Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

1985. augusztus 18., vasárnap 5 Az agyag varázslója Meseautó, cica, póruljárt boszorkány Hoivá tűnitek a ház előtti kiapadok? Egyre kevesebb faluban látni belőlük. Ha van is, kor­had a fája, nem reparálja mát a gazda; anra a kis idő­re, minek — ezt felleld, ha kérdezik. A fialtatok meg nem kiülősék, óikét szórakoz­tatja a diszkó, a televízió, nem kell', hogy ház előtti be­szélgetéssel múlassák az időt. Az időt, amely Somogyud- varhelyen sem állt meg, a padokat mégis helyükön leld az étkező. Fehér homlokú, alacsony kis tömésház előtt falatozó asszony ül: Nagy Józsefné. A szeme megőriz­te a fiatalságot; körülötte a ráncok azt; a huncutságot tartósították, amely akkortájt a legiszébb, amikor lány és legény a pillantásával be­szél. így aztán a 75 évac Nagy Józsefeiét Kálmán Ma­riska koráról faggatom, haj­dani nyaíakról. — Tizenhat éves vo’t a lány — mondja, de pillantá­sával óvón követi a kottást és csibehadát —, amikor már komolyan számba vet­ték az aratásban. Előbb ma­rokszedő lett, aztán, hogy idősödött, kötöző. Hogy s mint folyt a nyár árnyékkal aratóknak nem szolgáló nehéz testi munkálja, arról kérdezem. Ügy volttl-e, mint máshol, hogy otthon csak az maradt, aki az álla­tokat ellátta, az ebédet meg­főzte. Mentek-e kepésara- tásra az udvarihelyiek. Riasz­tották-e egymást, hogy a szomszéd utcabeliek már aratnak. Mi szabta meg a haladás irányát, a terület méretei, vagy a gabona dő­lése. Itt is úgy volt, ahogy mindenütt másutt: a józan ész, a tapasztalat szabta meg, mit és hogyan. Az első ka­szás az a férfi lleltt, aki a leggyorsabb volt és a legna­gyobb rendet vágta. De rang volt első marokszedőnek, kö­tözőnek lenni is. — Aztán összeihordtuk a kévét — folytatja, most már kérdés nélkül —, s a férfiak kalangyáztak. Körösztnek is mondtuk a kalangyát. Hu­szonegy kévét raktak egy körösztbe, de úgy ám, hogy az eső lecsurogjon róla! A tetejébe került a pap ... Nem aki misézett, hanem ami valaha neki járt, az a kéve. A régiek ezért nevez­ték el a betetőző kévét pap­nak. Nem fór hozzá kétség, hogy a művelődésre fordí­tott időnk az utóbbi években némiképpen csökkent. A hu­mán műveltséget ebben az időszakban háttéribe utalja a természettudományos mű­veltség. A gazdasági fejlődés új szakaszára való áttérés változásokat hoz a művelt­ség tartalmában. Ebben a helyzetbein többféle szerep­nek kell eleget tennie a Rá­diónak. A Rádió egyik vezetőjétől hallottam nemrégen, hogy Igyekeznek részt venni a közösségek teremtésében is. S ennek több módja lehet, csak egyik közülük a pél­dák, az ösztönző erejű kö­zösségi létformák bemutatása riportokkal, interjúkkal stb. Ha a Rádió feladatairól be­szélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt a bonyolult, sok­Mályen sok mondást, nép ajkán született szólást őriz a nyelv erről a nehéz mun­káról! Piszkos, mint az ara­tógatya ... Ott is arat, ahol nem vetett... Annyi, mint aratáskor a lyuk ... Sok aratás volt azóta ... Aratás előtt sűrű rosta, szita, aratás után ritka 7%Sta, sűrű szita ... Nincs aratás mun­ka nélkül... Némelyiknek ma mór nem is könnyű ma­gyarázatát adni — képes be­széd. Odaszantyörödik mellénk a túlsó, sárga vakolattá há­zacskából Pintér Laci bá­tyánk is; okos ember, még a környékbeli unaságok ne­vére is emlékszik. Sorolná is mind a hat grófot, de csak arra vagyok kíváncsi, akinek arattak a somogyud- varhélyiek, meg a környék­beli pusztaiak. Barna sváj­ciját hátratolja a homlokán. Erre járhátott az égi lisztes- molnár, mert fehénedik a kék munfcaruhás, gumicsiz­más férfi haja. — Mándi Pálnak arattak errefelé, ő volt Festetich György herceg bérlője a Koplalóban, a Gulakúti ré­szen, a Nyárosöam, a Szú­nyogban meg a Keszeges­szor nem közvetlen utat vá­lasztó tevékenységet sem. amellyel a hallgatókat igye­keznek segíteni a világ ese­ményei közötti eligazodás bán. Fontos funkció ez, né­ha egészen praktikus, napra kész formáiban jelentkezik: közlekedési imformáciák, jo­gi tanácsadás stb. Szó, ami szó: nem pusztán önzetlenség vagy intézmé­nyesült segítő szándék ve­zérli az egyes műsorok szer­kesztőit, az osztályokat, a vezetőséget. Verseny ez a naprakészség, a frissességre törekvés. Befolyásolja a mű- sorpolitikát a napjainkban zajló elektronikus forrada­lom: televízió, kábeltévé, magnetofon, lemezjátszó, vi- deokészüiékek versenye. A rádió közösségi vagy családi készülékből individuálisabb eszközzé lett; majdnem min­ben. Úgy mondom, ahogy volt: ez az árok gyakran megtelt, a Hátkerekű ma­lomnál ki is szokott önteni. A szegónyember meg vitte a feneketlen kosarat, kicsit megtaposta az iszapot, hogy a hal ne lásson a vízben, az­tán ráborította a vékát, s máris emelhette ki kézzél a vízi zsákmányt. Hogy szava­mat szavaimba ne öíltsem, Csurgón lengyár is volt. Le- leengedték az áztató tavak­ból a vizet, na, abba aztán pipáltak a halak, kapkodtak levegő után, úgy megkábul­tak. Rostával lehetett fogni őket... Jó a vizet emlegetni ebben den családtagnak van ilyen vagy olyan rádiója, amelyen az érdeklődésének legmeg­felelőbb műsorok közül vá­logathat. Ismert fogalommá vált a háttérrádiózás, az egyéb tevékenység közbeni adásha Ugatás. Azt hiszem, a Rádió veze­tő szakemberei pontosan fel­mérték azt is a mai műsor- szerkezet kialakításához, hogy a televíziós főműsor­időben az emberek nagy többsége a „szem rágógumi­ját” — amerikai szociológu­sok találó kifejezése ez — részesítik előnyben. A csúcs­idő éppen ezért a reggel lett, s ez azt eredményezte, hogy ugrásszerűen megnőtt a hall­gatók száma. Ugyanezt a célt szolgálja az is, hogy a nem saját szórakoztató pro­dukciók számát csökkentet­ték a saját stúdióikban ké­szítettek javára. Kialakítot­ták a műveltségterjesztő for­mákat; megvék. varosok kö­zötti vetélkedők sorozatát éppúgy említhetjük, mint a kisebb, de rcndszereren je­lentkező adástípusokít. (Ki nyer ma?, Könyvről könyv­ért stb.) Előtérbe kerüllek a a forráságban. De vissza kell állnunk az „aratók közé”. — Rokonok, szomszédok összedolgoztak. A behordast is együtt végezték. Jöhetett a masina, volt ebben a község­ben hat. Mindegyikhez szá­mítsunk huszonöt-harminc embert, ennyi dolgozott azért, hogy a tisztái szem zsákokba kerülhessen. A magukén nem aratók a nagy munka megkezdése előtt le tisztelegtek az uraság előtt, intéző előtt. Pali Juli az első mainökszedő át is kö­tötte kötéllel a feljebbvaló derekát, ezt Peterdi Józsesf- nétöl tudom, akit Bözsi né­niknek szoUt Udvarhely. A végén a masinagazda bálit adott, ezzel végződött az ara­tás, betakarítás, csépliés idő­szaka. Citera pengett, rúg­ták a lálbak az agyagpad la­tot. Tatán elénekelték ezt is, amit Mariska néni idéz fel: Le van a búza araival, körösztbe is van rakval. Ahány van körösztbe, annyiszor gyussak eszedbe! — István urunk napjára legtöbbször vége voilt a nagy munkálnak. Könnyebbülten lehetett ünnepelni. Mi őrzi még a ki-kihagyó emlékezeten kívül azoknak a nyaraknak az emlékét? Mes­ter Feri bácsi kulcsa nyitja a „múziumház” ajtaját. Hát a maiaknak ott vain mutató­ba a kepe-köröszt kicsinyí­tett mása, a színes papírba bevont zabszemek — dísz té­lire, üvegbe állítva —, rozs- száiLakbóí font szép „lám­pák”, és az aratókosizorú, amelyet szorgos kezek készí­tettek, nemzetiszín szalagot is fűztek bele. személyiségek, s ez sem vé­letlen. Egy-egy jeles rádiós­ra műsor, műsorok épülnek, és azt hiszem, olykor előfor­dul, hogy éppen az ismert és kedvelt személyiség tud „el­adni” olyan hasznos, eliga­zító jellegű adásokat, ame­lyeket kevésbé vonzó, kevés­bé ismert műsorvezetők ese­tén talán be sem kapcsol­nánk. Jó volt hallgatni a már említett beszélgetésit, s része­sévé válni annak. Dr. Kiss Károly, a Magyar Rádió el­nökhelyettese mondta: a Rá­dió feladatának tekinti nem­csak a mindennapok kultú­rájában való eligazítást, ha­nem azt is, hogy toleranciá­ra igyekezzen nevelni egy­más iránt. Való igaz, érzé­kelni lehet a jelenséget, hogy a gyorsuló időben tü­relmetlenebbek, sőt agresz- szívabbak lettünk. S hogy Kármán Józsefet idézzem, a „nemzet tsinosodásához” a bensőnkből sár jadzó önfe­gyelem, a. mások iránti kö­telező tisztelet, tapintat is hozzá tartozik. L. L. Augusztus elején Fürtös György keramikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás a lelttei Tóparti Galériában. A Munkácsy-díjas iparművész faliképéit, díszkútjait és egyéb köztéri plasztikáit szerte az országban ismerik. Többek között a kaposvári Szabadság park ívelt szökő- kútját is ő alkotta annak idején. A kiállítás gazdag te­matikájú anyagát látva arra kértük, meséljen magáról, és tartson rövid tárlatvezetést. — A pécsi Zsotlmay por­celángyárban vagyok terve­ző, így elsődleges feladatom a köztéri plasztikák készíté­se; ezekből fényképeken itt is kaphatunk egy kis ízelítőt. Azt mondhatom, kettős éle­tet élek: az itt kiállított da­rabok a játékaim. Legtöbb­jük agyagból és pirogránit- ból készült, színüket részben a máztól, részben az égetés során kiváló anyagoktól nye­rik. Nézem az apró szobrokat, faliképeket: legtöbbjük lát­hatóan korongon készült. A CA-s lábbeli, az Űrvezető, a Bugatti autói vázákra ha­sonlítanak, a falikép hölgyé­nek keblei tányérok. —< Az elemek nagy része valóban forgástestekből van applikálva, hiszen ez a mű­faj nyelvezete. Amint lát­hatja, készítek persze vázá­kat, edényeket is. itt azon­ban arra törekszem, _ hogy a forgástesitnek ne a gépi tö­kéletességét adjam vissza, hanem azt, hogy az anyag esendő, könnyen el tud rom­lani Elferdítem, berepesz- tem, rajtahagyom az ujjle­nyomatot, így aztán nem ti­tok a néző előtt, hogyan ke­letkeznek ezek a tárgyak. — Sok alllkoitása foglalko­zik az itail hatáséval. Van ennek valami sajáltos oka? — Bizony, ezeknek az alapja személyes tapaszta­lat... meséli nevetve a művész. — Az ital' mámora után más­nap következik az elgon­dolkodás, és ezeknek a pil­lanatoknak a terméke jó né­hány kompozícióm. Említ­hetem például a Csatorna I. és II. munkámat, amelyben a férfi- és a női züllést pró­báltam megörökíteni. A ke­rek csatornafedélen díszes kalap, összedőlt villa, törött autó jeliképazi a nők, a négy- szögletesen kártyavár, női idomok a férfiak megvalósu­latlan álmait. És persze mindkettőn központi helyet kap a züllés legfőbb előidé­zője, az alkoholosiiveg. — Sók hétköznapi tárgyat emel a művészi megformálás szintjére. Vízcsap, félbe vá­gott citrom, zsíroskenyér hagymával... — mind al­kotások iihlétői. — A legtöbbnek története van. A csepegő vízcsap pél­dául óvóhelyi emlék, ezt Pécs felszabadulásának az évfordulójára készítettem. A négydarabos Képrablás című sorozatomnak a Szép- művészeti Múzeum-beli bűn­tény volt az ültetője. Érde­kessége, hogy három képen ugyanaz a kéz szerepeli, az elsőn bemászik, a^tán viszi a képet, s végül1 a bőrt önrá­csot markolja. — Sóik humorról tanúsko­dik legtöbb munkája: a Macskaálom pöttyös köcsög­ből kikandikáló pofája, a Szalmonella baljós fagylalt- tornya vagy a kalitkába zárt vasorrú bájba. — Ez a boszorkány talán a babonák legyőzését szim­bolizálja. Lezuhant, derékig belesüppedt a sárba, a sep­rűje is eljtaröttt. — A sokféle formát, edé­nyeket, faliképeket, szobro­kat, sőt grafikákat kiállító művész végüks miinek vall­ja magát? Szobrász? Festő? Keramikus? — Vállalom, hogy fazekas vagyck. Természetesen hiva­tásomból eredően építészeti kerámiával foglalkozom leg­többet, de ezeket a „játéko­kat” is nagyon komolyan ve­szem. A legtöbbjüket nem is adom el, ragaszkodom hoz­zájuk. Egyébként egyik ala­pító tagja vagyok a siklósi kerámiaszimpoziannak, hol évről évre külfföldii kollégák­kal együtt igyekszünk szín­vonalas és bőséges anyagot létrehozni. Fürtös György ötletgaz- dag, a szokásos kerámiához szokott szem szálmára sok meglepetést tartogató tárla­ta szeptember nyolcadikéig látogatható a leUiei Tóparti Galériában. Tersztyánszky Krisztina RÁDIÓSZEMLE Azonos hullámhosszon Ritka rosta, sűrű szita Másnak arattak Koplalóban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom