Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

8 Somogyi Néplap 1985. augusztus 31., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Az ifjúság és társadalom Tokaji írótábor — Miskolcon Mezőgazdaság a képzőművészetben Mezőgazdasági témájú festmények, szobrok, grafikák, érmek kiállítása nyílt a Mezőgazdasági Múzeumban. Szurcsik János: Halászbárkák. (Balra fent) Móder Dezső: Az öreg kisióval. (Jobbra fent) Kubinyi Anna: Búzatábla-kép. (Balra alul) Szurcsik János: Piac. (Jobbra alul) Borisz Gurejev BIZTOS TIPP Péntek Imre Neked egy aláírás kell? Rendben. Jegyezd: ötödik emelet, jobbra az első szo­ba. Az ajtó rendszerint nyitva, de te ne ess be rögtön rajta. Ö ezt nem sze­reti. Kopogtatsz. De leg­jobb, ha éppenhogy be­nyitsz. Csöndben, észrevét­lenül, érted? Nos, amikor már harmadjára hallod, hogy: „Jöjjön be!” — az ajtórésen óvatosan bedugod a fejed. Csak a fejed! A többi tartozék ilyenkor má­sodlagos! Az arckifejezésed — nos, az módfelett fon­tos ... Például: érdeklődő, tágra nyílt szem, állkapocs mellre szegve ... Igen, hát a bajszodat vágasd le, a szakálladat hagyd meg, de csak módjával kérlek, csak módjával... És a hajadat is szedd rendbe — nyirasd kurtábbra, mondjuk majd­nem kurtáira ... Tudod, sze­reti a nevetséges dolgokat. Azonkívül: az öltözéked, a lábbelid a legszolidabb le­gyen, de azért szemet gyö­nyörködtető ... A szobában hárman vannak: a hölgy, a kopasz és a szemüveges. A te embered — a szemüve­ges. Nézz rá csodálkozom kényszeredetten... Ha rögtöni megkérdezi, hogy: „Hozzám jött?” — kérdezd vissza: „Önhöz?” No, hát ezt azért még gya­korold. Ha viszont nem kérdez rögtön, várj. amíg szól. Az ajtót óvatosan tedd he magad után. Sőt, kis ideig az ajtóban is marad­hatsz, de úgy, hogy a fejed azért látszodjék. A nyakad húzd bé, mintha becsípte volna az ajtó, azaz: vegyék észre, mennyire alázatos vagy. Igen, igen — 'aláza­tos! Hát hogy képzelted? Aláírásra vtan szükséged, vagy nem? Na látod! Ak­kor tedd azt, amit mondok. Csak alázatosan, minél alá­zatosabban ... S ekkor ő zt mondja: „Jöjjön1 be, ne féljen, nem eszem meg” — így hát semmi vész, lépj be. Oldalvást persze, csak ol­dalvást; a kilincset szinte a zakód zsebével pöccintsd a helyére, majd belebotlasz: a szekrénybe, ellavírozol a hölgy székéig, újra megbot­lasz, és egyenesen' a kopasz asztalára zuhansz, de úgy, hogy az előtte tornyosuló dosszié- és papírhalmaz a földre hulljon. Nem. nem a kopasz a te embered, ha- ném a szemüveges! Képzeld,, előttem egy öregasszony ugyanezt tette. A kosarában levő kakas, a demizsoninial, a diétás vajjal együtt kibo­rult. A demizson dugója ki- laizult, a vaj szétkenődött az asztalap, a kakas repdesni 'kezdett, rászállt a kopaszra, és mennyiké nagy hangon elkukorékolta magát... S képzeld, a kopasz felsegítet­te a mamit, és egy szem- pillantás alatt aláírta az egész cugehőrt. Na mit szólsz? De menjünk tovább. O majd azt ajánlja, ülj le — de isten ments! Persze ne állj-, mint egy facövefc. Ezt nem szereti. Inkább húzódj kissé távolabb tőle, érted? Ha fél óráig így kibírod, s ő újra hellyel kínál — ülj le, de osa;k fél fenékkel! S amikor előhozakodói a problémáddal, dadogj kér­lek — persze módjával! Keresd elő a személyazo- nosságidat, s ezzel együtt szedj elő mindent: érvényes utalványt, színházjegyet... apropó! a Szovnamennyik a kedvence, néhány takarék­betétkönyvet ... Hogy nincs betétkönyved? Nyiss kérlek, egv rubel az alap, nem mégy tönkre tőle! A lényeg, hogy csak futólag lássa! Jo­gosítványt kérj kölcsön, mű­szaki papírokat, legjobb, ha Volgáira persze... Minél több igazolványt! Azonkívül a filmbemutatóra szóló meghívókat — de azt fel­tétlenül ! Mindezeket tartsd a kezedben, az asztalra ne rakd ki. Oda csak a meg­hívóra sízióló jegyeket, s a Marlborót, de isten ments, Ihogy finn legyen, érted? Várj, az irodában lehet ugyan dohányozni, ő maga is örökké füstöl, sőt téged is biztatni fog, hogy gyújts rá, de meg ne próbáld!. Ezt nem szereti. A jegyeket és a cigarettát hagyd az asztalon. A megvesztegetés­től hideglelést kap, ellen­ben ha az asztalán felejted azt, amit neki szántál — nem vágja utánad. A többi megy, mint a karikacsapás! Mert ne fe­lejtsd el, még egyszer^ föl kell 'keresned, s aztán ... Igen, igen, nyugodj meg, célhoz , érsz, . ez bejön ... Szükséged van az aláírásra vagy nem? Nahát akkor! Ne ess kétségbe ... Egyszerű kérelemről van szó, egysze­rű aláírás az egész, egyet­len- tollvonás — nem tehetsz mást, ez a minimum. És mindent úgy csinálj, aho­gyan tanácsoltam. Várj csak, a többi papírjaid rendben vannak? Igen,.‘igen, nagyszerű! Remek. Hé, várj csak... Milyen betűvel kez­dődik a neved?... V-vel?... Jé! Én meg azt. hittem F-el... Hát akkor mit be­széled tele a fejemet?! Ne­ked nem a szemüvegeshez, hanem a kopaszhoz kell menned. Nos akkor jegyezd meg! Puccba vágod magad, a kezedben diplomatatáska, fogad közt szivar, az ajtót lábbal berúgod, és azt mon­dod: „Szépjónapot minden­kinek, -akit még nem lát­tam!” Beleütközöl a hölgy asztalába, és rázuhansz a szemüvegesére, úgy. hogy az előtte tornyosuló d-osz- szié- és iraitcsomó szanaszét repüljön a földön ... Nem kedvesem, ne ijedj meg — célhoz érsz, ez be­jön ... Sikerül... Meg kell tenned ... A hasraesést min­denképpen. Ezt mindannyian szeretik! Fordította: Baraté Rozália Betört vitrin Skrabut Évának Mindenkinek fáj az, ami fájhat, mégis nekivágunk a fölszaggatott tájnak .. Ólomcsizmában, lepkeverdeséssél ki csak magához, ki messzebbre ér el. Döbbenten figyeli, mi van vélünk, mi történt, mi jogosít föl érteni és sérteni a törvényt? De már kilépünk a kopott díszletek közül, s .tördeljük az arcunkra fagyott cukormáz-mosolyt istentelenül! Akkor is, ha a lepkeszárnyat megperzseli a lámpa, s az ólamcsizmás menekülést a .mélység magába rántja ... Nemrég töltötte be fenn- állásábak 50. évét a Moszk­vai Állami Irodalmi Mú­zeum. A hazai irodalom tör­ténetének az anyagait alegl- régibib időktől egészen nap­jainkig felölelő tudományos intézmény megszervezésének a kezdeményezése Vlagyi­mir Bones-Brujevics jeles szovjet államférfi, történész és irodalmár nevéhez fűző­dik; A múzeum, alapító anya­gai között Dosztojevszkij, Csehov, Biok archívumai szerepeltek, valamint a Vla­gyimir Majakovszkij mun­kásságénak 20 éve című ki­állítás darabjai. Ezt a kiál­lítást annak idején maga a költő válogatta bemutatásra. Jelenleg az irodalmi mú­Az idén immár tizenne­gyedik alkalommal rendezi meg szeptember 15—19. kö­zött a Magyar írók Szövet­ségié, a Napjaink szerkesz­tősége és a Hazafias Nép­front Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Bizottsága a tokaji írótábort, most kivé­telesen 'Miskolcon. A me­gyében élő és elszármazott írók, költők mintegy fél- százain a hagyományoknak megfelelően Tokajban gyü­lekeznek, nrnjdi Tiszala- dányban a tokaji találkozók egyik megteremtőjének, Darvas Józsefnek az emlék­táblájánál helyeznek el ko­szorút. A tanácskozás más­nap Miskolcon kezdődik, amikor a beszélgetés tárgya az if júság és a társadalom sokrétű viszonyának vizsgá­lata, az ifjúság szocializá­ciójának elemzése. Ha ilyenkor ősszel évente az írótábor megrendezéséről kapunk hírt, érdemes fel­idézni. hogy milyen irodal­mi és politikai gyökerei vannak ennek a kétségtele­nül eddig egyedülálló és sajátos művelődési fórum­nak. Tiszaladányban 1940 má­jusában Móricz Zsigmond, Kovács Imre és Veres Pé­ter a Ladányi falunapon ta­lálkozott a taktafcözi pa­rasztsággal. Az írók és1 a parasztok párbeszéde, az ország sorsáért való közös aggódás egyúttal hitvallás volt a nemzet, a magyar nép jobb, békésebb jövője mellett. 1942-ben a második író—paraszt találkozó meg­rendezése a fokozódó terror légkörében bátor magatar­tásnak, nyílt állásfoglalás­nak számított, A szervezők többek között meghívták Darvas Józsefet, Gulyás Pált, Siruka Istvánt, Veres Pétert. Amikor 1960-ban az első ladányi találkozó hu­szadik évfordulóján a meg­jelent írók a háború előtti feszült hangulatú beszélge­tésekre emlékeztek, Darvas József azt mondta: „Itt en­zeum olyan nagy történel­mi-művészeti gyűjteménnyel rendelkezik, amelybe több mint félmillió irodalmi 'em­lék, műalkotás, különböző korok kultúrájának és élet­formájának tárgyai tartoz­nak. Mintegy 40 ezer ritka könyvet őriznek itt. Megta­lálható az első könyvnyom­tató, Iván Fjodorov (XVI. század) több kiadványa. Aiekszandr Ragyiscsev „Uta­zás Pétervárról Moszkvába” című könyvének épen ma­radt 16 példánya (a szerző által 1790-ben kinyomtatott összpéidányszámot a cári cenzúra megsemmisítette), megtalálhatjuk itt a szám­űzött dekabristák könyvei (a XIX. század elejének seme- si forradalmárai), a pusfcimi gém egy embererdő védett, amikor bújlkálnom kellett. Itt mindenki ismer, és én is ismerek mindenkit”. Majd néhánv évvel később első­ként kezdeményezte, hogy Tokaj évente adjon helyet olyan találkozóknak, ahol az irodalom képviselői a helybeli parasztsággal, a té­mához értő szakemberek, társadalompolitikusok cso­portjaival megy itatják a közélet, a gazdaság- és te- lepüléspalitika, a művelő­déspolitika legaktuálisabb kérdéseit a megoldás kere­sésével, a jobbítás szándé­kával. így és ezért volt té­ma a munkásság megyei helyzete és művelődésének körülményei, a szocialista életmód, a demokrácia és érvényesülése a szocialista közösségekben, a lakótelep és a szocialista életmód vi­szonya, a családpolitika fel­adatai a. szocialista társa­dalomban. Az írótáboiri vi­ták olyan társadalmi sors- kérdéseket tűztek napirend­re, amelyék egyúttal a ma­gyar irodaimat isi foglalkoz­tathatják, táplálhatják. Mi a teendőnk, a felelős­ségünk, hogyan éljünk, cse­lekedjünk. mi módom lehe­tünk egy alkotó közösség­ben nélkülözhetetlen társ, építő erő? E gondolatkör szellemében hittel és el­szántsággal fogalmazták meg észrevételeiket írók, polilü- kusok, tudósok a tanácsko1- zásokon, az esti beszélge­téseken vagy éopen az „iro­dalmi zarándokutak” 'köz­ben, amikor Hegyalja gaz­dasági, kulturális fejlődésé­vel ismerkedtek. Az üzemi, a szövetkezeti, a családi lá­togatások, az irodalmi, tör­ténelmi emlékhelyek felke­resése mindenkor a táboro­zás szerves tartozéka volt. így lesz az idén is, amikor fiatal mezőgazdászokkal;, műszakiakkal, egyetemi hallgatókkal együtt fűzik to­vább a napközben fölvetett gondolatokat. Martóti István időszak almanach jait és sok író még életéhen megjelent műveit. A szovjet és a külföldi irodalomtörténészek köré­ben. jól ismert a múzeum kéziratgyűjteménye: nagy írók autogramjai, jegyzetfü­zetek és naplók, személyes levelezések és dokumentu­mok. Valamennyi gazdag forrást jelent a tudományos publikációk és összes művek sajtó alá rendezése során. Az irodalmi múzeum gaz­dag 'gyűjteményéből' emlí­tésre méltó több kihelye­zett kiállítás is. Ilyenek a nagy orosz írók emlékmú­zeumai: Lermontov, Doszto­jevszkij, Csehov és az első szovjet művelődési minisz­ter, Lunacsarszkij múzeuma. Szikszai Károly | p |G* Mindig ugyanaz, csak mindig máshol, mindig a félrataposott |álmok, a ;bombázás utáni iarcak másnapossága, a magasföldszintes óvóhelyekről kilépő batyu-sápadt éjszakák, mindig a lázadó másik, mindig a pengéken isétáló galambok, mindig magamban, füstösen, a mondatok örök napfogyatkozásában már-már feketén, mindig az állig fröccsenő hazában, veled, veletek, örökre a hallgatás erőszakában. * A költő Hajnali váróterem című, most megjelent első verseskönyvéből 50 éves a moszkvai, irodalmi múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom