Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
1985. augusztus 24., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS — Eredj,, keresd meg azt a rohadt apádat! — Hol keressem, hiszen ... — Biztos iszik valahol, a rosséb a béliébe! — Maga is iszik. — Tisztulj innen, mert... A vastag pohár élesen csattant a sivár konyhaasztalon. Az ol|csó boir úgy fröccsent szét .belőle, mint a gyűlöliett. A .csalttanásra a felfordítoitt ho|kedÍibe állított poronty óriásira tátoitt szájjal ordítani kezdett és pisilt. — Eredj, mert széthasítalak! Pénz nélkül haza ne gyere! A küLoccsamit bor savanyú, émelyítő szagától elfogta a százszor ismert undor. Hirtelen orrába csapott a sza- kadoizoltt dunyha áporodott tóllszaga, a rozoga spharherd torolk|kaparó, hideg bűze, a kapualj' szemeteskukáinak rothadó szivárgása. A kisfiú úgy érezte, rögtön rosszul lesz. Vékony arcából kifutott a vér ; altiig volt annyi ereje, hogy kibotorkáljon az utcára. Már a város peremén ballagott, amikor teljesen magához tért. Az óvoda rács- kerítésénlél lecövekelt. Csak úgy kíváncsiságból bébá- mészfcodott a zöldellő udvarra-. A virágzó jázmint) ökrök tiszta. iUáita megnyugtatta, a fehér köpenyes óvónié- nik, az el mély ültén játszadozó apróságok a rend, a biztonság homályos érzését keltettek benne. Felkuporodott a kerítés alacsony kő- páirkányára és hosszan tűnődve mozgatta lábujjait vásoltt vászon surranójában. Teljesen elfeledkezett reménytelen, küldetéséről. A sziéles utca másik oldalán, egy beépítetlen telek satnya füvén gyönyörű farkaskutya rohlangá&zatt. A gazdája — olyanforma' idős .gyerek, mint ő — újra meg újra. elhajította a kis zöld labdát. — Eredj, keresd meg! — parancsolta. És a hatalmas, erős állat majd összetörte magáit, úgy rohant, hogy megkeresse, visszahozza. A gazdi néha úgy tett, mintha nem akarná eldóbni a labdáit, ténfergett, unott képeit vágott, mintha már terhére vollna a játék. Ilyenkor elébe ült a kutya, hosszú piros nyelvét lógatva várit, és ha a labda orvul, váratlan irányba repült, négy lábbal hányta magiált az ég felé, hogy meglássa, hol! esik le. A kisfiú megfigyelte, amikor ilyen labdát hozott viSz- siza a kutya, nem tette le a gazdi llábá elé, hanem a fogad között tartotta, úgy kellett onnán kikönyörögni. Ilyenkor .mindig egyútténzett a kutyával!.— Nekem is llesz majd egyszer kutyám, de én sohase csapom be. Én senkit sem fogók becsapni — gondolta. iMéleg fuvalom borzolódott a jázminbokrokból, s egy kicsit billegett, aztán függőlegesen összecsukta a szárnyait. A fiúcska figyelmesen nézte, majd óvatos mozdulattal kiét ujja közé csippentette a finoman rezgő szárnyaikat. Blimlerülten tanulmányozta az ujjaira tapadt csiüámló hímport, aztán kiterítette a térdére ia. titokzatos kis színes repülőt, és aprólékos gonddal szemügyre vette. Hosszan figyelte a hajszáinál is finomabb lábak tétóva mozgását, izga- loimíimal .töltötte el, ha a parányi csápok megmoccantak. Leküzdhetetlen kíváncsiság kerítette hatalmába, s olykor olyan közéi hajolt, hogy a színek és a körvonalak Schéner Mihály rajza összemosódtak a szeme előtt. — Majd ha egyszer lesz pénzem, veszek magamnak egy frankó nagyítót. — De még végiig sem gondolta, talpra lökte a rélmüLet. Pénz .. . pénz ... pénz nélkül haza ne gyere... Már a nagy építkezésnél járt, mire valamelyest megnyugodott. Az óriásdaru barátságosan lengette az ármányát, és olyan mulaitsé- gofeain fordult jobbra-lbalra, mint a fájós nyakú ember. És amikor valaki kiáltott, mindig fölemelt egy nagy szürke négyszöget. Ilyenkor VÁRHELYI JÓZSEF Falak alulnézetből fenn a magasban izgatott, apró emberkék hadonásztak, lent meg nagybaikancsú ove- ralitosok szegték a fejüket az ég felié. Egy pillanatig arra gondolt, de jó volna, ha az apja is köztük lenne, pedig nagyon is jól tudta, hogy a munkának még a táját is elkerüli. A tornyosodó betonóriás melllett, a fűben megbújva szép tiszta betonút futott körbe. Leült a meleg kőre, nézte a mozgalmas világot. — Hát te meg mit csinálsz í|tt? A csillogó, vadonatúj bicikli olyan csendesen surrant mögéje, hogy észre sem vétte. — Szia, Robi! Semmit... Hát te? — Iitt lesz majd az új lakásunk. — Frankó bringa. A tied? — Persze. — Hadd menjek egyet vele! Reménykedve állt fel. Az arca csupa vágyákozás volt. Mutatóujjával félénken meg- érim|tette az ezüstfényű lámpát. — Nem szabad fogdosni, mert elveszti a fényét. — Nem fogam meg, csak egyszer engedj! A biciklis meiegítős alsó- karjával letörölte az érintés helyét, kék-fehér tornacipőjével pergette a pedált, és a földet nézte. — Jó, majd meheltsz, de először még én.. A fiúcska türelmesen ült. Csak akkor állít fel, ha a csudálatos gép lefékezett mellette. Akkor sem szólt, csak várakozva figyelt. A szeme olyan vcüt, mint a labdára váró kutyáé. — Még nem. Várj! Aztán a biciklis meg sem ájljlt, csak elsurramitában kiáltott oda valamit, aimi új és új reményt keltett: — Gyere, fogj meg! Ű:gy szökkent föl, mintha nem is két, hanem négy láb lökte volna a magasba. Egyetlen ugrással elkapta a nyerget. Ügy érezte, tőből seakad ki a karja, de él nem eresztette. Rohant a bicikli melllett. — Megfogtalak, állj meg! Az iram nem csökkent. — Fogom a nyerget, nem látod? Azt mondtad ... — Állíts meg! Próbálta megvetni a lábát, de a lendület majd halsra rántotta. — Csak egy kicsit engedj! Rohant, mintha az életéért futott volna. Vékony bordái úgy verdestek mint a madárfióka szárnya, szétpattanó tüdővel már csak azt hajtogatta; megígérted ... megígérted. Gémberedett uj- jaii közül kiszakadt a nyereg, és homályos szeme csak azt látta, hogy a messizetűnő fényes sáirvédőn megvillan a Sárgába fáradt nap. A barátságos daru mozdulatlanná dermedt. Az emberek, az aprók meg a nagy bakancsosok is hirtelen el- szélledtefc, ki erre, ki arra. Csak a nagy szürke négyszögek maradtak ott az embertelenné vált, céltudatos zűrzavarban. Egymás vállára állva szélesedtek, magasodtak kemény illeszkedéssel az égig. Az egyi tetején zöld ágra aggatott fehér meg piros papírszalagok libegtek az alkonyati fuvallatban. Az építkezés körül szanaszéjjel heverő limlomok között süldő macska játszadozott egy piros szallagfoszlánnyal. Le- kushadva várta, amíg a szél meglebbenti, akkor nékiug- róHt, körmei közé kaparintotta, harapta, hempergeüt veflle, s amikor tócsáiba ugrott, kényesen rózogatta f-i- ndm praiclidit. A kisfiú hátát a rücskös betonfalnak támasztva ái- longált, s nézte a bollondos macskát. Hirtelen lehajolt, felkap oltt egy ökötoyi falltö- redékét, és a macska felé vágta. — Rohadt Robi ... rohadt Robi ... rothadt apád ... — sírta. Leült a fal tövébe, fejét felhúzott térdedre hajtotta. Már aludt, amikor betakarta a sültét. Huszár Vilmos kiállítása Nemzeti Galéria A Huszár Vilmos kiállítás a hágai Gemmenltemuseuim ás a Magyar Nemzeti Galéria együttműködése révén jött lé|trc: és szeptember 1-ig a ,,D” épület III. emeleti három nagy termiében látható. A nálunk kevéssé ismert, magyar származású, Hollandiáiban elit művész munkásságával először most ismerkedhet meg a magyar kö- zöblsiág. A budapesti, müncheni és nagybányai tanulóévék után fiatalon hagyta el Magyarországot 1906-iban és sohasem tért vissza. HágáPIROSKÁ ÉVA Útravaló Városi zajon át fülelők, még hallak-e hajdanvolt falevelek zizzenő nesze, harangzúgás a toronyból, nyári szünidők dele. Hamuban sült pogácsámba ezt gyúrták bele. És még a tücsökszót, a békák nyáréji kórusát, a vadgesztenye szelíd szagát, azt a csodálatos lombkoronát. Az őszi avar, az érett dió illatát - hallom: reccsen az ág, csapódnak a diópóznák. A fortyogó szilvalekvár és az üst körül szikra szállong, gomolyog a füst. Árad az őszalkonyi vízszintes narancsfény, ömlik a fehérre meszelt ámbitus minden szögletén. És még metsző telek csillogó havát melyből egy ha kezemre szállt, mutatta égküldte jövőm csillagát. Szelíd szeretet, meleg szempár: édesanyám. „Gyerekek, cipőpucolás, jön a Mikulás!" Szent hívő materialista édesapánk kezedbe vetted a pásztorbotot, s eljátszottad nekünk a nagy varázslatot. Hű társam, kis puli, puha nedves orrod . . . Égben pásztorod már ő lett, most őt szolgálhatod. Intésére a bárányfelhőket körülszaladgálhatod. Valahonnan száncsengő olvad át, oszlatva puha hótakaró nesztelen zaját. Fekete hadak, varjak csendhasító szavát, az élet télben is megmaradt zálogát. És még olvadó ereszek, csöpögő jégcsapok, az újra mozdulás, a tavaszi szélhordta földszagok, a kertek alján az első ibolyaillatok . . . Értetek nyúlok bármi bánt, bárki gáncsol, hiszen a batyuban maradt még a hamífban sült pogácsából. 1982 Apám halála Apám, mint az utolsó be nem fogott európai bölény, szellemed szabadon száguldott, körötted fütyült a szél. A szél, a por, mit felkavartál, patád kit ért, volt akinek fájt. Nyomodat mindig felfedezték, de erődet soha le nem körözték. Karámot, ostort, béklyót egyre többet láttál. Fújva tovább rohantál szűkölő tereden egyre vadulva. A halál halálod előtt dobott rád hálót, melyet még földi pókok álnok keze rád font. Ez a mozdulatlanság, s hogy távol a tág mező, és patakod forrása, földi végedet végezetlenül előre megásta. De fütyül a szél, a por még itt kavarog — szellemed, sok gondolatod: erős patád még itt dobog. 1981 ^Ípma tacrs Székterv (1920) bam telepedett le, majd V ooitmrghain élt. Fiatalon bekerült a legrangosabb holland művészeti körökbe, avamt'garde csoportok tagja leitt és 1917-itől (alapítástól) 1922-ig a húszas évek egyik legrangosabb konstruktivista folyóiratának, a De Stijil (A Stílus) lapnak aktív munkatársa volt. Sokoldalú munkásságot folytatott, a festészet melleti üvegablakokat, színes belső tereket, enteriőröket, bútorokat tervezett, színházi kísérleteket folytatott, reklátm és tipográfiai tervekét készített, éknélek írásai jelentek meg a lapban. Olyan jelentős avantgarde művészekkel dolgozott együtt, mint Piét Mondrdan, Thao van Doesburg, Genrif Riet- veld, és Kunt Schwitters. Résztovett a németországi konstruktivista kongresszusokon, Párizsiban a húszas években a művészeti élet egyik színes egyénisége volt, és az 1939-es New York-i világkiállításon az ő installációja hirdette a holland művészetet Amerikáiban. Az itt látható kiállítás az életmű egészét bemutatja. Karai festményeket, üvegablakokat, a húszas évekből nonfiguratív kompozíciókét, enteriőr-maketteket és egy életnagyságú rekonstruált belső teret mutat be a kiéil- llítás.