. — A lapkák a harmadik menet után lepattannak, mert nincsenek jói felforrasztva. Inkább ezért szólhatna — nem teszi hoizzá: ahelyett, hogy itt álldogál. — Az üzemvezetőnek mondták? Az esztergályos legyint. Az időelemző behajtja a spirálfüzetét. Ügy látszik, ez miár mindig így lesz; lerí róla a „jiötfcmentség”. Amikor azon a marógépen dólgotznltt, sejtette, ez minden kezdőnek amolyan próbafdle az üzemiben: ha sikerül megszelídíteni a kikopott, mormogó gépet, akkor jobb masinára kerülhet. A többiek ugratták, s ő csak komoran végezte a dolgát. Aztán jött egy új fiú az üzemrészbe, drótkefe üstökű Legény, azt is ilyen matuzsálemi gépre rakták, és kötekedni kezdtek vele, de az elsőre olyan káromkodásba tört tó, hogy az ugratók rögtön abbahagyták. Neki is ezt kellett volna tennie akkor, de nem tette; otthon az apja semmire sem volt olyan kényes, mint a durva szóra. „Pénzügyi szakember vagyok” — szokta mondani az öreg, ha valaki érdeklődött a foglalkozása után, de ő rájött, ez csak fontoskodás, aktakukac, könyvelő az öreg. I V atomikor, a háború alatt elvégzett vagy három szemesztert a jogon, aztán kénytelen' volt abbahagyni az egyetemet. Talán ezérrt remélte annyira, hogy a fia majd jogra megy; de neki igazából nem volt kedve hozzá, meg a túljelentkezés is olyan nagy, hogy végül szomoirú arccal — nehogy az öreg felelőtlenséggel vádolja —, de valójában megkönnyebbülve jelentette be otthon az elutasítást. És szakmát szerzett, forgácsolót. Az apja — ebben már biztos — soha nem bocsátja meg ezt a lépését. Indült a másik géphez. Ahol a két közlekedőiül keresztezte egymást, vasállvá- nyolkon jókora tengelyek sorakoztak, a közeli esztergáról lekerült darabok. Az állvány rácsain keresztül visszanézett az otthagyott gépre; a középkorú esztergályos lehajolt, a ‘kis szekrényénél matatott, kivett valamit, lopva körülnézett. Az időelemző látta: ugyanolyan darabot, amilyen negyedóránként lekerül a gépéről. Bele is dobta a fémládába, a többi közé. Már a következő esztergagépnél kellett volna mérnie. De miért dugta a szekrényébe az az ember a menetes orsót? Hiszen másra nem használhatja, nem érdemes tó vinnie a gyárból ? Előre dolgozna ? Mert tudja, hölgy ők időnként megjelennek mérni, s akkor szándékosan lassabban végzi a munkáját, nehogy megint leszorítsák a normáikat? Valószínűleg. Viszont a megszokott teljesítményt hozni akarja, ezért az előre gyártott orsók közül elővesz egyet. De ezt megtehette volna a műszak végén is. V MARAFKÖ X LÁSZLÓ •' f- ■. f. IDŐ Az időelemző atozégyell|te magát. Ez a lopva cselekvés csak játék; hadd higgye ő, hogy kiteste a titkot, ám az esztergályos inkább a tudomására akarta hozni: akárhogy figyelhetik, akkor is túljár a „kékköpenyesek” eszén — ahogy az egész technológiai osztályt hívják a gyáriban. Dél körül ért vissza az irodába. Amikor nyílt az ajtó, főnöke egyetlen mozdulattal bélötóte az íróasztail- fiókjá/t, és szigorúan nézett rá. — Á, te vagy az? — azzal újra kihúzta a fiókot, és bicskájára feltűzött egy koi- bászdamabkát meg egy zöld- papnikaszelejtet. A főnöknek még két éve van hátra a nyugdíjig, háromóránként akkurátusán a jobb felső fiókjából falatozni szokott, hideget, amit a félesége csomagol: disznósajtot, szalonnát, kolbászt, mikor miit. — No, hogyan jártál? — A szokásos. De hallgatása valamit sejtethetett, mert a főnök csak nem hagyta abba: — Történ valamit? — Nem. Illetve: nem csak most. Mindennap történik valami. Például az, hogy csak mi gondoljuk, a norma úgy hat a melősra, ahogy hisszük. — Ezt meg hogyan érted? Hát éppen ezért kell karbantartani a normát... — A lónak a .., — félbehagyta, pedig a kifejezés, „karbantartani”, kihozta a sodrából. — Nyögd már tó, mi ba jód — és a főnök most már valóban a helyére dörrentet- te a fiókot. — Az esztergályos a mi „karbantartott normánk” mellett előre dolgozik, amikor bír, s előveszi a munkadarabot, amikor keli vagy lazítani akar. Hát ennyit ér a mii figyélgetésünk. — Na és? Ezért szoktunk lefaragni a mért időkből. Merít tudjuk, hogy ezekben rátartás van ... „Rátartás, hogy miket ki nem találnak” — röhögni lett volna kedve. „Ha rátartás, akkor van rátarti esztergályos is...” — Unom ezt a spicliske- dést — mondta aztán. — Te megőrültél — mondta a főnök. — Sojse voltam józanabb. Visszamegyek a forgácsolóba, gépre! — Most, a főiskola befejezése ellőtt? — Miérf, lent úgyis többet keresnék. Néhány hétig úgy tettek, mintha a beszélgetés el sem hangzott volna. Az egyik reggel a főnök kibökte: — Hallottad? Űj, számjegyvezérlésű gépet kap a forgácsolórészleg. — Egyet? Hárommal az egész üzemrész teljesítményét hozhatnánk. A pontosságról nem is beszélve. — Egyelőre egyre futja a keret. Mondd, értesz te ezekhez a masinákhoz? — Tanultunk róla a főiskolán, de nem dolgoztaim rajtuk. — Akkor is te vagy az egyetlen, aki bánmiit is tud róluk. Mag a szerelők a gyártó cégtől, akik most beállítják. — Leszaladhatok megnézni? — Menj. Az időelemző végigügetett a betonúton, szétcsapta a fongácsolóműhely ajtaját helyettesítő műbőr lebemye- get, amelyen a targoncák is megállás nélkül nyomakod- hatttak á,t. Két öreg esztergapad helyén, friss betomta- topzáitan ott állít a sárga, fényes, új gép, kapcsolószekrénye mint valami műszdr- puilt, kirítt az óllajzölid régi esztergagépek közül. Oldalából még csövek, huzatok lógtak ki, két idegen, ovaral- los szerelő ügyködött körülötte. Az időelemző megtapogatta a gépet, lehajolt, beleku- kuaskápt. — Hát ezt majd figyelheti — mondta mögötte egy hang. < A múltkori esztergáüyos. Bandzsa szemében kötekedő fény. — Vagy ebbe a figyaitetést is belaprogramoztók már? — Ért maga ehhez? — kérdezte az időelemző élésen, mert nem tudta, mire akar kilyukadni amaz. — Nem értek hozzá, bár ezt is meg lehet tanulni. Az én reumámnak is inkább ilyen keltene már, ahol csak a gombokat kel nyomogatni. Magába szállt: hány éve állldógálhat ez az ember a huzatos műhelyben, a gépe mdllettt? Húsz, itailán harminc? Inkább az utóbbi járhat közel az igazsághoz. Akkor meg akár a piszkálódást sem sajnálhatja tőle. Felfrissülve ért vissza az irodába. — Főnök, én komolyam mondtam azt a múltkor... — Gondoltam — mondta a főnöke. — Pedig azt hittem, hogy egyszer te ülsz ide, a helyemre. — Na, ne vicceljen már, azért még nem kell búcsúzni. — Hát tőled, azt hiszem, elbúcsúzhatunk. Feltéve, ha sikerüli a forgácsolórészfleg vezetőjével elf ogadtatni, hogy egyedül te éntesz a géphez. A z időelemző már látta magát a halkan duruzsoló új gép melllett. Kell néhány hét, míg kiismeri. Ha átpiil- tomt a csarnok másik sarkába, o|tlt lesz az a kamicsalító. Majd nézhetik egymást, De azért az a mondat, a reumáról, úgy lopakodott körülötte, mint egy lenázha- tatton kóbor kutya. rádió reggeli hírei- ’Y ben hallottam, hogy mar megint eltérítettek egy amerikai repülőgépet. A banditák azt követelték, hogy eresszék szabadon a bebörtönzött társaikat, és adjanak nekik hárommillió dollárt. Gyorsan felöltöztem hát a nejem legújabb nejlonharisnyájába — mindkét szárát a fejemre húztam, hogy hatásosabb legyen —, és beállítottam a sarki játékboltba. Leakasztottam a polcról két automata játékpisztolyt, két koltot, és a zsebeimet megtömtem pukkanó játékgránátokkal. Mire az álmos eladónő megkérdezte: „mitetszik?”, már újra az utcán voltam, és rohantam az autóbuszmegállóba. A hecc kedvéért azért visszaszóltam, hogy a nejlonharisnyája. Szebb volt a színe, mint az enyémnek. Csak tudnám, hol kapta ... A buszon aztán odaálltam a sofőr mellé, és megkérdeztem: „Merre megy, szaki bácsi?” Azt mondja: „Hetes körjárat, Rákóczi út következik.” No, mondom, akkor taposson bele, szaki bácsi, el van térítve! Meg se állunk Hajdúhatházáig. — Kiküldetés van? — Bízza ide! Számos szavunk kezdődik bio- előtaggal. A hétköznapi nyelvhasználatban bizonyára az iskola terjesztette el a biológia (élettan) kifejezést. De tailájn még a bilógus tér- hódiíitjálsálban is közrejátszott. Szakmai körökben pedig nemritkán fordul elő a biofizika, a biográfus (életrajzíró), a biokémia, a bioszféra (óléthély) atb. A bio-, amely a görögből lépett elő nemzetközi szavak részévé, arra utal, hogy a társieiemétől megnevezett fogalom (-fizika, -kémia stb.) az élettel, az életfo lyama tokkal van kapcsolatban. Mostanság változatos lett a bio- étete a magyarban. Mert divatba jött. Nemcsak arról van szó, hogy kedvelt mosó- és mosogatószerek márkanevéül használják föl, például Bio, Biomix, Biopon. Meg nemcsak arról, hogy Biokron néven aikoholszintat mérő eszköz kapható egyes boltokban. Hanem arról isi, hogy szíve|sen ragasztják a bio-t különféle közszókhoz. Persze azzal függ ez össze, hogy a tudományos és szakmai ismerétek rohamosan bővülnék. Például gyakran kerül— De nem ám harmincegy forintért, mert ezt csak géemkában csinálom... — Oké, adja ide az URH- ját, majd elintézem! Aztán bemondtam a forgalomirányítónak a rendszámot, meg hogy eltérítettem a buszt. A harmincegy utas és a sofőr szabadonbocsátá- sa fejében követelem az összes~ OTP-részletem azonnali eltörlését, valamint tízezer forint készpénzt húszas címletekben, amiből kifizetem a sofőr kiküldetési díját. Továbbá a szomszédom anyósa, ia Julis néni szaba- danbocsátása fejében követelek egy új háromszobás lakást a Rózsadombon a hozzá tartozó 1985-ös évjáratú Mercedesszel, úszómedencével és az egyéb szokásos tartoTíékokkal. Mindezt telekkönyvileg a nevemre írva, és az ötven évre előre kifizetett adó nyugtájával. A vállalatom emelje duplájára a fizetésemet, és Józsi, a szomszédom nyilvánosan nek szóba a bioaktív anyagok, vagyis azok, amelyek könnyen kötődnek az élő szervezethez, részeihez. Ilyenek az említett mosószerek, hiszen az élő anyag eredetű szennyeződéseket hatékonyan tisztítják. Bio- aktív üveg a biovitrokerá- mia, mert csontba, foggyökérbe ültethetik be Aztán a több helyütt ismert biogázt ma már nemcsak istállótrá- gyálből, hanem egyéb erjedő hulladékokból is fejlesztik. Nemrég rendezték meg a biotechnológusok tanácskozását a biotechnológiáról, az élőlények atokíthaitóságának és a gazdasági növelésének kapcsolatáról'. A műszaki életben további számos, korábbi és új bio-szót használnák: biociklus, biocsoport, bioelem, bioetanol (növényből előállított, benzinhez keverhető alkohol), bioindex, bioipar, bioláz, biomotor (mesterséges lélegeztetést végző gép) stb. Ahogy bizonyos szakmai ismerétek eljutnak a széles közönséghez, szakszók is bekerülhetnek a köznyelvi nyelvhasználatba. kérjen tőlem bocsánatot, amiért tegnap este tévénézés közben lemarházott a falon keresztül, amikor azt mondtam a feleségemnek, hogy egészen tűrhető a műsor. A nagyobb hatás kedvéért meghúztam a ravaszt, de a géppisztolyomban nem volt elem. A pukkanó gránátok se pukkantak. Kölcsönkértem egyik vihorászó utastól egy papírzacskót, felfújtam, és eldurrantottam a tenyeremen. Aztán megkérdeztem tőle, mi tetszik neki ennyire? Azt mondta, ő még soha életében nem utazott ingyen Hajdúhatházára. Most is éppen oda indult a nagymamájához. Pech... Vártam egy félórácskát, aztán újra beleszóltam az URH-ba, hogy ha nem fogadják el a feltételeimet, tíz perc múlva kivégzem az első túszt. Az önf eledt mosoly behallatszott a készülékbe. Szerencsére az egyik utasnál volt egy zsebrádió. Áttettük belőle az elemet a géppiszDe vajon ez a bio-nyelv nem veszélyezteti nyelvhasználatunkat? A szaknyelv ékben az egyértelműsítés, a tömörség céljából szükséges átvételnek, hovatovább jö- vevényelemnek minősül a bio-. Szabályosan épül be szóösszetétellefcbe akár idegen eredetű, akár magyar nyelvi utótaggal társulva. Kiejtése sem okoz gondot, hiszen a kioson, riogat, viola stb. szavainkban is ejtünk -io- hangikapcsolatot Sőt a dió, Sió mintájára a bió- ejtés- és írás változattal is találkozhattunk már. Mivel nem önállósodott meg, azaz nincs még nyelvszokássá lett bió alakja, hangoztatásában és leírásában is szerencsésebb a rövid forma. Mint ahogy az esetleges önálló előfordulását is egyelőre még hibának kell tekintenünk. Sokszoros szerepeltetését nem üdvözölhetjük egyértelműen. Persze kár lenne ma már a nemzetközi műveit- ségsaóvá vált biológia helyett élettant mondaná. Sok esetben azonban a magyar szó jobban segíti a megértést, az ismeretterjesztést. Vigyázzunk hát, hogy a bio- ne váljon divattá! Maradjon meg mértékkel használt nyelvi elemnek. Olyannak, amilyen mértékletes szerepet kell betöltenie az egyén és a társadalom életében a mosópornak, a kertnek és a többi bio-jelenisiég- niefc. tolyba, és gyorsan kilőttem egy sorozatot. Ez használt. Közölték, hogy a Miniszter- tanács megtárgyalta a követelésemet, és elfogadta. Lehet, hogy a többit nem is hallották? No, szóval ilyen vidám csevegés közben megérkeztünk Hajdúhatháza határába, ahol már hatalmas fehér zászlót lengetve várt bennünket a tanácselnök. Mellette a népfronttitkár tartott egy táblát a következő felirattal: „A Fő téren várnak”. Vártak. Voltak vagy tízen a buszmegállóban. Élükön a Józsi szomszéd. Odajött hozzám, és könnyes szemmel elnézést kért, amiért lemarházott az este. Azt viszont a büdös életben nem fogja megbocsátani, hogy épségben visszaszolgáltattam az anyósát. — Mondtam én, hogy a mi esetünk — bökte oldalba egy nagydarab fehér köpenyes férfi a hasonló öltözetű társát. — Na hallod, aki a tegnap esti tévéműsorra azt mondja, hogy egészen tűrhető, az csak őrült lehet... T. Ágoston László Molnár Zoltán Miklós ELTÉRÍTÉS
