Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

Somogyi Néplap 1985. augusztus 31., szombat Ötletek a takarékosságra MEGKEZDŐDÖTT A BIZALMI VÁLASZTÁS Elsőként a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglát óipa­ri Dolgozók Szakszervezeté­nek' megyei bizottságához tartozó vállalatoknál és áfészdkban kezdődtek meg a szakszervezeti választások Somogybán. Országosan szeptember 1-én kezdődnek a választások, az idegenfor­galom sajátosságiad m'att a SZOT azonban engedélyezte a KPVDSZ-nek az egy hó­nappal előbbi kezdést a Balaton-parton, a Velencei­tónál és a Dunaikanyarban. A Balaton somogyi part­ján dolgozó kereskedőik, vendéglősök, üdültetősök ugyanis épp szeptember ele­jén. mennék szabadságra, akkor veszik ki szabadnap­jaikat, s ha az általánosan előírt időpontban tartották volna a bizalmi csoportok üléseit, félő lett volna, hogy a kevés résztvevő miatt nem születik reális ered­mény a szavazáson. Első­sorban a siófoki, a szárszói, a boglár lellei, a balatanmá- riai áfész, a Kaposteer, a Somogyker, a SZOT Dél­balatoni Üdülési Igazgató­sága érdekét szolgálta a választások megkezdésének előbbrehozása. A tizenkét­ezer somogyi KPVDSZ-tag egyharmada tartozik a szö­vetkezetekhez és vállalatok­hoz. A szakszervezeti választá­sok első ütemében a bizal­miakat és a főbizalmiakat választják meg. Eddig hét- százan tevékenykedtek ezek­ben a tisztségekben, most valamivel kevesebben fog­nak a szakszervezeti tágok és a bizalmi csoportok csök­kenése miatt. — Valamikor a bizalmiak csak amolyan bélyege,ladók voltak, ebben az öt évben azonban sokat nőtt a fele­lősségűik. Ez összefügg az­zal, hogy sakkal nagyobb az üzletek, a vendéglátóhe­lyek, de még az üdülők önállósága is, a kereskede­lemben és a vendéglátásiban új üzemelési formákat al­kalmaztak. így nagyobb a szerepük az érdekek képvi­seletében és védelmében, a döntésékben, a gazdasági munka segítésében, mint ez­előtt — mondta Tavali Bé­la, a KPVDSZ megyei titká­ra. — Ezekben az években gyakrabban kellett nemet is mondaniuk, amikor a szak- szervezeti tagok egyébként jogos igényeinek kielégíté­sére nem volt elég pénze az áfásának, a vállalatnak. A KPVDSZ megyei bi­zottságának értékelése sze­rint a hét száz bizalmi és főbizalmi többsége megfe­lelt a követelményeknek. Ezt igazolja egy fölmérés is; 15—20 százalékuk cserélő­dik ki, egy részük azért, mert nyugdíjazás előtt állL A szakszervezeti csopor­tok mostani fórumán beszá­moló is elhangzik az eddi­gi munkáról. Megkönnyíti az elkészítést az a gyakor­lat, hogy a bizalmiak: min­den óv elején számot adtak Esések, forrázások, áramütések... Nemzetközi konferencia az otthoni balesetekről Az otthoni balesetek szá­mának alakulására, súlyos­ságára csak következtetni lehet az Állami Biztosító adataiból, reprezentatív fel­mérésekből, halálozási, bal­eseti és táppénzes statisz­tikákból, mivel szervezett adatgyűjtés erről Magyar- országon nincs. A forrázás sokról, esésekről, áramüté­sekről, mérgezésiekről és egyéb házi balesetekről mindannyi úriknak vannak közvetlen tapasztalatai, ob­jektív értékelésre alkalmas adatok azonban nincsenek. A munkahelyi balesetek száma csökken, de sajnos a háztartásokban, a szabad­időben mind gyakoribbak a balesetek. A szomorú tények hatá­sára 1981-ben született elő­ször intézkedés a megelő­zésre. A Hazafias Népfront koordinációjával megálakult a Balesetvédelmi Társadal­mi Bizottság, amelynek munkájában, résizt vesz a Magyar Vöröskereszt is. Az idén szeptember 2—6. kö­zött Budapesten balíeset- megélőzési európai tanács­kozást szervez a Magyar Vöröskiereszt, a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Ligája. A legtöbb európai ország­ban kötelező a rendőrség­nek jelenteni a közúti bal­eseteket, így ezek számá­ról, kiimlneteléről viszony­lag pontos adatok vannak. A biztosítás szintén jelen­tős ösztönzője a balesetek bejelentésének és feljegy­zésének. Az ipari balesete­ket is nyilvántartják a biz­tosítás és a kártérítés miatt. Az otthoni baleseteknél azonban nincs semmilyen kényszerítő tényező — az esetleges gyógykezelésen, kí­vül —, amely szükségessé tenné külső szervezet, illet­ve személy bevonását, a nyilvántartást. így fordul­hat elő, hogy míg a balese­tek száma — az ipari-tech­nikai forradalom, a városi életforma terjedése miatt — szakadatlanul nő, változat­lanul nagyon keveset tu­dunk róluk, s ezért a meg­előzésre is kevés a lehető­ség. Pillanatnyilag- tehát még, a probléma nagyságát is nehéz megállapítani, és még nehezebb meghatározni az otthoni balesetek! által okozott gazdasági és társa­dalmi veszteségeket, ame­lyek minden bizonnyal igen jelentősek. Az első ízben megrende­zett balesetmegelőzési euró­pai tanácskozás fő témája a Vöröskereszt szerepe az ott­honi balesetek megelőzésé­ben, különös tekintettel a gyermekekre és az ifjúság­ra. A húsz résztvevő euró­pai nemzeti társaság a nem­zetközi szakértői csoport ál­tal meghatározott témakö­rökben cseréli ki tapaszta­latait és teszi meg javasla­tait. Szó lesz többek között a Vöröskereszt által az ott­honi balesetek megelőzésé­re kidolgozott programokról és módszerekről. Nagy je­lentőséget tulajdonítanak a szakértők az oktatási ter­veknek is. Ezék kidolgozá­sa során szorosan: együtt akarnak működni mind­azokkal, akiknek a környe­zet megváltoztatásában, biz­tonságosabbá tételében sze­repük van, így például az építészekkel, formaterve­zőkikéi. Elenígledhetetilen a kapcsolatok fejlesztése az érdekelt állami szervekkel, valamint a helyi szerveze­tekkel, mint a különféle klubok, a kertbarátmozga­lom csoportjai. A tájékoz­tatásban, oktatásban igen fontos szerepük van a tö­megtájékoztató eszközöknek is. A tanácskozáson részt vevő szakemberék foglal­koznak majd a balasatmeg- előző munka hatékonysága mérésének lehetőségeivel is. Az értékelés módszereinek kidoiligozása egyik fontos fel­tétele a balesetelhárítási megelőző programok to­vábbfejlesztésének. M. É. tevékenységükről, állásfog­lalásaikról, a gondoktól. A bizalmiválaszfó üléseken már eddig is sok .ió javas­lat hangzott el. Elsősorban az került terítékre, hogyan lehetne az üzletek, vendég­látóhelyék munkáját jobbá tenni. A hozzászólásokban elhangzott takarékossági ja­vaslatok. újítási ötletek ha­tása már a közeljövőben, ér­ződik. A bizalmiakat és a főbi­zalmiakat most sokkal de- miokratiikusabban választ­ják. A szakszervezeti cso­port megkapta azt a jogot, hogy eldöntse: titkosan vagy nyíltan szavaz-e. Természe­tesen ha több jelölt van, titkosan kell választani. Fő­bizalminak nemcsak bizal­mit, hanem bárkit meg le­het Választani, aki alkal­mas e tisztségre. — A tagoknak minden lehetőségük megvan, hogy a valóban legalkalmasabbakat válasszák — állapította meg a KPVDSZ megyei titkára. — A bizalmi tisztsége kulcs- pozíció a szakszervezeti mozgalomban, ezért nem­csak a tagaknak, hanem a gazdasági vezetőknek is ér­dekük a legrátermettebbek megválasztása. A tapaszta­lataink szerint a pártveze­tőségek minden segítséget megadnak a választáshoz; figyelnek rá, őrzői a demok­ratizmusnak. E hónapban, már megvá­lasztották a bizalmiak egy- harmadát. A tapasztalatok szerint az ülések 15—20 szá­zalékán éltek a titkos sza­vazás lehetőségével. Körül­belül ez lesz a végleges arány is a bizalmiak és fő­bizalmiak választásában. Lajos Géza Motorkerékpárosok az utakon A két keréken gördülő motorkerékpár vezetője éis utasa nagyobb baleseti koc­kázatnak van kitéve, mint a személygépkocsiban ülők. A kétkerekű jármű hama­rabb elveszíti egyensúlyát, s ütközés, borulás esetén a rajta ülőiket nem védi ka­rosszéria, biztonsági öv, fej- támasz. Mindez tükröződik a baleseti statisztikáiban is. A hazai fölmérések szerint a motorosok halálos sérülé­si valószínűsége 2,85-szörö- se, súlyos sérülésének va­lószínűsége pedig négysze­rese a személygépkocsiban ülőkének Mindezek ismeretében ter­mészetes, hogy a motoro­soknak védőeszközöket is használniuk kell. A legis­mertebb a bukósisak. Nem véletlen, hogy használatát kötelezően előírták, hiszen korábban a halálos balese­tek 80—90 százalékában fej­sérülés Okozta a talált. A jó bukósisak viselése a fe­lére csökkenti ennék koc­kázatát. Az integrál („jet”) ' sisak nem csupán a fejtetőt és a halántékot védi, ha­nem bizonyos mértékig! az arcot és az állat is. A sisajk legfontosabb tulajdonsága az energiaelnyelő képessé­ge. A kemény tárgyihoz, út­testhez ütközéskor a moz­gási energiát saját anyagá­nak deformációjával emész­ti fel, s a lehető legkisebb erőt adja át a fejre anél­kül, hogy elrepedne vagy kilyukadna. A motorkerékpár súly­pontja viszonylag magasan van, ezért ütközéskor a mo­toros teste nemcsak víz­szintesen száll el, hanem fel is repülhet. így az ütkö­zésnél a sebességiből szár­mazó mozgási energiához hozzáadódik a magasból va­ló leesés energiája is. A ve­szélyeket megfelelő motoros védőöltözettel lehet mérsé­kelni. Ennek használata a nyílt törések, lágyrészsérü­lésiek súlyosságát 50—60 százalékkal csökkentheti. A legjobb motoros védőruha egybe szabott, bőrből készí­tett, s az ütésnek leggyak­rabban kitett részein ener­giaelnyelő pámázású. Ugyanilyen követelmények­nek kell megfelelniük a kesztyűknek is, amelyék szintén a védőeszközök kö­zé sorolandók. Fontos, hogy a kesztyű ne akadályozzon a vezetésben, a kormány, a fék, a tengelykapcsoló, a gáz kezelésében. A motorlkierékpár-foalíese- tek jellegzetes formája a bukiás és a borulás. Ilyen­kor a motoros lába gyak­ran beszorul a jármű és az útfelület közé. Ez a ma­gyarázata annak, hogy a lábsérülés a leggyakoribb. Egyre több motorra szerel­nek föl bukásvédő csövet, amely merev felépítésű, nem akadályozza a jármű kezelését, s közvetlen üt­közéskor védi a lábat. A bukásvédő cső előnyösen kombinálható lábszélvédő- vel is. A baleseteknél igen fontos a láb ütés és súr­lódás elleni védelme. Ez csak a nagy mechanikai el- lenáiUőképességű, szintén energiaelnyelő betétekkel fölszerelt speciális motoros- csizma alkalmazásával ér­hető el. A felsorolt passzív védő­eszközök szinte mindegyike jól felhasználható a bizton­ság egyik alapvető követel­ményének, a láthatóságinak a javításába is, ha megfele­lő színben és az éjszakai észlelhetőséget elősegítő fényvisszaverő anyagok fél­használásával készülnek. Nem oktalanság tehát a motorkerékpárokat bukás- védő csővel fölszerelni, va­lamint nagy gondot fordíta­ni a ruházat megválasztá­sára. A« jó felkészüléstől emberélet függhet! Gy. L. Építőanyag-kínálat ? Rendszeresen két tüzép- telep mellett visz el az utam. Egy ideje szokatlan látvány állít meg a kapu előtt: kötegekben áll a be­toncserép, a kis méretű tégr la, az udvaron vasbeton fö- démedlemekből hegyek mta gaisodnak, és annyi a ce­menteszsák, hogy még a sza­bad ég alá is jut belőle, ponyvával .takarták le az al­kalmi rakodótéren. A régi beidegződést azon­ban lassan hozzá kell iga­zítani a megváltozott hely­zethez. Még akkor is, ha Olcsó lecsó Az olcsóság fogalma sokat változott az elmúlt évek­ben. Aki ezt a tegnapi ka­posvári hetipiac vásárlói kö­zül számításba vette, örven­dezhetett, hogy milyen ol­csón szerezte be a lecsónak - valót. Szem re való paradi­csomot 5 forintért is kap­hattunk és a lecsó minőségű paprika sem került 10-nél többe. A mutatósabb papri­káért 16—18 forintot kértek. 20 forintra mérséklődött az almapaprika ára, a csípős cseresznyepaprikáért azon­ban továbbra is 30 forintot kémek. Zsengének már alig mond­ható zöldbabot 20-ért kínál­tak. Fele ennyiért öntöttek a szatyorba egy bögre fejtett babot. A 8 forintos fejes és a 20-ra tartott kelkáposztá­ból egyaránt kevés volt. 4- ért fogyott a tök, 6-ért a bur­gonya. A jó minőségű főző- haigylma kilója 10 forint, akárcsak a leveszöldség cso­mója. Kovászoinivaló ubor­kát a Zöldértnél volt érde­mes venni 16-ért. Az eső után ismét élénkült a gom- bapiac. Galambicát és csibe- gombát egyaránt 60 forintért tukmáltak. Gazdag volt a gyümölcs­kínálat, csak a vásárlók érezték magukat szegénynek az árák láttán. Helyenként már álomszép szőlőt kínál­tak, csakhogy változatlanul 40—50 forintért. Festenivaló barackot 25—30-ért láttunk, ám az apróbb, kemény, el- tennivaló fajtáknál nem en­gedtek a 20-ból. Ennyit kós­tált a nagy szemű szilva és a ringló is. Zamatos a 15 fo­rintos körte. A küóhként 9- ért kaptató nyári almáról nelhéz jót mondani. A szezon végére szépen meghíztak a dinnyék, áruk azonban alig változott. Egye­dül a Zöldért próbálkozott az \ árletöréssel, kevés siker­rel. Mozgóárusuk 7-ért kí­nálta portékáját, a vele szem­ben 10-et kérő, jobb minő­séggel operáló kiskereskedő mégis megélt. Ügy látszik, a tojás már sohasem lesz 2,80-nál ol­csóbb. A méltatlankodó há­ziasszonyok az élőbarqmfi- árusokon álltak bosszút, vég­sőkig lealkudva az amúgy is kedvező árakat. 170-et is so­kalltak egy libányi kacsáért, 1.20-at sem adtak meg egy pár tyúkért. A tanévnyitóra még tűrhe­tő áron vehettünk virágot. 12 a szegfű, három a kardvi­rág szála. Egy tarka legény­rózsa csokorért 6-ot fizet­tünk. B. F. nem mindig és nem min­denhol kaptató az építő­anyag-ipar termékeineik: tel­jes választéka. Az azonban bizonyos, hogy megszűnt az égető hiány, és ennék leg­biztosabb jele, hogy néhány helyen, már fölösleges is van a raktáraikban. Emiatt a két-lháram évvel ezelőtt el­képzelhetetlen kereskedői módszerekhez folyamodtak maguk a gyártók: enged­ményes vásárokat hirdetnek. Bőven lehet már ajtót, ab­lakot, vasbeton elemeket, cementet vásárolni. Nem az elhatározás vagy az építkezők gondjainák le­becsülése akadályozta eddig, hogy legyen választék min­den szükségesből, hanem kemény gazdasági indokok. És mostanra sem a sokát ostorozott szemlélet válto­zott meg, hanem a gyártás alapvető körülményei. Ezék közül a legfonto­sabb, hogy az idén termel­nek először azok a gyárak, amelyek beruházásáról az anyagínséges időkben, 1981— 82-ben döntött a kormány. A Mátra Gázbetongyár, a Tapolcai Szi getelőanyaggyár termielőkapacitásia máris érezteti hatását; és különö­sen a faliazóanyagOkból ja­vult a választék. De ehhez arról a tényről sem szabad elfeledkezni, hogy csökkent a lakásépítési kedv az or­szágban, vagyis inkább ke­vesebb pénz jut egyéni és népgazgdaisági beruházásra. A centralizált építőanyag­ipar azt nem ígéri, hogy mostantól minden építke­zőről leveszik az anyagbe­szerzés terheit, és akár egy telefonnal mindent megren­delhetnek. Nemcsak attól vagyunk messze, hogy min­denkinek. telefonja legyen, hanem attól is, hogy a kí­nálat követni tudja az épí­tési csúcsidőszakokat és a megyémként eltérő nagysá­gú építkezésieket. Az azon­ban bizonyos, hogy alapve­tő építőanyagokból most már van elegendő. Tudom, ez nem vigasztal­ja azokat, ákik hiába ke­resnek kedvükre való csem­pét vagy más ízléses bur­kolóanyagokat. Három év alatt azonban egyelőre csők arra futotta a népgazdaság beruházási vagyonából, hogy az alapvető építőanyagok kínálati piacát teremtse meg, mert enélkül megbé­nul az építkező. Ahhoz, hogy nagyobb zökkenők nélkül, viszonylag nyugodt körülmények kö­zött épülhessen meg éven­ként hatvan-ezernyi magán­erős ház, az építőanyag- ipar mellett a háttéripar­nak és a kereskedőknek is a közös és a népgazdaság számára is fontos cél érde­kében kell. dolgozniuk. Sz. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom