Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

1985. augusztus 31., szombat

5

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A

A család

föllép az iszákosság ellen

Több

alkohol

fogy

Szakemberek véleménye szerint aiz alkoholizmus már szinte népbetegség. Épp ezért egyre nagyobb a szerepe a tanácsi intézkedéseknek az alkoholizmus elleni küzdelemben. A Kaposvári Városi Tanács egészségügyi osztálya együttműködve az igazgatási osztály gyámügyi csoportjával elsősorban a megelőzést szorgalmazza.

A legfontosabb a káros szenvedélyek kialakulásának megelőzése. Enélkül ugyanis nem lehet küzdeni a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen. Sajnos ugyanakkor ismét növekedett az alkoholkínálat és -fogyasztás. Több az italbolt is Kaposváron, ilyen szempontból a legtöbb bírálat a Honvéd utcát érte. A forgalom adatait figyelembe véve jelenleg két és fél százalékkal nagyobb az alkoholfogyasztás. Gondot okoz a vendéglátás előniesedése, előfordul ugyanis, hogy az árusítónők az ittas embereket is kiszolgálják, félve erőszakos fellépésüktől.

Nem mindenki tart mértéket, ezért a!z ilyen esetekben az a fontos, hogy mindenki idejekorán gondozásba kerüljön, mert csak akkor gyógyulhat meg. Az alkoholisták ugyanis a késői szakaszban már elviselhetetlenek a munkahely és a család számára is.

Sokat segít, hogy a módosított jogszabályok bővítették a kezdeményezésre jogosultak körét. Az ügyek hatvan százalékát a hozzátartozók kezdeményezik, harminc százalékát pedig a rendőrség. Ez azért jó, mert elsősorban nekik van lehetőségük a garázda, részeg személyek bejelentésére. A tanácsnak ugyanákkor épp ezek a személyek okozzák a legtöbb gondot, hiszen a többségük alkalmi munkából él, csavarog, állandó lakása nincs, elmulasztja a ki- és bejelentkezést. Miivel az alkoholistáik többsége ébből a körből kerül ki. először állandó munkára kellene őket szorítani.

Az igényekhez képest még ma is kevés azoknak a száma, akik önként vállalják a kórházi kezelést vagy kötelezik őket erre. A nagyfai intézeti beutalások számát is növelni kellene Kaposváron és a város környékén. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az a bizonyítási eljárás, amelyre a törvényesség érdekében szükség van, sok gondot okoz, hiszen még a családtagok között is akad, aki akadályozza az eljárás gyorsabb lefolytatását. Az emberek egy része nem szívesen vállalja a tanúskodást, ment fél az alkoholista bosszújától. így előfordul, hogy harminc nap is kevés egy-egy ügy lezárásához.

Az igazgatási osztály gyámügyi csoportja azt tapasztalja, hogy aggasztóan növekszik a szülők alkoholizmusa miatt veszélyeztetett gyerekek száma. Tavaly ez már elérte a százát. S ez még nem a valós helyzet, hiszen a nyilvántartásban csak a bejelentettek szerepelnek. Épp emiatt még intenzívebbé kell tenni a gyámhatóság munkáját az alkoholizmus elleni küzdelemben. Ahogy a városi ta- nács-vb legutóbbi ülésén megfogalmazták: elsősorban

kezdeményezéseket várnak tőlük a kötelező alkoholel- vonó-ikezelésre. Az ügyet szolgálja, hogy a gyermekes ifjúságvédelmi albizottság helyett családvédelmi alakul a városi tanács művelődésügyi bizottsága mellett azzal a céllal, hogyösa- szehangolja a társhatóságok és a társadalmi szervezetek munkáját. Éttől sokat vár mindenki.

Adatrögzítők országos versenye

A megyei tanács költségvetési és elszámoló hivatala számítástechnikai osztályának vállalkozó kedvű fiatál adatrögzítői tavaly álltak elő azzal az ötletükkel, hogy mi lenne, ha módot kapnának tudásuk verseny- szerű összemérésére. Elképzelésük hamar támogatóra és követőre talált dr. Orosz Lászlóné hivatalvezető személyében. így került sor tegnap az első országos adatrögzítő versenyre,

amelyre tizenhárom megye harminchét versenyzője érkezett Kaposvárra.

— A hasonló technikai felkészültségű elszámolási hivatalok dolgozói mérik össze tudásukat — mondta dr. Orosz Lászlóné —, az azonos feltételek reális eredményeket eredményezhetnek. A hivatalok mindenütt hasonló rendszerben dolgoznak, a versenyre pedig olyan adatrögzítési formát, szerkesztettünk, amely már mindenütt használatos. A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadó-kivetési iratát kell a versenyzőknek feldolgozniuk, kézírásos numerikus adatokat a gépre rögzíteniük.

— Az átlagos sebesség 10 ezer leütés egy óra alatt — folytatja Kárpáti József, a számítástechnikai intézet osztályvezetője, aki mint a versenybíróság vezetője vesz részt a vetélkedésen. — Az értékelésnél elsősorban a sebességet vesszük figyelembe. Az adatfeldolgozás a számítástechnika mostohagyermeke, fárasztó robotmunka. De kezdete és alapja a későbbi magasabb ismereteknek, nem egy volt adatrögzítő dolgozik ma már programozóként vagy operátorként. Ezt a versenyt helyes kezdeményezésnek tartom, jó lenne, hia az azonos rendszerekkel dolgozó más vállalatok is szerveznének hasonlót.

Szemethy Tivadar, a

Veszprém megyei költség- vetési hivatal számítás technikai osztályvezetője most versenyfelügyelői minőségben is drukkol a fiataloknak.

— A vetélkedésen túl alkalom nyílik a tapasztalat- cserére is — mondja. — Mi például feladatul kaptuk az otthoniaktól, hogy összegezzük a kaposvári rendszer sajátosságait, melyeket kiértékelve esetleg sikerrel hasznosíthatunk a munkánkban.

Az adatrögzítő verseny- nyel egyidőben az éppen pihenő vagy várakozó résztvevők számítógépes játékokban is összemérhették tudásukat. Eredmény- hirdetésre a délutáni órákban került sor.

Kövesi Károlyné (Békés megye) 23 818 leütéssel nyerte a versenyt, a második Szilágyi József né (Komárom megye), harmadik Romhányi Zsuzsa (Békés megye). A KISZ különdíját Felde Ildikó (Somogy megye) nyerte, aki 22 973 leütéssel egyben a verseny negyedik helyezettje is.

A HŰTLEN FIÚ

— Adjon Isten jó napot — süvegei meg az öregember, amint takaros házának kapujából figyel.

— Magának is, bácsikám — bökök kalapomhoz, s mintha mozduló ujjamat és a kicsi, gömböcforma öregembert láthatatlan szál kötné össze: ő iis mozdul. Elém perdül, mint valami eleven gombóc.

— Gyűjjön be, tiszteljen meg egy pohár borra. Saját termés, innét a kertvégéből, a lugas tükékről, boldogult nagyapám ültette őket, Isten nyugtassa szegényt. Fölséges ital, magamnak csináltam, és magamnak, ugye, nem pancsolok. Én megnézem, mit iszok, mert aki nálam jobban szereti <a bort, az a venyigét rágja.

Egy szuszra vágta ki, amit mondott, s mintha leheletnyire megfárasztotta volna a szó, sóhajtott, homlokát törli. Lombosodik bennem a gyanakvás: ugyan, miféle

mániákus vénemberrel hozott össze a véletlen, mert a présházak között, a tanyák előtt járja az ilyen megszólítás, invitáció, de vadidegenül, ismeretlen falu főutcáján, dologidőben? Nem baj. Szeretek a sorsom elé menni, s engedelmesen követem pincéjének hűvösébe a majdhogynem guruló vendéglátót.

A lopóval, gyertyával, gyufával babrál, azután eltűnik a pincegádorban, s később tiszteletet áhítatot parancsoló arccal hozza a viaszszínü italt. Szertartásosan csurgat a poharakba, azután:

— A fiam egészségére — mozdítja poharát.

— Egészségére.

Jó ital, nemes ital, olyan, amilyennek a gazdája mondta: lettől nem fáj holnap a fejem. Utána kérdem:

— {Beteg a gyerek, hogy annyira köszönti a borral?

— Nem beteg az. Hanem hogy hazajön, azért. Nemcsak a bánat, az öröm is könnyebb, ha megosztja valakivel az ember. Reggel hozta a postás a táviratot, hogy holnap délelőtt végérvényesen megjön. Maga mit szól ehhez?

Tényleg, mit szólok? Ügy kérdezi, mintha legalábbis kölyökkorom óta ismerném a fiát, s még távozásához is közöm volna.

— Jól teszi. Ügy látszik, megjött az esze, hazahúzza a szíve, és belátja, a szülői házban a helye.

— Jól beszél — csap Ze rám a vénember —, nagyon is jól beszél. Szívem szerint való a szó. Mert tudtam én, hogy ez lesz a vége. A jó szülök házából nem tud örökAzit is megállapították a vb-ülésen, hogy elsősorban akkor javulna a helyzet, ha mindenhol föllépnének az alkoholizmus elten. Sokat számít például a család ösz- szefogása, megfelelő segítségnyújtása, türelme. Elsősorban a munkáltatók azok, akik az eddigieknél jóval többet tehetnének az alkoholizmus elleni küzdelemben. Most ugyanis túl engedékenyek, legtöbbször azzal hárítják el a felelősséget, hogy nem tudnak a dolgozó iszákosságáról. Jól jellemzi a helyzetet, hogy négy és fél év alatt mindössze két kezdeményezés érkezett a vállalatoktól elvonókúrára.

Eddig a Latinca Sándor Művelődési Központban működött az alkoholizmus elleni Horizont Klub, most azonban a nagyatádi példa alapján átviszik a kórházba. A klubnak nagy szerepe lehetne az utógondozásban, s így talán eredményesebben szervezi a programokat a gyógyult alkoholisták számára.

L. G.

re elmenni a gyerek. Nem tudom, ideig-óráig megteszi, hajtja a kíváncsiság meg a vére, hogy máshol jobb, de amint megnyugszik, a vére lecsillapodik, rájön, a legjobb odahaza. Jó szülei vagyunk mink az anyjával.

— Disszidált az a hűtlen fiú?

— Ügy is lehet mondani, mert hogy itthagyott bennünket.

— Hány esztendeje?

— Advent hetében volt tíz. Éppen annyi — kezét dörzsöli —, de nem bírta tovább. Tudta ö, hogy mit éreznek a jó szülei, amiért elment. Tudta ő,' hogy mennyi álmatlan éccakát küldött ránk, és mennyi bánatot. Mást ne mondjak, a Burkus, az a jó kutya is belepusztult a fájdalomba, amiért elment a gazda. Irt is az én szegény párom olyan leveleket annak a büdös kötöknek, hogy még a kőszikla is elkönnyezte volna magát. Sze- relmetes fiam, egyszülött gyermekem, tudom is én még minek nem titulálta. Ügy megtáltosodott a levélírásban, mint egy fiskárius. Csalogatta, édesgette, hívogatta, csak hogy hazajöjjön. Maga mit tett volna? Maga milyen fia apjának, anyjának?

— Én is hazatérnék —fo- gadkozom.

— így tvan jól. Nem mondom, elsőbb kemény volt a gyerek, mint az ágárcafa. És makacs, mint az öszvér. Leperegtek róla a szavak. Szájait. Hogy ő majd feltalálja magát idegenben is, hogy

RÁDIÓSZEMLE

Falusi turizmus — kastélyban

A héten a rádió Napközben című zenés műsorában a kastélyokról, a kúriákról volt szó. A téma időszerűségét abban láttam, hogy ezekben a napokban országos műemléki tanácskozást tartanak Pápán, ahol nyilván elhangzott néhány észrevétel a kibontakozó mentési munkálatokról és a helyreállítás, hasznosítás tapasztalatairól. Ám a szemfüles szerkesztő — noha utalt az országos tanácskozásra — „belevitte” a maga ötletét is a sok kellemes zenével újabb hangulatokat ébresztő egyórás műsorba: a felújított és megmentésre váró kúriák, kastélyok turisztikai hasznosításának eddig kis mértékben kihasznált lehetőségére irányította a hallgatók figyelmét.

Nekünk, somogyiaknak ’s hasznos útmutatásul szolgált ez a műsor, noha az utóbbi egy-két évben az úgynevezett kastélyprogramban szép eredmények születtek.

Kastélyainkra nem nézhetünk gyanakvó szemmel, arra pedig csak rossz érzéssel gondolhatunk, hogy eleinte fosztogatni kezdték a bennük rejlő értékeket, majd a nemtörődömség tett úrrá, s csak azok az épületek tartottak ki, amelyek hasznosítása nem ellenkezett építészeti jellegükkel. Hány és hány gyerek tanulta meg a betűvetést kastélyiskoláinkban!

Az Országban mintegy kétezer kúriaépület, kastély vár arra, hogy birtokba vegyék, gondoskodjanak felújításáról, hasznosításukról — hallottuk dr, Petrovics Andrástól, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársától. A műsor adott ötletet is. A hazai falusi turizmus fellendítésének rejtett tartalékai a vidéki kúriák, kastélyok. A Vas megyei Sitkér nevezetessége lett az a panzió, melyet egy budapesti család üzemeltet a környék idős lakosainak ellátására is gondolva. Vác mellett, egy pedagógus (meg is maradt foglalkozása mellett) a nyári hónapokban lovas vendégeket fogad. Kastélyaink, kúriáink nemzeti értékeink; egyéni hasznosításuk sem mond ellent ennek. Éppen ezért érthetetlen, hogy a hazai idegenforgalmi irodák nem figyeltek föl azokra a viszonylag olcsó szálláslehetőségekre, amelyek már várják a vendégeket. Olcsóbbak a szállodai áraknál, valamivel drágábbak a vendégszobáknál. Van már szerény kínálat, de propaganda, idegen- forgalmi együttműködés hiányában kevesen élvezik a falusi turizmus különleges varázsát.

Horányi Barna

Űj olasz filmsorozat

Szeptember 3-án egy olasz filmsorozat sugárzását kezdi meg a televízió. Címe: Szerelem és barátság története, rendezője Franco Rossi.

Visszalapoava az utóbbi egy-két év filmbemutatóinak jegyzékét, nem találtunk (benne Rossi-filtmet, holott korábban több alkotása szerepelt a magyar mozik műsorán. Olyan emlékezetes produkciók rendezője volt, mint például az 1961-ben készült Füst, a nagy sikerű Cicabábák és a Komplexusok.

A hatrészes sorozat, amelyet most a magyar közönség láthat, Guglielmo Spolo- tini Egy bajnok balladája oíő megáll a maga lábán, megél a maga kenyerén. Szép is az, jó is az, de amikor ilyen a szülői ház — értetlenül néz, széles kört ír a karjával —, megvan itt neki mindene. A szép ház, a gyepes udvar, a góré, az istálló, a kert, a gyümölcsfák, ez a bor is. Mi kell még? Másutt jobb, azt hiszi? Két esztendeje kezdett megváltozni. Irta, hogy hiányzunk neki, hiányzik a szülőfalu, meg a gólyafészek a házunk kéményén. Két hónapja tán, hogy telefonált is. Meghívatott bennünket délre a postára, fél nap is beletelt, amíg bekapcsolták. Tudja, mit kért? Hogy küldjön neki az anyja lekváros papucsot, mert az roppant hiányzik neki. Küldött a párom egy egész kis vékával. Elhiszi, jóember — emeli föl a hangját —, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban? Három napra rá itt volt a levél, hogy nem bírja tovább, hogy hazajön, ha van számára hely. Én ritkán fogok tollat, de akkor nem bírtam megállni, hogy ne írjak. Még hogy van-e hely? Hát hogyne volna, övé itt minden, őérette munkálódtunk egész életünkben, neki gyűjtöttünk mindent, amink van. A bolond gyerek. Előtte mindig nyitva a szülői ház ajtaja. Az egyszem gyerekünk előtt.

Sóhajtozik, zsebkendőjével piszmog az öreg, s arcán szélesedik a nyugalom, láthatóan története végéhez ért.

— így volt, ahogy elmondtam. Máma megjött a

mű regénye alapján készült. A történet középpontjában három f iatalember áll, három jó barát, két fiú és egy lány. A cselekmény 1935 és 1944 között játszódik, a fasizálódó Olaszországban. Dávidé — aki sikeres bokszoló, innen a regény címe — és Sarah zsidó. A három barát sorsát, tragédiáját kíséri végig a sorozat, amelynek háttere a történelem.

Az érdekesnek ígérkező sorozat első részét — címe A barátság — szeptember 3-án sugározza a televízió az 1- es programban, 20 órai kezdettel.

távirat, az asszony rögtön fölszerelte az új függönyt, mert tudtuk mi, hogy hazajön, és előre megvettük neki, én meg beállítottam a hordozható cserépkályhát a szobájába, az is újdonat új. Ámbátor velünk is alhatik, a mi szobánkban, hogy egy- rakáson legyünk, mint annak előtte, mert ugyan Sándor, Sándor bácsi őkelme maholnap, hiszen negyvenéves, de minékünk csak Sándorka marad.

Ráncai kisimulnak, venyigéhez hasonlatos ujjaival poharát markolja. Magamban a hűtlen fiút kárhoztatom, s arra gondolok: vajon ha a hazának, a szülőföldjüknek hátat fordítók tizede hallgatta volna végig az öregembert, mennyivel több, végleges hazatérésről szóló táviratot vinnének a postások, szerte Magyarországon?

Lekezelünk, elmenőben kérdezem:

— Honnét jön az a hűtlen fiú? Amerikából?

Mintha villám csapott volna közibénk, úgy megkövül az öregember:

— Huhu, még csak az hiányozna! Akkor mi már nem is élnénk az asszonynyal. Tudja, fiatalember, a mi korunkban már a szomszéd falu is messze van. Higgye meg, nem az számít, hogy hány kilométer. Hanem az, hogy itthagyott bennünket. Egyébiránt Egyházasko- zárra származott el. Busszal a hetedik megálló.

Varga S. József