Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

1985. augusztus 24., szombat

Somogyi Néplap

7

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

„A könyvtárosok hordozzák sziveikben azokat a láthatatlan ereket, csatornákat, amelyeken keresztül belefolyik az író élete az olvasók millióinak vérkeringésébe.” (Szabó Pál)

NÉPMŰVELÉSI MINISZTÉRIUM

Budapest. V. Báthory u. 10.

SZITA FERENC

Idegennyelvű főiskola francia szakos hallgatóját, a Munka Törvény könyve 132 paragrafusa értelmében a Népművelési Minisztérium főhatóság felügyelete alá tartozó Kaposvári megyei könyvtár szakmai gyakorlatra beosztom.

Munkába áll: 1955. július 25.

Hermann István dékán, igazgató

így kezdődött? — forgatom kezemben az; éppen három évtizede kitöltött, pecsétekkel ellátott kartonlapocskát. A megbízás tulajdonosa e három évtized alatt egy lett azok közül, akiket úgyszólván mindenki ismer a megyében. Valóban ismerjük?

Abban a szobában ülünk Szita Ferenccel, amelyet irodalmi estek előtti hangyaboly- képéről ismerek leginkább, ahol lámpalázas szerzők igyekeznek magukból beszélgetéssel, lapozgatással kiűzni az izgalom ördögét. Most csak -ketten vagyunk itt, töltve a képzeletbeli fehér íveket szavakkal. Előcsalogatjuk az emlékeket, egy gazdag könyvtá- rospálya szorongató és melengető emlékeit. Hátam mögött a falon Szász Endre ezüst- fejtű festményfigurája, jobbra előttem a cso- konyavisontai könyvtár féhér makettje, amelyen szívesen pihentetem a szemem.

— így kezdődött. De másképp is. Ügy, hogy a böhönyei erdőben, Csöprödön, az erdészházban megszülettem. Nagyapám, apám erdős volt a Hunyadiaknál. Hatéves koromig éltem ott, valószínű innen ered a mai napig ,is tartó mély, bensőséges kapcsolatom a természethez. Az erdő... Három évvel ezelőtt a könyvtár a somogyi erdőgazdaságtól használatba vette a Zselic tájvédelmi körzetének sarkában levő görgényi vadászházat. Közös -együttlét, alkotó magány célját egyszerre szolgálja. De folytassuk: 1939- ben apáin Kéthelyre költözött Festetich alkalmazottjaként, a Baglas szőlőhegyre. Hét hold földünk, szőlőnk volt egy tagban. A szőlőhegyi létforma is olyan világ volt, amely látványában, illatával, páráival maradt meg az emlékezetemben. Sokat dolgoztam -benne diákként is. Végeztem paraszti munkát, mindazt, amit a föld elvár, öt elemit jártam Kéthelyen. Azután Marcaliba, polgáriba írattak, de a háború hazakergetett. így a nyolc osztályossá bővített általános iskolában Végeztem. Kéthely... Ma lis hazajárok: anyám, testvéreim élnek ott.

A „két szülőhelyű” férfi — Csöprönd az életkezdet, Kéthely az eszmélet genezisének

mot ébresztett benne. Valaha belsőépítész szeretett volna lenni. A könyvtárteremtő korszakban ő álmodta papírra az épületek praktikus, honosságot sugalló berendezéseit. Országos figyelmet keltett ezekkel. Falusi könyvtárak elhelyezése és berendezése című munkája alapkönyv lett a szakmáiban. Erre a faustian boldogságos, időt ikimerevítő időszakra esik szerkesztői megbízása a Somogy című irodalmi, művelődési, helytörténeti folyóiratnál. Igazgatóhelyettesként a megyében levő könyvtárak járási-nagyközségi hálózatának módszertani irányítása volt a feladata. Három apró falu kivételével minden településen járt: ismeri ezeket, ismerik őt. Voltak olyan puszták, amelyek azóta nincsenek a térképen ... Munkatársai később kedves gesztussal önéle t raj.z-par ód iát írtak róla, ebben szerepel ez a rigmus: „A pampákon Big Bili száguld a lovával, j Somogybán meg Szita Feri, zúgó motorjával!"

Ötvenkilenctől megyei könyvtárigazgatóhelyettes Kellner Bernát mellett. Hetvenhatban kapta meg igazgatói kinevezését.

— Jó örökséget vettem át, amely alapja volt a fellendülésnek. Pedig a körülmények egyre nehezebbek. Tudni kell, hogy a. könyvtáros nem a legjobban fizetett értelmiségi réteg. Igazgatónak lenni nem hálás munkakör. Mindennek ellenére tudom: munkatársaimban óriási belső tartalék van, és abban is bízom, hogy kell • a könyv az embereknek! Az -emberi tényezőt tartom a legfontosabbnak. Legyen hite és önbizalma ahhoz, amit csinál. A mi munkánk szolgálat. Most másfajta, minőségileg is magasabb szintű agitációra van szükség mint régen, hogy a szakemberek figyelme is ráirányuljon a könyvre, mint a továbblépés legfontosabb tényezőjére.

Ez a külsődleges jegyekkel olykor nem is mutatkozó szenvedélyesség a motorja. Elvégezte a könyvtáros szakot, s a csöndes szenvedélyesség volt a hajtóereje közéleti tevékenységének is az MSZBT művelődési propagandistájaként; tizenöt év óta pedig a Hazafias Népfront megyéi alelnökeként. Hogy a somogyi könyvtárügy országosan a harmadik-negyedik helyen áll, abban az általa irányított munka és a „jó gazda” a megyei tanács támogatása is benne foglaltatik.

Nincs mód arra, hogy a széles körű tevékenység minden szálát fonalba sodorjuk, csak egyet emelünk ki: a somogyi könyvtár olyan kiadványokat tett az asztalra, amélyelc országos visszhangot keltették. Szita Ferenc munkáját többször is elismerték, kitüntetésekkel, díjakkal minősítették. Tulajdonosa a Szocialista Kultúráért, a Kiváló Népmű- vélő, a Tegyünk többet Somogyért!, a Békéért, a Munka Érdemend arany fokozata és a legmagasabb könyvtárosi kitüntetésnek, a Szabó Ervin Emlékéremnek. A legnagyobb elismerés azonban talán éppen ez:

— Kéthely megválasztott megyei tanácstagnak. Szeretnék sokat tenni értük, s a község közművelődéséért is. Leskó László

HÁROM ÉVTIZED A KÖNYVTÁRÉRT

K ÉTH E LYI KRÓNIKA

táros nemcsak a könyvek embere volt, hanem olyan személy is, akire figyeltek a falusiak. Kint éjszakáztunk egy-egy könyvtártelepítés előtt vagy ismeretterjesztő előadás után, s ilyenkor abba a házba gyűlt a szomszédság is, ahol megszálltunk. Hajnalig tartó politizálások, eszmecserék voltak ezek... Eddén, Répáspusztán teremtettünk könyvtárat. Hol egy tanácsi szögletben, hol az iskola folyosóján, hol a ikultúrház sarkában helyeztük el azt a szekrényt, amelyben a kötetek sorakoztak. A szekrényt mi biztosítottuk a pusztáknak, a falvaknak.. A községi tanácsok csak 1960—61-ben vették át a könyvtárakat. Mondhatom, hogy a legtöbb településen jó gazdákká váltak.

— A kezdetleges közlekedési viszonyok között hogyan jutott el az apró falvakba, majorokba?

— Kerékpár, motorkerékpár, oldalkocsis motorkerékpár... Ez volt a fejlődés az első

művelődési autóig. Akkor Siófok kapta meg a motort... Az a majdnem gyalogszerrel való ismerkedés tájjal, emberekkel máig is ható belső energiám. Valahogy nyíltabbak, tárulkozóbbak voltak az emberek, mint ma. Volt úgy, hogy vasárnap el kellett mennem Nagyberkibe Gor-ki-j regényéről, az Anyáról beszélni. És összejöttek az emberek! Később az olvasómozgalom idején József Attiláról, Móriczról... Hívtak ebédre. 'Volt úgy, hogy kolbászos paprikáskrumplit kaptam, amikor ők csak -bablevest fogyasztottak. A szép szó küldötteinek érezhettük magunkat, igaz, egy- egy könyviheti író—olvasó találkozó előtt már hetekkel kimentünk a pusztára, a faluba: vittük a leendő -vendég műveit, olvassák és mondjanak véleményt róluk. Micsoda egymásra ragyogás lett ebből például a kürtöspusztaiak és Szabó Magda között! Ami meg a könyvtárost illeti, szövetséget, baráti kapcsolatot teremtettek ezek az együttlé- tek. Emlékszem, milyen izgalmas útun-k volt Atádra Fodor Andrással; én mondtam a bevezetőt költői bemutatkozásához. Ma az ilyen élmények ritkábbak. Az emberek kevesebbet olvasnak, nincsenek annyira azonos hullámhosszon a szerzőkkel.

Élete legszebb korszakának vallja azt az Időszakot, amikór ú-j épületekkel nőtt fel a feladatokhoz a somogyi könyvtárügy. -Másfél évtized alatt akciók, mozgalmak eredményeként könyvbarát -házak, libresszók, emlékkönyvtárak létesültek. Egy felejthetetlen skandináviai szakmai út már -eltemetett álSZÍTA F F B í M C

színhelye volt — 1970-ben könyvvel tisztelgett a Marcali-közeli község előtt. Talán az sem véletlen, hogy ehhez a Réthelyi krónikához, amely számot ad a település múltjáról, a felszabadulás óta megtett útról s a parasztságot korábban megosztó réteghelyzet tagjainak egymásratalálásáról, egy szívközeli költő, Fodor András Hazafelé című versét választotta mottóul:

Gyalog megyek már lefelé És nézem, fent a hold alatt az égen egy hosszú felhő most osztódik széjjel. Csillag talán sohasem volt ennyi! Zümmögve búg a telefonpózna, mintha csak bennem zsibongana, szólna Tudjátok-e mi az: hazamenni!

— Kaposi diák is voltam — folytatja. — A -közgazdasági középiskolát a megyeszékhelyen végeztem. Érettségi után Pestre -kerültem. A bölcsészkarra jelentkeztem, de az idegen nyelvek főiskolájára irányítottak. Nem készültem -erre a főiskolára, ahol diplomatákat, külkereskedőket is képeztek. Franciaszakosként az utolsó évben kiválasztottak diplomatajellöltnek, de végül is másképp alakult a sorsom. Hívtak a külkereskedelembe, majd a néphadseregbe kultúr- tisztnek. Azután az akkor állami létének harmadik évében lévő könyvtárakba -irányítottak sokunkat. Engem Kaposvárra, a Dózsa György utcába küldtek, ahol akkor a megyei könyvtár épülete állt. Kilencszáz forint fizetéssel kezdtem; lakásunk csak 1972- ben lett igazán, addig albérletben éltünk. Feleségem hosszú ideig a munkatársam is volt, jöttek a gyerekek: fiú, -lány. A fiunk gépészmérnök Pesten, folkzene-kart is vezet, a lányunk érettségi után a nyomdai fényképezésből szerzett oklevelet.

Előreszaladtunk. -Már a mai magaslaton v-agyunk.. Pillantsunk vissza újra, nem fenyeget a sóbálvánnyá válás.

— (Élete beleépült a könyvtárügy hatalmas épületébe...

— Lehet így. is mondani. Tény, hogy egyre terebélyesedett So-mogyban ez a szép ügy, és egyre -gazdagodtunk: új épülettel, új berendezésekkel. Mi tagadás, a szemlélet is úju-lt. Amikor a pályát kezdtem, az olvasó- szolgálatba osztottak. Két hét után kértem magam máshová. Vonzott a falu, a könyvtárlétesítés izgalmas munkája. Hálózati munkatársként a kaposvári járás könyvtárrendszerét instruáltam kezdetben, Bánki Gyula tanácsai szerint. A városból érkező könyv-