Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

1985. augusztus 31., szombat Somogyi Néplap A történelem figyelmeztet 1939 szeptember elején megkezdődött az emberiség történelmének legpusztítóbb háborúja: a német—lengyel határon fekete keresztes tankok gázolták le a határ- póznákat, és aztán lánc­talpaik taposták el a hősie­sen harcoló lengyel gyalogo­sokat és lovasokat... Ang­lia és Franciaország hadba lépett... Két esztendővel később Európa nagyobb ré­sze fölött a fasizmus horog­keresztes zászlaja lengett, amikor a szovjet—német határ teljes hosszában újra támadásba indultak a fa­siszta hadak: megkezdődött a második világháború kü­lönösen véres, sorsdöntő szakasza, amelyben végül fordult a kocka: Moszkva alatt és Sztálingrádnál... A háború kezdetétől öt év, nyolc hónap és két nap telt el addig, amíg a karlhorsti német hadmérnöki iskola egykori éttermében a szövet­séges hatalmak megbízottjai előtt Keitel tábornagy alá­írta a feltétel nélküli meg­adás okmányát. Mielőtt DaLadier és Cham­berlain a szégyenletes mün­cheni egyezménnyel utat nyitott a fasiszta hódításnak, a Szovjetunió volt az, amely szovjet—francia—csehszlo­vák katonai tárgyalásokat javasolt, hogy az annexió- nak útját lehessen állni. Moszkva még arra is kész lett volna, hogy francia se­gítség nélkül katonai se­gélyt nyújtson Csehszlová­kiának, ha Prága azt kéri. És miközben Chamberlain és Daladier azt hitték, sike­rült elkerülniük a háborút, a Szovjetunió volt az, amely elhatárolta magát a baljós paktumtól. És 11 hónappal München után, 1939 augusztusában, amikor brit—francia—szov­jet magas szintű katonai tárgyalások kezdődtek — a történelem ugyan nem is­mer feltételes módot, de az nyilvánvaló, hogy Lengyel- országot akkor még meg le­hetett volna menteni —. a nyugati hatalmak megint el­zárkóztak attól, ami új me­netet adhatott volna az ese­ményeknek. Ma már ismert annak a titkos utasításnak szövege, amelyet a Moszk­vában tárgyaló angol kül­döttség kapott: „A brit kor­mány nem óhajt olyan ki­fejezett kötelezettségválla­lásokat, amelyek megkötnék a kezünket.” A nagy koalíció — a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia szövetsége, amely a szabadságszerető népek támogatásával végül térdre kényszerítette Hitlert — ezért jöhetett csak akkor létre, amikor Európa na­gyobb részét már leteperte a fasiszta hadigépezet. Európa drága árat fizetett azért, hogy a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók Moszk­vával összefogni a fasiz­mus ellen. A nagy koalíció olyan politikusai, mint Churchill, Roosevelt, De Gaulle, akik toronymagasan álltak a Ohafflberlainok és a Daladier-ek felett, ponto­san megértették ezt. A történelem tanulságai éppúgy elfeledhetetienek, mint a München után sza­bad utat kapott fasizmus rémtettei. Auschwitzban, a gázkamrák tőszomszédságá­ban a Igrematórium lángja festette az eget vér színűre, Oradourban és Lidicében asszonyokat és gyermekeket állítottak a kivégző osztag elé, Budapesten háztól há­zig védték — Berlint. És az út, amely milliók pusztulá­sához, 'kevés híján az egész emberiség új jégkorszakához vezetett, a „keleti fenyege­tés”, a „szovjet veszély” ha­mis mítoszával kezdődött. Ma is ezzel operálnak mind­azok, akik a fegyverkezési verseny új, minden eddigi­nél veszélyesebb szakaszát kívánják elindítani. Ezzel kerül szembe az a diplomácia, amely ma sem­mit sem tekint fontosabb­nak annál, mint hogy ki le­hessen iktatni az emberiség élétéből egy új háború fe­nyegetését. Azok a javasla­tok, amelyeket a Szovjet­unió a legutóbbi hetekben- hónapokban tett az Egyesült Államoknak, egyszerre je­lentik egy hagyományos bé­kepolitika folytatását, s tük­rözik azt, hogy a diplomácia elvi következetessége és az új helyzethez alkalmazkodó rugalmasság nem mond el­lent egymásnak. Ezek az indítványok arra irányulnak, hogy a földön véget érjen a nukleáris fegyverkezési haj­sza — s a kozmoszban ne kezdődjön el. Hozzátehet­jük: ezek az indítványok is, és úgyszintén mindaz, amit a magyar külpolitika tesz, legfontosabb érdekeinket fejezi ki, hiszen a békére irányulnak. És a magyar nép — amely több mint ezeréves történelme során a hadak útjainak keresztező­désében sem sok alkalom­mal került oly közel a nem­zethalálhoz, mint a második világháborúban — elsődle­ges nemzeti érdeknek tekin­ti egy új, minden eddiginél szörnyűbb világháború meg­akadályozását. Meggyőződé­sünk, hogy amiképp a má­sodik világháború „nagy koalíciójában” testet ölthe­te tt a közös érdek — ami­hez képest akkor eltörpül minden különbség —, úgy most is felülkerekedhet az, ami összefűzi a népeket és nemzeteket. Ezt — úgy is fogalmazhatnánk, a józanság új „nagy koalíciójának” megteremtését — sugallja szeptember elsején a histó­ria, amelyet a régi rómaiak az élet tanítómesterének ne­veztek. Vajda Péter LÁTOGATÁS SIOFOKON A megyei párt-végréhajtó- bizottság látogatási prog­ramja keretében a napokban Tanai Imre, a megyei párt- bizottság titkára, Pék Fe- rencné és Szabó Sándor, a testület tagjai gyűjtöttek ta­pasztalatokat a Balaton-part' város politikai, társadalmi és gazdasági életéről. A tanács­kozásokon, üzemlátogatáso­kon részt vettek a város ve­zetői is, élükön Balassa Bé­lával, a siófoki pártbizottság első titkárával. A városi pártbizottságon Balassa Béla tartott részle­tes tájékoztatót a közigazga­tás átszervezése óta eltelt időben végzett munkáról, s hangsúlyozta, hogy Siófokon és térségében (ahol 50 000 az állandó lakosság száma), a politikai légkör kedvező, az átszervezés nem okozott em­lítésre méltó gondot. Egyik- másik község lakosságmeg­tartó képessége örvendetesen növekedett azóta, helyenként, főként a legkisebb települé­seken azonban még mindig a népességcsökkenés a jel­lemző. A városi pártbizott­ság irányításával összesen 127 alapszervezet (ebből 52 közvetlen irányítású) dolgo­zik 3885 párttaggal. Az alap­szervezetek 50 százaléka nagyüzemekben működik. A városi első titkár beszámolt a tömegszervezetek életéről, a gazdasági eredményekről, különös tekintettel az ipari nagyüzemek, valamint az ál­lami gazdaság, illetve a ter­melőszövetkezetek tevékeny­ségéről. A KW gondjai eny­hültek, a következetesen megvalósított átszervezések, a korszerűsítő erőfeszítések eredményesnek bizonyultak. A GOV és a DRW működé­se kiegyensúlyozott, haté­kony. A térség mezőgazdasá­gában jó a gabona átlag­termése, bár gyengébb a ta­valyinál. Néhol a szőlőültet­vényeket — például a siófoki tsz-ben — brutálisan letarol­ta a fagy. A város hetedik ötéves tervét mind a párt-, mind a tanács végrehajtó bi­zottság megvitatta. Ez idő­szakban a közoktatás fej­lesztésére szükséges összpon­tosítani az anyagi erőket, kü­lönös tekintettel a kereske­delmi vendéglátó szakközép- iskola és szakmunkásképző intézet megvalósítására. Változatlanul fontos feladat a közművesítés, a lakásépítés feltételeinek megteremtése, az útépítés stb. A megvaló­sítandó sportkombinát elő­készítő munkálatait is az em­lített időszakban végzik majd el. Érthető módon erőteljes hangsúlyt kaptak a tájékoz­tatóban és az azt követő vi­tában Siófok idegenforgal­mának országos jelentősége s az ezzel kapcsolatos gon­dok. Az idei szezon ismét bizonyította annak az állás­pontnak a tarthatatlanságát, mely szerint a balatoni idény nehézségeit valamiféle vendégelterelő módszer ré­vén lehetne csökkenteni. Nos, a turistákat az idén sem lehetett „másfelé terel­ni”, sőt Siófok úgynevezett átmenő forgalma is 20—30 százalékkal nőtt a nyáron, már-már megbénítva az egyébként is nehézkes köz­lekedést. Egyre néhezebb megszervezni az üdülőközön­ség ellását, kevés az élelmi­szerbolt, a túlterhelt Sió mellett nem egy, de több áruházra lenne szükség, ugyanakkor jól megépített üzleteket kell bezárni (ter­mészetesen a lakótelepeken) munkaerőhiány miatt. A földrengés számottevő károkat okozott a városiban; a többi között a régi egész­ségházat úgy megrongálta, hogy le kell bontani. Az ed­dig is súlyos gondokkal küsz­ködő kórház és rendelőinté­zet emiatt szinte válságos helyzetbe került. Mint isme­retes, az ország második leg­nagyobb idegenforgalmi köz­pontjában az úgynevezett de­vizakitermelés jelentős, ugyanakkor fejlesztésre nin­csen pénz, aggasztóan elma­radt az infrastruktúra. A minőségi turizmus feltételei­nek megteremtése országos érdek, ám erre sem a vá­ros. sem a miegye anyagi ereje nem elég. Tanai Imre több kérdést intézett a város vezetőihez a tájékoztatóval kapcsolat­ban, majd ellátogatott a Há­ziipari Szövetkezet szébhá- zába, varróműhelyébe, kiállí- tótenmébe, később pedig a siófoki kenyérgyárba. A Há­ziipari Szövetkezetnél Széli István elnök, Kovács Mik­lós párttitkár és Hegedűs Er­zsébet KISZ-titkár tartott tájékoztatót. A Somogy nép­művészetét felkaroló szövet­kezetnék 320 dolgozója van — 80 százalékuk nő, 50 szá­zalékuk bedolgozó —, s a hazai és a külföldi vásárlók körében kedvelt népművé­szeti hímzett textíliából és a kerti, illetve népművészeti bútorokból évente 65 millió forint árbevételre, 12—13 százalékos nyereségre tesz szert. A kenyérgyárban Banga János, a megyei Sütő- és édesipari vállalat főmérnöke, valamint Vincze László, a kenyérgyár párttitkára fo­gadta a vendégeket. A vál­lalat második legnagyobb üzeme a siófoki, ahol 1078- ban 44 millió forintos költ­séggel jelentős rekonstrukci­ót valósítottak meg. Nyáron naponta 34—35 tonna kenye­ret és 2-300 000 péksüteményt sütnek. Ilyenkor első- és dél­somogyi dolgozókkal, a szombathelyi szakmunkás­képző tanulóival „erősítik” az üzemet. A munkaerőhiány ennek ellenére — az egész sütőiparban — gondot okoz, a pékek sokat túlóráznak, s ünnepnapokon is dolgoznak. A kenyérellátás, mint isme­retes, nem volt mindig aka­dálymentes a déli parton, az idei szezonban azonban az áru mennyiségével és minő­ségével elégedettek voltak a fogyasztók. Tanai Imre a látogatás során sok kérdést tett föl az üzemek gazdasági, moz­galmi vezetőinek, dolgozói­nak. Különösen a pártélet mozgalmi jellegének javítá­sára vonatkozó elképzelések­ről, az alapszervezetek párt­taggá nevelő tevékenységé­ről érdeklődött, s az utóbbi­val kapcsolatban a fiatalok közéleti szerepét vizsgálta. Az egész napos programot értékelve úgy nyilatkozott, hogy sok hasznos ismeretet, tapasztalatot szereztem Sió­fokon. Mint mondta, külö­nösen kedvezőnek ítéli a Há­ziipari Szövetkezetnél ta­pasztalt nyugodt alkotói lég­kört, ahol nemcsak jól, elő­reláthatóan gazdálkodnak, 'hanem az emberekkel is körültekintően törődnek. El­ismeréssel szólt a pékek fá­radságos munkájáról, s álta­lában azokról az eredmé­nyekről, amelyeket a dina­mikusan fejlődő város az utóbbi időben elért. Az ide­genforgalmi jellegű gondok­ról szólva a megyei pártbi­zottság titkára is úgy véle­kedett, hogy ezek országos figyelmet érdemelnek. Munkanapi Siófokon A bányásznapot ünnepük Siófok két olajos vállalatá­nál is. A Kőolajvezeték-épí­tő Vállalat központi ünnep­sége két héttel később: szeptember tizennegyedikén lesz az Ezüstpart üdülőben, ahol 170 dolgozó vehet majd át kitüntetést, közülük ti- zenketten kapják meg a Ki­váló Munkáért érmet. A megemlékezés után vacsora és bál következik. A KW dolgozói közül a bányászna­pon csaknem száz ember csupán gondolatban ünnepel majd mert nekik ez olyan munkanap lesz, mint a töb­bi. A legnagyobb építésve­zetőségek ugyan épp dekád- szünetet tartanak szeptem­ber 1-én, de több kisebb egység akkor sem szünteti ünnep be a munkát. Sok vezeték­építő nem vesz részt a köz­ponti ünnepségen, hiszen egy ekkora létszámú cégnél le­hetetlen volna mindenkit összegyűjteni, ám kisebb megemlékezéseket ország­szerte tartanak. A Gáz- és Olajszállító Vál­lalat ünnepsége ma este lesz a siófoki Delta étteremben. 142 dolgozó kap kitüntetést, tízen a Kiváló Munkáért érmet veszik át. Szintén bállal végződik a program. Az állandó szolgálatban le­vő több tucat GOV-os mun­kás helyzete hasonló a KKV- nél dolgozókéhoz: nekik a mostani szombat és vasár­nap is munkanap, s csak gondolatban töltik az időt bálozó társaikkal Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Mintha a balatoni fősze­zon vége és az időjárás va­lamilyen varázsszóra össze­hangolódott volna, augusz­tus utolsó hetében elbúcsú­zott a ‘kánikula. Ezen a hé­ten sokan hazautaztak a magyar tenger partjáról, és — bár vannak még ott jó néhányan — az üdülőövezet már az utóidény hangulatát kelti. A borongás, szeles héten sokan az iskolakezdésre, a szeptemberi őszelőre gon­doltak, s ehhez megfelelő aláfestést adott a hűvösség, az eső. Talán könnyebb is így a váltás, kánikulában' nehezebb volna a követke­ző hónapokra készülőd­nünk. Hétfőn a balatoni hajók már az utószezonra kiírtt menetrend szerint közle­kedtek. Más vizekre evezve érdekes híreink vannak: a harcsák hete telt el, Hete­sen két óriást is fogtak a horgászok. Ezeknél természetesen fontosabb események is föl- jegyezhetők heti krónikánk­ba. Ide kívánkozik a hír, amely egy hétfői megbe­szélés eredménye: kábelte­levízió létesítéséről döntött tok az illetékesek. Jövő ta­vasszal Kaposváron is meg­kezdődik az adás. S ha már a technikánál tartunk: hét­főn zárt a kaposvári nyári vásár, amely a legtöbbét talán a televíziózás és a hangrögzítés kedvelőinek adta. Több cég is kiállított jobbnál jobb hi-fi és videó berendezéseket. A vásár jól sikerült, több üzletet kötöt­tek, s remélhetőleg Somogy gazdaságára jótékonyan hat ez a rendezvény. Kedden a megye vízgaz­dálkodásáról tanácskoztak az OVH és Somogy veze­tői Igáiban. Ivóvizünkről, szennyvizünkről, fürdőink fejlődéséről és természete­sen a Balatonról esett szó a megbeszélésen', amelyen áttekintették a VI. ötéves terviben elért eredményeket. fontos információkat cseréltek a következő terv­időszakról. Megyénk mezőgazdasági szakemberei örülitek a hű­vösebbre fordult és némi csapadékkal is kedveskedő időjárásnak. Az őszi veté­sek előkészületei tartanak, és ezekhez szükséges a ned­vesebb talaj. Itt a burgonyaszedés ide­je. A zöldségfélék betaka­rítása is ütemes, a termény nagy részét télre raktároz­zák. Nemcsak az emberi fo­gyasztásra szánt növénye­ket „gyűjtjük” most, a té­li takarmány felhalmozása is megkezdődött; silóznák sokfelé, hogy legyen a jó­szágnak elegendő elesége a hideg hónapokban is. Tegnap — mint azt helyszíni beszámolónk tar­talmazza — a földrengés kárainak helyreállításáról tájékozódtak a kormány tagjai többek között Siófo­kon. Az elemi csapás után a károk megtérítése folyam matos, a helyzet megnyug;- tató. S ami krónikánk vé­gén kiemelendő: az emberi segítőkészség, az önzetlen­ség szép példáit lehet sorol­ni a sokaknak keserűséget okozó földmozgások után. Luthár Péter Bogiáriakkal az NDK-ban PlátiilM i pUfadnl W §! A sachsenhauseni koncentrációs tábor krematórámánál Változatos programot bo­nyolított le a boglárlellei József Attila úttörőcsapat ezen a nyáron. Országjáró kirándulás, gyalogtúra — országos útvonalon — cse­retáborozás, sporttábor, s emellett két hét az NDK- ban. Mint Szabados András igazgatóhelyettes Potsdam- ban elmondta: — Évek óta ellátogatunk a legjobbakkal a demokrati­kus Németországba. A wer- deri közös gazdaság vezetői ezen a nyáron is fogadták a bogiáriakat. Meggyszedés, kapálás és paradicsomsze­dés volt a munka. A gyere­kek nagyon jól dolgoztak. Kerék László úttörőnk pénz­jutalmat is kapott teljesít­ményéért. A keresetet ki-ki maga hasznosította, bár ez csak egy része volt az el­költött márkának, ugyanis szinte mindenki váltott át pénzt. Vendéglátóink segít­ségével mentünk Drezdába, ahol múzeumlátogatás, vá­rosnézés volt a program. Felkerestük Potsdamban a Cecilienhofot, ahol 40 évvel ezelőtt aláírták a híres potsdami szerződést. A Sanssoucci-ibeü látnivalók igénybe vettek egy fél na­pot. Jártunk Berlinben, ahol a tv-tornyon és a kongresz- szusi palotán kívül a Per- gamon múzeum, a Branden­burgi kapu s a világóra je­lentett élményt. Sachsen- hausenben a koncentrációs tábort is végigjártuk. Jövő nyáron ismét várja az NDK a pajtásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom